GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Legfőbb Ügyész Úr! Azt gondolom, hogy a korrupció ellenében mindenkor, és akinek jogosítványa van, annak kivétel nélkül fel kell lépnie. A korrupció minden fajtájának kérlelhetetlen ellenfele kell hogy legyen az ügyészség is, természetszerűleg pártatlanul; pártatlanul, hiszen másképp csorba esik rajta.
Nem véletlenszerűek - ha a főügyész úr áttekint, akkor itt a laptopokon, notebookokon láthat néhány képet -, nem véletlenszerűek, mert ezek is tanúbizonyságok, kézzelfogható tanúbizonyságok arról, hogy az ön személyes munkálkodását lehet-e pártatlannak tekinteni. Tudja, akkor, amikor a Fidesz országos választmányának az ülésén - a fiatalkori Fideszről beszélek - ön Szájer Józseffel, Orbán Viktorral ül együtt, sőt beszél, akkor ezt a múltat nyilván az életéből nem lehet kitörölni. Nem is kell kitörölni. De a pártatlanság tekintetében felsejlődhet néhány emberben a gondolat, hogy ugyan, ön túl tudott-e ezen lépni, és a tettek és a cselekedetek és az irányítása és az ügyek lefolytatása kapcsán való viszonya, azok milyenek e tekintetben.
Nézze, nekem, engedje meg, hogy legalább kétségeim legyenek e tekintetben. Legalább kétségeim legyenek e tekintetben, már csak azért is, mert az elmúlt időszakhoz tartozóan azért több olyan üggyel találkoztunk szembe, amely érdekessé és kérdésessé tette mindezt. Ugye, ön is vallja azt, hogy valótlan ígéretekkel kikényszeríteni vallomást demokratikus jogállami keretek között, ez nem megy, ez összeegyeztethetetlen? Ha ebben egyetértünk, ha ebben nincs közöttünk nézetkülönbség, akkor engedje meg, hogy nem cikket felolvasva, hanem részletet a tábornokper egyik vádlottjának a bíróság előtt tett tanúvallomásából idézzek, nem túl hosszút, csak és azért, hogy utána visszatérjünk erre a mondatra:
„Be kell vallanom őszintén, hogy 2010. június 23-a és november 19-e között jó néhányszor beismertem volna bármit, amit el sem követtem. Még azt is, hogy pedofil és gyermekgyilkos vagyok. Eszembe jutott, hogy ügyészi kérésre hamis vallomást tegyek június 23-án este a Gyorskocsi utcai fogdában; július 24-én, a házassági évfordulómon; augusztus 4-én, a lányom születésnapján; szeptemberben, amikor értesültem róla, hogy a cégem ellen felszámolást kezdeményeztek. És eszembe jutott minden reggel és minden délben és minden este, hogy tegyen elém bármit az ügyész, én bizony aláírom. És eszembe jutott leginkább akkor, amikor két fegyőr addig ütött, amíg a fülem vérezni nem kezdett, csak hogy tudjam, hol a helyem és mit kéne tennem. De mert tudtam, hogy az igazság az én oldalamon áll, ezért nem szólaltam meg. Most viszont a bíróság előtt megszólalok, mert hiszek a testület függetlenségében.”
Mint mondtam, ez részlet a tábornokper egyik vádlottjának bíróság előtt tett tanúvallomásából. És mint előtte mondtam, a valótlan ígérettel kikényszerített vagy bármilyen más eszközzel kikényszerített vallomás, ugye, a demokratikus jogállam kereteivel nem összeegyeztethető. Ugye, főügyész úr, ön is ezt vallja? Márpedig, ha ez így van, hogy ön is ezt vallja, akkor egy valódi jogállamban nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a legfőbb ügyész már egyetlen ilyen botrányos ügy után is eltávolítaná azokat, akik adott esetben a visszaélésben érintettek és hatása van rá; és ha ezt nem teheti bármilyen okból kifolyólag, akkor meg levonná a konzekvenciáját, és beadná a lemondását. Ön ezt nem tette meg, kíváncsi lennék, hogy miért nem, vagy nem kívánja-e megtenni esetleg ma itt, a Parlament falai között, vagy nem gondolkodik-e el legalább azon, hogy ezeknek a mondatoknak a tartalma mögött húzódnak meg olyan dolgok, amelyek legalább a jövőre nézve elgondolkodtatóvá kell hogy tegyék önöket is - önt is személy szerint.
