DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő asszony lelkesedését abszolút tisztelem. Mással általában egyetérteni nem tudok, de ez az, amit mesterien művel, hogy három perc alatt hatpercnyi dolgot elmond. Alig tudunk jegyzetelni ezekben a kérdésekben.
Ön nagyon lelkesen beszélt elejétől végéig a felszólalásában, de az elején vázolt víziója természetesen totálisan téves alapokon áll, amelyik a kormányzat társadalompolitikáját kritizálta, és amelyben felmondott társadalmi szerződésre és hasonlókra hivatkozott. Tisztelt képviselő asszony, én hiszek abban, hogy itt ebben a teremben mi mindnyájan demokraták vagyunk. Ha ez a kormányzat valóban egy olyan politikát folytatott volna az elmúlt négy évben, amit ön itt felvázolt, ha ennyire a társadalom ellen dolgozott volna, ha ennyi vesztese lenne a Fidesz-KDNP politikájának, akkor önök ülnének itt a parlament kétharmadáig és nem mi, mert akkor az emberek az önök által elmondottakat hiteles alternatívának tartanák, és akkor önök nem egy szűkülő frakcióban ülnének, hanem egy bővülő frakcióban. De hogy a Fidesz-KDNP-kormányzat a magyarországi polgárok elsöprő többsége számára jó megoldást kínált azokra a problémákra, amelyek egy részét örököltük a szocialistáktól, egy másik részét meg a világgazdasági válság hozta, tehát hogy jó megoldásokat hoztunk, annak az a bizonyítéka, hogy az emberek háromszor nyilvánítottak erről véleményt 2014-ben, és háromszor mondták azt, hogy a Fidesz-KDNP irányát szeretnék követni.
Amikor ön ugyanazt mondja el itt, amit tavaly vagy tavalyelőtt is elmondott ugyanazzal az irányultsággal, akkor kérem, vegye figyelembe, hogy a magyar emberek háromszor véleményt nyilvánítottak, és nem LMP-sek a polgármesterek az ország többségében, nem az LMP adja a legtöbb európai parlamenti képviselőt, sem itt a parlamenti képviselőket, tehát amiket mi az elmúlt négy évben tettünk, azok jó részével az emberek döntő többsége egyetértett. Éppen ezért azt az irányt, akár a munkahelyteremtés, akár a szociálpolitika, akár az oktatás kapcsán vagy más területeken, amiket ön érintett, amely intézkedéseket meghoztunk, az emberek utólag hagyták jóvá. És annál erősebb vélemény egy demokráciában, mint a választók véleménye, nincs.
Egy szóhasználatát hadd korrigáljam a közmunkaprogrammal kapcsolatban: ön azt mondja, ahogy a közmunkások kis része kerül vissza a munkaerőpiacra. Úgy látszik, hogy ön itt a Nagykörúton belül abban a világban él, hogy az emberek dolgoznak, majd bekerülnek a közmunkaprogramba, utána pedig visszakerülhetnek a munkaerőpiacra. Nem így történik! Azoknak az embereknek a jó része évek óta munkahely közelében sem járt, hanem ez az egyetlen lehetőségük. Azért hívjuk Start-munkaprogram-nak - nagyon fontosak az elnevezéseink -, mert itt indul az illető munkaerőpiaci tevékenysége, itt kerül be a munka világába. A Start-munka-programban valamilyen munkalehetőséget kap, valamilyen képzettséget kap, ha erre is szüksége van, és utána nem visszatérni tud, hanem be tud kerülni a munkaerőpiacra. És az, hogy több százezer embernek mégiscsak munkahelyet tudtunk teremteni, a munkanélküliség 11,1 százalékról 7 százalék környékére ment le, azt jelenti, hogy ez a program igenis sikeres, hiszen ezeknek az embereknek nem segélyből kell megélniük, hanem egy átlag bruttó 70 ezer forintos közmunkabérből, ami persze nyilvánvalóan kevés a középosztálybeli élethez. Ön is mondta, hogy ez sokak számára nagyon nagy nehézségekkel jár. Így van, de már előrébb vannak, mint voltak ezelőtt három vagy négy éve, s nemcsak azért, mert több pénzt keresnek, hanem azért, mert nagyobb esélyük van elhelyezkedni.
