PETNEHÁZY ATTILA
PETNEHÁZY ATTILA
PETNEHÁZY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Szávay István képviselő úrra szeretnék reagálni. Én őt nem ismerem oly régen, de szerencsénk volt már a bizottságban erről a témáról vitatkoznunk. De most nem erre akarnék kitérni, hanem ismerve őt - még nem jól ismerve -, úgy gondolom, hogy őneki ennek tartalmi részével semmi baja, mármint azzal, hogy nemzeti jelképeinknek legyen egy ilyen kimondottan (Szávay István: Azt is mondtam!) magasztosan megünnepelt napja. Ennélfogva talán szabadjon azt mondanom, hogy ő is tudja pontosan, hogy az a fajta beszéd, amit most elmondott, nem egészen a témáról szól, de ez szíve joga. Nagyanyám mondotta azt, amikor az egyik ember a másiknak mondott egy olyat, amivel ellent akart neki mondani - és ez talán sikerült is, vagy éppen nem -, hogy jól végighúzott rajta. Én azt gondolom, hogy Szávay István képviselő úr most rajtunk, kormánypártiakon ezzel a beszédével kicsit végig akart húzni, hogy nagyanyám szavait idézzem.
Én azt meg nem gondolom, és személyesen magam hadd formáljak erre jogot, hogy nekem igenis nagyon erőteljesen érzelmi kérdés mindenfajta magyar nemzeti ünnep, és igenis az említett Trianon is ezek közé tartozik. (Novák Előd: Az ünnepek közé?) Úgyhogy szerintem nem méltatlan.
Ikoti Istvánra egy pillanatra reagálva… (Novák Előd: …ty!) - elhangzott az, hogy ez most a legfontosabb-e, és hogy ez pótcselekvés vajon. Én azt gondolom - és most a demagógia bűnébe fogok esni -, akkor nagyon sok mindenről nem kellene itt beszélnünk, és sok mindennel nem kellene foglalkoznunk, kultúrával, egyebekkel - mert végül is ez most a legfontosabb? Nekem most ez. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
