SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt későn fekvő Képviselőtársaim! Leszűkítem a témát, mert úgy éreztem, hogy az öt percben nehéz lenne az őshonos, hagyományos haszonállatokról mindről beszélni, és a lótenyésztésről ejtenék pár szót.
Nagyon furcsa a magyar nyelv, a hagyományos magyar fajtákban megkülönböztetjük a haszonállatokat, holott ez a kifejezés, hogy „haszonállat”, azt feltételezné, hogy valamilyen hasznot tudnak még hozni. Klasszikusan a bivaly, magyar szürke, magyar tarka marha, sertésfajtáink tej-, hústermelő ágazati tevékenysége a mai napig még képes arra, hogy helyi élelmiszerként, hagyományos élelmiszerként megjelenjen.
(23.20)
Ugyanakkor a lótartási ágazat teljes mértékben az összeomlás szélén hever. Azért furcsa mindez, mert bármilyen pártot kérdezünk meg a magyar parlamentben vagy akár még a parlamenten kívül is, általában úgy tűnik, hogy konszenzus van abban a témában, hogy az őshonos vagy hagyományos magyar lófajták védelme kiemelt cél lenne. Mindenki egyetért ebben, ugyanakkor kormányokon átívelően egyre romlik a lótenyésztés állapota, és egyre kevésbé jelenik meg a lótenyésztéssel kapcsolatos összes feladat a kormányzati munkában.
Most ezen téma, felszólalás kapcsán hadd emlékezzek meg egy évforduló kapcsán Fadlallah El Hedad Mihályról, egy regényes életű egyiptomi származású magyar úrról, aki a bábolnai ménesben volt ménesvezető, és ő személyesen hozott be Egyiptom térségéből nagyon fontos méneket, amelyek utána a shagya-arab vagy bábolnai arab fajtában lettek meghatározó mének. Alapvetően nagyon nagy baj van ma már a shagya-arabbal, nem különben az összes többi magyar fajtánkkal, a gidránnal és furiozo-north starral vagy a mezőhegyesi félvérrel a ’20-as évek olimpiáin még eredményesen szerepeltek magyar sportolók, mára jóformán elvesznek ezek a fajtáink.
A hucul, a nóniusz, a lipicai egytől egyig olyan fajták, amelyeknek a kancaállománya Magyarországon évről évre csökken, és erről a csökkenésről egy rövid anyagot készítettünk, amivel csak fel szeretném hívni a figyelmet erre a problémára. Leginkább azt szeretném elmondani a kormányzatnak, számítva arra, hogy később írásban fog válaszolni, hogy hogyan lehet az, hogy ha a kormányzati kommunikáció nagymértékben segítené ezeknek a fajtáknak a megőrzését, akkor Magyarországon sem a mezőőri szolgálat, sem a lovasrendőrség, sem pedig az állami díszegységek egyáltalán nem használják a magyar fajtákat, ehelyett német sportfajtákat használnak, vagy pedig kultúrfajtaként sportlovakat.
Sehol nem jelenik meg a közszolgálatban ezeknek a magyar fajtáknak a fenntartása, ami viszonylag kézenfekvő lehetőség lenne. De gyakorlatilag a jogszabályi környezet sem segíti ezt a tevékenységet, és ismert származású lovak használatát gyakorlatilag nem írja elő semmilyen formában, tehát akár nullás sütésű, ismeretlen származású lovakat is lehetne hasznosítani. A tenyésztői kedv évről évre csökken, a génmegőrzési támogatások egyre riasztóbbak a gazdálkodóknak, és egyáltalán nem a támogatásról van szó, hanem egy nagyon alacsony összegű alamizsnáról, ami nem elég arra, hogy a túlzott, megnövekedett adminisztrációs terheket egyáltalán finanszírozzák.
Méltatlanul kevés a támogatás, végtelenül elhúzódó a kifizetés, nagyon logikátlan elvárásokat építenek be a támogatási politikába, a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal lótartó nyilvántartása nem megoldott. A kifizetési ügynökség ki nem mondott késleltető politikája gyakorlatilag sokszor ellehetetleníti a gazdálkodókat. A kifizető ügynökségek egyes munkatársainak a fajtával kapcsolatos felkészültségbeli hiányossága alapvetően konfliktusokat teremt.
Mindezért azokat a statisztikai adatokat szeretném még ismertetni, amivel a problémára fel akartam hívni a figyelmet. 2010 és 2013 év vége között 4,3 százalékkal csökkent a tradicionális lófajták kancalétszáma, tehát folyamatosan fogy az anyaállatok mennyisége. A fedeztetett kancák száma 14 százalékkal csökkent az elmúlt időszakban. A nyilvántartásba vett csikók száma az elmúlt tíz évben közel 10 százalékkal csökkent. A mének száma 17 százalékkal csökkent le az elmúlt időszakban. És a tenyésztésben részt vevő egyesületi tagok száma is csökkent, közel egyötöddel az eredetihez képest. A támogatott kancák száma a támogatási időszak kezdetéhez képest 34 százalékkal csökkent, amit azt jelenti, hogy az a tenyésztői kedv, amit egyáltalán a támogatás célozna, egyáltalán nem biztosítja azt, hogy a fajták fennmaradjanak.
Örülnék, ha a kormányzat a törekvéseiben megjelenítené ezen célok fontosságát.
Köszönöm szépen. (Taps.)
