SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi valószínűleg egy másik 2015. évi költségvetési javaslatot kaptunk meg, mint amiről Varga Mihály miniszter úr és kormánypárti képviselőtársaim beszéltek, mert mi mást olvasunk ki ebből a javaslatból. A költségvetés számai feketén fehéren mutatják, hogy milyen úton halad a kormány. Kiderül, hogy a költségvetésből honnan, kiktől vesz el, és a feladatok közül mit tart támogatásra érdemesnek A költségvetési soroknál semmi sem árulkodik őszintébben egy kormány értékrendjéről és valós társadalompolitikájáról. Így olvasva a jövő évi költségvetés tervezetét, szomorú és aggasztó képet kapunk.
Kezdem néhány jellemző példával. Tovább folyik a stadionépítési program, 2015-ben legalább 64 milliárd forinttal. A Miniszterelnökség legfőbb gondja, hogy 5 milliárdért a Várba költözzön, miközben a jövőt szolgáló beruházások akár a humán tőkébe, akár a fenntartható technológiákba csökkennek. Duzzad a közmunkaprogram 50 milliárddal, amit nem a közmunkában létminimum alatt dolgozó emberek bérének növelésére szánnak, hogy emberhez méltó körülményeket élhessenek meg, hanem hogy még több ember kerüljön ebbe a helyzetbe, miközben 23 milliárddal csökkennek a képzési támogatások, amelyek kiutat, hosszú távú megoldást jelenthetnének az embereknek.
Súlyos tízmilliárdok mennek el az állami cégek feltőkésítésére. Belekezdtek egy országot megnyomorító, sok ezer milliárdos Paks II. projektbe, miközben a kisvállalkozások fuldokolnak. A kormány útja - ebből is látszik - a fenntarthatóságtól való távolodás, a jövőbe történő beruházások elmaradása. Bebetonozták az elmúlt évek megszorításait, az oktatásból több mint 200 milliárdot vontak ki az elmúlt években, de csökkent az egészségügy, a szociális ellátás és a környezetvédelem finanszírozása is.
A megszorítások bebetonozása azt jelenti, hogy a hazánk hosszú távú fejlődését garantáló alapok, csúnya szóval a humán tőke, tudásunk és egészségi állapotunk leromlik. Nincs az a gazdaságfejlesztési program, amely sikeres lehet ilyen alapokon. Hazai tőkefelhalmozás nélkül esélytelenek vagyunk, és ennek a tőkefelhalmozásnak elsősorban az emberi és környezeti alapokban kellene megtörténnie. Így kidobott pénzek az EU-s támogatások ezermilliárdjai is, amelyek ideig-óráig megnövelik a beruházásokat, hizlalhatnak egyes köröket, ám a hatás nem tartós. Már csak azért sem, mert gazdasági szerkezetünk nem javult, a jövedelemkiáramlás nem csökkent, a Fidesz maga is kalandor módon vesz részt offshore-ügyletekben. A megszorítások bebetonozása tragikus következményekkel jár az oktatás területén. Nem volt még ország a földön, amelyik bőséges ásványkincsek híján úgy tudott volna kitörni perifériális helyzetéből, hogy nem fektetett masszívan szinte minden szabad forrást az oktatásba. A jelenlegi kormány épp az ellenkező úton jár, forrásokat von ki az oktatásból. Leszakadásunk így biztos, hogy garantált.
Ebből a büdzséből nem derül ki, mit tervez a kormány a legnagyobb fenyegetés, a szociális katasztrófa megfékezéséért. Végzetesen szétszakad a társadalom, milliók csúsztak és csúsznak a szegénységi küszöb alá. Ez a költségvetés a kormány propagandájával ellentétben lényegében semmit sem tesz, hogy megállítsa ezt a folyamatot. Viszont annál többet tesz azért, hogy aki egyszer már bekerült a szegénység ördögi körébe, az többé onnan ne törhessen ki. Bár a kormánynak nincs kinyilvánított jövőképe azon túl, hogy mindent államosítani akar, és valakik mindig járjanak jól, ezek a folyamatok mégis egyfelé mutatnak. Egy alacsonyan képzett munkaerővel dolgozó összeszerelő ország képe rajzolódik ki, ahol egy szűk réteg dőzsöl, széles tömegek nélkülöznek. A társadalmi mobilitás megszűnt, egyetlen útja a kivándorlás, ami már ma is ijesztő méreteket ölt.
