NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Eredetileg a költségvetés sportfejezetéhez szerettem volna csak hozzászólni, de amit a tegnapi nap folyamán, illetve ma hallhattam az ellenzéktől, arra késztet engem, hogy kicsit bővebben szóljak ehhez a kérdéshez.
Azt látom, hogy az ellenzéki hozzászólásokat szinte kizárólag a rosszindulat, a gyűlölet, az irigység és a felelőtlenség vezérli. Ezért viselkednek így, ahogy az előző két hozzászólónál is láthattuk. Bár Varju képviselőtársam hozzászólásának mélységét nehéz lenne überelni, de azt gondolom, az a cinizmus, az az összevissza hazudozás, az a gátlástalan nagyotmondás, felelőtlenség, amivel önök a 2015. évi költségvetést illetik, magáért beszél. Ezért arra kérem közösen a képviselőtársaimat, hogy néhány fejezetben vagy néhány meghatározó címkében nézzünk utána, hogy mi történt 2002 és 2010 között, illetve mi történt 2010 óta.
A központi költségvetés egyenlegéről beszéljünk! 2004. május 1-jén Magyarország az Európai Unió tagja lett, és 2004-től egészen 2010-ig a szocialista-liberális kormányok alatt, vagy ha úgy tetszik, a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt egyetlenegyszer sem sikerült teljesíteni az Európai Unió elvárását, hogy az ország költségvetésének hiánya 3 százalék alatt legyen. És nemhogy nem sikerült teljesíteni, hanem volt olyan időszak, amikor megközelítette a két számjegyet! Amit aztán sikeresen 2006-ban a választási kampányban, egyébként a brüsszeli támogatók segítségével, a brüsszeli bürokraták segítségével sikerült meghamisítani. Amikor megtörtént az átadás-átvétel 2010-ben, jól látható volt, hogy minimum 3 százalékkal nagyobb a hiány, mint ami egyébként a papírokban szerepel.
De nézzük meg, hogy ezt a költségvetési hiányt milyen körülmények között lehetett fenntartani. Olyan körülmények között, hogy gyakorlatilag kiárusították közben az országot. Semmi nem maradt az országban. (Tukacs István: Csak te maradtál itt nekünk!) Felvették az IMF-pénzt, meghallgatták a Világbank tanácsait, és az utolsó fillérig elköltötték 2010-ig. (Dr. Szakács László: A 2015-ös költségvetésről lesz szó?) Aztán ha azt nézzük, hogy 2010 óta mi történt, akkor 2010-ben a miniszterelnök úr második útja Brüsszelbe vezetett, ahol segítséget szeretett volna kérni ahhoz, hogy ezt a költségvetési hiányt kordában tartsuk, miután az európai uniós elnökségnek eleget tettünk, akkor viszont erre nem volt lehetőség. Ekkor kellett, mondjuk, többek között hozzányúlni a különadók rendszeréhez, amivel sikerült helyretenni a költségvetést, és most ott tartunk, hogy negyedik éve 3 százalék alatt tudja tartani ez a kormány, a Fidesz-KDNP-frakció hathatós segítségével, az ilyen típusú költségvetések elkészítésével a költségvetési hiányt.
(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben
Hegedűs Lorántné váltja fel.)
Hegedűs Lorántné váltja fel.)
Most jól látható az előttünk fekvő költségvetésben, hogy 2,4 százalékos hiánnyal számolunk, és mind a Világbank, mind pedig az IMF irodáit sikerült bezárni néhány évvel ezelőtt. Tehát még ez a segítség sincs azzal szemben, amit egyébként önök igénybe vettek. (Gőgös Zoltán: De mibe került?) Már ha ezt segítségnek lehet nevezni.
Az adósság helyzetével is nagy kampányban vagyunk. 2002-ben 56 százalékos az államadóssági szint a GDP-hez viszonyítva, ez 2010-re 80,3 százalék lett. Brutális! Ez nominálisan azt jelentette, hogy 14 ezer milliárddal tartozik az ország.
