DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném visszaterelni szakmai vágányba a vitát. Úgy gondolom, az Országos Bírósági Hivatal beszámolója egy kellően fajsúlyos téma ahhoz, hogy a szakmai alapoknál maradjunk. Kritikát természetesen én is fogok mondani, de azt megfelelőképpen alá fogom támasztani.
Először is azzal kezdeném, hogy a beszámolót részletesnek tartjuk, jól megszerkesztettnek, ezzel nincs is gond, tehát egy alapos munkát láthattunk a Bírósági Hivataltól, amikor ezt összeállították. Remélem, hogy a jövőben is hasonló részletességű beszámolókat olvashatunk, és nemcsak az Országos Bírósági Hivatal részéről, hanem az olyan egyéb szervezetek is, amelyeknek szintén be kell számolniuk az Országgyűlés felé, hasonló részletességgel teszik azt meg.
2011 óta - és ez a beszámolóban is szerepel - 18 milliárd forinttal nőtt a bíróságok éves költségvetése. Ez jó irány, hiszen a bíróságok nagyon alulfinanszírozottak voltak. Reméljük, hogy a jövőben megmarad a jelenlegi szint, vagy akár növekedni is fog. Nagyon sok elmaradt beruházást kellett befejezni, ezeket az anyag is tartalmazza, és gyakorló jogászok, ügyvédek, bírók el tudják mondani, hogy ezek nagyon fontosak, és akik a bírósági tárgyalásokra elmennek, tapasztalhatják, hogy felújítások és beruházások történtek. Hozzáteszem, hogy ezeknek már nagyon régen meg kellett volna történniük. Ezek a pénzek javarészt hiánypótló, hézagpótló beruházásokra mentek el.
S annál is inkább reméljük, hogy a jövőben normalizálódik a helyzet, mert a bírák bére, én azt írtam fel magamnak, hogy kilenc éve stagnál, de elnök asszony tíz évet mondott, akkor én átveszem a tíz évet. Tehát kilenc-tíz éve tulajdonképpen arról beszélhetünk, hogy jelentősen nem emelkedett, reálértéken viszont csökkent a bírók fizetése. Ez elfogadhatatlan és az is, hogy a legalacsonyabb az Unióban. Reméljük, hogy az Országgyűlés az ehhez megfelelő kereteket a jövőben biztosítani fogja. Én olyan információkat is kaptam, hogy például egy bírósági írnok 4/1-es besorolással 118 ezer forint bruttó pénzt visz haza. Ez nagyon alacsony, és nehezen várható el felelősségteljes munkavégzés ekkora összegért. Tehát amikor a bérek rendezésére gondolunk, akkor nemcsak a bírák, hanem az egyéb dolgozók esetében is ez remélhetőleg meg fog valósulni.
Az anyagban szerepel, hogy 2012-höz képest az írásbeli figyelmeztetések száma megkétszereződött, és ha jól tudom, ez ellen senki nem kérte a figyelmi eljárás lefolytatását, ami véleményem szerint érdekes körülmény. Vagy elfogadta mindenki az írásbeli figyelmeztetést, vagy esetleg nem merték megkockáztatni egy fegyelmi eljárás lefolytatását. Hallani olyanokat is a bírósági rendszeren belülről, hogy néhol feszült légkör alakul ki, és talán a kiosztott írásbeli figyelmeztetések is erre utalhatnak. Elnök asszony bizonyára tud arra választ adni, hogy miből fakadt a figyelmeztetések számának a növelése. Természetesen nem azt mondjuk, hogy ne legyen a bírói munka értékelhető, hiszen sok esetben pont mi mondtuk azt, hogy a bírók teljesítményét is értékelni kell a bírósági rendszeren belül, de természetesen az sem feltétlenül jó, ha átesünk a ló túloldalára, és a jövőben esetleg elharapózik a fegyelmi büntetések, eljárások száma. Nyilván ezt a következő években tudhatjuk meg részletesen.
(17.30)
Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy itt a 2012-2013-as év között egy ilyen tendencia látszik kirajzolódni.
Amit kritikaként hallottam, beérkezett panaszként, például a devizahiteles-perekkel kapcsolatban az volt, hogy sok esetben minden devizahiteles-pert felfüggesztettek. Ha jól tudom, ez 12 ezer pert érintett. Tehát nemcsak azokat, amelyek az árfolyamrést vagy az egyoldalú szerződésmódosítást érintették, hiszen ezekben az esetekben kellett, tudtommal, felfüggeszteni ezeket az eljárásokat, hanem egy egyszerűbb utat választottak a bíróságok. Sok esetben a titkárokra bízva történt meg ezeknek a pereknek a felfüggesztése automatikusan, néhol nem kellőképpen értékelve, hogy miről is szól az a per. Erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha ez így történt, akkor talán, ahogy szokták mondani, túlszaladt a kés, ha esetleg olyan ügyeket is felfüggesztettek, amelyeket nem kellett volna a törvények alapján.