Szeretném rögzíteni azt is: úgy gondolom, hogy az ügyészeknek tényleg a döntő többsége korrekt, tisztességes ember, és a bűnt üldözi. Ez így van rendjén. Azt gondolom, ebben kérdés fel sem vethető. De mint vezérszónoklat kapcsán is és más megfogalmazások tekintetében is megfogalmazódott, vannak megítélésünk szerint mások, akik - talán Bárándy képviselőtársam úgy fogalmazott - a kormánypártok szolgálóleányaivá váltak, és ezeket tényszerűen alá is támasztotta képviselőtársam. Én ezekbe mélyebben nem megyek bele, csak azt szeretném mondani, hogy meggyőződésem szerint politikai motiváltság is van bizonyos eljárások között. Engedjék meg nekem, hogy azt mondjam: meggyőződésem szerint, én így látom. Az így látásomat megpróbálom alátámasztani.
Nem fogok olyan részletekről beszélni most már, mint a tábornokper ügyei, pedig lehetne. Nem fogok olyanról sem, amely a Juhász Ferenc elleni eljárás kapcsán történt. Nem fogok a Hunvald-ügyről sem beszélni, nem fogok lényeges mondatokat, kiegészítéseket tenni Molnár Gyula ügyével kapcsolatban sem, csak annyit, hogy az a három-négy nappal a választások előtti postásszerep, amelyet az ügyészség eljátszott, nem gondolom, hogy a postás szerepét kell eljátszani, de a kamerák kereszttüzében ez az én értékrendem szerint szégyenletesnek tekinthető, szégyenletesnek és nem véletlenszerűnek. Nyilvánvaló, hogy egy ügy kapcsán, amikorra odaérünk, hogy bármi lépési kényszer van, az a nagy véletlenszerűségek sokaságában sem az érintett fél választását megelőző három-négy nappal történik.
(11.20)
Ja, ha tudatosan így gondolkodunk, ha tudatosan így alakítjuk a folyamatokat, akkor persze ez is lehet. Nem fogok - mint ahogy az előbbiekben szó esett - Sukoróról vagy az UD-ügyről beszélni, nem; de annyit mindenképpen mondanék megerősítő jelleggel, ami elhangzott, hogy azt azért mindig mérlegelni kell, hogy kik ülnek a vádlottak padján. Ahogyan el is hangzott: azok ülnek ott, akiknek ott kell ülniük, vagy éppen mások? Vagy éppen másoknak kellene ott ülni?
Én inkább egy konkrét kérdéssel szeretnék még foglalkozni. Ez a konkrét kérdés a szűkebb életteremhez, lakókörnyezetemhez, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, Miskolchoz kapcsolódik. Ez a miskolci boszorkányüldözés kategóriájaként is megfogható. Főügyész úr, egyszer itt a parlament falai között talán egy kétperces kérdés keretei között, vagy nem emlékszem már, milyen műfajban beszéltünk is erről a kérdésről. Talán azonnali kérdés volt. A dolog lényege, hogy Miskolcot érintően - 2011-re megyek vissza - 2011 márciusában Miskolc szűk különbséggel megválasztott polgármestere, a fideszes Kriza Ákos feljelentést tett ismeretlen tettes ellen több ügyben. Nincs ezzel semmi baj - ha van alapja a dolognak, akkor ám legyen! Több mint három éve az én ismereteim szerint egyetlen ügyben sem sikerült bizonyítást nyernie annak, hogy bármi is történt volna, ami elítélendő. Ha jól emlékszem, 74 feljelentés született. Részletes meghallgatások voltak, természetszerűleg szakértők bevonásával - ez így helyénvaló -, a tanúkihallgatások is megtörténtek, többször lezárták az ügyet, de mégis valamiért mindig újra- és újraindultak ezek az ügyek. Szemben azzal, hogy ha ellenzéki vagy baloldali - mindegy, hogy honnan érkező - bejelentések, feljelentések történtek, akkor a kivizsgálások megítélésünk szerint felületesen vagy esetleg adott esetben szakértők bevonása nélkül történik, a potenciális gyanúsítottakat megkérdezve, hogy mi történt a bűncselekmény kapcsán. Az ő álláspontjuk nyilván mi lehetett? Nem kell, hogy ehhez túl nagy ésszel bírjunk! Miközben a feljelentő kifogásait indoklás nélkül elutasították azzal, hogy nem érintettek. Ez a pártatlanság? A legelső mondataim erről szóltak, a pártatlanságról. Lehet a jogot úgy csűrni és csavarni adott esetben, hogy ez legyen a végkifejlet. De itt nem a jogról szól csak a történet, sokkal inkább arról, amiről beszélek, a pártatlanságról. Ebben a tekintetben megint csak vannak kétségeim.
