DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeptembertől a kancellár lesz az egyetem fura ura, akinek odaadják majd a kasszakulcsot, és gyakorlatilag mindenről ő fog dönteni, mindenről ő fog rendelkezni, ami egy egyetem életében történni fog. Az előterjesztő államtitkár úrtól is és a Fidesz vezérszónokától is hallhattuk azt, hogy itt valójában kettős vezetés fog az egyetemeken megvalósulni.
De szeretném azt elmondani, illetve áttekinteni, hogy ki lehet rektor, milyen emberből lehet rektor, és ki lehet kancellár, kinek tartozik felelősséggel, ki helyezi oda az ő pozíciójába, és milyen előéletének kell lennie ahhoz, hogy ezt a felelősségteljes pozíciót betöltse, illetve mennyi döntési jogköre marad, illetve lesz a későbbiekben.
A kancellár egy felülről jött ember, teljesen világos a törvényjavaslat, kizárólag a miniszterelnök az, akinek felelősséggel tartozik, a miniszterelnök fogja kinevezni, és ő az, aki el is távolíthatja. Tehát a kancellár munkájában kizárólag a miniszterelnök politikai akaratát kell hogy végrehajtsa, és azt kell figyelembe vegye.
Ezzel szemben ugye rektor úgy lehet valaki, hogy a szenátus - amelynek a tagjai az érintettek, az egyetem életében meghatározó szerepet betöltő testületek, azok választottjai - megválasztja a rektorjelöltet, tehát a rektor szemléletében az egyetemi élet hétköznapi szereplőivel kell hogy kapcsolatot tartson, és nekik kell megfelelnie a munkája során.
Ráadásul, ha nemcsak szigorúan a jogi szabályokat vesszük figyelembe, azért azt látjuk az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, hogy általában rektor valaki olyan ember lehet, aki évtizedeken keresztül napi szinten benne volt az egyetem életében, és ismeri az ott dolgozókat, a hallgatókat, azokat a problémákat, amelyek felmerülnek az egyetemen.
Ezzel szemben kancellár, tehát gyakorlatilag teljhatalmú gazdasági vezető úgy lehet valaki, hogy akár egy gazdasági társaságban hároméves vezetői gyakorlattal és felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Tehát úgy lehet valaki egy egyetem gazdasági vezetője, hogy nincs egyetemi végzettsége, ugyanis a felsőfokú végzettség kevesebbet jelent adott esetben, mint egy egyetemi végzettség, és egy bármilyen gazdasági társaságban hároméves gyakorlattal rendelkezik. (Hiller István: Így van!)
Ez nem azt jelenti, államtitkár úr, amit ön is elmondott és Pósán László is, hogy itt professzionális menedzsmentről beszélnek meg a kompetencia és a tapasztalat érvényesüléséről a kancellári poszt bevezetésével, hanem ez egész egyszerűen nagyon úgy tűnik, hogy valakinek a személyére van szabva, de legalábbis megkérdőjelezhető az, hogy valóban biztosítja-e a törvényjavaslatnak ez a része azt, hogy hozzáértő és valódi tapasztalattal rendelkező ember fogja ellátni ezeket a feladatokat.
(20.20)
A kancellári tisztséget tehát be lehet tölteni igen rövid pályafutást követően is, míg azért ezért ez a rektorokra, valljuk be, nem jellemző.
A kettős vezetés működőképességéről is beszélni kell ezt követően. Az általam előzőleg vázolt életpályák azért nagyon eltérnek egymástól. Tehát egy rektor, aki a tudományos életben komoly eredményeket tud felmutatni, és akár évtizedek munkája áll amögött, hogy ő egy egyetemnek ilyen magas pozíciójú, eddig gyakorlatilag első számú vezetője lehessen, míg a kancellár egy gazdasági társaságban hároméves vezetői gyakorlattal rendelkező ember, aki egyébként a felsőoktatással akár soha az életében ilyen módon nem került kapcsolatba. A közöttük fennálló kapcsolatot annyival rendezi el a törvény, hogy a kancellár feladatait a rektorral együttműködve látja el. Tehát ennyi az, amit így megtudunk erről, hogy hogyan fogják pontosan ezeket a hatásköröket elválasztani egymástól. Meggyőződésem, hogy nem lehet elválasztani a későbbiekben sem a rektor feladatait és a kancellár feladatait. Úgy beszéltek itt az előterjesztői expozéban is, mintha a professzionális gazdálkodás és az akadémiai autonómia vagy az oktatói autonómia egymástól sterilen, mereven elválasztható dolgok lennének. Éppen ennek az ellenkezője igaz meggyőződésem szerint, tehát egy egyetemnek a fő tevékenysége, az oktatás, kutatás alapvető költségvetési vonzatokkal jár, és ezekhez a költségvetési vonzatokhoz gyakorlatilag a rektornak nem lesz hozzáférése a kancellár döntése nélkül. Tehát nem tudja azt az autonómiát a kancellár nélkül gyakorolni az egyetem, ami egyébként a lételeme lenne, hiszen hozzá kapcsolódnak alapvetően a gazdasági vonzatai is.
