DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Főügyész Úr! Először a beszámolóról szeretnék pár gondolatot mondani. Formabontó módon azt is mondhatom, hogy ez a beszámoló jó. Ezzel a beszámolóval semmi baj nincsen, azzal, ami benne van; azzal, ami nincsen benne, úgy gondolom, hogy azzal van elég sok probléma. Megszokhattuk volna már itt a parlamentben, mert nem ez az első olyan beszámoló, ami elhangzik, van róla egy nem feltétlenül érdemi vita. Természetesen a vitában nem vesznek részt. Bátorítanék mindenkit, hogy formabontó módon, ha van véleménye arról, amit itt elmondunk, hát tegye meg, nyomja meg a gombot, kérjen szót és mondja el. A parlamentben ez a szokás. Itt vitatkozunk. Volt már ilyen. Ilyen volt a Médiatanács beszámolója. Ilyen volt az ÁSZ beszámolója. Ilyen volt az NMHH beszámolója, ahol ők elmondták azt, amit oda legépeltek nekik, mi elmondtuk róla a véleményünket, aztán utána pedig a zárszóban ők elmondták azt, amit legépeltek nekik, és akkor ezzel végül is így a formális rendszere a parlamentarizmusnak fenn van tartva, hiszen bent vagyunk a Duna partján álló Parlamentben, ott emberek beszélnek, igaz, hogy egyiknek a másikhoz sok köze nincsen, de utána le lehet zárni a napirendet.
Először is mindenkit arra bátorítanék, hogy vitázzunk. Tehát a parlament így lesz teli, különben ez a vita is olyan lesz, mint ez a beszámoló, hogy amúgy rendben van, de üres, át lehet rajta látni. Ami nincs benne, azzal nagyobb baj van. A többi részét persze ki lehet pipálni, én biztos vagyok benne, hogy az ügyészség okszerűen gazdálkodott, biztos vagyok benne, hogy az ügyészség nagyon sokat dolgozott, és biztos vagyok benne, hogy az eredményesség tekintetében, amit mondott legfőbb ügyész úr, a nagy summában, átlagban, általánosságban úgy minden nagyjából-egészében rendben is van. A kivételek a probléma.
Hadd vitatkozzam néha egy kicsit ellenzéki képviselőtársaimmal is. Azt mondják, hogy ne minősítsünk ügyeket, vagy éppen ne mosdassuk a szerecsent; ugye, ezt is hallottuk. A közbeszéd, a közbizalom, a közbeszéd formálta közbizalom ügyek mentén áll fel. Annak mentén áll fel, hogy bizonyos ügyekről tudomást szereznek a széles nagyközönségben, a társadalomban, abból véleményt formálnak, és ezzel véleményt formálnak, legfőbb ügyész úr, az ön által vezetett intézményről is, amelybe vetett közbizalom tekintetében én úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb kérdés, hogy az mekkora. Bíznak-e a magyar állampolgárok a magyar büntetőhatalom, az állam büntetőhatalmát egyedül képviselő, a bűn üldözését egyedül képviselő intézményben a magyar polgárok, vagy nem bíznak benne? Itt pedig ügyek mentén tudjuk mi azt bebizonyítani, vagy ha nem is bebizonyítani, de felvetni, hogy mi ad arra okot, hogy ez a közbizalom ne legyen meg, mi az, ami azt jelenti, hogy ez a közbizalom meginoghat. Erre önnek felhívjuk a figyelmét. Ha részt vesz a vitában, és elmondja, hogy miért nincs ebben igazunk, nemcsak a zárszóban, amikor mi erre már nem tudunk reagálni, akkor sokkal könnyebb helyzetünk van, hiszen akkor közösen is ki tudunk alakítani egy álláspontot, és talán előállhat az a kegyelmi helyzet, hogy itt valami olyasmit döntünk ma el, vagy innen ma mindenki úgy megy el, nem túl sokan, akik részt veszünk a vitában, hogy legalább bizonyos kérdésekben egyetértettünk. Ennek a lehetősége sincs meg, mert ön nagy valószínűség szerint csak a vita lezárásában fog részt venni.
Beszéltem itt a beszámolókról. Persze nem mindegyik állami szerv az, amely beszámol a parlamentnek, még formálisan sem, ilyen a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap. Ha már szóba jött - merthogy szóba hoztam -, akkor itt el kell mondani, hogy ebben is történt egy feljelentés. Amikor a kormány einstandolta sok-sok ember megtakarítását, és ezzel szert tett 3 ezer milliárd forintra, utána az abban lévő papírokat, értékpapírokat értékesíteni kezdte ez az alap, amely még azóta, fennállása óta nem számolt be a magyar parlamentnek. Lehet, hogy a kormánynak beszámolt, de a parlament elé soha nem került, hogy mi történt az emberek megtakarításával. Értékesített papírokat, értékpapírokat és álláspontom szerint, illetve a feljelentő Harangozó Tamás képviselőtársam álláspontja szerint is több mint 18 milliárd forinttal olcsóbban értékesítette a papírokat, mint amennyiért azokat ő átvette.
