TUKACS ISTVÁN,
TUKACS ISTVÁN,
TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy pontosan vázoljam, hogy mi történt a Törvényalkotási bizottság ülésén a módosító indítványokkal, szeretném jelezni azt, ami már a TAB ülésén is sokszor megfogalmazódott. Megfogalmazódott az, hogy alkalmatlan időpontban, a TAB ülése előtti estén kiküldött előterjesztéseket kell tárgyalnunk, értékelnünk és megfogalmazni hozzá való viszonyunkat.
Azt, hogy mekkora volt a Törvényalkotási bizottság ülésén a zűrzavar, mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Törvényalkotási bizottság csütörtöki ülését követő pénteki ülésnapon a kormányzati többség korrekcióra kényszerült a már elvileg megszavazott tételek ügyében, éppen azért, mert követhetetlen módon és rosszul nyújtotta be, majd szövegezte az elfogadott módosító indítványokat. Egy ilyen fontos törvénytervezet esetében ez nem szolgál a tervezet, de főleg a módosítókat benyújtó kormánytöbbség és a kormánytöbbséggel szavazók dicséretére.
A másik, amit szeretnék megjegyezni ezzel kapcsolatban, az az, hogy az elmúlt időszakban a benyújtott módosító indítványok közül a Törvényalkotási bizottság 17 javaslatot tárgyalt, ebből négy az MSZP javaslata volt, és a négy javaslat elég szerteágazóan próbált meg változtatni a megalapozó törvényeken, különösen azért, mert jó néhány ponton azt láttuk a megalapozó törvények ügyében, hogy vagy nem életszerűek, vagy nem adnak kellő információt a képviselőknek, magyarul gátolják a képviselői munkát, vagy pedig burkolt lépéseket tartalmaznak különböző ügyekben.
Természetesen a kormányzati többség ezeket az indítványokat, valamint az MSZP-s módosító javaslatok alapján megfogalmazódott kisebbségi véleményeket elutasította, a módosító indítványokból semmit nem fogadott el.
(11.20)
Különösen érdekes volt a tárgyalt napirendeknél egy másik esetben a Törvényalkotási bizottság ülésén az az eset, amikor a kormány jelen lévő államtitkára még egy címváltozást sem fogadott el, mely címváltozás a nézetünk szerint egyébként megfelelt volna a törvényes előírásoknak, de még ilyen módon is kisszerűen és lehetetlenül viselkedett, hiszen nem került volna semmibe elfogadni ezt a javaslatot.
Áttérve a tartalmi ügyekre, a következő dolgokban fogalmazódott meg a kisebbségi vélemények zöme. A módosítók között, illetve az alapjavaslatban ott szerepel az a javaslat, mely megszünteti azt az alapot, ahová a magánnyugdíjpénztári pénzek kerültek. Ezzel kapcsolatban azonban az ellenzéki képviselőknek, a kisebbségben maradtaknak az volt a véleménye, hogy ennek az alapnak a munkájáról, a tevékenységének a körülményeiről és az eredményéről semmifajta információval nem rendelkezett a parlament, hozzáteszem, a kormányzati képviselők többsége sem. Akkor, amikor az elmúlt ciklusban ennek az alapnak a működéséről beszámolót akart előterjeszteni az erre illetékes, akkor már a Költségvetési bizottságban elkaszálták ezt a javaslatot, és levették a napirendről magát a beszámolót, ezért tehát valóságos információval az alap működéséről, valamint arról természetesen, hogy 3 ezer milliárdnyi magánnyugdíjvagyon hová került, milyen felhasználási módja volt, és főleg hogy valóban csökkentette-e az államadósságot, nem rendelkeztünk. Különösképpen szembetűnőek azok az esetek, amelyek az alap működésénél például eljárásjogi anomáliákat jelentettek, például hogy az alap bizonyos forrásainak kezelésével megbíztak ugyan valakiket vagy valamilyen szervezetet, ugyanakkor közben megkezdődött az alap pénzeinek, eszközeinek az értékesítése. Ezért tehát joggal tettük fel azt a kérdést, hogy a megszüntetés mellett miért nem tárgyalta meg a magyar parlament azt, hogy hogyan működött 3 ezer milliárd esetében ez az alap, mi volt az eredménye, milyen körülmények között végezte munkáját, és így tovább. Külön érdekes volt az az elágazása ennek az ügynek, amely arról szólt, hogy vajon valóságosan csökkent-e az államadósság az alap működése kapcsán. Természetesen ebben élénk nézetkülönbség volt közöttünk, mert a kisebbségben maradt képviselők azt állították, hogy tényszerűen és tételesen nem csökkent a magyar államadósság.
A következő ügyként azt említeném meg, ami burkoltan és rejtetten ott volt az indítványok között, mégpedig azt, hogy az elektromos energia árában meglévő úgynevezett szénfillérre vonatkozó szabályozásnál a kormányzati többség emelést támogat, magyarul azt támogatja, hogy ennek az emelésnek a kapcsán magasabb legyen az energiaár. Éppen ezért a rezsicsökkentést hangsúlyozó és hangoztató tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem kellett volna, hogy szó nélkül hagyják ezt, ha annyira elkötelezettek a rezsicsökkentés ügyében. Ennek ellenére simán megszavazták ezt az indítványt, miközben ezzel kapcsolatban mi módosítót nyújtottunk be. Ugyanakkor még azt is vitatták, hogy ennek lenne árfelhajtó hatása, miközben teljesen világos, hogy ha a számlának egy tétele emelkedik, akkor a számla végösszege is emelkedni fog.
Vita alakult ki azon, hogy a kötelező óvodáztatás ügyében a szabályok életszerűek-e. Ugyanis kisebbségi hozzászólónk azt állította, hogy felesleges olyan szabályozást a kötelező óvodáztatásnál - melynek ügyét egyébként támogattuk - behozni, olyan mellékes szabályokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy három nap után már veszíti a támogatást a szülő, amelyet a kötelező óvodáztatás kapcsán kap. Azért gondoljuk, hogy ez életszerűtlen, mert sok esetben fordul elő, hogy orvosi igazolás nélkül valóban van a szülő tudtával és beleegyezésével hiányzása a gyermekeknek.
Az MSZP módosító indítványai közül azonban volt még számtalan, hiszen az egyik csomagunk egy nagyjából tízpontos javaslatot tartalmazott. Ebben szóvá tettük mindazokat az anomáliákat, amelyek például a hajléktalanok lakhatási támogatásának elvonására vonatkoznak, a különféle pénzügyi szabályok megváltoztatására vonatkoznak, és így tovább.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnáljuk, hogy kisebbségben maradtunk, és egyetlen módosító indítványunk sem nyert többséget. Úgy látom, hogy a vitában ezt még muszáj szóvá tennünk.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
