NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a 30 oldalas salátatörvényjavaslat azt mutatja, hogy teljes a koncepciótlanság, és kapkodás jellemzi a kormányzat médiapolitikáját, azt a médiapolitikát, aminek ügyében a kormány igyekszik mosni kezeit, folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy autonóm szerv a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Médiatanács meg pláne. Ezért aztán itt interpellációt, kérdést sem lehet intézni - még csak annyira sem, mint mondjuk, a legfőbb ügyészhez lehet, bár ott is az interpellációt már megszüntették - nemhogy a kormányhoz, a hatóság elnökéhez sem.
Tehát tulajdonképpen mindazon sok probléma tekintetében, ami a médiát jellemzi - és ez bizony nagyon komoly hatalomtechnikai kérdés is az önök számára, nem véletlen, hogy ez volt az első, amihez 2010-ben hozzányúltak, nem pedig bármilyen más komoly, a költségvetés komoly alrendszerét érintő kérdéssel foglalkoztak, hiszen az első feladatuk volt megszállni a médiumokat, és bár átgondolatlanul, kapkodva, de mégis egy rendkívül hosszú, gumiparagrafusokból álló törvényt hozva egyrészt öncenzúrára kényszerítették a médiumokat, másrészt pedig foghatóvá, zsarolhatóvá tették sajnos nemcsak a közszolgálati, de bizony minden más kereskedelmi médiumot is -, tíz módosító javaslattal igyekszünk ezt a salátatörvényt jobbá tenni. Hiszen a Jobbik mindig konstruktívan áll minden javaslathoz, még akkor is, ha ez a javaslat egészen más irányt ölt, mint amit a Jobbik szeretne, és nagyon sok olyan kérdés van, amit módosító javaslatként nem nyújthatunk be, azonban itt elmondhatunk panaszként ennek az átfogó salátatörvénynek a vitájában, hogy mi az, amiről sajnos ez a javaslat nem rendelkezik, pedig kellene.
Egyik ilyen alapvetésünk, hogy a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, a Médiatanácsban sajnos csak a Fidesz tagjai kaptak helyet, míg jogelődjében, az ORTT-ben minden parlamenti frakciónak volt delegáltja. Bizony, ez olyan súlyos jogsérelem, mint ha azt mondanánk, hogy most már nemcsak a médiát ellenőrző legfontosabb szervben, hanem a választások tisztaságát ellenőrző legfőbb szervben, a Nemzeti Választási Bizottságban is a jövőben csak a Fidesz tagjai kapnának helyet, sőt, akár a szavazatszámláló bizottságokban is - ez már csak egy lépés volna tovább.
Bizony, még a KDNP delegáltját is - pedig lett volna jelöltjük - kiszórták, hiszen tudták, hogy ez önöknek az egyik legfontosabb testület. Alkotmánybírónak még csak-csak elfogadnak néha egy KDNP-s delegáltat, na de a Médiatanácsba? Szó sem lehet róla! Az már csak a KDNP szolgalelkűségét jellemzi, hogy 2010-ben nem emeltek szót ez ellen, és a kétharmadhoz adták a szavazatukat úgy is, hogy még a KDNP sem kapott helyet ebben a testületben.
De ami ennél fontosabb, ami egy KDNP-s delegáltnál komolyabb ellenőrzését mutatná a médiának, ha az ellenzék is szerepet kapott volna ebben, azonban felrúgták az önök által is megszavazott, még a Horn-kormány idején kétharmaddal, fideszes szavazatokkal is meghozott médiatörvényi alapvetést, ami azt mondta, hogy igen, minden parlamenti erőnek legyen helye a médiát ellenőrző legfontosabb testületben. És így, hogy ezt a választási jelszavukat - „Csak a Fidesz!” - meglehetősen sajátosan teljesítették például a Médiatanács esetén, ne csodálkozzunk azon, hogy nem lépnek fel a legsúlyosabb jogsértésekkel szemben.
Hosszasan hozhatnánk itt a példákat, milyen médiabeli jogsértéseket tapasztalhatunk, de hadd említsem csak az egyik legnagyobbat, sőt a legnagyobbat, ami az egész demokrácia működését is megkérdőjelezi. Ez pedig a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírásának sárba tiprása, ami ellen itt az Országgyűlés hétköznapjain, mondjuk, tévéközvetítési időben nem emelhetünk szót még az interpellációs keretünkre sem, hiszen - ahogy már említettem - ez egy tilalmazott kérdés, a kormány mossa kezeit, azt mondja, hogy semmi köze a kérdéshez, van egy autonóm szerv, amihez fordulhatunk levélben, vagy éjszakai vitákon megvitathatjuk, mondjuk, a Médiatanács éves beszámolóját, mint tettük ezt tegnap úgy, hogy a vezérszónoki felszólalásokat követően egyetlenegy más képviselői felszólalás sem volt, hiszen kiüresítették, ellehetetlenítették a vitákat, sőt a KDNP és az LMP már vezérszónokot sem állított ezekben a kiüresített vitákban a legújabb, tegnapi éves beszámolóhoz.