De azok sem járnak jobban, akik még állják a sarat, és szeretnének egyről a kettőre lépni, ne adj’ isten, családot alapítani vagy gyarapítani. Az évről évre vékonyabb és csalódottabb középosztály, amelynek kis- és középvállalkozásai hivatottak felpörgetni a gazdaságot, szintén kevés jóra számíthat 2015-ben. Csalódni fog, aki gyerekeinek használható oktatást szeretne biztosítani. Annak se tartogat sok jót ez a költségvetés, aki teljes joggal minőségi közszolgáltatásokat vár el az adóforintjaiért. Az államigazgatás egyre drágábban, egyre rosszabb hatásfokkal működik.
Okkal látják egyre többen úgy, az átláthatatlanság, a túlbonyolított és kiskapuktól hemzsegő rendszer felépítése nem véletlen. Azt hallani nemcsak szakértőktől, de hétköznapi beszélgetések során is, hogy az egész rendszer célja nem más, mint hogy a korrupció melegágya lehessen. A fekete- és szürkegazdaság nem mai fejlemény Magyarországon. Az Orbán-kormány készen örökölt bizonyos struktúrákat 2010-ben, ám ahelyett, hogy ígérete szerint felszámolta volna, azóta is ezeket tökéletesíti saját holdudvarai érdekei szerint.
A jövő évi költségvetés lemond a magyar vidékről, főleg a kistelepüléseken, de a tanyáktól a megyeszékhelyekig is igaz, hogy az egészségügy, az oktatás problémái, a szociális ellátórendszer gyengeségei még jobban megmutatkoznak. Folytatódik az emberi és környezeti erőforrások leromlása, és ennek nyomán borítékolható az elnéptelenedés, a lecsúszás.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az idei költségvetés éppen olyan, mint az elmúlt négy év volt, az országot szétszakító neoliberális gazdaságpolitika és az újfeudalizmus-építés kusza keveréke. Épp annyit várhatunk tőle, mint a Fidesz korábbi büdzséitől. Folytatódik a társadalom kettészakadása néhány százezer gazdagra és sok millió szegényre. Folytatódik környezeti értékeink felélése és kiárusítása, folytatódik a multicégek támogatása és a kisvállalkozások szorongatása. Folytatódik a nemzeti mázba csomagolt neoliberális ámokfutás. Egy biztos: gyökeres fordulatra lenne szükség.
Az összefoglaló kép után nézzünk néhány részletet, mi az, ami jellemzi a kormány tervezetét, és mit javasol ehelyett az LMP. Bevételi oldal: a költségvetés az adómaximalizálásra épül, mindent megadóztatnak, ami nem tud a kormány szeme elől elbújni. Az áfa marad rekordmagas, 27 százalék, míg azokon a területeken is, például az alapvető élelmiszereknél, ahol nemcsak társadalmi szempontból volna fontos csökkenteni, hanem az adócsalások csökkentése érdekében is.
(12.50)
Kiadási oldal. Erre a kontroll nélküli költekezés a jellemző. Ki kell emelni néhány tételt, ami lakmuszpapírként mutatja a kormány hibás útját, és ami cáfolja, hogy ne lenne pénz bármilyen jó célra. Lenne itt pénz, ha nem költenék el teljesen felesleges dolgokra!
Kezdem a Magyar Művészeti Akadémiával: 5,26 milliárd forint. A Matolcsy-féle Nemzeti Bank és a stadionépítési program mellett ez a gátlástalan és dühítő pénzszórás harmadik legjobb példája. Az a Művészeti Akadémia, amit egy kis fideszes művészklubból tettek meg hirtelen a kultúrpolitika vétójoggal bíró intézményévé, a múlt évi 4,5 milliárd forint után idén 720 millióval kap többet, 5,26 milliárd forintot, úgy, hogy felújították nekik 5,5 milliárdért a Vigadót, de úgy tűnik, nem elég jó nekik székháznak, mert épp tegnap szavazott a kormány még a 2014-es költségvetésből 2 milliárdot egy új székházra. Nehéz követni ezt a szintű pénzszórást. Persze érthető - ez is csak egyike a fideszes kifizetőhelyeknek, ahol az ember azért az egyetlen érdemért kap pénzt, hogy hűséges alattvaló. Ez is mutatja: a kormány pazarlóan költekezik, miközben milliók csúsznak a nyomorba.