Szeretnék ezt követően a törvényjavaslat menetéről is beszélni, és nem csak valamilyen unalmas jogi eljárási szabályzat alapján beszélni erről, de úgy gondolom, hogy nagyon sok tanulságot lehet levonni abból, ahogyan ez a törvényjavaslat az Országgyűlés elé került. A Kehi-vizsgálat sajtóban való megjelenése az első olyan pont, én úgy gondolom, ami ennek a törvényjavaslatnak az életéhez hozzátartozik, bár tudjuk jól, és Pósán László is elmondta, hogy már évekkel korábban ennek a bevezetése felmerült, de úgy gondolom, nem véletlen az az időzítés, hogy éppen a Corvinuson tapasztalható, erősen visszásságoknak tekinthető eseményekhez kapcsolódóan nyújtották be ezt a törvényt, így sokkal könnyebb persze a közvéleménnyel elfogadtatni.
A Kehi-vizsgálattal kapcsolatban is azt azért el kell mondanom, hogy nem mondjuk azt, hogy minden rendben van a felsőoktatás gazdálkodásában, és hogy semmit nem lehetne azon javítani, vagy ne kellene szigorítani akár azokat a szabályokat, amelyek a felsőoktatási intézmények gazdálkodására vonatkoznak. Jogos felvetésnek tartjuk azt - akár ennek a Kehi-vizsgálatnak a kapcsán is -, hogy beszéljünk arról, hogyan lehet hatékonyabbá és eredményesebbé tenni a felsőoktatási intézmények gazdálkodását. De itt nem az történik, hogy erre a Kehi-vizsgálatra egy olyan szemléletű választ adnak, ami az egyetemek autonómiáját tiszteletben tartja, hanem egész egyszerűen rátenyerelnek az összes állami felsőoktatási intézményre, és azoknak a teljes gazdálkodását magukhoz vonják egy miniszterelnök által kinevezett kancellári poszt bevezetésével. Tehát a Kehi-vizsgálatra nem jó válasz a kancellári tisztség bevezetése.
Emellett a kivételes eljárásnak az ilyetén módon való alkalmazása is egy ilyen nagy jelentőségű salátatörvénynél, azt hiszem, több szempontból is problémás. Hogy ha már szeptember 1-jétől be akarják vezetni ezeket a változtatásokat, sőt egy részét a törvénynek még korábban, és évekkel ezelőtt már elkezdtek a kancellári poszt bevezetéséről tárgyalásokat, illetve már tudták, hogy ezt be fogják nyújtani még a nyári rendkívüli ülésszak alatt, akkor azt hiszem, hogy illett volna egy normál eljárási rendben tárgyalni. Már csak azért is, mert például a Pető Intézetnél, amikor érdeklődtünk az intézet vezetőinél, hogy mi a véleményük a törvényjavaslatról, és esetleg módosító javaslatokat fogalmaznak-e meg, akkor azt mondták, hogy ja igen, tudják, hogy van ez a törvény, de még csak előző nap kapták meg ők is, tehát a benyújtást követően kapták meg, és még nem tudnak érdemben sajnos módosító javaslatokat jelezni. Tehát akár az érintettekkel való konzultáció miatt is jobb lett volna, hogyha nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy időben elkészüljön ez a törvényjavaslat.
A Törvényalkotási bizottságnak az eljárása, illetve önmagában az persze, hogy a Kulturális bizottság elé, amelyik most illetékes lenne a hatáskörét tekintve, nem került ez a törvény, ez önmagáért beszél. De az is, hogy a Törvényalkotási bizottság ülésén ma délelőtt még 15 oldalnyi módosító javaslatot benyújtottak, amelyeknek bizony még érdemi hatása is van a törvényre, tehát nem csak technikai módosításokról van szó.
Mondhatnánk azt, hogy most értek be a lobbik, amelyek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban megjelentek, és itt három dologról kell beszélnem. Az egyik, ami ugyan nem a mai TAB-módosításban szerepel, de egyértelműen egy lobbitevékenységnek tekinthető, az a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megjelenése a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságban. Parragh László lobbierejéről, illetve a kormányzat döntéshozatalában betöltött szerepéről már az előző ciklusban is igen sokszor meggyőződhettünk, legyen szó akár felsőoktatásról, akár szakképzésről, és most intézményesítik gyakorlatilag az ő szerepét, illetőleg az iparkamara szerepét egy olyan testületben, ami egész egyszerűen egy tudományos testület, tehát a MAB egy színtisztán tudományos alapon működő testület, és ebbe fog belekerülni a Kereskedelmi és Iparkamara, számomra teljesen érthetetlen módon.
