DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm mindenkinek a hozzászólását, amivel megtisztelte ennek a javaslatnak az összevont vitáját. Volt olyan, amelyik valóban szakmai alapokból építkezett, de képviselőtársaim többségének úgy látom, már a nyári hőségben csak a politikai szempont volt az, ami meghatározta az elmúlt hetekben a felkészülését. Mégiscsak június 16. óta olvashatják a parlament honlapján ezt a jogszabályt, tehát bőven volt idő a tanulmányozására mindenki számára. De kicsit azt láttam, hogy valaki mindenhol csak oligarchákat akar látni, mindenhol csak a kormány fondorlatosságát akarja látni, és nem voltak sokan kíváncsiak arra, hogy vajon az egyetemek, a hallgatók, az oktatók miként vélekednek erről, csak a saját politikai logikáját akarta elsütni, és igazából bármilyen más törvényhez is elmondható volt a felszólalásoknak legalább az egyharmada, amit itt hallhattunk az elmúlt időszakban.
Ami az eljárást illeti, az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket, ahogy mondtam, június 16. óta mégiscsak volt idő felkészülni ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására, tehát bőven volt felkészülési lehetőség. (Dr. Bárándy Gergely: A módosítókra?) A házszabály keretei között egy normál menetrendben megyünk, nem a házszabálytól eltéréssel, hanem egy ott rögzített eljárásban tárgyaljuk azért ezt a javaslatot, mert nyilván az ülésszak vége miatt itt az utolsó szavazási napot egy kicsit be kellett gyorsítanunk, és ezért vagyunk ma este itt ebben a vitában, és ezért nem lesz ma részletes vitaszakasz, és ezért előzte meg a Törvényalkotási bizottság munkája a ma esti vitát.
Azt, hogy lépni kell ebben az ügyben, azt sok minden bizonyítja, bizonyítja az is, hogy sok esetben láthatjuk, hogy az egyetemek pályaelhagyókat képeznek, és azért is, mert láthatjuk, hogy az egyetemek gazdálkodása, ha tökéletes lenne, akkor nem lennének olyan adósságok az egyetemek részéről, amelyek most milliárdos nagyságrendeket jelentenének, nem lennének ezen belül PPP-beruházások, amelyeket görgetnek az egyetemek maguk előtt. Ha valóban megvalósult volna a felelős gazdálkodás, és ezért nem lenne szükség az ilyesfajta beavatkozásra, akkor nem lennének ilyen adósságok. De ha az állam mégiscsak a jó gazda gondosságával akarja a közvagyont védeni, és ezeknek egy része az egyetemeknél van, akkor igenis feladata valamiféleképpen fellépni a közvagyon hatékonyabb megóvása érdekében, és az egyetemek eladósodását valamilyen módon meg kell akadályoznia.
Van, persze, egy szocialista válasz, amit már ismerhetünk egy jó ideje, ők tandíjat vezetnének be, és úgy gondolják, hogy ezzel tudják megoldani az egyetemek problémáit. (Dr. Bárándy Gergely: Ki beszélt erről? Szó sem esett erről! Ez nem zavar, ugye?) Ez volt az, amit nóvumként elő tudtak hozni saját kormányzásuk idejében. Mi egy másfajta módot szeretnénk választani, egy olyat, amelyik sok országban már bevált, bízunk abban, hogy ez magyar módon, itt Magyarországon is beválik. Ez nem a kancelláriarendszer, mert az egy alkotmányos berendezkedés leírása, kormányzati forma, hanem a kancellárrendszer, mint ahogy itt sokan mondták, hogy törvénykezünk a parlamentben, ami nem így van, hanem törvényeket hozunk, a törvénykezés a bíróságokon zajlik. Nos, tehát ez a módosítás, mi biztosak vagyunk benne, hogy segít az egyetemeken.
Ami igazából a talajt húzza ki az ellenzéki pártok érvelése alól, és mintegy légüres térbe helyezi őket és a saját érveiket, az pedig pontosan az egyetemi vezetőknek és a hallgatói önkormányzatoknak az értékelése. Azok, akik a leginkább belül vannak ezen a szervezetrendszeren belül, abból az egyik rész, a hallgatói önkormányzatok maguk is kérték, hogy minél hamarabb szülessen meg ez a módosítás, a rektorok pedig azt mondták, hogy akár ez a rendszer is működhet, nincsen garancia sem arra, hogy ez tökéletes lesz, sem arra, hogy ez alkalmatlan lesz, hanem megéri a próbát, megéri annak a kipróbálását, hogy vajon így jobb lesz-e az egyetemek gazdálkodása. Ehhez képest, amit itt az ellenzéki képviselőktől hallottunk, az egyikhez sem áll sem mélyre, sem közel, a saját politikai logikájuk alapján, a saját érveiket mondták el, míg mi igyekeztünk valóban egyeztetni a szereplőkkel.
Önök is mondták, megismételték itt, hogy ezt a fajta modellt, ha nem is pontosan ebben a formában, de a fő elveit tekintve már egy-két évvel ezelőtt a felsőoktatási kerekasztalon is megvitatták, sokszor beszéltek erről, sokszor. Persze, nincsen egyeztetés, amit ne lehetne még egy hónappal, meg még két hónappal, meg még három hónappal hosszabbra tenni, de mi úgy éreztük, hogy elérkezett az idő. Sokszor, sokat beszéltünk erről, elég nagy volt a támogatottság emögött, a konkrét törvényjavaslatot is többször látták a Rektori Konferencia vezetői, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának a vezetői, és nem tiltakoztak ellene, sőt, ahogy az előbb is mondtam, sok esetben támogatták ezt, hogy legyen egy ilyen menedzserszerű szerep az egyetemeken belül, ami sok más helyen, más országban már bevált módszer volt.
Mi arra törekszünk, hogy az egyetemek úgy is megszerezzék az autonómiájukat, hogy egyre több saját bevételük legyen. Ebben szépen haladtunk az elmúlt négy évben, hiszen a kormányzásunk előtt 238 milliárd forint volt a felsőoktatási célú, állami támogatáson felüli saját bevétele az egyetemeknek, főiskoláknak, ez 2013-ra 320 milliárd forintra nőtt, ami 34,5 százalékos növekedés. Én úgy gondolom, hogy ez is fontos lépés az egyetemek saját autonómiája szempontjából, ha egyre nő ezeknek a bevételeknek aránya, és ezt ez a kormány elérte.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én arra kérem önöket, hogy próbáljanak meg kilépni szakpolitikusként - tisztelet a kivételnek - a pártpolitikus szerepéből, próbáljanak meg hallgatni a rektorokra, próbáljanak meg hallgatni a hallgatókra, és ha ők azt mondták, hogy ez a törvényjavaslat igenis alkalmas arra, hogy próbáljuk ki, hogy jobb-e a felsőoktatás tekintetében, akkor támogassák ezt a javaslatot. Ha önök nem kíváncsiak sem a rektorok véleményére, sem a hallgatók véleményére, sem a kormányzati szakemberek véleményére, akkor menjenek szembe mindenkivel, aki ebben a szférában véleményt nyilvánított, és a saját, szűk politikai gondolkodásuk alapján ne támogassák ezt a javaslatot, de bízom benne, hogy péntekig még tudnak hallgatni azokra, akik belülről vagy üzemeltetik, vagy belülről látják hallgatóként a felsőoktatást, és éppen ezért mondták, hogy megéri a próbát ez törvényjavaslat.
Köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely: Na, ez volt az igazi demagóg, populista hablaty! - Dr. Rétvári Bence: Ugyan már, Gergő! - Taps a kormánypárti padsorokban.)