Kritizáltuk sokszor azt a törvény adta lehetőséget, ami az Országos Bírósági Hivatal mindenkori elnökének kinevezési jogkörét túlságosan tágra nyitotta. Ez nyilván egy országgyűlési vita tárgya volt, hogy miért így alkottuk meg ezeket a jogszabályokat. A kormányt kritizáltuk annak idején jó párszor. Úgy gondolom, hogy bizonyos esetekben a kritikákat visszaköszönni látjuk. Nekem az az információm, hogy nehezen érthető például, hogy a szombathelyi és a szegedi törvényszékeken évek óta nincs rendes elnök, csak megbízottak irányítják. Ha elnök asszony tud esetleg erre reagálni, akkor azt is szívesen vesszük, hogy mi ennek az oka.
Aminek örültünk, hogy szerepel az anyagban, az a gyermekközpontú igazságszolgáltatás program. Ez egy nagyon fontos terület, amelyben látszanak az előrelépések, és bízunk benne, hogy a jövőben ezek a beruházások és a gyermekbarát igazságszolgáltatás kialakítása tovább mehet. Ez valóban egy jó irány. Ugyanúgy megemlítésre kerül az osztályfőnöki órák és a nyitott bírósági program, amivel kapcsolatosan egyrészt az első reakcióm az volt, hogy ez egy jó kezdeményezés. Aztán szakmai körökből kaptam olyan kritikai észrevételeket is, és ezt is meg kell osztanom önökkel, hogy kérdés, ez mennyire terheli le a bírókat egy olyan helyzetben, amikor elég nagy az ügyteher, és nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy ledolgozzák az elmúlt évek hátralékát. Tehát nem korai-e, ha szabad így feltenni a kérdést, hogy nyitunk ugyan a fiatalok felé, de előtte még nagyon sok ügy vár megoldásra. Lehet, hogy az energiákat ide kellene első körben összpontosítani. Elméletileg egyet lehet érteni az irányával, de nem biztos, hogy most ez ebben a formában a legaktuálisabb. Egyébként hozzáteszem, személyes véleményem, hogy talán hatékonyabb egy bv-intézetet megmutatni, ha az elrettentő erőt szeretnénk bemutatni a fiataloknak, vagy hogy hová nem érdemes jutni. De természetesen mint stratégiai célt lehet értékelni ezt a programot.
Az ügyfélelégedettség-mérésnek nem igazán látjuk hasznát, bevallom őszintén. Hiszen a bíróságok tekintetében ezt maximum az adminisztrációra, az ügyfélszolgálat tevékenységére, udvariasságára, hozzáállására lehet alkalmazni. Tehát, gondolom, nyilván nem arra vonatkozik, hogy ha valaki kap hat év börtönbüntetést, az neki jó vagy kevés, vagy a bíró mennyire volt vele udvarias. Nyilván nem ez a célja, én ezt látom. A kérdés az, hogy az egyébként is sajnos alulfizetett és agyonterhelt adminisztrációt érdemes-e jelen szituációban tovább terhelni egy ügyfélelégedettség-méréssel, aminek, ahogy elmondtam, gyakorlati hasznát nem igazán látjuk. De természetesen meggyőzhetőek vagyunk, ha itt háttér-információk még rendelkezésre állnak az anyagban írtakhoz képest.
Engedje meg, elnök asszony, hogy egy másik kritikai észrevétellel éljünk. Ez szintén egy beérkezett visszajelzés. Amikor felkészültem a felszólalásomra, akkor bekértem gyakorló ügyvédektől, jogászoktól azokat az észrevételeket, amiket itt megoszthatok. A Fővárosi Törvényszék civil irodája irányába érkezett sok panasz. Ezek arra vonatkoztak, én nem ismerem, hogy itt mennyire túlterheltek, nyilván elég sok ügy van, de a gyakorlatban azt tapasztalják, hogy a 60 napos elbírálási határidő esetében, amikor mondjuk, egy alapítvány, egyesület esetében egy változásbejegyzési kérelem érkezik, és 60 napja lenne a törvényszéknek, hogy ebben döntsön vagy hiánypótlást adjon ki, sokszor akár tíz hónapig, közel egy évig sem történik semmi, majd ezt követően érkezik meg a hiánypótlás. Erről sorozatosan beszámoltak gyakorló jogász kollégák. És ez ellen nem nagyon van jogorvoslat, nem nagyon tudnak mit tenni. Ez a civil szervezetek működését erőteljesen nehezíteni tudja, lévén, hogy ha mondjuk, egy felügyelőbizottsági tag vagy egy kuratóriumi tag bejegyzésére akár közel egy évet kell várni, akkor ez, nem kell önöknek magyarázni, hogy mennyiben tudja magát az adott szervezet működését akár ellehetetleníteni is.
Úgyhogy én röviden ennyit szerettem volna elmondani itt a vezérszónoki körben. Egyébként mi is a dolgozó bíráknak és azoknak az igazságügyi alkalmazottaknak, akik sokszor alacsony fizetésért és nagy munkateherrel végzik tevékenységüket, meg szeretnénk köszönni a munkájukat. Nagyon remélem, hogy a Magyar Országgyűlés és a magyar állam lesz olyan állapotban, mondjuk, a jövő évi költségvetés megfogalmazása, megírása, elfogadása során, hogy az ő munkájukat megfelelőképpen tudja ellentételezni, és a bírósági dolgozóknak és a bíráknak a béremelésére, bérrendezésére is megfelelő módon sor kerül, és nem az utolsók leszünk ebben a tekintetben az Európai Unióban.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
