SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mai napirend előtti felszólalásomban semmilyen aktuálpolitikai témát nem kívántam felhozni, mert így is úgy érzem, hogy a magyar parlament kissé túl sokat foglalkozik azzal, ami a saját falai között zajlik, a saját kormányzásával, saját ellenzékével, saját kormánypártjával, és egyre kevesebbet hallani e falak között a magyar emberekről, arról, hogy mi zajlik a magyar vidéken, hogyan és hol élnek emberek, mi zajlik szerte az országban. Részben ezért csalódott vagyok, mert keveset tudunk az emberekkel foglalkozni. Nagyon sok ember magára hagyatva érzi magát szerte az országban, és szűkebb otthonom, a magyar Alföld nemkülönben részesül ezekből a hátrányokból.
A magyar kormány zászlajára tűzte gróf Klebelsberg Kunónak a személyét mint követendő példaképet. Magyar jogászként, országgyűlési képviselőként, művelődéspolitikusként, vallásügyi, belügyi és közoktatási miniszterként ténykedett, de sokkal kevesebben tudják azt, hogy aktív politikai pályafutásának befejeztét követően „alföldi bizottság” néven az Országgyűlés eseti bizottságának és egy szélesebb körű társadalmi közegnek a létrehozásán fáradozott, és végig azért tett, hogy a magyar Alföld felzárkózzon.
Az ő elmélete az volt, hogy gyakorlatilag a törökvész idején leszakadt az Alföld, és ezt a 200 éves lemaradást nem tudta behozni, és ezen nem változtatott a reformkor sem, és a két világháború között sem sikerült pusztán a tanyasi iskolák rendszerével és néhány fejlesztéssel ezt helyreállítani. Ő annak idején így gondolkozott: „Mit akar az alföldi bizottság, mely ideiglenes megalakulása után sorra járja az alföldi megyéket, városokat, és Szolnok, Békéscsaba után vándorgyűlést tart Szegeden is? A választ egyetlen mondatban sűríteném össze: az Alföldön esett történeti igazságtalanság jóvátételét. És miben áll ez az igazságtalanság? Ezt számos kisebb dolog mellett három fő pontban foglalnám össze. Nem számolunk eléggé az Alföldnek az ország többi részénél keletibb földrajzi fekvésével; a török uralom következtében közel két század kiesett a magyar róna életéből; és a kiegyezés korában pedig, mikor Magyarország óriásit haladt, az Alföld aránylag kedvezőtlen elbánásban részesült.”
A csonka-Magyarország 93 ezer négyzetkilométer területéből több mint 42 ezer négyzetkilométer esik az Alföldre, de a maradék Magyarországon ez az országrész nemcsak területileg lép előtérbe, hanem népességileg is, hiszen hazánk népességének több mint egyharmada jut az Alföldre. Ennek a felismerésnek a része volt az elmúlt 25 évben számos kormányzati törekvés. Az Antall-kormány idején, azért talán vannak még a falak között, akik emlékeznek az Alföld program meghirdetésére, amiből sajnos nem lett semmi. Ezt követően a 2000-es évektől a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése tűzött ki számos vidékfejlesztési célt, tájgazdálkodási modellprogrammal, de sajnos az is lesilányult egy gyenge minőségű árvízvédelmi programmá, és a vidékfejlesztés nagyjából elmaradt ott is.
Ez az elmaradottság, amiről beszélünk, sajnos nem pusztán vízió, hanem gyakorlatilag az Európai Unió statisztikai tényei is ezt mutatják. Hiszen az Európai Unió régiói között 91. helyen szerepel, nagyon előkelő helyen, 26 100 GDP/fő juttatással Közép-Magyarország, 216. helyen Nyugat-Dunántúl, 233. helyen Közép-Dunántúl, 246. helyen Dél-Dunántúl, 247. a Dél-Alföld, ezt követően a 251. Észak-Alföld, és ezt követi Észak-Magyarország. Ez gyakorlatilag az Unió régióin belül is azt kívánja, hogy komplex, lényegesen szélesebb körű fejlesztéssel forduljunk az Alföld irányába.
Arra kérjük a kormányt, hogy az általam benyújtásra kerülő, alföldi bizottság létrehozásáról szóló eseti bizottsági előterjesztést támogatni szíveskedjen annak érdekében, amit az első pontjában megfogalmaztunk, miszerint az alföldi megyék lakóinak társadalmi-gazdasági és környezeti helyzete, valamint szociális ellátórendszere fenntarthatatlan, az eddigi fejlesztési politika következményeként a Budapesten kívüli országrészek zöme sokak számára élhetetlenné vált. Az életszínvonal, az életminőség drasztikusan leromlott, és hatalmas területi, regionális különbségek jöttek létre az esélyegyenlőségben. Ezzel nem csupán társadalmi feszültségek alakultak ki, hanem nemzeti szintű megoldási igény jelentkezik a helyzet kezelésére.
Arra kérjük a kormánypártokat, hogy a bizottság létrehozását támogassák, és legyen olyan szakmai-politikai fórum az országban, ami az Alföld felzárkóztatásáért kíván tenni a következő időszakban.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)
