DR. POLT PÉTER
DR. POLT PÉTER
DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Maratoni ülés vége felé járunk. Én nagy figyelemmel hallgattam az önök reagálásait. Sajnálom, hogy csak 30 percem van. Nagyon sok mindent felvetettek, nagyon sok konkrét ügyet is felvetettek. Gondolom, nem várják el tőlem, hogy valamennyi ügyre részletes választ adjak most itt, több okból sem, egyrészt az idő korlátozottsága miatt, másrészt pedig remélem, hogy tisztában vannak azzal, hogy ezek az ügyek nem a legfőbb ügyész asztalán intéződnek, aligha elvárható, hogy az évi több százezer ügyből mindegyik ott landoljon az asztalomon, sőt egynek se vagyok én az ügyintézője. Azt viszont meg tudom ígérni, és meg is tesszük, hogy valamennyi itt felmerült ügyre az azt felhozó képviselő úrnak, hölgynek választ fogunk adni írásban, tehát remélem, hogy ez megfelelő reagálás az itteni felvetésekre. Megpróbálok sorba menni, de természetesen többen is fölvetettek azonos kérdéseket, tehát nem mindenkinél fogom megismételni a válaszomat, és ahogy mondtam, mindenre nem is tudok kitérni.
Talán annyit azért elöljáróban mindenképpen le kell szögezni, hogy itt nagyon sok politikai jellegű felvetés hangzott el, ez a szó, hogy politika, politikai többször is elhagyta a felszólalók száját. Szeretném hangsúlyozni, hogy erre én nem is szeretnék reagálni, nem is tudnék reagálni, az ügyészség az Alaptörvény, illetve a törvények rendelkezéseinek megfelelően politikamentes, semmifajta politikai jellegű tevékenységet nem végez, nem végezhet, erre gyakorlatilag nemcsak jogi lehetősége nincs, de azt gondolom, hogy az általa végzett munka jellege sem teszi lehetővé.
Annak örülök, ha azt mondták többen, hogy az ügyészség jól dolgozik, és mindjárt hozzátették persze, hogy 99 - vagy nem tudom én, hány - százaléka dolgozik jól, mint ahogy Bárándy úr erre kitért. Szeretném azt mondani, hogy azok a kifejezések, amiket ön használt mindenféle ököl és egyéb vonatkozásban, azok az egész ügyészi kar becsületét mélyen sértik, és ezt visszautasítom a magam nevében is és az ő nevükben is. Megjegyzem, ha csak az ügyeket nézzük, amiket ön is felhozott, vagy mások, akkor majdnem az 50 százaléka közvetlenül is érintve van az ügyészi karnak ezekben az ügyekben. Számolja össze, legyen szíves!
(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben
Mirkóczki Ádám váltja fel.)
Mirkóczki Ádám váltja fel.)
Én azt gondolom, hogy még egy dolgot előre kell bocsátani, és ez nagyon jól hangzott főként Bárándy úr szájából, aki többször hangsúlyozta, hogy ő büntetőjogász, és ennek megfelelően is szól hozzá. Ön azt mondta, hogy nem az ön egyedi véleménye - és ezt mások is hangsúlyozták - az, amit itt elmond, hanem ezek a bíróságok által jól megerősített tények. Én egyetlenegy olyan esetről tudok, lehet, hogy kettőről - azt hiszem, kettőről -, amikor a bíróság valóban az ügyészségnek, hogy úgy mondjam, ilyen jellegű kritikáját adta. Ön hosszan idézett ezekből. Szeretném azt mondani, hogy egy olyan jogerős ítélet van, amely az ügyészi váddal szemben állapította meg a felelősséget, azaz felmentés történt. Ez egyébként természetes lehet, hiszen ha nem így lenne, akkor nem is lenne szükség bíróságokra, akkor lehetne az ügyészség a végső szervezet. Tehát igenis természetes az is, ha a bíróság az ügyészség ellen dönt.
De erre alapítani azt, hogy az ügyészség pártosan, elfogultan jár el, azt hiszem, egy kicsit talán túlzás lenne, különösképpen, ha azt megnézzük, hogy ebben az egy ügyben is volt olyan bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla, ami homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott, és ebben az ügyben, hogy úgy mondjam, súlyos szabadságvesztés büntetést szabott ki. Talán remélem legalább, hogy képviselő úr nem gondolja, hogy az ítélőtábla is súlyosan elfogult és politikailag befolyásolt.
