GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon drukkolok annak, hogy Rétvári államtitkár úr sokszor mondjon még ilyeneket, és azt meg külön szeretném, hogyha L. Simon László nagyon sokat szerepelne mostanában és a jövőben is a médiában. Ugyanis egy olyan cinikus, az emberek problémáit egyáltalán nem követő és a problémákkal nem foglalkozó kormányzás zajlik, aminek egyenes következménye, mondjuk, egy ilyen törvényjavaslat.
Azt láttuk, hogy a költségvetés folytatja azt a hagyományt, hogy amit lehet, feltolni a gazdagokhoz, és lehetőleg leszedni arról a szegény rétegről az utolsó bőrt is, ami még egyáltalán van rajta. Ez ugyanígy igaz az adótörvényekre is, és én nyugodtan mondhatom, hogy minden ilyen törvénykezés próbálja azt a rendszerszerű pénzlenyúlási hátteret is megteremteni, ami alapvetően jellemzi a mostani időszakot.
Hogy mivel indoklom ezt? Itt van például most, amiről éppen államtitkár úr nyilatkozott, ha igaz, délelőtt, a magánnyugdíjpénztári rendszerről, hogy már megint meg akarnak minket védeni. Szerintem erre semmi szükség. Az emberek annak idején, amikor a Matolcsy pisztolyt tartott a fejükhöz, és megmondta, hogy meg akarja védeni a pénzüket, és elvette, akkor beígért mindenféle egyéni számlát meg egyebet, akkor tömegesen átmentek, ugyanis az volt a mondás, hogy ebből majd egyéni számla lesz, és nyilván senkinek semmiféle problémája, kára ebből nem származhat. Sőt sokaknak, azt sem vitatom, jól jött az a néhány százezer forintos vagy százezer forintnyi vagy tízezer forintos reálhozam, amit felvehettek.
Utána maradtak azért - maradtunk, mert én is mondhatom nyugodtan - jó néhányan, akik úgy gondoltuk, hogy nem kérünk ebből a védelemből, nem akarunk védelmi pénzt fizetni senkinek, és bennmaradtunk a magánnyugdíjpénztári rendszerben. Most nagyjából hatvanegynéhány ezer emberről van szó, de úgy látszik, még mindig kell az a 200 milliárd valamire; nem tudjuk, mire. Most már a Déli Áramlathoz nem kell; nem tudjuk, Pakshoz majd kell-e, vagy holnap azt is bejelentik, hogy az se lesz. Érdekes világ van, és azt gondolom, hogy ezt azért alaposan át kellene gondolni, államtitkár úr, mondjuk, hogy ilyet tegyenek-e. (Tállai András: Csak jó hírek vannak!) De nem kell megvédeni, ez a lényeg, és nyilván ezt a módosítást nem gondoljuk, hogy így el lehetne fogadni. Tehát szerintem ez az egyik legdurvább része ennek a törvénycsomagnak, amiben egy ilyen újabb einstand van.
A másik, de kezdhettem volna akár ezzel is, mert ez érinti igazából a szegény embereket, ez a segélyezésnek az átalakítása. Már annak idején, amikor a költségvetéssel kapcsolatos vezérszónoklat volt, sőt miniszteri expozé, abban is azt próbálták az emberekbe sulykolni, amit a rokkantakkal kapcsolatban, hogy aki segélyen él, az mind csaló, mindenki csaló, ezért át kell úgy alakítani a rendszert, hogy ezeket a csalókat kiszűrjék a rendszerből, és próbálják most azt tudatosítani az emberekkel, hogy most majd átadják az önkormányzatoknak ezt a lehetőséget.
(12.20)
Szeretném jelezni mindenkinek, ennek a segélyezési rendszernek a döntő részét technikailag eddig is az önkormányzatok működtették. Tehát az, hogy megkapták rá a forrást, és az meg volt címkézve - még eléggé normatív volt -, az egy dolog. De az, hogy ott helyben ki az, aki rászorul, vagy ki az, aki nem, arra eddig is volt lehetőségük megnézni, hogy valóban szükségük van-e arra a segélyre, vagy pedig, ahogy itt elhangzott - a miniszteri expozéban, de lehet, hogy a vezérszónokiban a Fidesztől -, BMW-vel járnak fölvenni. Azok az emberek, akik segélyért járnak, faluhelyen főleg, azok általában nem BMW-vel közlekednek, azzal mások szoktak, meg nem egymilliós órát hordanak, és nem járnak Új-Zélandra Rolling Stones-koncertre; leginkább, ha tudnak elemet venni a kisrádiójukba, akkor mondjuk, a híreket szokták meghallgatni.
