SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Majd arra kíváncsi lennék, és meg szeretném kérdezni, hogy amennyiben, mondjuk, nem támogatják ezeket a kiterjesztéseket, amit mi is támogatunk egyébként, hogy akkor meg fogja-e szavazni a Szocialista Párt, vagy ez csak egy olyan valami, amivel majd vissza tudnak lépni attól, hogy ne szavazzák meg ezt a törvényt. Ez csak kérdés volt, tehát nem prejudikálom, csak kérdés volt, hogy ha nem fogadják el a módosítóikat, akkor megszavazzák-e ezt a törvényt, mert elképzelhető, hogy ez önöket is érinteni fogja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslatnak szimbolikus jelentősége, üzenetértéke van, nem az én, hanem a teljes társadalom irányában, még akkor is, ha az igencsak megkésett. 2012. augusztus 31-én történt ugyanis, hogy az Állami Számvevőszék elnöke kiadmányozta a Szabad Demokraták Szövetsége, a magyar liberális párt 2009-2010. évi gazdálkodása törvényességének ellenőrzéséről szóló ellenőrzési jelentést. Ebből a jelentésből nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy a párt részéről súlyos visszaélések történtek a közpénzekkel szemben, sőt az is, hogy a felmerült károk megtérülésére vajmi kevés az esély.
A probléma eredője az állami vagyonról szóló törvény, 2007. évi CVI. törvény, az úgynevezett vagyontörvény 2007. novemberi módosítása volt, amelynek értelmében - idézem – „Az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát állító és az Országgyűlésben képviselőcsoport alakítására is jogosultságot szerző párt részére, a párt működési feltételeinek biztosítása érdekében iroda rendeltetésű ingatlan vásárlásához a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. a párt kezdeményezésére pénzkölcsönt nyújt.” A hitelkihelyezés során az MFB, Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság, amely 1991. XI. hó 27-ei megalapítása óta a magyar állam kizárólagos tulajdonában lévő hitelintézet, közreműködői feladatokat látott el. A vagyontörvény fenti rendelkezései alapján nyújtott hitelek megállapíthatóan a mindenkori költségvetést terhelték.
(22.20)
A pénzkölcsön nyújtására tehát egy olyan bank részéről került sor, amely akkor is köztulajdonban állott, és olyan forrásokat helyezett ki, amelyek közpénznek minősülnek. E két tényező együttes állása alapján joggal gondolná bármely állampolgár, hogy ezeknek a kölcsönöknek a kihelyezései a legnagyobb nyilvánosság biztosítása mellett, mindenki számára átlátható módon mentek végbe. Ez azonban nem így történt. A Gyurcsány- és Bajnai-kormányok, majd a 2010-es hatalomváltást követően az Orbán-kormány is gyáva módon a magyar emberek közpénzeivel mismásolva, banktitok mögé bújva igyekezett óvni, védeni a közvélemény elől az úgynevezett rendszerváltó pártok piszkos üzelmeit. Az elmaradt elszámoltatásnak ez is egy elementáris része, amellyel önök igenis adósok a társadalom felé a mai napig.
Az ügyletek volumenét kellőképpen érzékelteti egyetlenegy adat: a Szabad Demokraták Szövetsége a szóban forgó kölcsönökből rövid idő alatt húsz darab ingatlant vásárolt, ezek közül több esetben előfordult az is, hogy - az ÁSZ óvatos megfogalmazása szerint - az ingatlanok pártcélra történő használata nem volt igazolható, annak ellenére, hogy az említett vagyontörvény értelmében, mint említettem, pénzkölcsön kizárólag a párt működési feltételeinek biztosítása érdekében iroda rendeltetésű ingatlan vásárlásához volt nyújtható. Hogy csak egy példát említsek: két irodát is vásárolt az SZDSZ akkor olyan településen, ahol egyáltalán nem volt pártszervezet. Tehát a párt működéséhez olyan településen vásárolt ingatlanokat, ahol nem is volt alapszervezetük. Egyébként erre is többször felhívtuk a kormány figyelmét, akkor is, amikor államtitkár asszony még miniszterként vezette az illetékes tárcát.
Természetesen sem a húsz ingatlan, sem a céltól eltérő használat nem volt nyilvános, egészen addig, amíg az Állami Számvevőszék közzé nem tette az ominózus jelentését. E jelentésből tudjuk azt is, hogy „az MFB 2010. december 28-án a kölcsönszerződést felmondta, mivel a párt 2009. július 15-e óta a tőke- és kamatfizetési kötelezettségének nem tett eleget”. Mindannyian tanúi vagyunk annak, hogy ha egy szerencsétlen sorsra jutott honfitársunk a hiteleit nem tudja fizetni, akkor milyen hamar és milyen megalázó végrehajtási procedúráknak teszik ki. Úgy látszik, az SZDSZ e téren is kiváltságos helyzetet élvezhetett, hiszen az állami tulajdonú bank közel másfél évet várt, s hangsúlyozom, nem a végrehajtással, hanem egyáltalán a hitelszerződés felmondásával. Másfél év után mondta föl a hitelszerződést.
