DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA
DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA
DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Először is engedje meg, hogy itt a parlament nyilvánossága előtt kövessem meg önt. Meg kell követnem, mert a miniszterelnökhöz intézett múlt heti, illetve egypár héttel ezelőtti azonnali kérdésemben valótlanul állítottam önről azt, hogy ön a Fidesz országgyűlési képviselője volt. Ugyan mentségemre szolgáljon, hogy egyszerű nyelvbotlás volt, de ettől függetlenül ez nem fedi a valóságot. A valóság ezzel szemben az, hogy ön a Fidesz egyéni országgyűlési képviselőjelöltje és listás képviselőjelöltje volt, tehát ebben a minőségében pártpolitikusa a jelenlegi kormányzó pártoknak, és ez az ügy érdemén semmit nem változtat.
Azért is meg kell követnem, mert állítólag nem igaz, hogy ön a nyolcvanas években a jelenlegi kormánypártok vezetőinek, a Bibó-kollégistáknak szakmai mentoraként funkcionált kezdő ügyészként. Én ezt készséggel elfogadom, és ezért is megkövetem önt, legfőbb ügyész úr, csak tudja, ezen a képen (A képviselő kezével a felnyitott notebookja fedőlapján lévő képre mutat.) nem én állok a Fidesz választmányának alakuló ülésén, és nem én szónokolok az elnöki pulpituson, legfőbb ügyész úr, hanem ön. Teszi ezt ön a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor és Szájer József társaságában - arról szerintem ne is beszéljünk, hogy ki van még a képen, a másik oldalt -, annak a Szájer Józsefnek a társaságában, akinek a kedves felesége ma itt ül, és most szintén a beszámolóját fogjuk meghallgatni, mert ő ugye az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Milyen pici ez az ország, ugye, legfőbb ügyész úr?
Minden kritikai észrevételem mellett szeretném előrebocsátani, hogy a megítélésünk szerint - és megerősíteném, amit Bárándy Gergely mondott - az ügyészek döntő többsége tisztességesen, esküjéhez híven, nemcsak a törvény betűinek, de annak szellemének is megfelelően végzi a munkáját.
(10.30)
Tisztességgel és odaadással végzett munka eredményei azok, amelyeket az Országgyűlésnek benyújtott beszámolójában mindannyian olvashattunk, már legalábbis a számokban. Ezért a munkáért ezúton szeretnénk köszönetünket és megbecsülésünket kifejezni ezeknek a kollégáknak. Ugyanakkor itt és most nem mehetünk el szó nélkül a mellett a döbbenetes jelenség mellett, amelyekről nem adnak számot a benyújtott beszámolók. Nevezetesen arról, hogy a Legfőbb Ügyészségen, illetve a Központi Nyomozó Főügyészségen van az ügyészeknek egy olyan jól meghatározható köre, akik tevékenységének semmi köze a jogállamisághoz, az alkotmányossághoz vagy a törvényességhez, hogy az igazságosságról már ne is beszéljünk. Olyan eljárásokat konstruálnak, olyan eszközöket és módszereket alkalmaznak, amelyekről 1989 után azt hittük, sosem hallhatunk újra Magyarországon.
A magyar nép a múlt században különböző ideológiai színezetű diktatúrák szorításában már többször megtapasztalhatta, milyen az, amikor az erőszakszervezetek és a vádhatóság politikai megrendelésre járnak el. A ’89-es rendszerváltáskor politikai hovatartozástól függetlenül azonban biztosan mindenki egyetértett abban, hogy nem akarunk ilyen világot. Nem akarunk olyan világot, ahol a hatóságok a polgárok jogainak védelme helyett a politikai vezetők hatalmi céljait szolgálják, olyat, ahol nem a jog, hanem a politikai önkény irányítja az eljárásokat, ahol az állam nem biztonságot teremt a polgárai számára, hanem kiszolgáltatottságban és félelemben tartja őket.