Navracsics Tibor egyeteme is felébredt, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen nem fognak kancellárt bevezetni. Ezt is egy TAB-os módosító javaslatban az utolsó pillanatban fogják beterjeszteni. (Dr. Bárándy Gergely: Miért?)
És itt kell beszélnem még egy olyan módosító javaslatról, ami talán a legérzékenyebb kérdés ezekkel kapcsolatban, ami összefügg a TF önállóságával is, illetve a TF leendő rektorának a személyével is. A TF-nek az önálló egyetemként való működését - szintén az érintettekkel történt konzultációt követően - támogatjuk. Azt tapasztaltuk és azt a tájékoztatást kaptuk tőlük, hogy mind a Semmelweis Egyetem vezetése, mind a TF-kar vezetése szeretné azt, hogy önálló egyetemként működjön a Testnevelési Egyetem, és a személyes találkozók során meg is győztek minket arról, hogy ez indokolt.
Az integrációról beszélt itt Pósán László is. Szeretném megerősíteni azt, ami az integráció kapcsán létrejött helyzet, illetve visszás helyzet, amit egy állami számvevőszéki jelentés segítségével világítanék meg. Az Állami Számvevőszék ugye jelentést készített a felsőoktatási intézményhálózat integrációjának ellenőrzéséről, ahol konkrétan kitért a Semmelweis Egyetem létrehozására is a SOTE és a TF viszonylatában. Olyan megállapításokat tett az Állami Számvevőszék, amit szeretnék idézni: „A párhuzamosság megszüntetése sem kari, sem tanszéki szinten nem valósult meg.” „A Semmelweis Egyetem a törvénynek megfelelően végrehajtotta az integrációt, ugyanakkor a belső szabályozásban meghatározott változásokból nagyon keveset valósított meg.” „Az egyesített működés nem eredményezett költségcsökkentést, ellenkezőleg, költségnövekedéssel járt.” „A tantermek, előadótermek és egyéb oktatási helyiségek közös hasznosítása, az egyetem területi tagoltsága több telephelyen való működése miatt nem valósult meg.” „Oktatói vélemények szerint az integráció szakmailag, pénzügyileg és szervezetileg sem volt előkészítve.” És ehhez hasonló megállapítások vannak az állami számvevőszéki jelentésben. Tehát ezek alapján is indokoltnak látjuk azt, hogy az egyébként speciális és a SOTE-tól eltérő képzési kínálattal rendelkező TF-kar önálló legyen, már csak azért is, mert a legeredményesebb európai felsőoktatási intézmény volt a TF-kar a londoni olimpiát tekintve, két arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet szereztek Londonban a TF hallgatói. Tehát a nemzetközi megalapozottsága is és elismerése is vitathatatlan. Ráadásul Magyarországon a sporttudományban csak a TF-en lehet tudományos fokozatot szerezni.
Ezzel kapcsolatban kell beszélnem arról a módosító javaslatról, amit akár Schmitt Pálra, de sokkal inkább lehet, hogy Mocsai Lajosra kívánnak szabni. Előzetesen el kell mondanom, hogy Mocsai Lajos edzői tevékenységét - még szövetségi kapitányként is - természetesen elismerjük, és úgy gondoljuk, hogy rendkívül magas színvonalú edzői képességekkel rendelkezik. Erről az ő eredményei árulkodnak leginkább.
(20.30)
Ugyanakkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy attól, hogy valaki jó edző, jó rektor lesz-e. Beszélhetünk arról, hogy a sporttudományi felsőoktatásban vannak-e olyan szabályok, amelyeket speciálisan kell megalkotni. Erre is lehet az a válasz, hogy van, hiszen nem alkalmazható például az a tömegképzés, ami más szakokon elképzelhető: egy vívóval egyszerre egy oktatónak kell foglalkoznia, és más példákat is mondhatunk erre. De a rektori feladat, a rektori tisztség természetéből adódóan olyan tudományos elismertségre és olyan vezetői képességekre van szükség meglátásunk szerint, amit nem feltétlenül tud egy edző elvégezni.
Itt nem Mocsai Lajos személyét szeretnénk minősíteni, inkább feltenném azt a kérdést, hogy ha nem Mocsai Lajos neve merül fel mint a leendő önálló Testnevelési Egyetem potenciális rektora, akkor is behozták volna-e ezt a módosító javaslatot, hogy ilyen módon nyissunk egy kiskaput a TE rektora személyét illetően. Azt hiszem, akkor önök sem hozták volna be. Tehát úgy gondoljuk, hogy azokat a feltételeket, amiket más felsőoktatási intézmények rektoraival szemben megkövetelünk, meg kell követelnünk a sporttudomány területén is.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