Az összes többi ügyben nincsen jogerős ítélet. Szeretném azt kérni, hogy talán meg kellene várni a jogerős ítéleteket. Ön említette a tábornokügyet. Nincs benne jogerős ítélet. Nemhogy nincsen benne jogerős ítélet, hanem az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező bírói végzés hosszasan sorolja azokat a súlyos törvénysértéseket, amelyeket az első fokon eljárt bíróság elkövetett, és amiért hatályon kívül kellett helyezni ezt a felmentő ítéletet.
(14.10)
Szeretném mondani, hogy a többi ügyben sincsen jogerős ítélet, amiket ön felsorolt; itt is jó lenne, hogyha megvárnánk, amíg a végső szót a bíróság kimondja. Hozzáteszem, ilyen statisztikát mi nem vezetünk, amit ön vezet, hogy nézzük meg a váderedményességet, hogy ez most 50 százalék vagy 90 százalék; ön, ugye, azt mondta, hogy a politikai jellegű ügyekben 50 százalék - nincsenek politikai jellegű ügyek. Azt el tudom képzelni, hogy egyes ügycsoportokban, például a nagyon nehezen bizonyítható korrupciós ügyekben alacsonyabb a 96 százaléknál a váderedményesség, de ez nem azért van, mert bármilyen módon is ebből a szempontból másként lennének kezelve ezek az ügyek. Nem, ezek egyformán vannak kezelve.
Azt gondolom, sokszor szerepelt önnél is, másoknál is, újságcikkekből olvastak fel terhelti nyilatkozatokat, hogy milyen módon kényszerítették bizonyítékok adására ezeket a terhelteket. Ez bűncselekmény, súlyos bűncselekmény, és úgy gondolom, hogy el kell járni bennük. Szeretném azt mondani és jelezni, hogy minden hivatalos személynek, akinek tudomására jut ilyen súlyos bűncselekmény, feljelentést kell tennie, különösen áll ez például az eljáró bíróságokra. Én nem tudok arról, s ha én nem tudok arról, akkor valószínűleg így is van, hogy bármelyik eljáró bíróság ebben a tekintetben feljelentést tett volna; ha pedig nem teszi, akkor nem egyszerűen a kötelességét szegi meg, hanem lehet, hogy egyéb szempontból is, ha úgy tetszik, a jogsértés felmerülhet.
Ami az időzítéseket illeti, itt nagyon keveredtek azért a dolgok, sokszor nem tudtam, hogy most engem bírálnak, az ügyészséget, az eljáró ügyészt. Nagyon sok esetben olyan ügyeket hozott fel, amikor én nem is voltam legfőbb ügyész, tehát személyemben aligha lehettem érintve. Abban viszont biztos vagyok, hogy akár voltam, akár nem voltam, semmifajta úgymond politikai jellegű időzítés nem történt.
A kiszivárogtatások ügyét többen érintették, ezt többször vizsgáltuk egyebek iránt. Azt szeretném mondani, hogy meg kellene nézni egyszer azt, és nem ártana, hogy vajon azok az ügyek, amelyekben különböző információk láttak napvilágot - folyamatban lévő ügyekről van szó -, azok hol voltak folyamatban, és kik kerülhettek ezekkel kapcsolatba. Tudniillik, ha azt látjuk majd, hogy olyan ügyekről van szó, amelyekben az ügyészség nyomozott, illetve az ügyészség kezelte ezeket az ügyeket, akkor nem nagyon fogunk olyat találni, amiben ilyen információk kimentek volna. Ott viszont, ahol nemcsak az ügyészség járt el, és nem minősített az ügy, hozzáteszem - ez egy nagyon fontos dolog -, abban aligha lehet az ügyészséget ezért felelőssé tenni. Hozzáteszem, ha minősített ügyről van szó, az bűncselekmény, ott el kell járni. Ezekben az ügyekben egyébként el is járunk, én úgy gondolom, hogy ahol lehetett, eredményt is értünk el. Ennyit talán, és talán még visszatérek a Bárándy képviselő úr által mondottakra. (Dr. Bárándy Gergely: Sajnálom, hogy nem fogok tudni reagálni.)