A rendszerváltáskor még senki nem akart ilyen világot, azonban néhány politikai vezető hatalmi vágya és néhány ügyész ilyen irányú tevékenysége ezt a világot teremtette meg. Ön és egykori barátai, pártfogoltjai pontosan megértették a mi véleményünk szerint, hogy lényegében egy katonai hierarchia elvén működő szervezetnek elég csak a tetejét és néhány kulcsfontosságú pontját elfoglalni. Utána a parancsokat teljesítő szervezet már könnyedén a hatalmi érdekek szolgálatába állítható. Itt pontosan ez történt, és az előttünk fekvő képek tanúsága szerint még csak nem is titkolják. Öt év ügyészi munkáját áttekintve ki kell jelentenünk, hogy az ön vezetése alatt az ügyészség alig burkoltan pártpolitikai eszközökként is funkcionál. Ennek két teljesen egyértelmű megnyilvánulási formája van. Az egyik a politikai ellenfelek kriminalizálása, a másik a politikai hatalomnak kedves helyi kiskirályok, narancsoligarchák ügyeinek eltussolása, a korrupció intézményesített rendszereinek, a mutyiknak az érinthetetlensége Magyarországon.
Ami a politikai ellenzék kriminalizálását illeti, csak a vak nem látja, hogy ezen ügyészi körök hogyan avatkoztak bele a választási kampányokba. 2010-ben a választási kampány előtt és alatt nokiás doboz és whiskys doboz történetekkel hergelték a népet. Mára kiderült, hogy ezek a történetek megfélemlítéssel és hazug ígéretekkel kicsikart vallomásokon alapultak. Választásokon esélyes polgármesterünknek pár nappal a választások előtti kampányrendezvényén próbálták meg kézbesíteni az idézést. Utóbb őt is felmentette a bíróság. Az állítólagos nagy korrupciós ügyek többsége, amikről önök olyan nagy előszeretettel nyilatkoztak, vagy felmentéssel záródtak, vagy kínkeserves erőlködések közepette, az ügyészségi munkát aligha dicsérő módon még ma is folyamatban vannak, vagy éppen most kell elölről kezdeni őket öt év után.
A 2014-es választások előtt ismét élesítették a kampányüzemmódot. Mint emlékezetes, az aktuális nagy leleplezés a Portik-Laborc-találkozók ügye volt, amivel az egész baloldalt próbálták lejáratni. A kormánypárti propaganda kiszolgálásában ezúttal is megbízható partner volt az ügyészség. 2013 februárjában a Központi Nyomozó Főügyészség bűnpártolás gyanújára hivatkozva indított eljárást Laborc Sándorral szemben. Több mint egy évig vizsgálták a nagy semmit, majd az országgyűlési és az európai parlamenti választásokat követően bűncselekmény hiányában megszüntették a nyomozást, még vádat sem emeltek. Én részt vettem a parlamenti tényfeltáró albizottság munkájában, tisztelt legfőbb ügyész úr, ismerem az ügy iratait.
Pontosan tudom, és egy alapos olvasással töltött nap után a Központi Nyomozó Főügyészségnek is pontosan tudnia kellett, hogy szó sincs bűncselekményről ebben az ügyben. Végül még a Nemzetbiztonsági bizottság kormánypárti tagjai is erre a következtetésre jutottak a vizsgálat lezárultakor. Az eljáró ügyészeknek végig tisztában kellett lenniük azzal, hogy egy mocskos politikai lejárató akcióhoz asszisztálnak, de persze erről sem olvashatunk legfőbb ügyész úr 2013-as beszámolójában.
Arról nem is beszélve, tisztelt képviselőtársaim, ha már itt, a parlamentben vagyunk, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság tényfeltáró munkája párhuzamosan folyt az ügyészségi nyomozással. Ez akkor ott senkit nem zavart, sem az ügyészséget, sem a parlament kormánypárti többségét, de közben önök tavaly az áfacsalások miatti bejelentés után kezdeményezett vizsgálóbizottságot és az összes többi hasonló vizsgálóbizottságot évek óta azzal az álszent és cinikus indokkal utasítják el, hogy abban az ügyészség egyébként nyomozati cselekményeket folytat, tehát a parlament nem vizsgálódhat.
