VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsőként szólnék a gyermekek után járó díjakról, kedvezményekről, juttatásokról.
A kormánynak ezzel a törekvésével egyetértünk, és úgy gondolom, hogy több éves vagy akár két évtizedes adósságát törleszti ezzel a kormány, a mindenkori kormány és a parlament, hogy akár az ilyen juttatásokat, akár a különböző ellátási formákat átnevezi, és a pejoratív - a számomra, meg úgy látszik, hogy a kormánypártok számára is pejoratív - értelmű szavakat lecseréli. Így a terhességi-gyermekágyi segélynél már nem beszélünk terhességről és nem beszélünk segélyről, hanem csecsemőgondozásról beszélünk és díjról beszélünk. Vagy akár párhuzamban említhetném a régi terhesgondozás helyett a várandósgondozás bevezetését. Itt is a „terhes” szónak a kiküszöbölése, úgy gondolom, hogy egy pozitív folyamatnak tekinthető, mert hogyha a jelenlegi demográfiai helyzetet meg akarjuk változtatni, akkor igenis ezeken a fogalmakon is változtatnunk kell, mert a fogalmak véleményem szerint a fejekben is rendet rakhatnak. Tehát egy várandósságot, egy gyermekvárást sokkal könnyebben vállal akár egy erre készülő szülő, mint akár egy terhességet, és úgy is gondolom, ebben érintett hölgyekkel is beszélve, hogy semelyik hölgy sem tekinti tehernek ezt az áldott állapotot és a gyermekvárás időszakát.
Viszont aggályos észrevételeim is vannak itt a változtatásokkal kapcsolatban, amit már mások felszólalásaikban említettek, például az, hogy tágul a kizáró okoknak a köre, hogy így kikerülnek a jogdíjak és kikerülnek a jövedelemadó hatálya alá nem tartozó jövedelmek is azoknak a köréből, akik igénybe vehetnék ezeket a kedvezményeket. A másik, amit már régebben is kifogásoltunk, másfajta módosításoknál, ez pedig a javaslatban említett, gyermekek után járó díjak összegének a maximalizálása.
(22.30)
Úgy gondolom, hogy ez negatív folyamatokat indíthat el, ugyanis ha a minimálbér kétszeresének 70 százalékában maximalizáljuk ezeket az ellátásokat, akkor ezzel azokat a szülőket, azokat az édesanyákat, akik átlag feletti jövedelemmel vagy egy jobb jövedelemmel rendelkeznek, arra ösztönözzük, hogy ezeknek a lejárati ideje előtt újból munkát vállaljanak és munkába álljanak. Akár a saját tanulmányaim, akár a saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy szerintem a gyermek egészséges személyiségfejlődéséhez, egészséges szocializációs folyamataihoz véleményem szerint minimum hároméves korig biztosítani kéne a teljes ellátást egy szülőnek, hogy otthon tudjon maradni a gyermekével, de ha a gyed összegét maximalizáljuk, akkor azt fogjuk elérni, hogy egyéves kora előtt már azok a szülők, azok az édesanyák, akik egy magasabb jövedelmi kategóriába tartoztak, nem tudják vállalni a jövedelemkiesést, és ha a kialakított életszínvonalukat nem tudják fenntartani a minimálbér kétszeresének 70 százalékából, akkor ez őket arra fogja ösztönözni, hogy hamarabb munkába álljanak, és így a gyermekeik elveszítik annak a lehetőségét, hogy az egészséges fejlődésükhöz szükséges időt otthon az édesanyjukkal töltsék.
Több esetben említi a praxisjog kérdését a törvény. Bár ebben a törvényjavaslatban nem szerepel, de a praxisjognak egy anomáliájára szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét, amit én mint szociális szakember kaptam jelzésként a saját szakmámból, ez pedig az, hogy tartós bentlakást nyújtó intézményeknél 200 fő fölött kötelező egy főállású orvos alkalmazása ezen intézményekben, legyen szó például idősek otthonáról vagy ápolást, gondozást nyújtó intézményről. Az intézményvezetők azzal küzdenek, hogy egy orvos nem igazán szeretné a közalkalmazotti státus által nyújtott bért saját magának, éppen ezért ezekre a speciális esetekre szükség lenne egy speciális praxisjog bevezetésére, hogy a gyakorló orvosok számára vonzóvá tegyük azt a lehetőséget, hogy akár intézményi orvosként dolgozzanak, vagy ne kelljen azt a túlterhelt állapotot véghezvinniük, hogy dolgoznak intézményi orvosként, de mellette vállalnak egy praxist, vagy mellette másodállásban esetleg máshol dolgoznak, mert nagyon jól tudjuk azt, hogy az ilyen nagy létszámú intézmények olyan leterheltséget nyújthatnak egy főállású orvosnak, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy milyen speciális feladatai vannak egy intézményi orvosnak az ilyen intézményekben, ezért nem várhatjuk el tőlük, hogy a fizikai erejükön felül ezenkívül még keresőtevékenységet folytassanak, mert ténylegesen elmondható, hogy az orvosi jövedelemhez képest a közalkalmazotti bértábla alapján nyújtható jövedelem nem elég számukra.
A másik, a koherenciakérdések miatt történt változás, a gyógyászati segédeszközök kérdése, a közgyógy által adható, ingyenesen vagy kedvezményesen szolgáltatott gyógyászati segédeszközök kérdésében az ingyenes javítás kérdése. A jelenlegi hatályos jogszabályok szerint is előfordul ez az anomália, és úgy gondolom, hogy a koherencia problematikája miatt bekerült módosításnál figyelni kéne arra a problémára is, hogy bár általában a kihordási időn belül ezeknek az eszközöknek a javítása ingyenes, de azok a cégek, amelyek az ingyenes javítást végzik, a legtöbb esetben kiszállási díjat számolnak föl. Tehát innentől fogva megkérdőjelezhető ennek a szolgáltatásnak az ingyenessége. Úgy gondolom, ha már ez így bekerült ide, akkor ezt a kérdést is tisztázni kellene, ugyanis nagyon sok esetben még akár az 5 ezer forintos kiszállási díjnak a kifizetése is nehézséget okozhat egy fogyatékossággal élő embernek, akinek a mindennapi megélhetése amúgy is magasabb összeget igényel, mint egy egészséges vagy ép társáé.
Úgy gondolom, hogy ezek a módosítások még szükségesek. És ha komplexen nézzük a rendszert és globálisan nézzük ezeket a problémákat, akkor úgy gondolom, hogy ezen kiegészítések nélkül kevesebbet érnek a módosítások, ezért ezek mindenképpen szükségesek. Az említett problémákon pedig érdemes elgondolkodni. Ehhez egyébként módosító indítványokkal is fogunk élni, és kérem, hogy ezeket gondolják át és támogassák, ha arra érdemesnek tartják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
