SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Hiller képviselő úr abbahagyta. Egyrészt tényleg nagyon furcsa az, hogy milyen módon nyomják át ezt a törvénymódosító javaslatot az Országgyűlésen. Tényleg készségesen elhiszem, hogy ez a házszabálynak megfelel, biztosan így van, de annyira furcsa, hogy az Oktatási bizottság egyrészt nem tárgyalja. Ezen még túl is léphetünk, mert mondjuk, én is ott ülök, és nem vindikálom magamnak a jogot, hogy magamról azt állítsam, hogy én értek a legjobban ehhez, Hiller Istvánról már más a véleményem például, de Ikotity kolléga is ott van, Dúró Dóra is és a kormánypárti képviselők is, például Pósán képviselő úr. Ott mi nem mondhattuk el a véleményünket.
De ez még semmi, a plenáris ülésen úgy vitatkozunk, hogy az összegző módosító javaslat már elkészült, tehát voltaképpen nincs értelme, hogy itt most beszélgetünk. Például, ha valamelyikünk egy olyan javaslatot fogalmaz meg, amire mondjuk, Pósán képviselő úr azt mondja, hogy akár még támogatható is lenne, maximum azt tudja mondani, hogy egyébként háromnegyed kilenc van, de pont ugyanabban a formában fogják elfogadni a kormánypárti képviselők, ahogy azt az összegző módosító javaslatokban lehet olvasni. Szóval, az én demokrácia-felfogásommal ez nagyon nem fér össze, és megmondom őszintén, ettől elég rossz kedvem van.
(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A másik pedig inkább egy személyes érintettség. Egészen május 5-ig egyetemi adjunktusként dolgoztam, tehát még a mai napig is azt gondolom magamról, hogy egyetemi oktató vagyok, még nem nagyon álltam át arra, hogy országgyűlési képviselőként dolgozom. Az egyetemi intézményeket voltaképpen olyan jó szándékú hülyék működtetik, mint amilyen én is vagyok. Gyakorlatilag minimális fizetésért, erőnket megfeszítve, éjjel-nappal dolgozva, esetenként hajnal kettőkor még például zh-kat javítva működtetjük ezt a rendszert. Tudnék mondani konkrét példákat, nem egyet, amikor a kollégám otthon nyomtatja a zh-kat, mert nincs pénz a felsőoktatásban, gondolom, ezt mindenki tudja, nem kell magyarázni, vagy amikor például az oktató maga vesz tunert a nyomtatójába, vagy amikor hosszasan, heteken keresztül vakarózik azon, hogy hogyan vigye el a hallgatóit terepgyakorlatra, mert egyébként arra nincsen pénz. Ezek után, mondjuk, azt már megszoktuk, hogy meg sem köszönik, hogy az ember mennyit dolgozik, meg a saját pénzét mégis ebbe beleteszi, mert egyetemi forrás nincs, de ezek után, amikor a saját munkahelyének, a saját közösségének a belső szabályait alapvetően érintő változtatásokról van szó, még csak meg sem kérdezik.
Rétvári államtitkár úr mondta, hogy milyen hosszú egyeztetési folyamaton ment végbe ez a törvénymódosító javaslat. Ez tényszerűen nem igaz. Az a felsőoktatási stratégia, amiről a felsőoktatási kerekasztalon szó volt, az nem ez. Ezt azért mindenki tudja. Tudok olyan rektorról, akit a benyújtott törvénymódosító javaslat benyújtását megelőző pénteken hívtak be a minisztériumba, és ott megmutatták neki, hogy ott egyébként ez lesz, ami be fog kerülni az Országgyűlés elé. Én ezt nem tekinteném hosszú egyeztetési folyamatnak. Ez nem volt egyeztetve.
Én is egyébként csak azt tudnám erősen javasolni, amit Hiller képviselő úr felvetett, hogy jó lenne ezt alaposan átbeszélni és egy normális, rendes egyeztetési folyamaton áteresztve benyújtani a Ház elé.