Ezért történhet meg az, hogy a legsúlyosabb jogsértés a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírásának nem teljesítése, amit a Médiatanács sajnos következmények nélkül hagy, pedig egy ideig bizony kötelező feladata lett volna hivatalból eljárni. És addig-addig követeltem ezt itt az éves beszámolók kapcsán, mígnem nem volt következmények nélküli a követelésem. De nem az történt, hogy mondjuk, megdorgáltuk volna a Médiatanácsot - mint azt tettem módosító javaslattal, legalább egy mondattal felhívtuk volna a figyelmüket e törvényi kötelezettségükre -, hanem az volt a következménye, hogy addig hivatkoztam erre a paragrafusra, mígnem fogták, és eltörölték az egész előírást, miszerint a Médiatanácsnak hivatalból el kellene járni ebben az ügyben, és igen, akár bírságokkal, szankciókkal el kellene érnie, hogy kiegyensúlyozottak legyenek a televízió és rádió híradásai, hiszen nemcsak a közszolgálatira, hanem minden televízióra, rádióra, én azt gondolom, egyébként jogos is az a hatályos előírás, hogy kiegyensúlyozottan kell működni.
Ezen is csorbítottak. Egy időben még sokoldalúnak nevezték ezt a fajta előírást, ami a médiaalkotmányban szerepel, végül ezt már csak kiegyensúlyozottnak nevezik, amit nyilván lehet úgy is érteni, hogy őfelsége ellenzékét, az MSZP-t jelenítik meg, míg másik oldalon a Fidesz kap egy lehetőséget a médiában, azonban még ezt sem teljesítik, és miután eltörölték a hivatalból való eljárási kötelezettségét, gyakorlatilag semmi sem történik.
A panaszok 90 százalékát a Médiatanácshoz a Jobbik nyújtja be, azonban ezeket például szerkesztői szabadságra hivatkozva lesöprik, vagy azért, mert a műsorszámok folyamában megsértett kiegyensúlyozottság nem kényszeríthető ki. Ehhez egyébként talán törvénymódosítás is szükséges volna, hiszen jelenleg úgy valósulhat meg az elhallgatás, hogy a Médiatanács csak konkrét panaszok nyomán konkrét műsorok konkrét adásait vizsgálja, míg a műsorfolyam egészét nem, pedig a kiegyensúlyozottságot úgy kell értelmezni - és épp ezért születnek sokszor felmentő határozatok -, hogy egy adott műsorszám, ha nem is kiegyensúlyozott, az egészét kell vizsgálni, az egésze ügyében viszont nem lehet panaszt benyújtani.
Ezért volna szükséges, hogy komoly, érdemi változtatások történjenek például a médiatörvénnyel kapcsolatban, azonban a következmények nem ezek, hanem, ha sokat hivatkozunk - mint most én - a kiegyensúlyozottság követelményére, talán az lesz a következő, hogy ezt is eltörlik. Na, ezt azért talán nem merik, mert ehhez az Európai Uniónak is lenne egy-két szava, ami minket különösebben nem érdekel, önöket azonban annyira, hogy képesek még a nemzetünk szuverenitását legjobban megtestesítő Alaptörvényt is úgy módosítani, ahogy az Európai Unió fütyül. Amikor mi, jobbikosok egymillió magyar embert képviselve fogalmaztunk meg szakmai kritikát például a médiatörvénnyel kapcsolatban, akkor azokat mind lesöpörték. Amikor akár szó szerint, részben volt olyan javaslat, amit szó szerint ugyanígy az Európai Unió is megfogalmazott, azt később viszont hajlandóak voltak elfogadni. Én azt gondolom, hogy ez nem a nemzeti együttműködés, hanem inkább valamiféle nemzetközi együttműködés rendszere, és nem a nemzeti szuverenitást fejezi ki a Magyar Országgyűlés, ha önök így politizálnak.
Bízom benne, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás durva, általános megsértésének lesznek következményei Magyarországon.