Azt hiszem, hogy ennek a rendszernek az átalakítása súlyos problémákat fog okozni. Először is azt mondják most, hogy a módosabb önkormányzatoknak ezt majd ki kell gazdálkodni, hiszen jó adóerő-képességük van. Azt is mondják, hogy elvették tőlük az adósságot, vagy megszabadították tőle őket. Igen, meg a teljes önkormányzati működtető vagyont, ami bőven fedezete volt ennek az adósságállománynak. Nagyon-nagyon sok önkormányzat, ha előre megkérdezték volna, mit választ, hogy törlessze-e tovább a hiteleit, de maradjon meg a vagyona, illetve a vagyona fölötti önrendelkezés, hogy mit választott volna, azért erre jó lett volna annak idején egy felmérést tartani, de ilyen nem történt, mert az állam úgy érzi, hogy mindent magához kell hogy vonzzon, és ennek a tetején egy személy majd el fogja dönteni mindig, hogy kinek mi a jó.
Azt gondolom, hogy ez súlyos hiba, hogy eleve forrás nélkül hagyják az önkormányzatok egy részét, de szerintem még súlyosabb hiba, hogy egy újabb mutyinak ágyaznak meg azzal, hogy pályázni kell majd a nem elég adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatoknak erre a forrásra. Én látom, hogy hogyan próbálják meg ellehetetleníteni azokat az önkormányzatokat, ahol a polgárok úgy döntöttek, hogy nem fideszest választanak. Ez nagyon-nagyon sok helyen van így, és már látjuk ennek a következményeit, de ennek az ellentételezését is, és ez bent van most a törvényjavaslatban, hogy amit annak idején Tétényi Évától elvettek független városvezetőként Esztergomból, azt most ezzel a törvénnyel visszarakják, mert most már fideszes városvezető van. Tehát én nem gondolom, hogy személyre szabva és így kell működtetni egy jogalkotást. Ennek súlyos ára lesz, nekem ez a véleményem.
Visszatérve a segélyezésre: ha valaki azt gondolja, hogy csak olyan emberek, olyan szereplők vesznek fel segélyt például falun, akik nem dolgoznak, az nagyon téved, ugyanis a rendszer nagyon sokrétű és sokféle segélytípusból áll, és rengeteg olyan család van, ahol egy kereső van, és mondjuk, minimálbért keres, messze belefér az egyéb juttatásokba: a lakásfenntartásiba, a különböző közműtámogatásokba, egyébbe, sőt, urambocsá’ még a jövedelemkiegészítőbe is, hiszen az egy főre jutó jövedelem elég alacsony ahhoz, hogy ilyenhez is hozzáférjen. Ezt úgy meglebegtetni, hogy ezt majd a polgármester kénye-kedvére bízzuk, hogy kinek ad meg kinek nem, ezt látjuk, hogy helyenként, például közmunkaügyben hova vezetett. Látjuk, hogy hogyan dolgoztatja a polgármester nagyon sok településen a saját érdekeltségeiben a közmunkásokat, és azt is látjuk, hogy egyfajta zsarolás tárgya lett a munkahelyhiány Magyarországon. Azt persze nem tudta megoldani a kormányzat, vagy nem tudom, megpróbálta-e, én nagyon remélem, hogy igen - csak azt sem állítom, hogy az nem uniós körökben akadt el, hogy például maga a közmunkarendszer átjárható legyen a mezőgazdasági idénymunka meg a települési munka között, tehát egyfajta munkaerő-kölcsönzéssel is tudjanak az önkormányzatok foglalkozni -, szerintem az egyik járható út lenne a közmunkások piaci alapú foglalkoztatási irányba terelésének, sőt helyenként - ezek a jelzések is jönnek - komoly konkurenciát jelent a közmunka, mondjuk, a mezőgazdasági idénymunkának. Ez egy valós probléma, én azt hiszem, hogy ezen közösen meg kellene próbálnunk változtatni. Ezt most csak azért hoztam elő, mert szerintem a segélyezési rendszerben sem lehetne ennyire polgármester-centrikus rendszert kialakítani. A kistelepüléseken, eljutottunk oda, hogy nagyon sok olyan hely van, főleg, ahol hajlama is van a településvezetőnek erre, hogy élet-halál urává vált. Ez nem normális világ, nem normális világ!