Stadionok: 20 milliárd. A kormány minden jogos kritika ellenére folytatja a stadionépítési programot. 2015-ben mintegy 20 milliárd forintot szán erre a célra. Ez tizenegyszerese annak az összegnek, amit összesen szán tornaterem és tanuszoda építésére. A tavalyi év végén még 617 tornaterem hiányzott az országból, a kötelező tornaóra miatt a tanulók a folyosókon kénytelenek ugrálni, zavarva más órákat, vagy elméleti testnevelésórán részt venni. Mégis, a tornaterem-építési programot tavalyhoz képest is 70 százalékkal csökkentették, 3 milliárdról 900 millióra. És ugyanígy jártak a tanuszodák is.
Minden elemző szerint a stadionépítési programnak semmi látszata. A színvonal nem nő, a nézőszám nem nő, üresen konganak az új stadionok is, a hazai focit is átszövi a korrupció. Ez is mutatja, a kormány milyen pazarlóan költekezik, miközben milliók csúsznak a nyomorba.
Nemzeti Olimpiai Központ: 44 milliárd. Nekem talán ez tetszik a legjobban. Az is mindenki számára nyilvánvaló, hogy olimpiát nem fogunk rendezni, és ez így jól is van. A kormány most mégis elkölt 44 milliárdot olyan fejlesztésekre, amelyek ezt a célt szolgálják, alapesetben is egy újabb stadion felépítését. Ez is mutatja az irányvesztést, azt, hogy a kormány pazarlóan költekezik, miközben gyerekek éheznek az országban.
A következő: MVM-tőkeemelés, 50 milliárd. A Magyar Villamos Művek az idei 41 milliárdos ajándék után 2015-ben 50 milliárdos csomagot kap. Hogy mire? Az titok. Két oka lehet. Az egyik a rezsiblöff miatti veszteségpótlás, vagyis az úgynevezett csökkentést megfizetjük az adónkból, a költségvetésből; vagy a másik, hogy a kormány folytatja a cégfelvásárlásokat. A probléma csak az, hogy a cégfelvásárlásokat iszonyatosan drágán és pazarlóan teszi. A MOL-részvények, amelyeket 500 milliárd forintért vettek, ma szinte csak a felét érik. Veszteség: 200 milliárd forint. Az E.ON-gázüzletág megvásárlása 280-300 milliárdért. Elemzők szerint háromszoros áron történt. Veszteség: 200 milliárd forint.
Az energiaipar az a terület, ahol ez a kormány is a legpazarolóbb, tíz- és százmilliárdok tűnnek el, a legtöbb közpénzt a kormány ezen a területen szórja el hiába. Ehhez azt lehet még hozzátenni, hogy egyes hírek szerint az MVM tőkeemelése a szlovák állami villamos művek megvásárlásához kell. Annak pedig tényleg nem sok köze van a magyar energiabiztonsághoz. Ez is mutatja, a kormány pazarlóan költekezik, miközben milliók csúsznak nyomorba.
Eximbank: 18 plusz 23 milliárd forint. Egy újabb állami cég, ami nyeli az adófizetők pénzét. A külgazdasági kalandok, a támogatások és a veszteségek ennyibe kerülnek nekünk.
Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ingatlanvásárlásai; ez is szerepel a költségvetési javaslatban: 23 milliárd forint. Az állami vagyonkezelő forrásai tovább bővülnek, hogy nagyszabású ingatlanügyleteket hajtson végre. 23 milliárd - feleslegesen.
Beruházásösztönzési célelőirányzat: 13,4 milliárd.
E rövid felsorolás után arról szeretnék szólni, hogy milyen kiutat lát az LMP, milyen módosításokkal lehetne javítani a helyzeten. Az első és legfontosabb az oktatás elvett forrásainak a visszapótlása és az oktatás fejlesztése. A közoktatás működési, fenntartási költségeit százmilliárdos nagyságrendben kellene emelni, hogy esély legyen egy minőségi rendszer kialakítására.
Ugyanez igaz a felsőoktatásra is. Az LMP külön programra is javaslatot tesz a vidéki főiskolák megmentése és fejlesztése érdekében. Elindulna a 2008 óta változatlan felsőoktatási bérek emelése is. Erősítenénk az innováció hazai támogatását, fokuszálva a jövő technológiáira, mert látnunk kell, hogy minőségi oktatás csak felkészült és megfizetett munkatársakkal lehetséges. Az LMP rendezné a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő nem pedagógus végzettségűek bérét is, akik kimaradtak a pedagógusbéremelésből. És ha már itt tartunk, nem maradhatnak ki a közszféra dolgozói sem, az ő illetményüket sem emelték sok éve. De valójában cselekvésre van szükség minden területen.