(13.10)
Tehát én nem is tudom, hogy hogy merik egyáltalán kinyitni a szájukat, hogy merik egyáltalán (Felzúdulás az MSZP soraiból. - Tukacs István a kezével mutatja: Így, így kell kinyitni!) bírálni azt a költségvetést, amelyik (Az elnök csenget.) 75,4 százalékos államadóssági szinttel számol. (Gőgös Zoltán: Nem a kocsmában vagy!) De hogyha nem az államadósságot figyelem, hanem magát az országot, amit szintén az adóssággal tetszettek tönkretenni, az kiabál legjobban egyébként, aki Gyurcsány legnagyobb fegyverhordozója, az önkormányzatok pluszfeladatokkal, pénzelvonással, mindenféle adminisztratív terhekkel meg lettek terhelve, és az önkormányzatok 1200 milliárddal tartoztak, 1200 milliárd forinttal! (Gőgös Zoltán: Csak elvettétek a teljes vagyont.) Ezt kellett konszolidálni, az elmúlt két évben ez a konszolidáció megtörtént. (Varju László: Hódmezővásárhely, Debrecen!)
De, ha azt nézzük, hogy mi történt az emberekkel, akiket bele tetszettek hajszolni abba a devizahitel-csapdába, amiből aztán nagyon nehéz kijönni, akkor azt gondolom, hogy még inkább csöndben kellene önöknek maradni. Ja, és azt is tegyük hozzá, hogy ma ülnek köztünk, ugyan itt nincsenek, de ülnek köztünk olyan volt baloldali politikusok, miniszterek, akik mielőtt kinyitották az utat devizahitel-csapda előtt, előtte tízmilliókat vettek fel kedvezményes lakáskölcsönként, akkor (Gőgös Zoltán: Miről beszélsz? Hány házat vettél belőle?), amikor már pontosan tudták, hogy 2003. március 1-jétől a kedvezményes lakáskölcsön meg fog szűnni. Ők akkor felvettek 20-30-40 millió forintokat. (Hiszékeny Dezső: Például Kósa!)
Nos, az elmúlt négy évben ezen a területen is előre kellett lépnünk, és mondok néhány számot, és ezt azoknak is mondom, akik azt mondják, hogy rendkívül bankárbarát a kormányunk, ugye, a kritikákat így fogalmazzák meg, az önkormányzati konszolidáción kívül a devizahitelesek megsegítésére, például végtörlesztésre 270 milliárd forintot, az árfolyamgátra 25 milliárd forintot és most a forintosítással, a fair bankok létrehozásával, illetve az elszámoltatással több mint 900 milliárd forintot adunk vissza az embereknek; tehát veszünk el a bankoktól, és kapnak meg az emberek.
És van még egy nagyon fontos tétel, ugye, itt az áthárításokról is beszél mindenki: a tranzakciós illeték a bankoknak a tranzakciós illetékről szóló, az ATM-felvételről szóló törvény következtében 105 milliárdjába kerül. Tehát ez összességében 1300 milliárd forint, amit ez a kormány a bankoktól átcsoportosított az emberek zsebébe.
És akkor a különadók rendszeréről nem beszélünk, mert ugye, a harmadik évi különadó már 600 milliárd összességében, tehát közel 2000 milliárd forint, amivel a bankok kénytelenek a kormány és a parlament intézkedéseinek, jogszabályalkotásának megfelelve hozzájárulni a közös terhekhez.
Az adórendszerről is emeljünk ki néhány dolgot. Áfa: a világ legnagyobb áfacsalását, áfatrükkjét a Gyurcsány-kormány követte el. 2006-ról beszélek, amikor levitték az áfát négy hónapra a választásokig, majd, ahogy megvolt a stallum, ahogy megvolt az új felhatalmazás, erről valami balatonőszödi összejövetelen beszélt is aztán az akkori miniszterelnök, akkor rögtön sikerült visszaemelni az áfát 25 százalékra, abban a pillanatban. És pofátlan módon - azt kell hogy mondjam -, akik most az élelmiszeráfáról beszélnek, abban az időszakban szeptember 1-jétől 12 százalékról 25 százalékra emelték fel az áfát; tehát akik ezt mind megalapozták, a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok. Még egyszer mondom: közben (Varju László közbeszól.) olyan költségvetési politikával, olyan államadósságszinttel, olyan eladósítással, olyan kiárusítással, amiről már az előbb beszéltem önöknek.
De például a szuperbruttó, tehát a meg nem keresett pénz utáni adózás is az önök nagyszerű ötlete, a szuperbruttósítás. (Dr. Szakács László: A 2015-ös költségvetésről is lesz szó?) És, ha mondjuk, a kulcsokat nézzük, a 36 százalékos személyi jövedelemadó, szemben a most alkalmazott egykulcsos 16 százalékos személyi jövedelemadóval, azért az egy kicsit magasnak tűnik.
