KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak a rossz szerencsejáték-szervezők. Ezek a rossz szerencsejáték-szervezők olyan velejéig romlott, gonosz emberek, akik arra kényszerítik a szegény magyart, hogy az utolsó fillérjét is játékgépeken verje el, és ezekre a rossz szerencsejáték-szervezőkre a kormányzati ököl rácsapott, és megszüntette ezt az üzletágakat, mindannyiunk nagy dicsőségére. És vannak a jó szerencsejáték-szervezők, ezek azok, akik lehet, hogy egy kicsit offshore hátterűek, lehet hogy nem is magyar vállalkozások, de mindenképpen lehet, hogy joviális úriemberek, esetleg előny lehet nekik a külföldi produceri múlt, fiatal feleség, vagy ha A-val kezdődik a nevük és ndy Vajnával folytatódik. Tehát számos ilyen dologból megismerhető az, hogy ha jó szerencsejáték-szervezőt szeretnénk találni ebben az országban.
Hasonló szelleme ennek a javaslatnak az adózás kapcsán is kitűnik, hiszen vannak azok az emberek, akik nagyon szeretnek adózni, a bruttó 150 ezer forintjukból is nagyon szeretik leadózni a 15-20 ezer forintokat. És vannak, akik nyilvánvalóan nem annyira szeretik ezt az adózást, azt a szóra sem érdemes egymilliárd forintot nem kívánják befizetni a magyar kasszába. És mivel mi gazdag állam vagyunk, megengedhetjük magunknak ezt, hogy azoknak, akik egyébként ebben az országban nagyon jelentős források fölött diszponálnak, ne kelljen adót fizetniük, míg mások pedig nyilvánvalóan szívesség alapon szívesen beteszik azt a havi 15-20 ezer forintjukat is.
Hasonlóan, ha a javaslatot nézzük, akkor azt látjuk - ezt már elmondták az előttem szólók szép számmal -, hogy olyan rendszerektől, olyan cégektől enged el forrásokat, adóbevételeket a javaslat, amelyeknek egyébként szép számmal lenne befizetnivalójuk.
Ha megnézzük ennek az okát, tapasztalhatjuk azt, hogy eddig az online szerencsejáték kapcsán semmiféle érdemleges befizetésre vagy jelentős érdemleges befizetésre nem került sor. Ha megnézünk egy átlagos önkormányzatot, és azt látjuk, hogy egy helyi adó kivetése kapcsán a hatékonysága ennek az adó beszedésének alacsony, akkor nyilván nem azzal van gond, hogy az adó kivetése nem helyénvaló dolog, lehet, hogy a beszedéssel van probléma. Ha arról beszélünk, hogy egy üzletág kapcsán alacsony adóbevételek jönnek be, akkor gondolhatunk arra, hogy a) az adó szorításában vergődik ez az üzletág, és nem tud jelentős mennyiségű forrást költeni, nem tud jelentős mennyiségű adót befizetni, vagy b) nem jó az adóbeszedési hatékonysága. Mindenkinek a fantáziájára bízom azt, hogy az online szerencsejáték-piacon vajon melyik történik meg. Vajon a kivéreztetett, szegény sorsú, online szerencsejátékkal foglalkozó cégek a kormányzati szorítás markában nem tudják befizetni az adót, vagy esetleg lehet, hogy arról van szó, hogy nem jó az a rendszer, ahogyan ezt jelen pillanatban a kormányzat képzeli, ahogyan ehhez a forráshoz hozzá szeretne jutni? Azt gondolom, hogy nem kell túl nagy fantázia, hogy melyik a valóság. A Szocialista Párt azt gondolja, hogy a kivetett adókat be kell szedni, mindenkor be kell szedni. Hogy ha beszedjük az egyszerű tanártól, ha beszedjük az egyszerű munkásembertől, akkor szedjük be azoktól a cégektől is, amelyek a szerencsejáték online piacán jelentős bevételekre tettek szert.
Nagyon nagy hibának látjuk a javaslat kapcsán, hogy megnyitja a lehetőséget olyan bizonytalan hátterű cégek Magyarországra jutásához, ha tetszik, piachoz jutásához, amelyek nagyon gyakran vádolhatók azzal, hogy offshore hátterűek lennének. Tudjuk, hogy a kormányzat ambivalensen áll ehhez a kérdéshez, hiszen már a mai napon is volt arra irányuló kérdés a Szocialista Párttól, hogy vajon az offshore hátterű Fidesz-miniszter mikor mond le. Most egy újabb offshore hátterű javaslatról beszélünk. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e ennek vége.
Néhány konkrétumról a vége felé, azt gondolom, Szilágyi képviselőtársam is erről beszélt. Azt mondja a javaslat, hogy a játékadó a tiszta játékbevétel 10 százaléka lenne a korábban tervezett 20 százalékhoz képest.
(22.20)
Amikor arról beszélnek az előttem szólók, hogy vajon egzakt számítások megalapozták-e ezt, akkor azért jól tudjuk, hogy ez egy naiv kérdés vagy álnaiv kérdés, ha tetszik, képviselőtársamhoz fordulva, hiszen tudjuk, hogy nem ismerünk ilyen számításokat. Miért pont 10? Ennyi erővel lehetne 5 százalék, vagy lehetne 15 százalék is. Érdekes kezdeményezés persze az, hogy ha nem tudunk beszedni egy adót, akkor csökkentsük annak a mértékét, jutalmazva azzal azokat, akik ezt nem fizetik be. De kérdés az, hogy ebben az esetben, ha az egyszerű állampolgár nem fizetné meg a rárótt adót, ha mindenki, az egyszerű tanár, munkás, földműves nem fizetné meg a rárótt adót, az lenne-e a kormány válasza, hogy oké, akkor csökkentsük a felére, vagy akár engedjük el. Azt gondolom, hogy nem ez lenne a válasz.
Végül, azt hiszem, nagyon helyénvaló feltenni azt a kérdést, amit előttem feszegettek, hogy milyen úton jut el valaki a parlamentbe. Az alsóházi üléstermen végigmenni egy élmény mindenkinek, hiszen láthatja a dualizmus kori magyarság valóságát, azokat a szobrokat, amelyek az akkori magyar mindennapokról szólnak. Azt hiszem azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök egy más utat választottak a parlamentbe, a felsőházi üléstermet, ahol egy más típusú magyar valóságot látnak. Azt hiszem, hogy ez a magyar valóság viszont nem találkozik a többség, a mi valóságunkkal.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