Integrált óvoda-, bölcsődefejlesztések kellenek, és az állami napközik támogatásának emelése, hogy a már fiatalkorban jelentkező hátrányok csökkenjenek. Minden térségre ki kell terjeszteni a korai fejlesztő szolgáltatásokat. A hátrányos helyzetű térségek érdekében ki kell építeni az utazó fejlesztő- és gyógypedagógus-hálózatot.
A felnőttoktatás erősítése is központi kérdés. Ez az alternatívája a mindent elborító közmunkaprogramnak. Azt gondoljuk, hogy mindenkinek joga van az értelmes és megélhetést biztosító munkához. Az állam feladata, hogy ebben segítsen, nem pedig az, hogy olyan kényszermunkába kényszerítsen mindenkit, aki állását elveszti, ahonnan nincs visszaút. Vissza kell fordulni az egyre grandiózusabb közmunkaprogram zsákutcájából. Első lépésként vissza kell adni azokat a képzési támogatásokat, amiket most csökkentenek. A munka nélkül lévőknek kapniuk kell átképzést, segítséget egy új területen való elhelyezkedéshez.
2010 óta még nem volt ilyen alacsony a hazai forrás az elhelyezkedést segítő aktív munkaerőpiaci eszközökre. A tavalyi források fele jut munkanélküliek képzésére, munkatapasztalat szerzésére, vállalkozóvá válására, bértámogatására, a kis- és közepes vállalkozások munkahelyteremtési támogatásaira.
A szak- és felnőttképzési támogatásokat is durván, közel egyharmaddal megvágja a kormány. Az alulfizetett közmunka csak tartósítja a szegénységet, és közben semmilyen segítséget nem ad az abból való kitörésre. Ahhoz, hogy az átképzéseknek, segítő szándéknak értelme legyen, új munkahelyekre van szükség fenntartható, válságálló szektorokban.
Ezt nem először mondjuk és nem is utoljára. A felesleges stadionépítések és az országnyomorító Paks II. helyett zöldgazdaságfejlesztésre és közösségi gazdaságépítésre van szükség. Egy zöldberuházási alap a jövő iparágaiba történő beruházást támogatná, elsősorban a megújulóenergia-ipar fejlesztését és a lakossági épületenergetikai fejlesztéseket. Az ilyen beruházások több tízezer munkahelyet teremthetnek tartósan, és az állami források többszörösét tudnák megmozgatni.
Egy ilyen célú alap a hagyományos munkahelyteremtő programokat jelentősen meghaladó munkahelyteremtő képességgel bír, ami a beruházások magas munkaerő-intenzitásának és alacsony importigényének köszönhető. A hatások pedig hosszú távúak, hiszen a megtakarított energiaköltségek hosszú távon élénkítik a hazai belső keresletet. Ez a fenntartható rezsicsökkentés.
De szükség van egy közösségi gazdaságfejlesztő alapra is, ami alternatívája lehet a zsákutcás közmunkának. A közösségi szükségletek kielégítése céljából létrejött gazdasági egységek támogatása helyben teremtene olyan munkahelyeket, amelyek, leginkább szövetkezeti alapon, fejlődést és későbbi önálló, támogatás nélküli életet biztosíthatnak.
(13.00)
A helyi élelmiszer-előállítás, helyi energia-előállítás, hulladékgazdálkodás, környezetvédelem, turizmus területén át a hiányzó helyi humán közszolgáltatások - így ápolási, szociális, nevelési, gyermekvédelmi, kulturális, sportszolgáltatási feladatok - ellátását is meg lehetne így oldani.
És akkor nagyon röviden a vidékfejlesztésről. A költségvetésen belül korrigálni kell a vidéket sújtó átcsoportosításokat. A jelenlegi tervezet úgy tekint a vidékre, mint ledobandó problémák halmazára, és nem pedig úgy, mint 8 millió ember otthonára és fejlődési lehetőségére. Vissza kell adni a szociális támogatások forrásait, a 33 milliárdos megszorítást. Ez a csökkentés és annak kényszere, hogy az önkormányzatok maguk szorítsák ki a kötelező feladatok fedezetét, az MSZP-kormányokat idéző csúnya húzás. Most úgy látszik, a Fidesz-kormány is nagy kedvvel alkalmazza ezt.