A kormánynak, a Fidesz-KDNP-kormánynak a legfontosabb szempontja az adózás tekintetében a közös teherviselés.
Kedves Barátaim! 1848. március 15., a 12 pont 6. pontja. Már akkor tisztában voltak vele az emberek, tisztában voltak vele a forradalmat és a szabadságharcot vívó polgárok, hogy a közös teherviselés az egyik legfontosabb az ország életében. Azoknak is hozzá kell járulni közös terheinkhez, akik egyébként jobb módúak, akik sokkal nagyobb szeletet vesznek el az ország gazdaságából vagy az ország pénzügyi részéből. Itt van jelentősége a különadóknak, a banki különadóknak, a multik megadóztatásának és bizonyos termékek - dohány, alkohol -, amelyek jól fizetnek, adózásba bevonásának. De igazából nem adó, de mégiscsak úgy jelenik meg, azt gondolom, a rezsicsökkentés vagy a mi rezsipolitikánk.
Tehát ugye, a kiárusított, hatalmas szolgáltató cégek - energiaszolgáltatókról beszéljünk az egyszerűség kedvéért -, akik 1995-től 2010-ig több mint 1000 milliárdot, 1062 milliárdot vittek ki az országból, iszonyú magasan tartották az árakat, ráadásul a lakossági árakat; még akkor is, amikor már a világpiaci árak rég csökkentek, és ez egy védett piac kéne hogy legyen, a lakossági piac, emlékezzünk vissza, hát mindenki emlékszik, hogy 2010-ben 152 forint volt egy köbméter gáz, ma 113. Miről beszélünk? (Varju László: Ugyanazt mondjátok háromféleképpen. Ahelyett, hogy az embereknek adtátok volna.) Ugyanezt elmondhatjuk a villamos energiára, és ugyanezt elmondhatjuk még egyébként ezen a területen hét szolgáltatásra.
És van egy nagyon fontos eleme még az adópolitikánknak, hogy olyan gazdaságot kell építeni, olyan helyzetet kell teremteni, hogy az országban lehetőleg mindenki tudjon adót fizetni. Tehát a munkaalapú gazdaságot ezért kell megteremteni, ezért kell a vállalkozásokat úgy fejleszteni, ezért kell a külföldi beruházásokat úgy intézni az országban, hogy azok munkahelyet teremtsenek.
Tessenek idefigyelni! 3 millió 600 ezer ember dolgozott 2010-ben, ez Európában akkor az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási mutató volt. Ma 4 millió 200 ezer dolgozik (Gőgös Zoltán: Válság volt, nem zavar?), és mindenki fizet adót. (Gőgös Zoltán: Tényleg mindenki fizet adót?) A 3 millió 600 ezernek pedig a fele fizetett adót 2010-ben. Tehát így lett átalakítva ez az adórendszer.
Még egy fontos dolog, hogy a költségvetés, azt szokták mondani, a költségvetés valódi célja, vagy a költségvetés akkor jó, akkor pozitív, ha segíti a jövőt felnevelő, a gyermeket a hazának adó, illetve a gyermekeket nevelő családok életét. A mi költségvetésünkben a családi adópolitika pontosan ezt a célt szolgálja. A 2015. évi költségvetés alapozza meg azt a négyéves programot, amivel a kétgyermekes családoknak azt a segítséget megadjuk, hogy az általuk igénybe vett családi adókedvezmény 2018-19-re kétszeresére fog emelkedni, mint a 2014-ben alkalmazott adókedvezmény.
És még egy apróság, mielőtt a sporttal kapcsolatban beszélnék, az egykori Csehország kormányának megbuktatásában már rendkívül sikeres volt az a liberális boszorkánykonyhákban kifőzött maszlag, amit itt korrupciós vádaskodásként elhintenek, és ez gyakran előkerül itt a költségvetési vitában is. Nos, kérem szépen, azok, akik a Demszky-korszakban vagy a Gyurcsány-Bajnai-korszakban a BKV-tól meg a Fővárosi Önkormányzattól nokiás dobozokban hordták ki a pénzt, akik a Honvédelmi Minisztériumból ezt egy kicsit kicsinek gondolták, és whiskys dobozokba pakoltatták a pénzt, azok ne szólaljanak meg. (Gőgös Zoltán: Erről már a bíróság is megállapította, hogy hazugság.) Azok ne szólaljanak meg a közlekedést féltve, akik azt a helyzetet hagyták itt Budapestre, hogy 2010-ben 78 milliárdos adóssága volt a BKV-nak a nokiás dobozok mellett. Most ott tartunk, hogy megépült az új metró, a 4-es metró, a 3-as metróra a költségvetés 60 milliárdot biztosít a felújításra, és 9 milliárd forintos támogatást kap a kormánytól a budapesti közlekedés.
