SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Csak hatott az előző gombnyomás. Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak elmondom, amit az előbb akartam, mert makacs gyerek vagyok. (Dr. Répássy Róbert: Nem lehet!)
Az előző napirendi pontnál is ezt akartam felhozni, hogy szép ez a Parlament, és amikor jövök ide a bejárathoz, akkor mindig látom fent ezeket a szobrokat. Szerintem az lehet az oka, hogy rossz a struktúrája a Parlamentnek, hogy nem kell végigjönnie a kormánypárti képviselőknek, mert ezek a szobrok azért lehetnek ott - egy cipész, egy eladó, egy kovácsember, egy asztalos -, hogy ne felejtsék el a parlamenti képviselők azt, hogy miért jöttek ebbe a parlamentbe, és kiket kellene képviselni. Itt vannak kint a szobrok, kicsit magasan vannak, de ha felfelé is néznek, akkor látni fogják. Ezekkel a jogszabály-módosító javaslatokkal és ezekkel az előterjesztésekkel teljes mértékben elfelejtik ezeket az embereket, akiket képviselni kellene, hiába tették ide a folyosóra ezeket a szobrokat. Ez az egész értékrend kérdése.
Önmegtartóztatási gyakorlatot végeztem az oktatási jogszabály módosítása során, hogy ne kotyogjak bele mindenbe, de ott is ugyanezt az értékrendi válságot láttam. Csizi képviselő úr már ott is arról beszélt, hogy a felsőoktatás megítélésében a pécsi egyetemnél az egyetem indikátora és minőségének kérdése az, hogy mennyire van eladósodva. Nem az számít, hogy milyen diplomások jönnek ki, nem az számít, hogy milyen a színvonala annak, hogyan tudnak elhelyezkedni, milyen felvételük van a munkaerőpiacon, hanem teljes mértékben az, hogy ennyi adóssága van vagy annyi, és ha kevesebb, akkor az jobban teljesített.
Ez az értékrend tükröződik ezekben a jogszabály-módosító javaslatokban is, ami teljes mértékben felfoghatatlan.
Itt ülünk két héttel az RTL Klubra kiszabott médiatörvény után, amikor itt hallgattuk hosszan érvelve, hogy mennyire fontosak az adóbevételek, hallottuk azt, hogy a kistelepüléseknek mennyire számít ez a kis pénz, és most pedig adóforintokról mondunk le, egyikről a másik után. Megtesszük ezt áfacsökkentéssel, és megtesszük ennek a jogszabálynak a tárgyalásával, amit minden bizonnyal a kormánypárti többség határozott véleménynyilvánítással el fog fogadni.
Ne felejtsük el, hogy ez megint egy olyan adócsökkentés, ami semmi olyan embernek, kisembernek nem kedvez, aki a társadalom többségét alkotja. Nem kedvez az itteni szobrokon lévő cipészeknek, kovácsoknak, asztalosoknak, egyiknek sem. Ez egy szűk réteg érdekköreinek kedvez, és leginkább adócsökkentéssel annak a csoportnak, amelyiknek erre nincs szüksége, nincs erre rászorulva.
Nem tudom, hogy hol van ilyen jogszabályalkotás a világon, vagy hol működik ez így, nem ismerem annyira a világ parlamentjeit, hogy hogyan szokták így meghatározni az adó mértékét, hogy hát sok volt, lecsökkentem felére; úgy, hogy nincs egy hatástanulmány, nincs egy kutatás, ami alapján alátámasztást nyerne az, hogy miért pont ennyire csökkentjük. Mi az a mérték, ami alapján pont így határozzuk meg? Ezeknek az alátámasztottsága az, ami a leginkább hiányzik.
Tehát nem értek azzal egyet - miközben Magyarország régiói Európa leghátrányosabb régiói között vannak -, hogy ilyeneket tárgyal a parlament, de ha már ilyeneket tárgyal, akkor miért nincs valami ésszerű előterjesztésben bemutatva az, hogy mi alapján állapították meg ezeket a mértékeket, miért pont így állapították meg.
És ha már lehet valamilyen szinten adóforintokat beszedni, akkor nem tartom elegánsnak folyamatosan ennek az utánpótlásnevelésnek az említését; azért, mert nagyon-nagyon visszatetsző számomra az, hogy - gyakorlatilag egy civil szervezet támogatására - adómódosítás kapcsán azért akarunk beszedni adóforintokat, hogy mondjuk, egy civil szervezetnek odaadjuk, és nem elegáns, hogy olyan parlamenti képviselők képviselik ezt, akik ennek a vezetésében érintettek.
Az lenne a jó, ha a parlament ennél sokkal felkészültebben, kompetensebben hozna ilyen javaslatokat, és nem azt a szektort igyekezne leginkább támogatni, ami legkevésbé van rászorulva. Egy héttel ezelőtt már részletesen belementünk ebbe, részletesen beszéltünk róla, nem akarom megismételni magam, meg ugyanúgy, ugyanazok az érvek állnának most is, hogy nem érezhető ez megalapozottnak, nem érezhető az, hogy ez valóban azt a célt szolgálná, hogy jobb legyen az országban az élet. Az lenne jó, ha nem kellene ezekről tárgyalni, megpróbálnánk az adó mértékét fenntartani és azt behajtani.
A mostani adómódosító javaslatnak az alapja az, hogy az eddigieket nem sikerült behajtani, és nem sikerült beszedni belőle adót, rossz volt a végrehajtás, rossz volt az, akinek be kellett volna szednie az adót, nem tudott tenni semmit a végrehajtói hatalmával, és nem bírta ezt elérni. Most nem látunk semmiféle garanciát arra, hogy majd a mostani csökkentés után lesz valakinek erre módja vagy most lesz módjuk arra, hogy ezt megtegyék. Garanciák nélküli, hatástanulmányok nélküli, megfelelő becslések nélküli jogszabály-módosító javaslat ez, amit minden bizonnyal megalapozottságának hiányában nem lehet támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