Ami azonban ennél sokkal súlyosabb, hogy azóta újabb négy esztendő telt el, és semmilyen információval nem rendelkezünk arról, hogy a szerződés felmondását követően a végrehajtási jog megnyílta után milyen intézkedéseket tett az állami vagyon kezelője annak érdekében, hogy a kintlévőségeit behajtsa. Hozzá kell tenni ugyanakkor azt is, hogy a késedelem a konkrét esetben a helyzet eszkalálódásához vezetett és vezet mind a mai napig. Ezt ráadásul pontosan tudniuk kellett mind a párt vezetőinek, mind pedig az állami vagyon nevében eljárni jogosult szerveknek és személyeknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 2011-es adósság utáni kamattartozás már 2011 végére 58 millió 274 ezer forintra rúgott. Az már csak hab a tortán, hogy a párt az államon kívül, ugyancsak ingatlanügyekből kifolyólag, a VII., VIII. és IX. kerületi önkormányzatoknak is tartozott 2010. december 31-én 63 millió 824 ezer forinttal, és a teljes tartozása 2011 végén hozzávetőleg 770 millió forint volt. Nyilvánvaló, hogy a tetemes tartozás évről évre csak növekedett, mígnem az SZDSZ Országos Tanácsa 2013. június 8-án úgy döntött, hogy kezdeményezi az ügyészségnél önmaga feloszlatását. Elegáns megoldás, ugye önök is így látják, és onnantól kezdve mintha nem is lett volna szó erről a tartozásról.
Jóllehet az üggyel kapcsolatosan az állami vagyon kezelőjéhez képest csak töredékesnek nevezhető információk álltak rendelkezésemre, mégis én voltam az, aki a büntetőfeljelentést megtette. Sem a bank, sem a szaktárca nem érezte ezt a lépést fontosnak. Némiképp ez érezhető is, hiszen felelősségük az ügyben megkerülhetetlen, de nem elodázható. (Sic!) Látható ez abból is, hogy a feljelentésem alapján immáron több mint három esztendeje folyik a nyomozás költségvetési csalás, tartozás fedezetének elvonására irányuló kísérlet, továbbá hűtlen kezelés bűncselekmény alapos gyanúja miatt.
Az állami vagyon képviseletében eljárni jogosultaknak, a tevékenységüket felügyelő szaktárcáknak az ügybéli felelősségét megerősíti az a tény, hogy míg a fenti számsorok egy nyilvános, bárki számára hozzáférhető jelentésből jutottak a tudomásunkra, az ugyanilyen tárgykört érintő kérdéseimet a feladat- és hatáskörrel rendelkező szaktárca több ízben is visszautasította, államtitkár asszony vezetése alatt is, amikor még miniszter volt, és egyébként Lázár János is visszautasította ezt egyszer.
Felmerül tehát a kérdés, miként lehetséges, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot felügyelő mindenkori szaktárca arra a kérdésemre, amely úgy szólt, hogy jelenleg mekkora a szabad demokratákkal szembeni követelés pontos összege, azaz a tőke- és kamattartozás együttesen - tehát egy nagyon bonyolult dolgot kérdeztem -, azt a választ adja, hogy banktitok. Ugyanakkor az ÁSZ a jelentésében pontosan rögzítette ugyanezt az adatot a 2011. év végi állapotnak megfelelően. Az egyik szervnél banktitok az, ami a másiknál nem? Eléggé furcsa ez a megítélés az én véleményem szerint. Miért nem lehet megtudni azt, hogy a szóban forgó, egyébként egyúttal a hitelszerződés biztosítékául szolgáló ingatlanok közül sor került-e időközben bármelyik elidegenítésére, amikor az ÁSZ két éve napvilágot látott jelentése szerint a párt képviselője írásban nyilatkozott arról, hogy a hét budapesti ingatlan közül ötre érkezett szóbeli, illetve írásbeli vételi ajánlat, amiről az MFB-t értesítették? Vajon előfordulhatott-e, hogy az MFB az értékesítéshez hozzájárult, ezáltal is kurtítva az amúgy is vélhetően elégtelen biztosítéki fedezetet? Miért banktitok az, hogy a megnyílt végrehajtási jog alapján milyen cselekményeket hajtott végre a bank a kihelyezett kölcsön megtérülése érdekében?
Azt kell mondjam, hogy Lázár János miniszter úr egy igen gálánsnak tűnő ajánlattal élt pár hete itt az Országgyűlés plenáris ülésén tisztelt képviselőtársaim előtt, amikor jelezte - gondolom, a sok írásbeli kérdésre és az interpellációra való tekintettel, amit az ügyben önök felé benyújtottam és elmondtam -, hogy biztosítja számomra az ügy irataiba való betekintést. Nyilván nem kell mondanom, hogy a felkínált lehetőséget nagy örömmel vettem, azonban az előzetes egyeztetéseket követő betekintésre mégsem kerülhetett sor. A betekintésre a megbeszélt időpontban elmentem, ámde a bank képviselői egy olyan nyilatkozatot kívántak velem ellenjegyeztetni, amely tartalmában éppen ellenkezik mindazzal, amit az ügy kapcsán annak közpénzzel történő szoros összefüggéseire való tekintettel a kezdetektől fogva hangoztattam. A nyilatkozatban az állt, hogy „én, Szilágyi György kijelentem, hogy tudomással bírok arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége részére nyújtott hitellel, kölcsönnel kapcsolatosan betekintésre rendelkezésemre bocsátott dokumentumban foglaltak bank- és üzleti titoknak minősülnek”.
