BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a törvényjavaslat címe sem pontos. Noha a költségvetés megalapozásáról beszél, szó nincs arról, hogy ezt a munkát a törvényjavaslattal a Ház elvégezné. Már a törvényjavaslat tárgyalása során is szembesültünk ugyanis azokkal a kormányzati és politikusi törekvésekkel, amelyek újra és újra átírták a már benyújtott törvényjavaslatot, akár az utolsó pillanatban benyújtott módosító indítványok révén is.
A gyöngyszemek közé tartozik, hogy a már elfogadott adótörvényeket is igyekszik a törvényjavaslat változtatni, és azért mondtam azt, hogy ezzel együtt ezzel a törvényjavaslattal ezt a munkát, a költségvetés megalapozását nem tudjuk elvégezni, mert miközben elkezdjük a vitáját az összegző módosító indítványnak, aközben Varga Mihály miniszter úr egy újabb javaslatot nyújtott be, amiben, egy különálló törvényjavaslatban ismét módosítani kívánja a frissiben elfogadott adótörvényeket. Hát milyen megalapozása ez, tisztelt Ház, a jövő évi költségvetésnek, ha folyamatosan, hétről hétre, sőt most már óráról órára, újra és újra módosítják azokat az elfogadott adótörvényeket például, amelyek tényleg megalapozhatnák a jövő évi költségvetést, legalábbis bevételi oldalról, legnagyobb sajnálatunkra egyébként adóemelések formájában?!
Azt is láthatjuk, hogy újabb és újabb ötletekkel áll elő a kormány a törvényjavaslaton kívül is. Ha kiderül, hogy nincs elég adóbevétel, akkor a legfrissebb ötleteként pedig bedobja, hogy az autópályák bevezető szakaszaira, illetve az elkerülő gyűrűkre is vessen ki adót útdíj formájában a kormány, és természetesen ezzel az egyébként senkivel nem egyeztetett javaslattal óriási közfelháborodást váltva ki, egyébként méltán.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat ugyanakkor számos szociális támogatás megszüntetését célozza, és ezenkívül foglalkozik a magánnyugdíjpénztárak megmaradt vagyonával is.
Szeretnénk jelezni, hogy a szocialista képviselőcsoport és a szocialista képviselők, bizottsági elnökök többen is megpróbáltak információt szerezni ilyen fontos törvényjavaslatok tárgyalása során, annak kapcsán.
Éppen a mai nap próbáltunk kísérletet tenni arra, hogy a Költségvetési bizottságban képet kapjunk arról, hogy az a 3000 milliárdnyi magánnyugdíjvagyon, amelyet a kormány elkobzott annak idején az emberektől, milyen módon lett felhasználva, hogyan szolgálta az államadósság csökkentését, miközben az államadósság tételesen nőtt közben, és az államadósság csökkentésére nem fordított nagyon súlyos pénzek költségvetési célú felhasználása pontosan hogyan is történt meg.
Már elhangzott a vitában, hogy ezt az Országgyűlés nem tudta megvitatni. Ma a Költségvetési bizottság sem tudta megvitatni, mert a Költségvetési bizottság kormánypárti többsége ezt a napirendi pontot leszavazta. Külön vicces volt egyébként, hogy az egyebek napirendi pontot is leszavazta a kormánypárti többség. Talán tartottak tőle, hogy az egyebek között még szóba kerülhetnek érdemi kérdések is.
Szintén a Költségvetési bizottságban kíséreltük meg - egyébként eredményesen - meghallgatni a magánnyugdíjpénztárak képviselőit arról, hogy mi a véleményük a törvényi szabályozásról. Teljesen világossá vált, hogy a törvényi szabályozás mostani formájában, ha ez a terv megvalósul, akkor a még megmaradt magánnyugdíjpénztári vagyont is el fogja kobozni, erre a körülbelül 200 milliárd forintra is fáj a költségvetés urainak a foga, semmi sem drága ennek érdekében.
Szóba hoztuk azt a szakmai javaslatot is, hogy egyébként hasznos lenne a mostani passzusok közül kivenni a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó rendelkezéseket, annak érdekében, hogy ezeknek a pénztáraknak az érdemi működését valóban megalapozó törvényjavaslatokat lehessen megtárgyalni a tisztelt Ház falai között, de erre szintén nem volt lehetőség.
Márpedig ha erre lehetőség lett volna, akkor azt a szakmai javaslatot is sikerült volna megvalósítani, ami azt célozná, hogy ezek az emberek, akik a saját döntésükkel pénztártagok maradtak, valóban élvezhessék megtakarításaik gyümölcsét, ne kelljen ezt gyakorlatilag kötelezően beszolgáltatni az állami költségvetésbe, pontosabban: a nyugdíjrendszerbe, hiszen ez a szakmai javaslat világossá tette, hogy érdemes lenne azt megfontolni, hogy ezek a létező magánvagyonok, amelyekhez jogos tulajdonosaik okkal ragaszkodnak, átvihetők legyenek az önkéntes nyugdíjpénztárakba. Ezzel teljesülne az eredeti cél, és megszűnne a mostani versenyhátrány is, hiszen miközben az önkéntes nyugdíjpénztárakat számos adókedvezmény támogatja mint intézményt, aközben a megmaradt magánnyugdíjvagyont nemhogy támogatná a kormány, ellenkezőleg, olyan lehetetlen szabályokat ír elő a pénztárak számára, amelyek teljesíthetetlenek, így ez a 200 milliárd forint minden bizonnyal el fog veszni.
Hölgyeim és Uraim! Ahogy említettem, az úgynevezett megalapozó, költségvetést megalapozó törvényjavaslat lényegében egy megalapozatlan költségvetést fog előkészíteni a jövő évre, egy kapkodó gazdaságpolitikával, olyan intézkedésekkel, amelyek az emberek jogos igazságérzetét sértik, olyan intézkedésekkel, amelyek újabb és újabb adóötlettel rukkolnak elő, és olyan intézkedésekkel, amelyek elveszik a megmaradt pénztártagoktól, több mint 60 ezer embertől a magánnyugdíjvagyonát.
Ezek a rendelkezések elfogadhatatlanok, az MSZP ezeket nem fogja támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr és tisztelt Ház, a türelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