A mi környékünk egy aprófalvas környék, nem az Alföldön, hanem a Nyugat-Dunántúlon, mégis nagyon-nagyon sok probléma van a foglalkoztatással, amibe azért most megint lesz egy kemény beavatkozás, mert azt láttuk - és ezt mondtam itt, többször emlegettem az államtitkár úrnak -, hogy hogyan próbálják a mezőgazdasági foglalkoztató ágazatokat megvédeni. Sehogyan. Úgy, hogy elveszik tőlük a támogatást, ráadásul a saját kormányhatározatukat se tartják be, ez meg a költségvetési törvényből világosan látszik. Tehát nem jó úton haladnak, ezt nagyon szeretném hangsúlyozni.
A segélyek kapcsán még annyit szeretnék elmondani, hogy nem szerencsés, hogyha megint egy réteget szembe akarnak állítani a többivel, ezt már eljátszották a szolgálati nyugdíjaknál, eljátszották a rokkantnyugdíjaknál. Szerintem Magyarország megtanulta azt, hogy erre ne legyen vevő, mert előbb-utóbb mindenki sorra kerül, ha a kormány kinézi magának azt a területet, hogy honnan lehetne még az egyébként néhány esetben fölösleges beruházásokhoz forrásokat szerezni.
Én nagyon nehezen emésztem meg a felcsúti rézlemezőrületet, ami mondjuk, az ottani stadionban van. Nagyon-nagyon sok gyereket lehetne abból a pénzből etetni, amibe csak a rézlemez került abban a stadionban. Én elhiszem, hogy tetszik, meg időnként még 800 néző is van a 4 ezres stadionban, de ennek biztos jobb helye lenne, mondjuk, a gyerekétkeztetésben, ahonnan meg most forrásokat vettek el. Igaz, most azt hallottuk tegnap, hogy nagy kegyesen a 28 milliárdból 5-öt visszaadnak arra a dologra, hogy legyen hétvégén is étel. Most már csak arra lennék kíváncsi, miután éppen most tervezik majd szépen sorban mindenhol betiltani a hétvégi munkavégzést, hogy mondjuk, orosz olajoshalkonzerven kívül majd mit fognak kapni azok a gyerekek. Mert szeretném jelezni, az is egy munka, és ha kitalálja a kormány az egyik oldalon, hogy a hétvégén meg kell etetni majd a rászoruló gyerekeket, azt meg kell főzni valakinek, hacsak nem pénteki kaját akarnak nekik háromszor melegítve odaadni; tehát magyarul, nem következetesek, tisztelt képviselőtársaim.
Itt emlegettem, vagy próbáltam Rétvári államtitkár úrnak mondani - aki mellesleg nem vállalta velem a saját pályán sem a vitát a vasárnapi munkavégzés ügyében sem a Hír TV-ben, sem a Kossuth rádió Ütközőjében, ennek nyilván oka van az ő részéről, mert nincsenek épeszű érveik, azért ez látszik -, hogy amikor kiáll egy Fidesz-frakcióvezető, és azt mondja, arra törekednek, hogy sehol ne kelljen dolgozni a hétvégén, ezt meg kellene magyarázni a teheneknek, a disznóknak, tehát sok mindenkinek vagy sok mindennek, ugyanis én nagyon kíváncsi lennék, mi történne, mondjuk, egy olyan állománnyal, amit nem fejtek meg, nem etettek meg. A disznóknál ez különösen veszélyes, szeretném jelezni; az először az ólat bontja szét, majd utána elfogyasztja az ő gondozóját, hogyha nem kap enni. Tehát ez egy ilyen világ, és ez nem játék. Olyan nincsen, hogy van egy kereskedelmi ágazat, ahol lehet védeni a munkást, a másik oldalon meg nem akarnak munkatörvénykönyvet változtatni, hanem megtiltanak valamit, ami persze senkinek nem jó, de azt az egyébként több százezer embert, aki rá van kényszerítve arra, hogy hétvégén dolgozzon - mert nem tehet mást, hogy értsék -, annak meg semmiféle védelmet nem akarnak nyújtani; ezért álságos ez az egész duma.
