DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezd valóban követhetetlenné válni a Fidesz ötletkormányzása, aminek ez a salátatörvény egy méltó lenyomata, egy plasztikus képződmény, ami arról szól, hogy hogyan tudnak összehajigálni olyan intézkedéseket, amelyekkel megpróbálják befoltozni azt a költségvetést, amelynek, hogy úgy mondjam, véres a torka, hiszen azok az alapvető egyensúlytalanságok, amiket már négy éve cipel ez az ország és amiket önöknek köszönhetünk, egy fikarcnyit sem változtak az elmúlt időszakban.
Amikor az első verzióját letették ennek a törvényjavaslatnak, akkor - úgy is fogalmazhatnék - egy nagyon erős kezdéssel éltek, egyszerűen egy tollvonással eltörölték volna azokat az átláthatósági és összeférhetetlenségi szabályokat, amelyek minimálisan szükségesek ahhoz, hogy a közpénzekkel ne lehessen összevissza sáfárkodni, különböző helyekre eljuttatva azokat, és nem a megfelelő célra felhasználni.
(12.00)
A Lehet Más a Politika be is adott egy módosítót ezzel kapcsolatban, és azt kértük, hogy ne változtassák meg az átláthatósági szintet, se az uniós vagy más nemzetközi forrásoknál, se a hazai forrásoknál. Bár minket leszavaztak, de örömmel látom, hogy amit leírtunk, önök megértették, mert ebből a törvényjavaslatból egy része kikerült ezeknek a vérlázító kezdeményezéseknek. Anno, amikor a vezérszónokimat mondtam ezzel kapcsolatban, úgy fogalmaztam, hogy önök kodifikálták a szabad rablást ebben a törvényjavaslatban.
Ennek egy része kikerült, viszont ami benne maradt, az továbbra is érdekes. Ugyanis az összeférhetetlenségi szabályokat továbbra is lazítja ez a törvénytervezet. Azt látjuk, hogy bár a családtagokat nem lehetne olyan egyszerűen kistafírozni, mint ahogy azt önök szerették volna, a pártokkal együttműködő társadalmi szervezetek pályázhatnak majd közpénzre, és kaphatnak is közpénzt. Na most, a kérdés nyilván az, hogy kit akarnak itt önök kistafírozni, kinek akarják a zsebébe tömködni a pénzt. Előre szólok, államtitkár úr, hogy egyrészt magyarázatát várom arra, hogy ez miért szerepel a javaslatban, másrészt pedig a Lehet Más a Politika nagyon fog figyelni, mert tipikusan az ilyen törvényhelyek a melegágyai annak, hogy hogyan lehet az állampolgárok pénzét szétfolyatni, kifolyatni és nem rendeltetésszerűen használni.
Salátatörvényről van szó, úgyhogy ennek megfelelően egy ugrással rá is térek egy következő nagy disznóságra. Magyarországon, azt gondolom, egyet kell értsünk abban, hogy ha az oktatást nem emeljük fel egy magasabb szintre, és a pedagógusok nem kapják meg a nekik járó béreket, akkor ennek az országnak a napjai, hogy úgy mondjam, meg vannak számlálva számos tekintetben. Önök most elkövetik azt a vérlázító igazságtalanságot, hogy egy olyan pedagógusbéremelést valósítanak meg, amit nem a minimálbér emelkedésétől tesznek függővé, a kettőt elcsatolják egymástól.
Ez elfogadhatatlan, mert álláspontunk szerint a pedagógusbéremelés részét kell hogy képezze az, hogy évről évre a minimálbérnek megfelelő mértékben emelkedni tudjon. Gyakorlatilag önök egy olyan helyzetet akarnak így tartósítani, amelyben évről évre a költségvetés pillanatnyi állapotától teszik függővé azt, hogy a pedagógusok mennyi pénzt kapjanak. Tiltakozott az ellenzék, tiltakoztak a pedagógusok is, tiltakoztak gimnáziumi igazgatók is. Önöknek ezek a szavak semmit nem jelentenek, mennek tovább ezen a teljesen elfogadhatatlan úton.
A szociális rendszer átalakítása ellen is minden téren és fronton tiltakoznunk kell. Elmondták többen, én is kiemelem, négymillió szegény országában élünk. Önök ezeket az intézkedéseket nem egyeztették le a társadalommal, a szakértőkkel, nincsenek hatástanulmányok. Pár éve még az az államtitkár, aki most a zászlójára tűzte ezt az egész koncepciót, a nemzeti szociálpolitikai koncepcióval, az nszk-val gyökeresen más irányt javasolt az országnak. Most ő is beállt a sorba, és azt látjuk, hogy a szegénységben élők ellen büntetőintézkedésekre készülnek.
Külön ki szeretném emelni azt, hogy önök megszüntetik az óvodáztatási támogatást olyan helyzetben, amikor kötelező lesz az óvodáztatás. Nem érzik önök az ellentmondást? Rengeteg gyerek azért nem jut el óvodába, mert nincsen cipője, nincsen olyan megfelelő ruhája, amit felvegyen. Mi azt mondtuk, hogy másfélszeresére kell emelni ezt a támogatást. Ugye, ez jelenleg úgy nézett ki, hogy egyszer volt 20 ezer forint, majd félévente 10 ezer forint, önök ezt lenullázzák. Mégis, hogy gondolják?
És itt szeretném kiemelni, hogy a népesedési kerekasztal is aggodalmát fogalmazta meg, idézem: „Az óvodáztatási támogatás tervezett megszüntetése az óvodáztatás kötelezővé tételére hivatkozással azonban az eddiginél is nehezebb helyzetbe hozná az érintett családokat, gyermekeket, akiknek zöme súlyos szegénységben él, hiszen az óvodában kötelező, rendszerint pár hónap alatt kinőtt váltócipő és váltóruházat biztosítása a legszegényebb családok számára súlyos többletteher.” Nézzék, ezt mondják a népesedési kerekasztal szakértői! Önök ezt is semmibe veszik?
Itt van előttem A Város Mindenkié mozgalom nyílt levele. Önök is megkapták ezt, ahogy én is megkaptam. Ebben világosan le van írva, hogy azok a segélyek, amiket önök megszüntetnek, vagy azt mondják, hogy oldja majd meg az önkormányzat, ha meg tudja, ezek mit fognak okozni a társadalomban.
Én értem, hogy önök az ellenzéket semmibe veszik, ezt megszoktam. De hogy a civileket is, ez teljes mértékben elfogadhatatlan! (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