Az utólagos normakontrollt többen is említették. Én azt gondolom, hogy akkor lehet ezzel az eszközzel élni, hogyha olyan törvényről van szó, amely szakmai szempontból valamilyen módon nem egyezik az Alaptörvény előírásaival. Természetesen erre fel lehet hívni a legfőbb ügyész figyelmét; ha ilyen komoly felhívás történik, ezt minden esetben megvizsgáljuk, és azt tudom mondani, hogy akkor be is fogom nyújtani az utólagos normakontroll iránti kérelmet.
Valóban, 2013-ban - és már Staudt képviselő úrra reagálok, aki az utólagos normakontrollt is felvetette többek között -, 2013-ban 1100 korrupciós ügy lett ismertté. Én azt gondolom, hogy ez valóban a felderítési eredményesség javulását jelzi. Nem azt vonom kétségbe, hogy nincsen igen sok korrupciós ügy, ami nem kerül regisztrálásra; nyilván dolgozni kell, hogy ebben eredményesebbek legyünk. Nincs olyan adatgyűjtésünk, hogy kormánypárti képviselők hányszor lettek felelősségre vonva, de azt tudom, mert ezt megnéztük, éppen most, hogy igen sok köztisztviselő, közalkalmazott, tehát ha úgy tetszik, a kormány alkalmazottja volt, akivel szemben eljárás indult. A közigazgatásban az elmúlt egy évben 234 ilyen terhelt volt, egyéb állami szervnél 55, és lehet tovább folytatni a sort.
Többen említették a kitiltási ügyet. Szeretném mondani, hogy ebben az ügyben az ügyészség teszi a feladatát, mint ahogyan a nyomozó hatóságok is, és ha itt lesz olyan korrupciós ügy, ami beazonosítható és megfelelő módon bizonyítható, akkor ez el fog jutni a vádemelési szakba is akár, ugyanúgy, mint ahogy a Horváth András által felvetett kérdések is. Jelenleg is folyamatban van ebben a nyomozás, gyanúsítotti kihallgatásra is sor került, nincs vége az ügynek, és esetlegesen más ügyekkel történő egyesítése is elképzelhető.
A vagyonosodással kapcsolatban annyit tudok mondani, és ez felmerült konkrét személyek kapcsán is, hogy ha a büntetőeljárás során merül fel olyan, hogy nincs meg a megállapított vagyon forrása, akkor ezt természetesen vizsgálni kell, erre megvannak az adott szervek. Vagyonosodási vizsgálatot igen sok esetben kezdeményeztünk, reméljük, hogy ennek az eredményei is előbb-utóbb meglesznek.
A látszat: valóban ügyelni kell a látszatra és a jó hírnévre is, ebben mindenkinek megvan a felelőssége, nekünk is, másoknak is, a sajtónak is. Önmagában egyébként az, hogy mondjuk, Horvátországgal szemben itt a miniszterelnököt vagy miniszterelnököket nem gyanúsítottak meg vagy nem ítéltek el, nem azt jelenti, hogy nálunk sokkal rosszabb helyzetben van az igazságügy, igazságszolgáltatás, mint Horvátországban. Lehetne sorolni azokat az országokat, az egyébként sokszor felhozott Nyugat-Európában, ahol úgyszintén nincsenek ilyen gyanúsítottak. Akkor lehet gyanúsítani és akkor lehet elítélni, hogyha erre megvannak a megfelelő törvényi feltételek. Úgy gondolom, hogy Magyarországon is, ha ilyen feltételek vannak, akkor teljesen mindegy, hogy valaki miniszterelnök vagy más sarzsit visel.
Én azt gondolom, hogy az ügyészség hatékonysága megfelelő. Nem vagyunk vele mi sem elégedettek - Staudt úrnak mondom -, de ez nem azon múlik csak, hogy mennyi pénzt kap az ügyészség vagy milyen létszámot. Természetesen ez más okon is múlik, de az a pénz, amit kaptunk, az elsősorban a megnövekedett többletfeladatok ellátását szolgálja, nem pedig önmagában csak a hatékonyság növelését.