Maradt még időm, úgyhogy néhány konkrétumot is megemlítenék. Egyrészt ami a kancellári rendszert illeti, tényleg nagyon szép a német rendszer ismertetése, bár hozzá kell tenni, hogy én magam is úgy tudom, hogy Németországban tartományi szinten más és más ennek a szabályozása. Általában vagy a szenátus választja ki a kancellárt, vagy a szenátus a tartományi kormány jóváhagyásával, tehát semmiféleképpen nem a szövetségi kormány nevezi ki például a kancellárt, tehát itt azért ez nem teljesen stimmel a német példa említése.
Ha valaki esetleg nem olvasta volna, a lényeget összefoglalnám, hogy a kancellár mire lesz jogosult. Átveszi a gazdasági jogköröket, felelni fog a felsőoktatási intézmény gazdasági, pénzügyi, kontrolling-, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért, az intézmény vagyongazdálkodásáért, ideértve a műszaki, létesítményhasznosítási, üzemeltetési, logisztikai, szolgáltatási, beszerzési és közbeszerzési ügyeket is. Mivel fog foglalkozni a rektor? Gyakorlatilag semmivel. Voltaképpen még az oktató, kutató státusban lévő emberek javadalmazásában is csak olyan döntési jogköre van a rektornak, hogy egyébként azzal egyet kell értenie a kancellárnak. Gyakorlatilag a rektor nemhogy nem a legerősebb ember vagy a legerősebb pozícióban lévő választott vezetője az egyetemnek, hanem jóformán a takarítónővel lesz egy szinten, ha egy kicsit sarkosan akarnám megfogalmazni. Úgyhogy ez egészen hajmeresztő módon avatkozik be szerintem az egyetemi autonómia kérdésébe.
Dúró Dóra hosszasan beszélt már arról, hogy a MAB-bal kapcsolatban milyen problémák vannak.
(20.50)
Én ezzel abszolút egyet tudok érteni. Ugye, a MAB-bal kapcsolatban felmerült egy nagyon komoly legitimitási probléma. Az nem kezelése a problémának, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara delegáltját oda beültetjük, vagy az, hogy az MMA egy delegáltja ül bent. Egyrészt semmi keresnivalójuk ott, másrészt meg nem kezeli azt az alapvető problémát, hogy a kormány nevezi ki a MAB vezetőit, illetve a tagjai nagyobbik részét.
Azt gondolom, hogy a Testnevelési Egyetemmel kapcsolatban is nagyon sok probléma van ebben a törvénymódosító csomagban. Az egy dolog, hogy szakmailag persze az indokolt lehet, hogy szét kell választani ezt a két intézményt, de külön szabályokat egy egyetemre nem kellene vonni, mert megint a gombhoz varrjuk a kabátot. Létre kell hozni egy harmadik kart, és akkor simán lehet önálló a jelenlegi törvényi szabályozás szerint is a Testnevelési Egyetem. Az meg teljesen hajmeresztő, hogy egy tudományos kutatással foglalkozó intézménynek olyan ember lehet a rektora, aki maga egyébként a tudományt nem műveli. Ez teljesen abszurd! Ilyet én, megmondom őszintén, nem láttam még.
Nagyon röviden és tömören, mert lejárt az időm, ezek a legfontosabb kifogásaim a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban. És csak egy gondolatot engedjenek meg a köznevelési törvénnyel kapcsolatban. Létrehozná és létre is fogják hozni a törvénymódosítás után az integrált nyomon követő rendszert, ami önmagában szakmailag még támogathatónak is tűnik, hiszen az tényleg nagyon fontos, hogy főleg a hátrányos helyzetű, speciális nevelési igényű gyerekekről részletesen adatokat gyűjtsenek, az előmenetelükről, a fejlődésükről legyen információ, de az egészen hajmeresztő, hogy nemzetiségi adatokat akarnak nyilvántartani róluk. A szakmai hátterét nagyjából ismerem, hogy a pedagógiai szakszolgálat miért támogatja ezt a javaslatot, de ezt egy nagyon egyszerű módon meg lehet oldani, a beszélt nyelvet kell nyilvántartani, nem pedig a nemzetiséget. Ez a történelmi hagyományok miatt, azt gondolom, hogy egészen veszélyes irány.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