Az előző ciklusban még - az előbb említett törvénymódosításokon kívül, ami negatív irányba befolyásolta az állapotokat - annyi történt, hogy jómagam, amíg a Kulturális és sajtóbizottság Ellenőrző albizottsága elnökeként összehívhattam ülést, sőt miután az obstrukciót folytató kormánypárti képviselők lemondatásával sikerült elérnem azt, hogy határozatképes ülésen egyhangú ellenzéki szavazással határozatot fogadott el a sajtóbizottság Ellenőrző albizottsága, megállapítva a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó törvényi előírások általános megsértését statisztikai adatokkal alátámasztva, azután annyi változás történt, hogy leváltottak az albizottság éléről.
(18.50)
Hát kérem szépen, az, hogy ilyen politikai döntések születnek szakmaiak helyett, az teljességgel távol áll a Jobbik politikájától. Mi azonban szakmai alapon nézzük, ha kell, és hogy önöket is meg tudjam győzni nem a saját szubjektív megérzéseinkkel, a csak fideszes tagokból álló Médiatanács statisztikáit hadd hozzam ide; méghozzá nem egy kiragadott műsort, egy kiragadott hetet, hanem általánosan, országosan a főbb hírműsorokat egy éves összehasonlításban. Ha megtekintjük a legutóbbi kimutatást, a Médiatanács hivatalos statisztikája szerint például a magazinműsorokban az egyik legdurvább az aránytalanság. Itt 4,5 százalékot kap a Jobbik, ennyit tesznek ki a megjelenései, ha 100 százaléknak nem az összes hírt, hanem az összes politikai hírt, az összes politikai szereplést tekintjük a magazinműsorokban.
Tehát még csak nem is parlamenten belüli pártként, hanem valamiféle törpepártként, parlamenten kívüli erőként kezelik a Jobbikot. És ezt nem mint jobbikos képviselő mondom, hanem mint az igazságra fogékony és a legnagyobb igazságtalanság ellen felszólalni kész képviselő fogalmazom ezt meg. Hiszen a legdurvább kirekesztés a Jobbikot éri. Itt van például a DK, ráadásul a 2013-as évről beszélünk, amikor semmi esetre sem nevezhetjük parlamenti pártnak őket, mégis 5,7 százalékot, jóval többet kapott a médiában; vagy az Együtt-PM szintén 2013-as összesítésben 7,9 százalékot, szemben a Jobbik 4,5 százalékával. Miközben elvileg társadalmi erejét illetően, ha most nem is akarom azt sulykolni, hogy a második erő a Jobbik, amit azért számos adattal alá tudnék támasztani, azt azért nyugodtan kijelenthetjük, azt gondolom, vita nélkül, hogy az MSZP és a Jobbik azért többnyire fej fej mellett volt, mondjuk, a vizsgált 2013-as évben. Ennek ellenére a Jobbik 4,5 százalékával szemben őfelsége ellenzéke 19,4 százalékot, tehát tulajdonképpen több mint négyszer akkora megjelenést kapott a magazinműsorokban az ATV-től a Hír TV-ig, a közszolgálati médiumokon át.
Ez a durva törvénysértés tehát az, ami változást igényelne. És persze, ha már kvótáknál tartunk, hadd említsek itt még néhány kvótát! A Pörzse Sándor képviselőtársammal 2010-ben javasolt bűnügyi kvóta sem egészen úgy valósult meg, ahogy kellett volna, ezért indokolt volna, hogy ebben a salátatörvényben akár ezt is rendezzék. Hiszen bár sokat beszéltek arról, hogy jobbikos javaslatot fogadtak el, valóban, a bulvár bűnügyi híradásokká silányuló híradásokat meg akartuk rendszabályozni, és 20 százalékban maximalizáltuk a bűnügyi híreket, azonban egyrészt mi nem szerettük volna, ha ebbe beleszámítanak a politikusbűnözésről szóló híradások, azokat nem kívántuk korlátozni, még akkor sem, ha ez az önök számára kellemetlen.
A cigánybűnözésről azért nem ejtek szót, mert erről a médiában amúgy sem ejtenek szót, gyakorlatilag kimutathatatlan, tilalmazott dolog. Elég, ha csak fölidézzük azt, hogy a Hír TV képes volt kikockázni például a kuruc.infónak a „cigánybűnözés” rovatcímét, amikor tudósított az internetcenzúráról néhány éve. Arra hivatkoztak, még meg is indokolta a gyáva szerkesztő, hogy bizony a médiatörvény paragrafusai szerint ez ma már büntetendő. Ezt is megéltük, hogy egy Hír TV képes volt kikockázni azt a szót, hogy cigánybűnözés. Nyilvánvalóan nem általános gyakorlat ez a Hír TV-ben, van azért, hogy ki merik ma már ezt mondani. Hogy mennyire gumiparagrafusokból áll ez a médiatörvény, azért azt jól mutatja, hogy még egy elvileg csak fideszes tagokból álló Médiatanácstól nem tartó Hír TV-s szerkesztő is képes erre vetemedni.