Az ügy lényege arról szól, hogy ezek az adatok nem képezhetik sem bank-, sem üzleti titok körét. Amiért a most benyújtott törvényjavaslatot üdvözlöm, az nem más, mint hogy ezt a láthatóan jelenleg is fennálló jogvitát igyekszik feloldani. Hangsúlyozom, a jogvita nemcsak köztem és önök között, hanem a jelek szerint az Állami Számvevőszék és önök között is fennáll. Azt gondolom tehát, hogy helyesen járunk el, a javaslat jó célt szolgál, az időzítését tekintve azonban súlyosan megkésett. Bánki Erik azt mondta, hogy semmi különös nincs ebben a törvényjavaslatban. De van. Egy dolog: hogy késett vagy két évet, minimum. Tehát ez az egyetlenegy különleges van benne, hogy ezt sokkal előbb meg kellett volna hozni.
Kérem, engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy az idén január 7-én nyújtottam be Vona Gábor elnök úrral a pártok részére nyújtott állami források visszafizetésének elmulasztásával kapcsolatos jogkövetkezményekről szóló törvényjavaslatot, melynek a lényege az volt, hogy a pártvezetők magánvagyonukkal is feleljenek a döntésük nyomán fennálló párttartozásokért, s ami még ennél is fontosabb lett volna, hogy ne legyen választható olyan, aki volt párt vezető tisztségviselőjeként vissza nem fizetésért, párttartozásért felelős. Természetesen nem lepett meg, hogy a Szocialista Párt képviselői egytől egyig elutasították a tárgysorozatba vételt, hiszen mára már az is köztudott, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, az MSZMP jogutódjaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként is deklarálásra került párt szintén milliárdos tartozásokkal bír.
(22.30)
Itt térnék ki egy mondat erejéig arra a cseppet sem mellékes momentumra, hogy a most előttünk lévő törvényjavaslat nemcsak az SZDSZ, hanem az MSZP teljes elszámoltatására is teret nyit majd. És bár remélem, hogy a feladat- és hatáskörrel rendelkező hivatalok ez esetben alaposabban teszik majd a dolgukat, mint az SZDSZ-nél tették, azonban ha mégsem így lenne, biztosíthatom önöket arról, hogy a Jobbik e tekintetben is élenjár majd.
A közvagyon megcsapolóinak közéletből történő kizárása azonban jelenleg is várat magára. A mostani eset kapcsán fel kell hívnom a figyelmüket arra, hogy a 2007. novemberi, a bemutatott ingatlanhitelek felvételét lehetővé tevő jogszabályi módosítást követően három, azaz három elnöke volt összesen az SZDSZ-nek. Az egyiket Kóka Jánosnak, a másikat Fodor Gábornak, a harmadikat Retkes Attilának hívták. Ezek közül egyikük, Kóka János diplomata-útlevéllel jár-kel a nagyvilágban az önök jóvoltából. Ne aggódjanak, őt André Goodfriend soha nem fogja amerikai kitiltással hírbe hozni, neki nem kell majd ettől félnie. Másikukat pedig Fodor Gábornak hívják, aki elegánsan leporolta magát és magáról az SZDSZ-t is, amelynek korábban szintén alapítója volt, és megalapítva a Magyar Liberális Pártot most itt élvezi a parlamentben az önök vendégszeretetét. Ez az, ami nemcsak nekünk, de higgyék el, legalább annyira az önök szavazóinak is elfogadhatatlan. Természetesen ilyenkor nincs itt a tárgyalásnál, hiszen nem tudhatta, hogy ez a törvény, mondjuk, őt is valamilyen szinten érinteni fogja.
Összefoglalva tehát, támogatjuk a javaslatot, hiszen mint tudjuk, mindig az első lépést megtenni a legnehezebb. Mi akként értékeljük, hogy önök most ezt a magára sokat várató lépést, ha kissé bátortalanul is, de megteszik. Tehát ezt támogatjuk. Tudniuk kell azonban, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom elvárja a folytatást, a határozott fellépést, a felelősök felkutatását és felelősségre vonását. Biztosíthatjuk önöket arról, hogy ezen az úton ránk mindenben számíthatnak, mindenhez támogatást adunk, ami segíti a közvagyon védelmét, visszaszerzését, beleértve az ellopott pártállami vagyon visszaszerzését is. Ugyanakkor a mostani kitartó erőfeszítéseink alapján azt a következtetést is le kell szűrniük, hogy ha ne adj’ isten, mégis visszatáncolnának, mégis mismásolnának, azt nem fogjuk engedni, és ki fogjuk kényszeríteni a minden magyar ember számára oly régen áhított igazságot, az elszámoltatást.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom teljes mellszélességgel támogatni fogja ezt a törvényt a szavazásnál. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