Azt gondolom - itt a fővárosi főügyész úrra is hivatkozott a képviselő úr -, hogy pont ellentétes következtetést lehet levonni abból, amit ön mondott. Nálunk a kis értékű ügyekben is igyekszünk eljárni, el kell járni természetesen. Itt sokszor keveredett a rendőrség és az ügyészség, nem kívánom most állandóan szétválogatni őket, megvan az ügyészség felelőssége is a rendőrségi eljárásokban, de a több százezer ügyet tekintve azért a felügyelet nyilván minden apró pontra nem terjedhet ki.
(14.20)
Egy fontos kérdést felvetett a képviselő úr, az uniós ügyészség kérdését. A magyar ügyészség semmilyen ellentmondásban nincs a parlament szubszidiaritási határozatával, éppen ellenkezőleg, pont azokat a lehetőségeket keressük, amelyek alapján egy minél szélesebb, de a magyar parlament által is hangoztatott konszenzus nyomán jöhet létre ez az ügyészi szervezet.
Azokra a kérdésekre nem térnék ki, amiket Schiffer képviselő úr felvetett, hogy a kormány alá rendelés lenne-e jobb vagy pedig a független ügyészség. Azt gondolom, hogy mind a kettő jogállami megoldás. A jelenlegi alaptörvényi, korábbi alkotmányos megoldás a független ügyészséget támogatta és szabályozta, a Velencei Bizottság pedig azt állapította meg, hogy ez a szabályozás és a működési elvek megfelelnek a jogállamiságnak. Én nem gondolom, hogy az interpelláció egyébként ennek megfelel. Nem velem ellentétben kell ebben vitatkozni, hanem az Alkotmánybírósággal, amely ezt kimondta.
Ami a mentelmi jogot illeti: én ezzel sokat foglalkoztam, könyvet is írtam róla. Ha a képviselő úr elolvassa, akkor a véleményemet onnan is meg fogja látni.
A látszatokra természetesen adni kell. Hogy ki hova jár a szabadidejében, a magánéletében, az is fontos dolog, ezzel egyetértek a képviselő úrral. Ezeket meg kell fontolnom nekem is, de úgy gondolom, hogy ettől még a pártatlanság és függetlenség egyáltalán nem csorbul.
A törvénykezdeményezés ügyében pedig azt szeretném mondani, hogy kezdeményezünk jogszabályokat. Csak egy példát mondanék. Ilyen legutóbb éppen a Btk. módosítása volt az úgynevezett hálapénz ügyében, ami a mi megítélésünk szerint egy tisztább és világosabb jogszabályi környezetre irányult. Egyébként a kodifikációs bizottságokban nagyon aktívan részt veszünk, úgy a már elfogadott Btk. megalkotásánál, mint a készülőben lévő jogszabályoknál, legyen szó a Be.-ről vagy a Pp.-ről, de ugyanez igaz a már elfogadott Ptk.-ra is.
Nagyon fontosnak tartom a transzparenciát az ügyészség tekintetében. Erről is szólt Schiffer képviselő úr. Azt gondolom, hogy ebben előreléptünk az elmúlt időszakban, például a Transparency Internationallel is egy közös nyilatkozatot fogadtunk el erről.
Nem gondolom azt, hogy a 96 százalékos váderedményesség aggályos. Azért ilyen magas - hogy miért pont 96 százalék, azt persze nem ez magyarázza -, mert ilyen a jogszabályi környezet, ahogy ez ki is derült. Más oldalról vitatják azt is - de akkor ez egy ellentmondás lesz -, hogy az ügyészség a hozzá vádjavaslattal küldött ügyekben csak körülbelül 50 százalékban emel vádat, egyébként pedig más intézkedést csinál. Ez azért van, mert a legalitás törvényi szabálya folytán akkor kell vádat emelnie, ha meggyőződése, hogy az bűncselekmény és a vádlott követte el.
Arra nem térek ki, hogy az életfogytig aggályos vagy nem aggályos. Azt gondolom, hogy ez jogi szabályozási kérdés, és a bíróság szabja ki. Ugyanez a helyzet az előzetes letartóztatással kapcsolatban is.
Több konkrét ügy is felmerült. Ezek közül csak egy-kettőre térek ki, amelyekről nekem is konkrét tudomásom van.