Az ország nyilvánossága is látta, hogy - példaként említek egy történést - a trafikügy kapcsán hogyan és miképpen kapkodtak vagy kapkodtak-e. Hát nem, és nem törték magukat olyannyira, mint egyes ellenzéki politikusok ügyét érintően. 2014. VI. hó 18-a volt az a nap, amikor egy példaértékű döntés született. Miskolci ügyről beszélek. Ötödjére mondták ki, hogy a volt holdingigazgató Miskolcon nem követett el a konkrét ügyben bűncselekményt. A nyomozó hatóság egyszer már végigjárta az utat, részletes vizsgálat után azt lezárta. Az ügyészség ezt újra megnyitotta, megvizsgálta, és megint csak lezárta a nyomozást. De hát vannak, akik nem tudnak ebbe beletörődni, pótmagánvádat nyújtottak be. Egy fővárosi ügyvédi iroda segédkezett ebben az ismereteim szerint. Majd amikor megszületett ennek a döntése, akkor azt is megfellebbezték, amikor a felmentésre került sor. Nem tűnik ez önnek úgy, hogy boszorkányüldözés zajlik e tekintetben? Tudom, ön erre majd azt fogja mondani, nem, csak arról van szó, hogy minden jogi lehetőséget figyelembe véve azok, akiknek módjuk volt, végigjárták az utat. Igen, de hol vannak azok a precedensek, amelyek más ügyek tekintetében hasonképpen zajlottak volna? Az egyenlő mércével való mérés tekintetében hogy állunk?
Én úgy látom, a Fidesz a választási kampány elemeként, a választási kampány „intézményeként” használja adott esetben az ügyészséget. Én így látom, és ezt a jogot tőlem senki el nem veheti. Én így látom. De nem én látom csak így, nagyon sokan így látják, főügyész úr. És ez már a nagyobb baj. Mert ha csak én látnám így, akkor azt lehetne mondani rám, hogy én elfogult vagyok ebben a dologban. De amikor nagyon sokan látják így, akkor felsejlik az a gondolat, hogy Isten ne adj’, talán ez mégis így van? - és ha így van, akkor az nagyon nagy baj. Én azt kérem öntől, mindent tegyen meg annak érdekében, hogy ez ne így legyen, ennek a látszata se legyen meg. Nem a rezsim postásaként kell szerepet vállalni és szerepet játszani konkrét ügyek tekintetében!
Azt szeretném még mondani önnek, nyilván az ügyészségnek és az ügyészségeknek sem lehet visszaélni a rájuk ruházott feladatukkal, a kötelességüket kell teljesíteniük, és ahogy ma már elhangzott, nem lehet kiszivárogtatni sem. Nem állításokat fogok megfogalmazni, de ha valaki az információ forrása, és a média felületén sokkal hamarabb találkozhatunk a visszaigazolásokkal, mint ahogy ebben az ügyészség megszólal, akkor megint csak legalább a feltételezés jogát meg kell engedni, hogy azt mondhassam, igen, kiszivárogtatás is zajlik. És ha ez zajlik, akkor megint azt kell mondjam, hogy ez abszolút nincs rendjén. Főügyész úr, azt szeretném mondani, hogy szerintem e tekintetben is van tennivaló.
Nem kell kriminalizálni a választási kampányokat, egyik pártot érintően sem! Nem. Inkább az áfacsalási ügyekben kellene eljárni. Horváth András ügyét már itt emlegették, aki e tekintetben intézkedéseket foganatosított, és utána ő vált „áldozatává” a történetnek. Nem biztos, hogy ez így rendjén van. Trafikügyekben kellett volna eljárni, a szekszárdi trafikmutyi napvilágra kerülését követően intenzív harcot kellett volna folytatni. Nem történt feljelentés, de lehet, hogy érdemes lett volna megnézni, ha már Miskolcról beszélek, hogy hogy létezik az, hogy nyolcvanegynéhány koncesszió kereteiből húszat akkor a döntés kapcsán két fideszes önkormányzati képviselő kapott meg. Talán ezt is érdemes lett volna megnézni. Az ügyészségnek e tekintetben biztos lehetett volna bizonyos lépéseket foganatosítani. De beszélhetnénk itt a földmutyiról és sok minden egyéb másról is.
De nem beszélek már semmiről, csak arról: azt szeretném kérni, hogy az ügyészség, a főügyész azt tegye, ami a dolga, de azt pártatlanul tegye.
Az utolsó mondatomban meg engedje meg, hogy megköszönjem azoknak, akik az én hitem és értékrendem szerint az ügyészség keretei között tényleg a bűnt üldözik, és azt pártatlanul teszik. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
