DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ennek a 25 éves emléknapnak, november 9-ének egy nagyon pozitív üzenete, hogy egyetlen fal sem maradhat örökké állva, amelyik elválaszt népeket, szabad népeket és rab nemzeteket egymástól. Előbb-utóbb minden nép, minden nemzet ledönti ezeket a falakat, amelyek a szabadságának korlátjaként emelkedtek föl, és előbb-utóbb a szabadság, még ha 40 vagy 45 évet is kell várni, de beköszönt mindenhová.
Ahogy ön mondta, nagyon bátor emberek kiállására volt szükség, és ez nem volt egyáltalán természetes. Nagy szerencséje szerintem Magyarországnak is és a keleti német tartományokban élőknek is, hogy volt egy olyan amerikai elnök, mint Ronald Reagan, volt egy olyan pápa, mint II. János Pál, és volt egy olyan brit miniszterelnök, mint Margaret Thatcher. Ha ők hárman nincsenek egyszerre ennek a három, geopolitikailag fontos hatalomnak az élén, akkor nagyon valószínű, hogy még évekig kihúzta volna a Szovjetunió és a kommunista rendszer, és nem szabadult volna föl Közép-Európának ez a része 1989-90-ben a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra alól. Hiszen, ha megnézzük akár Reagan elnököt - akinek, büszkék lehetünk rá, most már szobra van itt nem messze a Parlament épületétől; egypár évvel ezelőtt állította a Fidesz-KDNP-kormányzat -, ha ő nem lett volna elnök, hanem egy Jimmy Carter-féle megengedő politika folytatódott volna az USA-ban, lehetséges, sőt biztos, hogy nem sikerült volna gazdasági eszközökkel, egyetlenegy puskalövés nélkül, a hidegháborúval és a csillagháborús tervvel térdre kényszeríteni a Szovjetuniót. Ha Margaret Thatcher makacssága az Európai Unión belül nem lett volna szövetségese Ronald Reagannek ezen a téren, akkor talán Európában kevésbé sikerült volna az itteni nyugat-európai hatalmakat is a Szovjetunió térdre kényszerítésére rávenni. És II. János Pálnak már a megválasztása is egyfajta üzenet volt, hiszen ő az, aki testközelből tapasztalhatta, hogy milyen elnyomás van Közép-Európában, Kelet-Európában, az emberek vallásszabadságát, tulajdonhoz való jogosítványait, a sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot, egyesülési szabadságot miként korlátozzák vagy szüntetik is meg Kelet-Európában.
Az, hogy ez a három ember egyszerre lehetett a világ három fontos pozíciójában, megteremtette a németeknek is, a magyaroknak is a teljes szabadság lehetőségét. És ahogy frakcióvezető úr is említette, kellettek ehhez más országokból is: Lech Wałęsa Lengyelországból, Václav Havel Csehországból, Antall József vagy Orbán Viktor Magyarországról, aki itt merte követelni a szabadságot, itt merte követelni a szovjet csapatok kivonását, és ezzel megteremtette az alapját is a Nyugat-Európából jövő szabadság középeurópai megvalósulásának. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.)
És hozzátenném azt, hogy abban a pillanatban, amikor a szovjet katonák elhagyták Magyarország földjét, abban a pillanatban Magyarországon szabadság lehetett. Ha a XX. század történelmét végignézzük, mindig akkor alakult ki elnyomás, akkor alakult ki diktatúra, akkor alakult ki nagyfokú jogfosztás Magyarországon, amikor idegen csapatok állomásoztak az ország területén. A magyar nemzet egy szabadságszerető nép, ez 1956-ban is megnyilvánult, éppen ezért csak külföldi csapatok révén alakíthatott itt ki bárki bármiféle diktatórikus berendezkedést Magyarországon. Mi, magyarok nem tűrtük el a XX. században az elnyomást semmilyen mértékben sem, inkább fellázadtunk ellene.
1956 szerepe azért is volt fontos, hiszen azelőtt sokan Nyugat-Európában még úgy gondolták, hogy a kommunizmus egyfajta kellemes, egyenlőségre épülő társadalom, és az ’56-os forradalom híre, az ’56 után kitántorgó több százezer magyar, aki elmondta a valós helyzetet Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, ők tudtak beszámolni arról, hogy valójában milyen elnyomás van Magyarországon, valójában milyen elnyomás van a középeurópai térségben, és ez semmiképpen nem nevezhető elfogadhatónak, hanem ez egy rendkívül súlyos diktatúra, nem pedig egy kellemes egyenlőségi helyzet a kommunizmus leple alatt.
Nekünk, középeurópai országoknak egy német fallebontás, aminek az előképe volt nyilván az augusztus végi áttörés a vasfüggönyön, az osztrák-magyar határon, ugyanúgy a keletnémetek részéről, mutatja, hogy sorsközösségben vagyunk mi, középeurópai országok. Mutatja, hogy ha mi egymást segítjük, mint ahogy Poznańban és Budapesten 1956-ban, ’89-ben itt Sopron mellett és Berlinben, akkor tudunk eredményeket elérni, akkor közösen tudunk tenni a középeurópai népek szabadságáért. Ez össze van kötve mindnyájunk számára, hiszen akkor van demokrácia ezekben az országokban, ha egymás érdekéért és saját népünk szuverenitásáért ki tudunk állni. (Kunhalmi Ágnes: Végre kimondod a nevét?) A szuverenitás és a szabadság a XX. században két, szorosan összekapcsolódott fogalom volt Magyarország számára.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