A Kulcsár-ügy változatlanul bíróság előtt van, már hosszú ideje; természetesen mi is érdekeltek vagyunk a mielőbbi lezárásában.
Szeretném elmondani, hogy a 4-es metró és a Margit híd kérdésében is volt nyomozás.
Ugyanakkor trafikügyben és a már említett NAV-ügyekben folyamatban van a nyomozás. Talán érdemes lenne megvárni, hogy mi lesz ezeknek az eredménye, és akkor megvitathatjuk.
Többször felmerült, hogy az ügyészségnek követnie kell a sajtóban megjelent híreket és azok alapján nyomozást elrendelni, sőt még az is felmerült, lehet, hogy erre törvényi kötelezettséget kellene megállapítani. Természetesen, ha van ilyen törvényi kötelezettség, akkor ennek eleget fogunk tenni, mint ahogy minden más törvényi kötelezettségnek is eleget teszünk. De azért kérdezem én, hogy ha nincs ilyen törvényi kötelezettség, vajon hogyan válogasson az ügyész a sajtóban megjelent ezer hír között, és akkor vajon nem az lesz-e a kritika tárgya, hogy ezt miért választotta ki, azt pedig miért nem választotta ki, vagy ezt miért vette észre, azt miért nem vette észre. Jó lenne, ha ilyen megfontolások is felmerülnének.
Többször fölmerült a kitiltási ügy, illetve az ebben való jogsegély kérése. Azt tudom mondani, hogy természetesen ebben az ügyben is eljárunk. A megtett lépéseket már elmondtuk, és minden egyebet is el fogunk mondani, ha újabb lépéseket teszünk.
Harangozó képviselő úr. Azt gondolom, hogy vissza kell utasítani azokat a gondolatokat, hogy itt bármilyen konstruált eljárás vagy pártpolitikai befolyásolás alapján történő eljárás folyna, akár a Legfőbb Ügyészségen, akár a Központi Nyomozó Főügyészségen. Biztos vagyok abban, hogy azokban az ügyekben sincs és nem is volt, amelyeket megemlített, legyen szó a Simon-ügyről, a Kovács-ügyről vagy képviselőtársának az ügyéről. (Dr. Harangozó Tamás Attila nevet.)
Ön is említette a trafikügyeket - én sem nevettem, képviselő úr, amikor önök mondtak elég súlyos dolgokat és néha kevésbé súlyosakat is. Tehát a trafikügyek is folyamatban vannak, és úgy gondolom, hogy az ügyészek most is felelősek az ügyek ellátásáért, nem kell ehhez külön felelősséget felállítani, még akkor sem, ha ez személy szerinti fenyegetést jelentene.
Egyebek iránt tennék még egy megjegyzést. Bárándy képviselő úr talán a zárszavában említette, hogy ne foglalkozzak a válaszomban olyan csip-csup kérdésekkel, hogy jogilag nem biztos, hogy passzol az, amit itt felvetettek. (Dr. Bárándy Gergely: Nem egészen így hangzott el!) Azt gondolom, nekem pontosan az a feladatom, hogy a törvény, a törvényesség minden részletét figyelembe vegyem, és azzal foglalkozzak, legyen az kicsi vagy nem kicsi. (Dr. Bárándy Gergely: Ezért lenne jó, ha válaszolna!) Szerintem erre meg lehet teremteni a fórumokat. Hozzáteszem, hogy én hiányoltam a képviselő urakat a bizottsági ülésről is (Dr. Bárándy Gergely: Párhuzamosan tűztek ki két bizottságot, ez az oka.), ott egy sokkal közvetlenebb párbeszédet lehetett volna folytatni, mint itt.
A következő felszólaló, Bangóné képviselő asszony a BKV-ügyről beszélt. Én természetesen nem tudom, hogy mi lesz a BKV-ügy vége, de nem vagyok biztos benne, nem természetes-e az, ha a terheltek, akár a sajtóban is, az ártatlanságukat hangsúlyozzák. Ettől még az ügyésznek ezt nem biztos, hogy el kell hinnie, mint ahogy a bírónak sem. A bíróság előtt folyik a bizonyítás, és az nem baj, ha a bíróság újabb bizonyításokat rendel el.
Staudt képviselő úrnak a vagyonosodási vizsgálattal kapcsolatos felvetésére válaszoltam már.
