Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az esztendő egyik legfontosabb vitáján vagyunk jelen, amikor én csak egy kérést foganatosítanék kormánypárti képviselőtársaim felé: keveredjenek már ki a kómából valahogy. Az, amit itt Magyarország kapcsán előadtak az utóbbi órák során, valami egészen elképesztő. Elhangzott az, hogy az ellenzék hangulatot kelt, amikor a kivándorlás felfutó mivoltáról beszél, hogy kíváncsiságból mennek el innen emberek, hogy kalandvágyból, ez korábban is idézett volt, és elhangzott az is, hogy Magyar Bálint a felelős például azért, hogy különböző oktatási problémákból kifolyólag 2008-ra felpörgette a kivándorlást.
Tehát mindenki hibáztat itt mindent, egy dologról nem hallottunk, hogy ötödik éve egy kormányzat regnál Magyarországon, amelynek az eszközrendszeréből szinte tökéletesen hiányzik bármiféle megoldási javaslat ez ügyben. Nem azt akarom mondani, hogy nincsen szándék. Elképzelhető, hogy van, de a kulcsterületeken egész egyszerűen a számok nem önöket igazolják. És mi a reakció az ezzel kapcsolatos ellenzéki felvetésekre? Az, hogy például Pócs János képviselő úr elkezd egy ellenzéki képviselő asszony családjával, családtagjaival foglalkozni. Egészen szánalmas, megalázó, arcátlan, férfiatlan viselkedés ez! (Taps a Jobbik, az MSZP és az LMP soraiban.) El kell hogy mondjuk: önök teljes mértékben kényszeresek. Miért magyarázkodnak minden felszólalásukban? Hát hibáztatta itt önöket bárki is? Azzal kezdtük, hogy a mostani kormányzatot kritizáljuk kizárólagosan a helyzet kialakulásáért? Szó sincs ilyesmiről. De érzik önök, hogy felelősségük van ezen a területen, ezért minden egyes felszólalásban magyarázkodnak, létező vagy nem létező statisztikai adatokat hoznak fel, és próbálják igazolni azt, hogy ötödik éve teszik, nem azt mondom, hogy a semmit, mert ez sem lenne igaz, de a számok tekintetében látszik, hogy nagyon rossz irányba indultak el.
Látszik, hogy a népesedési katasztrófa - ami megalapozza az egész problémakört - 2,1 vagy 2,2 gyermeket követelne családonként, hogy ugyanannyian maradjunk, ahányan vagyunk. 1,3 körényékén áll Magyarország, és bár látszólag van néminemű visszaesés a visszaesésben, de akkor sem mondhatjuk azt, hogy megfordult volna az a katasztrofális trend, amit látunk. El kell hogy mondjuk, hogy egy olyan helyzetben állunk, ahol a kormányzat is tudja, a költségvetést megalapozó háttértanulmányok is tudják, a Magyar Nemzeti Bank tanulmányai is tudják, hogy 2050 felé európai szinten a társadalombiztosítás rendszere - legkésőbb akkor - nagyon komoly összeomlással kell hogy szembenézzen. A fogyás miatt zsugorodó költségvetési bevételek ugyanis lehetetlenné teszik majd például az időskori ellátások kitermelését. Ha ezt megfejeli egy elképesztő mértékű kivándorlás, amit Magyarország regionális szinten is egyre súlyosabban él át, akkor nyilvánvaló, hogy ez a dátum akár 5-10-15 éves közelségbe kerülhet. Én értem, hogy nem önök lesznek akkor kormányon. Értem, hogy ennek a felelősségével még nem akarnak foglalkozni, hiszen majd megoldja az akkori kormányzó párt vagy pártok, de azt látni kell, hogy aki ennek felelősségét elhárítja magáról, és ilyen egészen elképesztő indoklásokkal, mások családtagjaival, kalandvággyal, kíváncsisággal, őrületekkel próbálja magyarázni azt az elképesztő gazdasági trendet, ami előttünk kibontakozik, egy gazdasági fogyatkozó trendet, az minősített árulást követ el.
Látni kell azt is, hogy az egyik legdurvább ellenzéki kiszólás, pontosabban kormánypárti kiszólás, ha jól emlékszem, Nyitrai Zsolt képviselő úr részéről az volt, hogy így működik az Európai Unió, kérem szépen. A világ legtermészetesebb dolga, hogy 300, 500 vagy 600 ezer ember - most ne menjünk bele a számháborúba - eltávozik Magyarországról, a többségük nem tervezi a visszatérést. Látható ugyanakkor, hogy mivel Nyugat-Európát is sújtják a népesedési problémák, évente átlagosan kétmilliónyi munkaerő-szükséglete keletkezik Európa nyugati felének oly módon, hogy ha azt nem elégíti ki, akkor bizony szinte azonnali gazdasági recesszióval számolhatna.
Milyen megoldást választottak? Az látszik, hogy a korábbi afrikai és egyéb ázsiai térségekből történő bevándoroltatás olyan társadalmi feszültségeket kelt, hogy fenntarthatatlan. Azt a megoldást választották, hogy Kelet-Közép-Európa tekintetében nemcsak egy agyelszívást foganatosítanak, hiszen nemcsak a legeslegjobban képzettek mennek el, hanem egy olyan munkaerő-szivattyút, ami által ezt a kétmilliós szükségletet igenis, évről évre lehet pótolni Kelet-Közép-Európából, egy olyan régióból, ahol még mindig vannak 93 millióan itt, a környező országokban. Egységes fellépéssel még mindig meg lehetne akadályozni ennek a régiónak a kiszivattyúzását, kiürítését. De önök erről nem beszélnek. Önök arról beszélnek, hogy kalandvágyból és kíváncsiságból mennek el az emberek. Egészen elképesztő megkerülése ez a problémának.