De a választási kampányok finisében sem tétlenkedtek, az április 6-i választások előtt szinte online közvetítették a Simon Gábor elleni eljárást, májusban már Kovács Béla jobbikos EP-képviselő kémmúltja volt reflektorfényben, most ősszel pedig Hiszékeny Dezső képviselőtársunkat, az egyik legsikeresebb szocialista önkormányzat egykori alpolgármesterét gyanúsították meg a választási kampányban. Komolyan nem érzi, legfőbb ügyész úr, hogy kilóg a lóláb? Ön szerint van olyan józanul gondolkodó ember ebben az országban, aki ne látná, hogy mi folyik itt? Miközben ezekkel az ügyekkel tele van a sajtó, és azokról a jobboldali média rendre megdöbbentően naprakész információkkal rendelkezik, addig érdekes módon a hatalomnak kínos ügyekről az eljárás érdekeire hivatkozva soha semmit nem mondanak. Minden bizonnyal azért, mert ezekben az esetekben nem az ügyek felderítésén, hanem azok eltussolásán dolgoznak az erre felkent ügyészek.
Erre talán a trafikmutyi az egyik legszemléletesebb példa. Aligha kétséges, ez az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb szabású korrupciós ügye, több ezer megkárosított, megélhetésétől megfosztott ember és család, pontosan, név szerint meghatározható, jogtalan előnyt szerző személy, párttaggyűlések, ahol nyíltan, politikai alapon helyi kiskirályok döntöttek a lenyúlt üzleti lehetőségek sorsáról és egy bátor, egykori fideszes képviselő, aki egy hangfelvétellel nyilvánosságra hozta minderre a bizonyítékokat is. Lássanak csodát, ennek az ügynek a vizsgálatáról nem számol be naponta az ügyészség, erről hallgatnak a szóvivők, és megválaszolatlanok maradnak az országgyűlési képviselők által felvetett kérdések is. Sőt, a legfőbb ügyész úr 2013. évi beszámolójában egy mondatot sem szentel nemhogy az év, de feltehetően az évtized egyik legnagyobb korrupciós botrányának, holott a korrupt NAV-os osztályvezetőt leleplező bekezdés mögött talán említést érdemelt volna ez a történet is.
Persze, csak a hazánkat nem ismerő laikus külföldiekben vetődhet fel a kérdés, hogyan lehetséges ez. A magyar valóságot ismerők pontosan ismerik a választ: azért, mert nem is törekednek az ügyek érdemi felderítésére. Biztosan csak annyit tudunk például ebben az ügyben, hogy a hangfelvételt nyilvánosságra hozó képviselőt citálták be kihallgatásra, míg a felvételen kompromittálódott egykori szekszárdi polgármester meghallgatásáról, no pláne házkutatásról vagy egyéb más eljárási cselekményekről végül semmit nem hallani. Végül már annak is örülhetünk, ha nem a hangfelvételt nyilvánosságra hozó képviselőt fogják bíróság elé állítani.
Igen, legfőbb ügyész úr, korábban is mondtam már önnek az előző ciklusban itt, a Parlament falai között, ezt a véleményünket továbbra is fenntartjuk, ezekben a politikai ügyekben, úgy tűnik, ön nem Magyarország legfőbb ügyészeként, hanem a Fidesz vállalati ügyészeként jár el. Ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, hogy korántsem csupán a legnagyobb ellenzéki párt vádolja politikai elfogultsággal az ügyészséget. Az elmúlt években számos bírósági ítélet született, amelyek finom vagy kevésbé finom kritikával, néhol azonban nyers őszinteséggel mondják ki ugyanezt. Ezen bírósági ítéletekből Bárándy képviselőtársam már szó szerint idézett, ezeket most nem teszem meg újra.