Nem akarok személyes kérdésekbe belebonyolódni, de azt gondolom, nem az a lényeg, hogy valaki volt-e képviselőjelölt vagy nem volt képviselőjelölt, hanem valóban a tevékenysége a lényeges. Szeretném elmondani, hogy 2000-ben, már az első megválasztásom előtt is kifogásolták ezt a képviselőjelöltséget, noha akkor még egy tollvonást sem tettem az ügyészség keretében.
Érdekes, hogy az ötéves országgyűlési biztosi tevékenységemnél ez fel sem merült, pedig felmerülhetett volna. Mármint ezen az alapon, egyébként a tények alapján nem merülhetett volna fel, de a tények sokszor nem számítanak.
(14.30)
Azt kell mondjam, hogy volt olyan legfelsőbb bírósági elnök, aki képviselő volt, nem jelölt, és úgy gondolom, ettől függetlenül pártatlanul és függetlenül látta el a feladatát.
Hozzáteszem azt, hogy Gúr Nándor képviselő úr emellett még a bizonyítékok megszerzését is problémásnak ítélte sokszor. Meg tudom ismételni azt, hogy bűncselekmény, ha kényszervallatás útján történik a bizonyítékok megszerzése. Ez ellen el kell járni, el is járunk, de még egyszer mondom, ha ezt nem érzékeli például a bíró sem, akkor ez elég nehéz feladat lesz.
Azt gondolom, hogy ha van egy felmentő ítélet - és megint Bárándy képviselő úrhoz fordulok -, és a bíróság kimondja, hogy törvénytelenül jár el az ügyészség, ezt talán konkrétan kellene megvitatni, mert én azt gondolom, ez nem így van. Ahol ilyen történt, ott a felsőbb bíróság épp az ellenkezőjét mondta el.
Szabó Sándor úr is egy konkrét ügyre kérdezett rá a Kecskemét Kft.-nél. Ott is folyamatban van egyebek iránt az eljárás.
Szilágyi úr sok mindent fölvetett. Szeretnék reagálni a délvidéki ügyre. Folyamatban van az eljárás, és most készül a jogsegélykérelem. Hozzáteszem, hogy eddig levéltári kutatás folyt, itt nagyon sok adatot sikerült összeszedni.
Szeretném azt is mondani, hogy több olyan ügy van, ahol alkotmánybírósági határozat, illetve a jogszabályok egész pontosan megmondják, hogy az ügyészség mit tehet, mit nem tehet. Azért mondom, hogy konkrét ügyek itt most ilyen alapon dőltek el.
Több földügy volt, ezeket az ügyeket is, részben folyamatban lévő ügyek, mind meg fogjuk nézni, és mindre konkrétan válaszolni is fogunk.
Talán egyetlen kérdésre még kitérek, a zsebszerződésekre. Szeretném mondani, hogy az elmúlt időszakban 23 semmisségi pert indítottunk, ebben 30 ingatlannyilvántartási keresetet és 107 felhívást a törvénytelen ingatlanbejegyzés miatt. Itt is próbáljuk megtenni, amit megtehetünk.
Minden kritika ellenére azt gondolom, helyes és jó volt ez a mai beszámolómegvitatás, én is sokat tanultam belőle.
Egy dologra még reagálnék. Ez pedig az, hogy önök sokszor emlegették a közbizalmat. Annak ellenére, hogy önök kifejezték a bizalmatlanságukat, bár mi nem rendelünk meg ilyen felméréseket, de az általunk ismert felmérésekben az ügyészség bizalmi indexe magas. Van olyan felmérés, ahol harmadikok vagyunk az önkormányzatok és az Alkotmánybíróság után. Azt gondolom, ez azoknak az embereknek a véleményét tükrözi, akik napi kapcsolatban vannak, akár mint sértettek, akár mint feljelentők az ügyészséggel. És persze azokét is, akik objektíven tudják értékelni az ügyészség tevékenységét.
Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb ez az objektív értékelés mindenkihez el fog érni. Azt tudom mondani, hogy az ügyészség törvényesen és minden eszközt bevetve fog küzdeni az általa követendő célokért, azaz a jogrend, jogbiztonság megóvásáért és fejlesztéséért.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
