CZIBERE KÁROLY,
CZIBERE KÁROLY,
CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni a javaslatokat.
Hadd kezdjem rögtön a képviselő asszonynak címezve a mondandómat: nem volt értelmetlen a vita. Az általános vitában három olyan javaslat hangzott el alapvetően ellenzéki frakcióktól, amelyek felírásra, feldolgozásra kerültek. Az más kérdés, hogy ebben a módosító csomagban nem kerültek figyelembevételre, de ahogy az általános vitában elmondtam, egy második módosító csomagban a következő hónapokban és a tavasziban ott lesz mind a három javaslat. (Bangóné Borbély Ildikó: Három!) Azt gondolom, annak logikájába illeszkedik, tehát más rendszereket is érint.
Vágó Sebestyén képviselő úrnak is az a válasz. Az iskolai szociális munkát tervezzük, lesz is forrás rá. Az EFOP-terv elkészült és bele van tervezve, tehát ott lesz a lába. Erre ígéretet tudok tenni, nincs elfelejtve. A javítóintézeti javaslatot pedig szintén a következő csomagban fogjuk hozni, teljesen magától értetődik, tehát nem véletlenül bólogattam.
Korózs képviselő úrnak mondanám, hogy a segélyezésre is válaszolok, de a segélyezés nem ebben a csomagban van. Nem ebben van, de hogy ne maradjon válasz nélkül, szeretném elmondani, hogy nem megszűnésről van szó a települési támogatás esetében, hanem beolvadásról és átalakításról. Ha megnézzük, hogy a képviselő úr által említett segélytípusokra idén, egész évben mennyi tételes tényleges kifizetésre került összeg volt önkormányzati összesenben, akkor körülbelül 30 milliárdot látunk. Ha megnézzük a települési támogatásra rendelkezésre álló, központi költségvetésből finanszírozott tételt, az 30,1 milliárd. Ehhez jön külön egy 5 milliárdos csomag azoknak, akik még ezzel a 30 milliárddal sem tudnak élni, és ezen felül van az a része a támogatásoknak, amely az iparűzési adóból jön össze annál a 261 településnél.
Tehát azt gondolom, ha kifejezetten ezeket az ön által említett segélytípusokat nézzük és az erre adott összköltségvetési kiadást, ez 30 milliárd, és megnézzük, hogy jövőre ezekre mennyi lesz, az 35,1 milliárd, plusz amit a helyi adóból lehet mozgósítani rá, akkor, azt gondolom, költségvetési szempontból matematikailag nem igaz, hogy rosszul járnak az önkormányzatok. Itt alapvetően az a kérdés, hogy annál a bizonyos 261 városnál, amelynek az iparűzési adóból kell majd részben bepótolnia ezeket, milyen arányokat látunk. Nemrég beszélgettem kerületi, városi polgármesterekkel. Van olyan kerület, ahol 8 milliárd az iparűzési adó és van, ahol 300 millió forint. Tehát 2-3-4-5 százaléka a teljes éves iparűzési bevételnek az a hányad, amelyet a településnek támogatás finanszírozására kell átcsoportosítani.
A hajléktalanellátásból a támogatott lakhatás nem egészen azért lesz kivéve, merthogy nem volt eddig - tény, hogy nem volt eddig nagyon próbálkozás nagy sajnálatunkra -, hanem azért, mert a hajléktalanellátó szervezetek és a hajléktalanfenntartó szakmai szervezetek azt jelezték, hogy ez egy lehetséges ellátástípus és szolgáltatástípus, de ennél az eddigi TÁMOP-ban jobb konstrukciók alakultak ki: lakhatási támogatás, albérlet-támogatás és egyebek. Azért javasoljuk megszüntetni, mert nem valamilyen bürokratikus akadály miatt nem vették ezt igénybe, hanem egész egyszerűen a hajléktalanellátásban mára ennél jobb kivezetési utak nyíltak meg. A kormánynak az a feladata, hogy ezeket az új, a szakma által kikísérletezett kivezetési, reszocializációs irányokat támogassa. Mi ezt fogjuk tenni.
A következő kérdés a 8 millió belépési hozzájárulás az intézmények esetében. Hadd mondjam el még egyszer, amit az általános vitában is megtettem, hogy ez egy lehetőség egyrészt, másrészt 2006-ban megszűnt lehetőség. 2006-ig ez létező jogintézmény volt, nagyon fontos bázisa és forrása volt a bentlakásos és tartós bentlakásos intézmények fejlesztésének és fejlődésének. Amikor a térítésidíj-szabály megváltozott, és a belépési hozzájárulás jogintézménye is megszűnt, ez nagyon nehézzé tette az intézmények fenntartását, márpedig ennek a javaslatcsomagnak, amely most előttünk van - és ennek majd lesz egy tavaszi lába -, közös célja az, hogy a szociális szolgáltatások rendszerében egyrészt emeljük a szolgáltatási minőséget a szolgáltatások igénybe vevői számára. A másik a fenntarthatóság, a harmadik a kiszámíthatóság, és a fenntarthatóságot, a minőség emelését szolgálja, hogy ezt a lépést megtesszük.
Az elmúlt hetekben rengeteg fenntartóval beszélgettem. Voltak olyan autista gyermeket gondozó szülők, akik megköszönték ezt a lehetőséget, mert egész egyszerűen a fejlesztési hozzájárulásukat, hogy a gyermekük számára tényleg megfelelő intézmény legyen és olyan fejlesztés legyen az autista lakóotthonban, ami előreviszi az intézményt, azt feketén tehették meg. Nem cél az, hogy tartós bentlakásos intézmények számára és az azokban gondozottak, szolgáltatást igénybe vevők számára létező és potenciálisan elérhető fejlesztési forrásokat, márpedig a hozzájárulás ilyen, a feketegazdaságba száműzzük. Az a feladat, hogy ezeket kifehérítsük, és a szolgáltatást igénybe vevő számára és a minőségi ellátása számára hasznosítsuk. Meggyőződésem, hogy ez a javaslat ezt a célt fogja szolgálni.
Még egyszer szeretném megköszönni a javaslatokat. Azt gondolom, hogy valamennyi esetben azt igyekeztünk figyelembe venni, és azt igyekeztünk a javaslatba befogalmazni, hogy a szociális, a gyermekjóléti és a gyermekvédelmi szolgáltatások rendszerét hogyan tudjuk javítani, és annak az igénybe vevői hogyan tudnak még jobb ellátást kapni. Biztos, hogy a rövid határidőre tekintettel voltak és vannak olyan területek, amelyeket kellett volna érinteni, de nem érintettünk. Ígéretet teszek arra, hogy a következő időszakban kidolgozandó, következő lépésként értelmezendő jogszabály-módosító csomagban valamennyi ilyen kérdést érinteni fogjuk.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a javaslatát, és kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a javaslatot. Köszönöm szépen.
