DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Évek óta küzdünk mi itt az LMP-ben azért, hogy megértessük végre a kormánnyal: a családos és kisgyermekes munkavállaló nem tehertétel, hanem érték. Meg kell becsülni, díjazni kell. Ráadásul Magyarország versenyképességének záloga, és hogy úgy mondjam, a demográfiai válság megoldásának is az a kulcsa, hogy a munkát és a magánéletet össze tudják egyeztetni egymással ebben az országban a munkavállalók.
Nekünk az LMP-ben az a jelmondatunk, hogy lehet munkám és gyerekem is, mi erre büszkék vagyunk, mi ezért teszünk. Önök egész eddig a Fideszben arról beszéltek, hogy olyan családbarátok lennének, de most kibújt a szög a zsákból, és ön volt az, aki igazából ezt megtette és kimondta, hogy mit gondol valójában a Fidesz a családos munkavállalókról. Önnek volt egy személyes vallomása a minap, és az ön által vezetett intézmény kapcsán gyakorlatilag kijelentette, hogy az nem családbarát. Olyan fellengzős indoklást adott, hogy itt nem munka van, hanem szolgálat, kezdet van, de nincs vég, amúgy pedig nem kötelező ott dolgozni, és hogy még nagyobbat szóljon, hozzátette, azért kell 10-12 órát dolgozni, hogy Magyarország Közép-Kelet-Európa legdinamikusabban fejlődő országa legyen.
Tisztelt Miniszter Úr! Két probléma van azzal, amit ön mondott. Egyrészt az pont fordítottan igaz, amit ön mond. Pontosan azok az országok tudnak dinamikusan fejlődni, ahol a munkát és a magánéletet a munkavállalók össze tudják egyeztetni, és van egy nagyon kézenfekvő munkaszervezési mód, a rugalmas munkavégzés, az ennek megfelelő helyeket meg kell valósítani a törvényben és gyakorolni kell, és akkor ez be tud következni.
A másik pedig, hogy én nem tudom, miniszter úr, belegondolt-e ön abba, hogy milyen mintát közvetít, amikor ilyen szavak hagyják el a száját. Azt gondolom, hogy minden főnöknek a saját munkahelye, a saját intézménye, vállalata, cége a legfontosabb. Onnantól kezdve, hogy Magyarország egyik minisztere egy ilyen mondatot kimond, nem gondolhatja azt minden főnök ebben az országban, cégvezető, igazgató, bárki, hogy ő is megengedheti magának azt, hogy a szülők ne érjenek oda az óvodába és a bölcsödébe? Tisztelt Miniszter Úr! Röviden úgy tudom ezt a kérdést megfogalmazni: aki családos, az annyit is ér? Ön ezt így gondolja?
A másik pedig: nem tudom megállni, hogy ne reagáljak röviden arra, hogy ez a cinizmus csúcsa, hogy azt a munkaórát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit hétvégén vesz el a családoktól, nem fizeti meg, és utána azt mondja, hogy ez megfizethetetlen, mert a családtól elvett idő megfizethetetlen. Ez egy végtelenül cinikus hozzáállás!