Ön azt mondta, hogy a vállalkozóvá válási képzésekre kellene több pénzt fordítani. Ez egy korábbi szemléletmód, amely egy korábbi, itt jelen lévő pártnak volt a fő szlogenje; az SZDSZ-t ismételten tetemre hívjuk, a mai napon már többedszerre. Mi azt mondjuk, hogy nem arra szeretnénk nagyon sok forrást biztosítani, hogy akiknek a szülei vállalkozást vezetnek, vagy akiknek már van valami hasonló végzettségük, azoknak még egy vállalkozóvá válási képzést indítsunk, hanem a GINOP-programokban tőkét, támogatást vagy nagyon kedvező kamatozású hitelt adunk nekik, hogy a saját vállalkozásukat tudják beindítani, s ezzel a saját, illetve mások foglalkoztatását is elő tudják segíteni, meg tudják oldani. Tehát nagyon sokat költöttünk már ilyen puhaköltségekre, szoftköltségekre, mindenféle kérdésekre. Mi azt szeretnénk, hogy induljon el a vállalkozás, ne beszéljünk valakinek arról, hogy mit csináljon, hanem adjunk neki lehetőséget, pénzt arra, hogy elkezdje csinálni azt.
A munkahelyvédelmi akciótervet szintén a képviselő asszony figyelmébe ajánlanám, amiről elfelejtett szólni akkor, amikor a kismamák, a képzettség nélküliek, a tartósan munkanélküliek foglalkoztatásáról esik szó, de ebbe a körbe a pályakezdők vagy a védett korban lévő, 55 év fölötti munkavállalók is beletartoznak. Azért, hogy ők megőrizzék a munkahelyüket, nagyon sok milliárd vagy százmilliárd forintot adott ki eddig a költségvetés, hogy ők a munkahelyvédelmi akcióterv keretében 700-800 ezren megőrizzék a munkahelyüket. Ebben is igyekeztünk előrelépni.
A szegénység témakörét szintén elővezette. Ahogy ön is tudja - és ezt is számtalanszor elmondtuk ebben az ülésteremben -, valakit munkához juttatni körülbelül háromszor annyiba kerül a magyar kormánynak, mint valakit segélyezni, de mi azt mondjuk, hogy inkább nem harmadannyit fizetünk segélyezésre, hanem háromszor annyit költünk arra, hogy az illetőnek munkahelye legyen, akár a Start-munkaprogramban, akár piaci munkahelye. Ha megnézi a munkahelyvédelmi akció kiadási oldalát vagy más hasonló tételeket, akkor láthatja, hogy ez sokkal többe kerül Magyarországon.
De azok számára, akiknek a legnehezebb a helyzete - akár azért, mert segélyezettek, akár más szempontból -, egy 29 milliárd forintos programot indítottunk, direkt a rászoruló személyek számára, az ő támogatásukra szóló programot, amely, bízunk benne, hogy élelmiszerben vagy a gyermekeknél pelenkában, illetve más segítségben tud azoknak 29 milliárd forintnyi segítséget nyújtani a következő években, akik a legnehezebb körülmények között vannak. Ezt hívhatjuk egyszerűen élelmiszersegély-program-nak. Ennek a kerete 29 milliárd forint a következő évekre.
A családtámogatás kapcsán én politikai gondolkodásban vagy kommunikációban nézném: ha van valami, amiben nem érdemes ezt a kormányzatot támadni, az pontosan a családtámogatás, mert ha valaki visszagondol az elmúlt 25 évre, akkor láthatja, hogy amit a családok többletjuttatásként kaptak, azt akkor kapták, amikor Fidesz-KDNP-kormányzat volt Magyarországon, amikor Orbán Viktornak hívták Magyarország miniszterelnökét, amikor pedig elvették tőlük, akkor az Bokros Lajos, Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc nevéhez köthető.
Ha valami ennek a kormányzatnak szerintem mindenki által elismert erőssége - és ebben nem kell szégyellnie egy ellenzéki pártnak, ha jónak tartja például a családi típusú adózást -, az pont a családpolitika területe. Ennek az eredménye, hogy csökkent a népességfogyás üteme, most már több negyedéven keresztül, 3 ezer fővel. Tudjuk, hogy ez még kevés, de végre megfordult. Harminc éve fogyott egyre nagyobb ütemben Magyarország. Az elmúlt másfél évben egyre csökkenő ütemben fogyott Magyarország lakossága. Ez egy olyan eredménye ennek a programnak és nyilván annak a 700 milliárd forintnak, amit összességében erre költöttünk, ami látható, és egy harmincéves tendenciát fordított meg az elmúlt három-négy évben.
(12.30)
A nők foglalkoztatása kapcsán, tisztelt képviselő asszony, mikor állt be Magyarországon csúcs a női foglalkoztatásban? Most, az elmúlt negyedévekben. Mégiscsak 133 ezerrel több hölgy dolgozik, mint ezelőtt pár évvel, és nyilván a gyed extrának köszönhetik például 12-14 ezren, hogy visszakerülhettek a munka világába. Végre kimondja a törvényjavaslatunk, hogy a nőknek atipikus foglalkoztatási formákat kell kínálni a munkáltatóknak, ha ezt igénylik. Ezeknek az intézkedéseknek az eredménye, hogy az, amit ön szeretne, igazából ezekben az adatokban megvalósult, és soha annyi nő nem dolgozott Magyarországon, mint most. Ezért van csúcson a női foglalkoztatottság.