És azért szeretném mondani keresztény testvéreinknek, hogy könnyebben elmegy a templomba az, aki egyébként más programot is talál, mert nem biztos, hogy fölöltözik csak azért, hogy elmenjen templomba (Zaj, közbeszólások.), de hogyha az párosul, mondjuk, egy hétvégi bevásárlással - (Közbeszólások.) bocsánat, hadd fejezzem be! -, akkor nagy valószínűséggel sokkal könnyebben mozdul meg olyan közeg is, amelyik egyébként nem jár oda. Én most nem azokról beszélek, akik rendszeresen odajárnak, mert ez természetesen nem kérdés. Én rendszeresen szállítottam a nagyanyámat, sokszor vele együtt mentem, és elment ő, csak az nem megy el, de lehet, hogy ezentúl az is elmegy, ha a boltba is el tud menni, aki eddig nem szokott, én szeretném ezt hangsúlyozni. (Közbeszólás: Majd elmegy a vásárba.) Tehát nem azzal van bajom… Ja, igen, de azért nincsen minden településen vásár, mert ha lesz, akkor megint komoly problémák lesznek, tehát én ezekkel óvatosan bánnék.
Ami aztán ebben a törvényjavaslatban még egy hab a tortán, amihez persze az én szakmámnak talán csak áttételesen van köze, ez az, hogy a jövőben az adóhatóság külső magánnyomozó szervezetet is igénybe vehet. Nem tudom, Pintér miniszter úr talán a kormányzati idők utánra készül-e már, de valószínűnek tartom, hogy ez megint csak egy olyan terep, ahol helyzetbe lehet hozni nagyon-nagyon sok közeli barátot. Persze énszerintem először a magánnyomozók áldatlan helyzetét kellene, meg a különböző biztonsági cégeknek a dolgait rendezni, hogy milyen óradíjjal meg hogyan dolgozhatnak. Én nem hiszem, hogy erre a magyar adóhatóságnak olyan nagyon nagy szüksége lenne. Igaz, azt látjuk, hogy a kitiltottak közül többen saját magukat szeretnék kivizsgálni, lehet, hogy erre jobb lenne egy magánnyomozó. Hogyha ez a szándék, akkor ezt támogatjuk, de én nem gondolom, hogy emögött ez a szándék lenne. Tehát énszerintem ez a csomag tipikusan leképezi, tovább képezi azt a fajta törvénykezést, ami jelenleg Magyarországon zajlik.
A másik, ami felettébb furcsa, hogy akik korábban mindenfajta vizsgálatot végeztek meg követeltek olyan ágon, hogy ki milyen uniós pályázatot meg hogyan kapott, azoknak most szeretném jelezni, visszanyalt a fagyi.
(12.30)
Mert ugye, most megtalálták azokat a frissen kinevezett vezetőket, akik nagyon komoly uniós pénzeket vettek fel, amivel semmi probléma nincs, ha normatív a rendszer. Én ezt el is mondtam többször. Kerestek államtitkárok pénzfelvételei kapcsán. Mondtam, ha mindenkinek jár, akkor természetesen nincs ezzel semmi baj.
Itt egy dologgal van baj, hogy ebből a törvénymódosításból azt is kivették, ami pályázatos. Tehát nemcsak azt vették ki a rendszerből, ami normatív, mondjuk, a területalapú támogatást, ahol, ha egy alapparaméternek valaki megfelel, megkaphatja utána a pénzt, hanem mondjuk egy komoly fejlesztési lehetőséget is. Előfordulhat olyan helyzet, előállhat, hogy valaki a rendszer működtetése okán a saját maga cégének a pályázatát írja alá, és nemcsak az igénylői oldalon, hanem a támogatási oldalon is. Szélsőséges állapotot mondtam, de a törvényjavaslatból ez kikövetkeztethető.
Én nem hiszem, hogy ez normális, hogy egyszerűen a rokonokat, a barátokat, az üzlettársakat kiszedték a rendszerből. Ez korábban úgy működött, hogy nem pályázhatott senkinek a cége, ahol akár meghatározó vagy egyáltalán valamilyen pici tulajdonrésze volt. Lehet, hogy az túl szigorú volt, ezt nem mondom. Nem mondom, mert sok azért a keresztbe-kasul átfedés, látjuk, de az, hogy semmilyen korlát ne legyen, semmilyen összeférhetetlenségi szabály ne legyen az uniós források kapcsán, azért ez elég elképesztő. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Nem csak a hazaira van, ez ebből a jogszabály-módosításból nem következik. Költségvetési forrásból van finanszírozva, költségvetési forrás az uniós is, hiszen bejön a költségvetésbe; bár erre hivatkoznak, de nem, az uniósra is vonatkozik.
Úgyhogy, hölgyeim és uraim, azt gondolom, elég érv volt, amit elmondtam, hogy miért nem támogatjuk mi ezt a törvényjavaslatot. Egy dolgot igen, a kiskertek rendezését, ez pozitív, de majd lehet, hogy két percben elmondom. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