Viszont engedjék meg, hogy akár itt a parlamentben, akár a nyilvánosság előtt ezeket a felszólalásokat figyelőknek címezve felolvassak egy olyan idézetet, amely inkább érzelmileg abba enged nekünk egy bepillantást, hogy ezen eljárásokban érintettek hogyan élték meg ezeket a vádakat. Itt most egy olyan bírósági tárgyalási jegyzőkönyvből fogok idézni, amelynek a bírósági ítéletét is már idézte Bárándy képviselőtársam:
„Be kell vallanom őszintén, hogy 2010. június 23-a és november 19-e között jó néhányszor beismertem volna bármit, amit el sem követtem, még azt is, hogy pedofil és gyermekgyilkos vagyok. Eszembe jutott, hogy ügyészi kérésre hamis vallomást tegyek június 23-án este a Gyorskocsi utcai fogdában, július 24-én a házassági évfordulómon, augusztus 4-én, a lányom születésnapján, szeptemberben, amikor értesültem róla, hogy a cégem ellen felszámolást kezdeményeztek, és eszembe jutott minden reggel és minden délben és minden este, hogy tegyen elém bármit Mihalik ügyész úr és Waltner ügyész úr, én bizony aláírom, és eszembe jutott leginkább akkor, amikor két fegyőr addig ütött, amíg a fülem vérezni nem kezdett, csak hogy tudjam, hol a helyem és mit kéne tennem. De mert tudtam, hogy az igazság az én oldalamon áll, ezért nem szólaltam meg. Most viszont a bíróság előtt megszólalok, mert hiszek a testület függetlenségében.” (Dr. Bárándy Gergely: Szégyen!)
(10.40)
Egy valódi jogállamban a legfőbb ügyész már egyetlen ilyen botrány után eltávolítaná a visszaélésben érintett, koncepciós eljárások előkészítésében részt vevő ügyészeket, vagy ha erre képtelen, becsületből, tisztességből beadná a lemondását, legfőbb ügyész úr. Azonban botrányok ide, ügyészséget megalázó bírósági ítéletek oda, ön pályája végéig legfőbb ügyész marad, ha ez a kétharmados többség kitart. Nem vitatom, megdolgozott ezért a támogatásért.
De engedjen meg egy személyes kérdést, legfőbb ügyész úr: ön szerint mi lesz ennek a vége? Ön szerint meddig lehet ezt így csinálni? Olyan biztosak benne, hogy előbb-utóbb a kétharmados többséget adó fideszes képviselők egyikének sem fog megszólalni a lelkiismerete? Szekszárdon trafikügyben már megtörtént. Ugye, tudja, legfőbb ügyész úr, hogy ezen választási eljárási törvény szerint, amelyet a Fidesz elfogadott, és amelynek köszönhetően ezeket a választásokat is kétharmaddal nyerte, csak a legutóbbi újpesti választási eredmény, ha megismétlődik a következő választásokon, akkor a jelenlegi ellenzék lesz kétharmados többségben, legfőbb ügyész úr, és akkor nemcsak az ügyészségnél, hanem akár az ügyészség szervezetrendszerénél is ezek a kérdések felmerülhetnek.
Szeretném nagyon egyértelművé tenni, hogy a mi álláspontunk szerint koncepciós jellegű eljárásokban való közreműködés nem maradhat következmények nélkül. Ezért ma újból benyújtjuk a büntető törvénykönyv módosítására irányuló javaslatunkat, ami alapján felelősségre vonhatóvá válnak a politikai érdekből folytatott koncepciós eljárások kiagyalói és végrehajtói is, nemcsak ma, nemcsak ezen kormány alatt - a mi megítélésünk szerint és a mi hitvallásunk szerint -, hanem politikai oldaltól és parlamenti többségtől függetlenül mindig ott kell lenni a büntető törvénykönyv azon fenyegetésének, hogy vádhatóságot, nyomozó hatóságot politikai eszközökre, koncepciós eljárásokra soha senki ebben az országban nem használhat, vagy ha meg meri tenni, akkor annak büntetőjogi következménye kell legyen.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