Itt egy pillanatra visszautalnék Bárándy Gergely képviselőtársam vezérszónoklatára, ahol ő azt nehezményezte, hogy volt egy ügy, ahol az volt a gyanú, hogy 2 millió forintra egy hölgy valószínűleg rátehette a kezét. Ez volt a gyanú, és ezért őt komoly rendőri erők felvonultatásával, a gyerekei mellől bilincsbe verve kellett elvinni. Megmondom önöknek, hogy ebben az ügyben mi történt, ahol nem 2 millió forintról van szó, hanem 18 ezer millió forintnál is több pénzről van szó; megmondom önöknek, hogy mi történt: az ég egy adta világon semmi. Egy levélváltás történt benne, ahol az eljáró hatóság, nyomozó hatóság az elutasítás indoklásában egyfelől szinte szó szerint beidézi a feljelentést. Ez azért minden jogász olvasatában, gondolom, főügyész úréban is azt jelenti, hogy akkor nem vitatja ennek a ténybeli alapját, hiszen beidézi az elutasító határozat, hogy tényleg ez történt, nincs azon mit szépíteni; majd azt mondja, hogy az értékesítésnek, az értékpapírok értékesítésének nem kedvezett a gazdasági környezet, és ezért csak olcsóbban lehetett volna eladni, de hát nyilvánvalóan a piac kockázatokat hordoz magában. Nem vizsgálja azt a tényt, hogy valójában így is több pénz került oda, hiszen korábban még vissza is utalt a nyugdíjfolyósító alap részére a kormány. Másfelől azt nem vizsgálja, hogy aki ezt a kockázatot elemezte, az miként elemezte, és miért döntött úgy, hogy ha annyira kedvezőtlenek ezek a gazdasági környezetbeli változások, amelyek egyébként a forint gyengülését okozták - nyilvánvalóan azért van oka a kormánynak ezért szégyenkezni és pironkodni -, akkor miért akkor kellett ezt a jogügyletet, ha úgyis többlet volt a kasszában, megtenni?
(12.20)
Miért volt erre szükség? Miért kell ilyen álindokok mögé bebújni? Miért kell a közbizalmat azzal rombolni, hogy álindokokat kipipálva, leírva egy levélben, bízva abban, hogy senki ezt nem fogja megfellebbezni, az aktát be tudjuk tenni oda, ahova való? Miért kell? A közbizalmat, én úgy gondolom, azok az eljárások építik, ahol elejétől a végéig végigviszik, mérlegelnek, megfelelően mérlegelnek, és utána pedig döntésre elő tudják terjeszteni a bíróság elé.
Egy másik ilyen ügy, ami a közbizalmat azért rombolja; tudják, én pécsi képviselő vagyok, ott egyszer csak, mondjuk úgy, hogy nem jogállami keretek között gazdát cserélt az egyik nagy közműcég, ez a Pécsi Vízmű. A Pécsi Vízmű ügyében, gondolván, hogy azért ez nem egy szokványos dolog, hogy hajnalban elállják a dolgozók útját, majd onnan kikergetik a vezérigazgatót a bent lévő irodából, és ezzel egyébként milliárdos vagyon kezelésére ráteszik a kezüket azok, akik éppen oda bemennek, gondolván arra, hogy mégsem szokványos, nem jogállami és legalábbis nem is úriemberként és a jogerkölcsbe és a jó erkölcsbe ütköző módon történhetett ez a dolog, így Tóth Bertalan képviselőtársam mint pécsi képviselő feljelentést tett az ügyben, hogy vizsgálja ki akkor a rendőrség, illetve az ügyészség, mert azért ez egy kiemelt ügy. Pécs az ország ötödik legnagyobb városa, annak az ivóvízellátása, 160 ezer ember ivóvízellátása és szennyvizének kezelése, úgy gondolom, az nem egy kicsi ügy, az egy nagy ügy, hatalmas vagyonról van szó.
Odáig bagatellizálta el a nyomozó hatóság, főügyész úr, hogy először is azzal utasították el Tóth Bertalan képviselőtársam feljelentését, hogy nem csatolta a bizonyítékokat. Nagyjából jogászok vagyunk nagyobbrészt, akik itt vagyunk, mindenki tudja, hogy a büntetőeljárásban a bizonyítás terhe a hatóságé. Sok mindenkié lehet, de hogy a feljelentőé nem, az egészen biztos. Ilyen szinten relativizálni, bagatellizálni egy ilyen ügyet, ahol nem jogállami módon közvagyonra egyik részről, másik részről valaki ráteszi a kezét, és ezzel az ügyészség ezt még nem zárta le, mert akkor, amikor ez nem tetszett a feljelentőnek, és megírta nekik, hogy őneki nem kell bizonyítania, akkor azt írták vissza, hogy de a szándékosság nem volt bizonyítható ebben az ügyben. Tehát akik arra jártak, azok véletlenül bementek, onnan kidobták a vezérigazgatót, és véletlenül, de legalábbis bízva cselekedeteik következményének elmaradásában, nem engedték oda be a dolgozókat.
Na, ez az, ami rombolja a közbizalmat! Ez az, ami rombolja a közbizalmat, főügyész úr, egy olyan intézményben, amely a magyar állam kizárólagos büntetőhatalmát hivatott képviselni. Ez megengedhetetlen! Aki ebben részt vett, azt már régen le kellett volna mondatni, vagy ha nem tudja lemondatni, akkor én úgy gondolom, hogy erkölcsi kötelessége, hogy önmaga is mondjon le, főügyész úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