És még egy dolgot szeretnék elmondani önnek, ami szintén egy félreértése volt, hasonló, mint a közmunkaprogramoknál. A családi pótléknál, egyébként ez a költségvetésből nem olvasható ki, tisztelt képviselő asszony, de amúgy tényleg az a terve a kormányzatnak, hogy a családi pótlékot az óvodába járáshoz kötjük. Ugye, jövő év szeptember 1-től kötelező az óvodáztatás, kivéve szűk körben, ahol felmentést kaphatnak a jegyzőtől. Mint ahogy a családi pótlékot 6-7 éves kortól iskoláztatási támogatásnak is neveztük át, hiszen az iskolába járáshoz kötjük.
Ez pontosan azért van, mert ott sikeres volt az iskolások tekintetében, ugye, 40 százalékkal csökkentette az igazolatlan hiányzások számát. A kötelező óvodáztatásnak pedig az az alapja, hogy azt a hátrányt, amit egy elsős, iskoláskorú gyerek esetleg kénytelen elszenvedni, mivel nehezebb körülmények közül kerül az iskolapadba, sokkal hátrányosabbak a családi körülményei, a településének körülményei, azt kívánjuk kompenzálni azzal, hogy már hároméves kortól próbáljuk az esélyt megteremteni a nehezebb, hátrányosabb helyzetű gyerekeknek is, hogy a képességeiket, a kompetenciájukat vagy a különböző közösségi attitűdjeiket már óvodai körülmények között, egyenlőbb esélyek mellett tudják megszerezni, 3-4-5 évesen, mielőtt iskolába kerülnének. És míg korábban sokkal nagyobb volt a hátrány egy első osztályos tekintetében, aki nehezebb körülmények közül érkezett, mint aki, mondjuk, egy jobb budai kerületből került iskolába, ezt próbáljuk ledolgozni, hogy ennek a hátránynak egy részét már a kötelező óvodáztatással hozzuk be.
Ezért fontos a családi pótléknak az óvodáztatáshoz kötése, egy későbbi törvénnyel természetesen, hogy azok a szülők, akik nem figyelnek oda a gyermekükre, nem figyelnek oda a nevelésére, és adott esetben arra sem figyelnek oda, hogy iskolába jár-e a gyerek vagy sem, óvodáskorúaknál nem figyelnek oda, hogy elvigyék az óvodába a gyereket, és ott abból a hátrányból, ami esetleg annak a gyermeknek van, valamennyit az állam segítségével ledolgozzunk, mert ez az, amit a család adhatna meg alapvetően, valamilyen okból, rajtuk kívül álló okokból, vagy pedig hanyagságból nem tudják megadni, ne tetézze a gyermek hátrányát a szülő azzal is, hogy még az óvodába sem viszi el a gyereket. Márpedig ott, ugye, mégis kap többszöri nappali étkezést. Ugye, ön is tudja, bár ezt elfelejtette említeni, hogy míg mondjuk, 4 évvel ezelőtt 29 milliárd forintot költöttünk a gyermekek étkeztetésére, ez az idén fölemelkedett 53 milliárdra, és tovább emelkedik 56 milliárdra a következő évi költségvetésben. Tehát tovább nő a gyermekek étkeztetésére szánt összeg, és ez nem az inflációval történő emelés volt az elmúlt négy év folyamán sem, tehát jóval jobb a gyermekek ellátása.
Így hároméves kortól, ha valaki óvodába jár, általános iskolába, középiskolába jár, napi többszöri étkezéssel megkapja azt a kellő minőségű táplálékot, amit esetleg otthon nem adnának meg neki. Ezek az intézkedések, amiket ön kritikával illetett, sok esetben pont a legnehezebb, leghátrányosabb helyzetű gyermekek helyzetét javítják, akik a leginkább kiszolgáltatottak. És erre költségvetési forintokat sem sajnáltunk, sem a nyári gyermekétkeztetésre, ezt is elfelejtette ön mondani. A tavalyihoz képest az idén 270 millió forinttal növeltük, és a jövő évi költségvetésben 2,6 milliárdról 3 milliárdra nő ennek is az értéke, tehát itt is többet fordítunk erre. És év közben azért mégiscsak 270 ezer gyermek teljesen ingyen, 150 ezer gyerek pedig fél áron vagy kedvezménnyel kapja meg ezeket az étkeztetési formákat.
Ezek ténylegesen a szegénységet kiküszöbölő, a szegénységből eredő hátrányokat csökkentő intézkedések, és bízom benne, hogy ezek a javaslatok, ha önöknek nem is, de az állampolgároknak hasonló támogatottságát fogják élvezni, mint idén ezen a három választáson az eddigi intézkedéseink. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