Tehát én azt gondolom, hogy minden tekintetben jól tennék, ha csöndben lennének. És még valamit a korrupcióról: talán elnök uruk nincs itt, de kérdezzék meg, hogy jól érzi-e magát a Hagyó-villában. Ugyanis, amikor meleg kezdett lenni a talaj a főpolgármester-helyettes lába alatt, akkor pont ő volt, Tóbiás József volt, aki megvásárolta tőle a villát, és ma ott él. (Gőgös Zoltán: Elnök úr, ennek mi köze van a költségvetéshez?) Hát beszéljenek már egymással korrupcióügyben, hogy ki milyen szerepet játszott a korrupcióban!
Nos, én azt látom, hogy ennek az ellenzéki magatartásnak a kulcsa egy néhány évvel ezelőtti - már az előbb említettem - beszédben, az őszödi bevallásban kereshető (Közbeszólás az MSZP soraiból: A Kósa-villáról mesélj!), illetve abban, hogy az idei választásokat, mind a hármat valami rettenetes módon elvesztették, és ezért savanyú a szőlő, amit csak lehet, megpróbálnak szétbombázni, megpróbálnak szétdumálni.
(13.20)
Hadd idézzek önöknek ebből a beszédből! Azt hiszem, hogy ennek az egésznek, ami a parlamentben vagy a parlamenten kívül zajlik, ennek a forgatókönyvét is ugyanaz az ember írja, aki a beszédében azt mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Másfél évig úgy kellett tenni, mint ha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Ezt fogadják meg, kérem szépen, tisztelettel! Ennyit szerettem volna a költségvetéshez általánosságban hozzászólni. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)
S ha van még időm, elnök úr, akkor a sporttal kapcsolatban is elmondanám, az se lesz sokkal vidámabb, de azt gondolom, annak a kimenetele a jelenlegi költségvetésben és az előttünk álló időszakban azért pozitív lesz.
Nos, tisztelt Országgyűlés, a nagy múltú Csepel SC-ről beszélnék, mint a rendszerváltás nagy veszteséről. 1991-ben alapítványba mentették ki az egyesület teljes ingatlan és ingó vagyonát, az egyesületet pedig magára hagyták. Az ezredfordulóra az értékes ingatlanok egy részét szétlopták, a Csepel SC-t másfél milliárdos köztartozásával együtt 1999-ben bedöntötték. A végső döfést 2005-ben kapta Csepel sportja, amikor két szocialista országgyűlési képviselő és az akkori MSZP-s polgármester és MSZP-s önkormányzati többsége, illetve az akkori Legfelsőbb Bíróság határozatának következtében a maradék ingatlan vagyont - ez a központi sporttelepet, az evezős- és kajak-kenu telepet jelentette - az alapítói jogok átadásán keresztül egy offshore céghez juttatták.
Ezeken az ingatlanokon az utóbbi 30 évben semmilyen felújítást, beruházást sem végeztek, mert a legatyásítás volt a cél, mert így olcsóbban lehetett volna megkaparintani a még megmaradt ingatlant is. Ennek fájdalmasan felháborító következménye pedig az, hogy a csepeli sportélet mind a mai napig - bár az elmúlt négy évben sokat tettünk ennek megváltoztatásáért - vegetál (Gőgös Zoltán: Mégis leváltottak! Itt a parlamentben listáról könnyű!), szinte csak az emlékekből él. Idén októberre azonban hosszú évek küzdelme, tárgyalásai és adok-kapokjai után sikerült megegyeznünk az alapítvánnyal. (Gőgös Zoltán: Rokonod bizonyára, biztosan azért.) Sikerült egy olyan egyezséget kötnünk az alapítvánnyal, hogy ennek az ingatlan vagyonnak egy jelentős része ismét köztulajdonba kerüljön, a csepeli önkormányzat tulajdonába. Ez a birkózócsarnok és környékét jelenti a központi sporttelepen, illetve a csepeli evezőstelepet.
Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ismét közösségi tulajdonban van, és ráadásul ezzel a közösségi tulajdonszerzéssel együtt az önkormányzat azt is vállalta, hogy ezeken a telepeken a törvényben előírt leghosszabb időn, 20 éven keresztül kizárólag sportcélú fejlesztéseket lehet megtenni, és kizárólag sportcéllal, sportolási céllal lehet használni, és ezt a szerződést az egyesületekkel meg is kötötte az önkormányzat.
Az evezősök helyzete hamarosan teljes egészében rendeződni fog, hiszen a kormány döntésének értelmében Észak-Csepelen tízmilliárdos nagyságrendű állami beruházásként megépül a nemzetközi evezős- és kajak-kenu pálya és sportcentrum; csak szeretném mondani, ez is a gyerekeknek épül. Tehát üzenem itt, a sportlétesítmények, azon túl, hogy egyébként nagyberuházások, és mondjuk, egy ilyen sportlétesítményen éveken keresztül legalább kétezer ember dolgozik, tehát kétezer családot lehet eltartani egy ilyen beruházásból, ez mindig a jövőnek szól, ez mindig a tanulóifjúságnak, a gyerekeknek fog hasznot hozni. Úgy egyébként, ahogy ezt én is tapasztaltam még 1972-ben, amikor Csepelen először, az olimpia évében átadták a reflektorokat, és onnantól kezdve este is lehetett meccsre járni.
Azonban a birkózócsarnok katasztrofális, szinte használhatatlan állapotban van, a parketta szétrohadt, szétporladt, a vakolat mállik, a tető beázik, a sporteszközök élet- és balesetveszélyesek, mindent ellep a penész, állandósult a dohszag, évekig nem fűtötték a termet, az öltözők és a nyílászárók már csak nevükben azok, aminek hívják őket. (Gőgös Zoltán: Mi köze ennek a költségvetéshez?) Még rengeteg ilyen körülményt lehetne sorolni, hogy mi történt az elmúlt időszakban, és miért fontos, hogy ezeket a csarnokokat, ezeket a sportlétesítményeket fel tudjuk újítani. Ebből a csarnokból szeretnénk egy olyan regionális sportolási igényt kielégítő és versenyeknek is teret adó, kulturált, egészséges feltételeket biztosító csarnokot kialakítani, amelyben a csepeli gyerekek, a csepeli tanulók, a csepeli versenyzők is XXI. századi körülmények között edzhetnek, készülhetnek a versenyre, illetve az életre.
Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer felhívom a figyelmet arra a tényre - gondolom, nem vagyunk Csepelen ezzel egyébként egyedülállóan, de igazi állatorvosi ló ez a kerület sajnos -, hogy a rendszerváltás óta semmilyen sportberuházás, állagmegóvás, fejlesztés nem történt a Csepel SC maradék ingatlanjain. (Gőgös Zoltán: Négy évig mit csináltatok?) Sőt, több hektár sporttelep vált mára benzinkúttá, bevásárlóközponttá, lakóparkká vagy éppen a volt állami nagyvállalatok kommunista szakszervezeteinek gazdasági célpontjává. A csepeliek pontosan tudják mindezt, elég csak néhányat megnevezni az ilyen sportcélú ingatlanok közül. Ilyen volt az MHK-pálya és lőtér, az Orion utcai focipálya, a Posztó-pálya, a Mahart és a Csepeli Papírgyár sporttelepei, a Cserzőanyag-grund, az Áfor - vagy mai nevén a MOL - kézilabdapályái. Gyakorlatilag azt lehet mondani, elvtársak, hogy az elmúlt időszakban két vállra fektették a csepeli sportot, és most nekünk innen kell valamilyen módon felállnunk és győzelemmel visszavágnunk.
Az olimpiai sikerek dacára a magyar az Unió négy legkevesebbet mozgó nemzete közé tartozik, a magyar fiataloknak csupán 38 százaléka sportol rendszeresen. Minden ország olyan lesz, amilyen a fiatalsága, ezért létkérdés, hogy a fiataljainkkal megszerettessük a sportot. „Cél, hogy sportért rajongó nemzetből sikeresen sportoló nemzetté váljunk” - mondta nemrég Orbán Viktor miniszterelnök úr egy győri sportcsarnok átadásán. Nos, mi, csepeliek ehhez a sportprogramhoz szeretnénk csatlakozni, ehhez a nagyszerű elképzeléshez szeretnénk mindenféleképpen aktívan hozzájárulni.
Köszönöm a tisztelt Országgyűlésnek, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