Azt mondják, hogy csak becslések vannak, önök ezek alapján nem tudnak dolgozni - mondják ezt azután, hogy KSH-adatokat is idéznek. A becslések tekintetében annyit hadd mondjak el, hogy kérdezzék meg az ápolókat, orvosokat vagy akár most már az informatikusokat, a henteseket vagy a kőművesek szakszervezetét, egész pontos ágazati számokat tudnak önöknek negyedévről negyedévre változó és frissített módon mondani arról, hogy mégis mi történik.
Látható, hogy ha úgy gondolják, hogy a magyar fiatalok csak kalandvágyók, tanulni mennek, a legtöbben visszatérnek, nem látják a világfolyamato-kat. Románia példája szóba került. Itt elmondhatjuk, hogy igen, nagyjából 3 millió ember kiment, és ott tartanak, hogy a nyugdíjkasszát nagyon komolyan ki kell pótolni. Hazafias programokat indítanak a kintlévők hazahívására - sikertelenül, teszem hozzá. Azt is látni kell, hogy a románokból kialakult diaszpórák egész városrészeket felölelő módon léteznek román televízióval, román rádióval. Jellemzően Spanyolországban, Olaszországban van jelen ez most, de a magyar kiáramlók számának növekedésével nehogy egy hasonló magyar modell alakuljon ki, hiszen az tovább gyorsítja azt az elképesztő szivattyút, amit Magyarország át kell hogy éljen.
Látható, hogy itt meg kellene oldani egy hosszú távú gazdasági stratégiai kérdést, és önök nem méltók erre a vitára az eddigi felszólalásaik alapján. Elgondolásaik sincsenek róla, miszerint a kőműves továbbra is kimegy Olaszországba, Spanyolországba négyszeres bérért dolgozni - de ha itthon annyira emelnék fel a bérét, akkor hogy hívnák be önök a stratégiai partnereket, a multikat az olcsóbb bérszínvonal ígéretével? Tehát az egész gazdaságpolitikai irányvonal, amit követnek, kudarcos, zsák-utcára ítéltetett, és magába kódolja az összeomlást.
Beszélt vezérszónokunk, Vona Gábor frakcióvezetőnk a munkahelyteremtés fontosságáról, ami az egyik ága lenne a megoldásnak, ezért én most csak a másikról beszélek, ami az otthonteremtés kérdés-köre. Elhangzott, hogy a kormányzat támogatja az otthonteremtést, szocpol mellett most már ilyen félszocpol jellegű megoldást is bevezet, de nem észleli a problémát, hogy akinek nincsen 16 milliója arra a lakásra, annak lehet, hogy 13,5 sem lesz. Tehát lehet adni kedvezményeket, de nem mutatkozik meg a statisztikában annak a hatása, hogy itt a kormányzat - még egyszer mondom, ötödik éve -bármilyen otthonteremtési sikert érne el.
Az, hogy önök az árfolyamgát 2.0-át támogatják a költségvetésből, egyrészt hozzájárul a károsultak kifosztásához, másrészt elmondható róla, hogy egyetlen új bérlakás sem épül általa. Tehát a Jobbik egy állami hátterű otthonteremtési és bérlakásépítési programot szorgalmaz, ahol minden magyar fiatal és középkorú, de idősebb is, ha érdekli, akkor hozzájuthat a piaci ár, a piaci bérleti ár maximum harmadán a lakásához.
(12.50)
Pár év után ez a részlet egy önkéntes törlesztőrészletté, tulajdonjogszerző részletté válhat, tehát hozzá is juthat ahhoz az ingatlanhoz. Ezáltal adnánk egy tőkeinjekciót a magyar építőipar mellett 4-5 további ágazatnak, központi beszerzéssel, magyar kivitelezőkkel, a lehető legmagasabb arányban magyar beszállítókkal. Országos programot lehetne létrehozni, tudják önök, mennyiből? 60 milliárd forintból elindítható egy ilyen program az első évben. Az úgynevezett integrációs célokra félretett, 2020-ig félretett 120 milliárdnak a feléből, ezt kéne elkölteni a magyar fiatalokra, a magyar jövendőre.
Egészen egyszerűen nem is mondhatok mást az itthon maradottak tekintetében, majdnem minden magyar karácsonyfa mellett felmerülhet az a gond, hogy egy családtag nem lesz ott vagy hiányzik, advent idején tehát én csak annyit kérhetnék, hogy nézzenek önök is magukba, dolgozzák fel végre ezt a problémát, ismerjék el, hogy létezik, és ereszkedjenek annyira alá, hogy képesek legyenek közös megoldási formulákat is kidolgozni, hiszen ez nem lehet pártkérdés, ez nem lehet az önök egójának a kérdése. Igenis a magyar parlament kutya kötelessége pártszínektől függetlenül megoldást találni Magyarország legsúlyosabb problémájára.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
