FODOR GÁBOR,
FODOR GÁBOR,
FODOR GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a kisebbségi véleményt elmondhatom itt, a parlament plenáris ülésén, és valóban, ahogy Kucsák László képviselőtársam fogalmazott az előzőekben, a bizottságban 9 ellenzéki képviselő nem támogatta ezt a javaslatot, nem támogatta magát az indítványt, és nem támogatta a bizottság egységes javaslatát sem, amit majd ide fog terjeszteni a parlament elé.
Miért nem támogattuk ezt? Mielőtt az érveinknek a plenáris ülésen történő előadására rátérnék, előtte engedjék meg, hogy hadd említsek egy fontos, tulajdonképpen formai részletet, de mégiscsak egy fontos ügyet. Ezt Szilágyi György, a Jobbik képviselője tette szóvá a bizottsági ülésen, nevezetesen azt, hogy az ülésünket is úgy kellett folytatnunk a kezdés után nem sokkal, hogy tízperces szünetet kellett elrendelni módosító indítvány olvasása céljából, és ez nem egyedi jelenség. Ennél a törvényjavaslatnál itt drasztikusan fordult elő, többen is szóvá tették az ellenzéki képviselők közül, hogy rendszeresen módosító indítványokat, csomagokat - nemcsak egy indítványt, csomagokat - kapunk meg az ülés kezdetekor, és nincs mód igazából ezeknek az áttekintésére. Így kellett valójában ennek a törvénynek a megvitatását is úgy lefolytatnunk, hogy közben olvasási szünetet kellett elrendelnie a bizottság elnökének. Ez biztos, hogy nincs rendben, ez nem a megalapozott, nem a kiérlelt, nem a felelősségteljes munkát segíti elő, hanem a kapkodó jogalkotást, bizony. Úgyhogy ezt szóvá kellett tennem, hiszen, mint mondtam, több képviselőtársunk is a bizottsági ülésen, ellenzéki képviselő - elsősorban, mint említettem, a Jobbik részéről Szilágyi György képviselő úr - kifogásolta ezt az eljárást, de jogosan tette, mert mi mindannyian egyetértettünk ezzel.
Nos, az érdemi ellenvéleményekre rátérve, ezeket három pont köré szeretném csoportosítani. Az első pont az volt, amiről államtitkár úr is szólt, képviselő úr is, aki a többségi véleményt mondta el, beszélt, ez a kancelláriarendszer bevezetése az egyetemeken. Nos, az ellenzéki képviselők közül sokan úgy gondoltuk, hogy ez nem helyes irány. Nem helyes irány azért, mert az egyetemi autonómiával és a felsőoktatási autonómiával nem áll összhangban ez a törekvése a kormánynak. A kormány egyébként is az elmúlt években a politikai tendenciáját tekintve a döntéseiben a központosításra, a centralizációra törekedett, ez sajnos megjelenik itt a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban, az oktatási törvény módosításánál is.
A kancellárrendszer bevezetése azt fogja jelenteni, hogy a kormány egy meghosszabbított karja, egyfajta komisszárja kerül oda a felsőoktatási intézményekbe, akin keresztül közvetlenül tudja irányítani az intézményeket, főleg azzal, hogy ez az ominózus módosító indítvány, ami miatt tíz perc olvasási szünetet kellett tartanunk, az ki is veszi egyébként a gazdasági főigazgató posztját a rendszerből, tehát meg is szünteti ezt, így nem lesz ilyen típusú kettősség a rendszerből, tehát közvetlenül kormányirányítás alá kerülnek az intézmények gazdaságilag és részben politikailag is, hiszen a kancellárok a miniszterelnök által kinevezett szereplői lesznek a felsőoktatásnak.
Rendkívül aggasztónak, sőt elfogadhatatlannak tartjuk ezt az irányt, hiszen itt valóban sérül az autonómia, és ahogy a bizottsági ülésen magam is érveltem ez ellen, azt mondtam, hogy az autonómia önmagában is érték, hiszen a rendszerváltáskor ezért harcoltunk, hogy ezt teremtsük meg a felsőoktatásban, de egyébként meg önmagán túlmutatóan azért érték, mert a szabadság, az alkotói szabadság és a művészeti, tudományos szabadság teszi versenyképessé a felsőoktatást. Ha az nem versenyképes, akkor bizony a fiataljaink elmennek majd máshová tanulni, és nem a magyar felsőoktatást sikerül felhozni egy olyan szintre, amit európai szintnek nevezünk; tehát ezt elleneztük.
Többek között Hiller István alelnök úr is ott volt a bizottsági ülésen, ő hiányolta a kormány átfogó koncepcióját, mondván, hogy egy ilyen átfogó koncepció részeként kellene ilyen fontos ügyekben dönteni. Bárándy Gergely alelnök úr, a bizottság alelnöke szintén helytelennek tartotta az autonómiát csorbító törekvéseket, és Szilágyi György képviselő úr a Jobbiktól pedig szóvá tette azt, hogy ha már ilyen kancellári rendszert vezetnek be, és ilyen kinevezésekre sor kerül, bizony a szabályokat kellene megváltoztatni arra vonatkozóan, hogy ki nyerheti el ezt a posztot, mert ezt nem kellő részletességgel és nem kellő precizitással, sőt nem kellő felelősséggel szabályozza a javaslat.
Nos, a másik vitatott pont a Pető Intézettel kapcsolatos volt, ahogy szintén hallottunk erre utalást. Mi, az ellenzék részéről azt fogalmaztuk meg, hogy nem helyes itt is a centralizációval szembenéznünk, nevezetesen azzal, hogy a Pető Intézetet is lényegében államosítja a kormány. Már voltak előzőleg, pár évvel ezelőtt is kétségtelen törekvések erre vonatkozóan, de itt most valóban bekövetkezett ez. Az, hogy a Pető Intézet körül vannak anomáliák, gazdasági és szakmai problémák, az nem jelenti azt, hogy szükséges az intézet államosítása, és bizony Korózs Lajos képviselőtársunk is, aki nem bizottsági tagként jelen volt a bizottsági ülésen, ezt tette szóvá.
Végül a harmadik pont, amit vitatott az ellenzék, ez a Testnevelési Egyetem leválása, és ezzel kapcsolatban a sport- és művészeti területen azoknak a szabályoknak a könnyítése, hogy hogyan lehetne egyébként egyetemi tanári kinevezést kapni, doktori kinevezést kapni. Sokan Schmitt Pál nevéhez kötötték már a sajtóban is ezt a törvényjavaslatot e tekintetben, hogy olimpiai bajnoki címmel is lehessen egyetemi doktor valaki, de nem is ez az érdekes igazából, hanem az, hogy szembemegy a Testnevelési Egyetem önálló leválása, kialakítása a felsőoktatási integrációs törekvésekkel, ez nem kellően indokolt. Másfelől pedig a doktori címek ilyen típusú kialakítása vagy kiosztása - ahogy Tukacs István és Bárándy Gergely is szóvá tették többek között az ülésen - bizony azt jelenti, hogy minden tisztelet a kiváló sportolóknak, minden tisztelet a kiváló művészeknek, ezt senki nem akarja vitatni, de az, hogy valaki kiváló sportoló, kiváló művész, az még nem teszi feltétlenül evidenssé, tehát egyértelművé, hogy jól tud irányítani például egy tanszéket, és megfelelően tudja ott a munkát megszervezni, vagyis ez a javaslat sem kellően kiérlelt.
Nos, ezen szempontok alapján a bizottság kisebbsége, az ellenzéki képviselők egységesen elutasították ezt a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