Viszont a bűnügyi híreken belül rendkívül elharapóztak a baleseti híradások. Ezért azt gondolom, indokolt volna, és mi már ezt javasoltuk is a korábbiakban, hogy a baleseti híreket is számítsák bele a 20 százalékos hírkvótába. Tehát a jogértelmezés jelenti a problémát, hogy a Médiatanács túl szűken értelmezte, és mivel ott megszólalási lehetőségünk nincs, hát itt kérjük, hogy tegyük egyértelműbbé a törvényt, ahogy ezt már korábban is javasoltuk, és igenis a baleseti híradások számítsanak bele. Hiszen a nem hírek hírekké válása a híradókban teljesen általánossá vált, nem az emberek tájékoztatását szolgálják, hanem inkább szórakoztatását manapság a híradók.
A határon túli hírkvótára is ígéretet kaptunk korábban, úgy tűnik, e salátatörvény sem rendezi ezt a kérdést. Pedig egy 5 százalékos hír, ha komolyan gondoljuk a nemzeti összetartozást, ami azt jelenti, hogy naponta egy darab kis rövid hír, akár nem is helyszíni tudósítás, bele kellene hogy férjen, ez lehetne akár sporthír vagy bármi. Úgy tűnik azonban, hogy ezt továbbra sem szeretnék. Pedig ha megnézzük például éves kimutatásban az úgynevezett szlovákiai híreket, ez ugye, 0,9 százalék, ebben ráadásul benne vannak a külhoni magyarsághoz nem kapcsolódó, úgymond igazi szlovák hírek is.
Folytathatnánk még hosszasan a kvótákat, talán amivel foglalkozik ez a javaslat, kifejezetten rossz irányba mozdítja el a dolgot, a magyar zenei kvóta kérdése. Hiszen nem kell sokáig menni egy 30 oldalas törvényben, már a 3. § ezt a kérdést rendkívül károsan kezeli. Lényegében a meglévő kvótából, ami az új magyar dalok támogatását jelentené, azzal próbálnak kibújni, hogy régi slágereket digitálisan felújítanak, és a törvény számára újként adják el. Azt gondolom, hogy ez rendkívül káros folyamat. A 2013-as összesítés alapján azt láthatjuk, hogy a magyar zene aránya 35 rádióban még mindig nem éri el a törvényi követelményként megállapított 35 százalékot.
Milyen következménye van? Lényegében semmi. Pedig nagyon örültünk, hogy ezt a zenei kvótát ilyen, viszonylag magasra sikerült a törvénybe foglalni, hiszen korábban nem innen indult, a jobbikos javaslat pedig még magasabbra tette volna. Egy ilyen kompromisszumként végül megállapodott 35 százalékban. Örültünk ennek, de azt nem gondoltuk, hogy még képes a Petőfi rádió is arra, hogy nem teljesíti ezt a kvótát. Nem beszélve arról, hogy a rádiók jó része ráadásul a halott idősávban, éjfél és hajnali 5 óra között játszott magyar zenével éri csak el ezt az arányt.
A hírkvótákról, zenei kvótákról hosszasan beszélhetnénk még, azonban az idő rövidsége miatt még az első felszólalásomban csak címszavakban néhány pontot mondanék, hogy mit hiányolunk ebből a törvényből. Például a lelkiismereti szabadsággal visszaélő ezoterikus műsorok folytatólagos csalásának betiltását. Vagy a média feladatai közé beemelendő a nemzeti jelképek védelme, a nemzeti összetartozás erősítése, amit még mindig nem találunk a médiaalkotmány rendelkezései között.
Szeretnénk az MTVA ellenőrzését is megteremteni. A Közszolgálati Közalapítvány lehetne a kezelője, hogy beszámoltathassa a vezérigazgatót, hogy átláthatóvá váljon a gazdálkodás. És végül, de nem utolsósorban még egy, ami az időmbe talán belefér, az önkormányzati tulajdonú médiaszolgáltatásokat és sajtótermékeket is szabályozni kellene a kiegyensúlyozottság követelménye kikényszeríthetőségének megállapításával, törvénybe foglalásával, hiszen ezek is egyfajta közszolgálati médiumok. A törvény mégsem így kezeli őket, mi több, a fideszes önkormányzatok sem. Sajnos saját párthíradójukként kezelik ezeket az önkormányzati médiumokat. Így visszaköszönnek sajnos az országos tendenciák. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