A vidék fejlődésében kulcsszerepet játszanak az európai uniós források és azok sikeres felhasználása. Éppen ezért érthetetlen az önkormányzati önerőalap csökkentése. Ezt mindenképpen vissza kell emelni. Enélkül az önkormányzatok eladósodhatnak. Sőt, az önerőalap kedvezményezettjeinek körét is bővíteni kell a közfeladatot ellátó civilekkel.
Kulcsfontosságú és az eddigi kormányok által kivétel nélkül bűnösen elhanyagolt terület a vidéki, rossz állapotú utak felújítása. A hazai úthálózat 64 százaléka - majdnem 20 ezer kilométer - rossz állapotban van. A helyi gazdaságok fejlődése szempontjából elengedhetetlen a járható - és nem az olyan utak, ahol kátyú kátyú hátán van -, tehát a minőségi helyi utak megteremtése is.
Azt gondoljuk, hogy erősíteni kell a tanyafejlesztési programot is, amire a Fidesz-kormány az elmúlt 3 évben összesen 6 milliárd forintot juttatott a 300 ezer, tanyán élő honfitársunk életminőségének segítésére. Ez kevesebb, mint amit a legnagyobb földbirtokosok egy évben támogatásként felvesznek. Fontos persze, hogy a tanyafejlesztés tényleg a tanyákhoz jusson, ne budapesti, belvárosi projektek legyenek belőle.
A családok támogatásával a kormányzat szóban sokat foglalkozott. A baj az, hogy csak a jobb módú, jól kereső családokéval, nekik használt az egykulcsos adó, a végtörlesztés, a családi adókedvezmény korábbi formája. Ez így megint csak a társadalom szétszakadása felé mutat. Az LMP szerint a gyermekeket attól függetlenül kell támogatni, hogy milyen anyagi körülmények között élnek a szüleik. Nemcsak egy szűk réteg, hanem a mindenki számára elérhető eszközöket kell javítani.
Kiemelten fontos, hogy emeljük a 7 éve befagyasztott családi pótlékot, mert rohamosan nő a gyermekszegénység.
Már említettem, hogy a szociális ellátások csökkentése elfogadhatatlan. Emellett meg kell végre kezdeni a béremelést a szociális szférában, amit a kormány hosszú ideje ígérget, és hosszú ideje csapja be a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben dolgozókat, akik többségükben maguk is a létminimum alatt élnek.
A valódi családi támogatás az, ha a családok valós problémáinak megoldásában segít az állam. A kisgyermekes nők munkavállalása itt a központi kérdés, nemcsak azért, hogy aktuális élethelyzetük javuljon, hanem mert akkor születnek meg a tervezett gyermekek, ha világosan látható, hogy az anyaság nem veszi el a kibontakozás lehetőségét a nőktől. Minden lehetséges eszközzel támogatni kell nemcsak az alkalmazottként való munkavállalást, hanem önfoglalkoztatásukat, a vállalkozóvá válást is, például járulékkedvezményekkel; és ki kellene végre nevezni egy miniszteri biztost, aki ezen elhanyagolt területért felel.
Végezetül szólni kell arról, ami számunkra, az LMP számára az egyik legfájóbb pont: közös jövőnk tönkretételéről, a létünket jelentő természeti feltételek lerontásáról és az azt védő intézményrendszer beszántásáról.
A kormány eltökélt szándéka, hogy védett területeinket felszámolja, védettségüket megszüntesse a rosszul értelmezett gazdasági fejlődés érdekében, ami leginkább a kormányhoz közel állók tőkéhez juttatását jelenti.
Önök nem tudják, mit cselekszenek. Természeti tőkénk megőrzése a legalapvetőbb közös érdek. Ezért szükséges a nemzeti parkokat is megerősíteni, a természetvédelmi őrszolgálatot bővíteni, a tőlük elvett forrásokat pótolni. A kormánynak pedig nem azzal kellene foglalkoznia, hogyan tudja megsemmisíteni közös kincseink őreit, hanem teljesítenie kellene a nemzetközi egyezményekből is ráháruló, de mindannyiunk érdekét szolgáló feladatokat. A vizes területek védelméről szóló, úgynevezett ramsari egyezmény, a biológiai sokféleségről szóló riói egyezmény, az éghajlatváltozási keretegyezmény és a nemzeti alkalmazkodási stratégia, az európai tájegyezmény, a Kárpátok fenntartható fejlesztéséről szóló keretegyezmény mind-mind köteleznek.
Talán száraz ez a felsorolás, de jelzi, hogy pontosan tudjuk, mit kell tennünk, csak a szándék hiányzik. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
