SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szíves elnézésüket kérem a kormánypárti képviselőknek és megértésüket, de nem érzem feladatomnak dicsérni a költségvetést. Erre van elég idejük és elég képviselőjük, tehát nyilvánvalóan nem ezekre fogok koncentrálni; kérem, utólag ne kérjék rajtam számon, hogy miért csak a hibákra próbálok rámutatni.
Tegnap este már viszonylag kevesen tisztelték meg részvételükkel a parlamentet a közvetítési időn túl, ezért fel szeretném idézni, hogy néhány dologban már bemutattam azokat a módosítókat, amelyeket benyújtottam, és ehhez kértem az önök segítségét és támogatását is. Csak nagyon röviden felidézném, hogy a természetvédelem megerősítésére és nemzetközi természetvédelmi egyezményekből következő feladatok ellátására javasoltam az FM költségvetését megerősíteni.
Nagyon-nagyon szeretném, ha a szaksegítséggel történő, intézeten kívüli szülés magyarországi referenciahálózatának a létrehozására fordítanának forrásokat, hiszen az a jogszabály, amelyet az önök kormánya elfogadott, jelen pillanatban működésképtelen, és nem lehet mindaddig alkalmazni, míg legalább minimális forrásokat nem biztosítanak bábaképzésre, a megfelelő szülésznői hálózat kialakítására és a „születés háza” referenciaintézmények létrehozására.
Tegnap bátorkodtam volt Selmeczi Gabriella képviselő asszonyt is emlegetni, hogy a Btk. erősítése során a nemi erőszak, a családon belüli erőszak, illetve a kiskorúak kárára elkövetett bűncselekmények kapcsán a Btk. módosítása, mint akkor is jeleztük, nem lesz elegendő. Most lenne itt a lehetősége annak, hogy a költségvetésben megerősítsük azt az intézményrendszert, amely mind a megelőzést, mind a feltárás mértékét tudja javítani. Erre is tettünk módosító javaslatokat, hogy a bíróságok és a rendőrség megfelelő intézményrendszerrel rendelkezzenek ezeknek a kezelésére.
Nyilvánvalóan sok vidékfejlesztési és vidéki kérdést hoztam még a tegnapi nap folyamán indoklással, amiből elsősorban az alföldi megyékre koncentráltam javaslataimmal, legfőképpen azért, mert a legtöbb vidéki úthálózatban azt lehet tapasztalni, hogy a három, illetve négy számjegyű utak totális elhanyagoltsága ellehetetleníti a vidéken élőknek sokszor már a munkába járását is. De a számos közigazgatási központosítás szintén nagyon-nagyon megnehezíti azt, hogy méltón elérjenek a különböző közszolgáltatásokhoz.
Külön a Békés megyei képviselők figyelmét szeretném felhívni a Wenckheim-programra; javaslatot tettünk arra, hogy Békés megye Wenckheim családhoz tartozó kastélyainak és kúriáinak a megmentésére tegyen a kormányzat érdemi forrásokat.
Ezek voltak azok, amelyekre tegnap már felhívtam a figyelmet. A tegnapi nap folyamán sokszor hallottam és utána még este rágódtam azon, hogy az önök által bejelentett családi adókedvezmények, az első házasok számára juttatott kedvezmények hogyan is fognak hasznosulni, miután nem szeretnék elvek nélkül kritizálni. De rájöttem, hogy a csapda ebben ott van, hogy ha megnézzük a statisztikákat, akkor a versenyszférában dolgozók száma csökken és a közszférában nő, ezzel gyakorlatilag egyik zsebükből a másikba teszik a pénzt. Tehát nem jelent érdemi hatást, hiszen már egyre kevesebb azon emberek száma, akik olyan mértékű bérrel rendelkeznek, hogy ezeket az adókedvezményeket igénybe tudják venni. Ez volt a legfontosabb tapasztalata a tegnapi napnak, hogy mindazok, amelyek ilyen szempontból pozitívumként elhangoznak, érdemi lehetőséget nem teremtenek.
Engedjék meg, hogy most áttérjek a mai napra, két-három hozzászólással kapcsolatban szeretnék megszólalni. Abszolút nem érzem feladatomnak, hogy oktatáspolitikához hozzászóljak, ugyanakkor megint meglepő volt a Dúró képviselő asszonyra tett megjegyzés. Tegnap bennünket eszdéeszeztek le, most a Jobbikot éppen, pedig itt egyetlenegy kormány van, aki hasonlít nagyon az SZDSZ-hez a közforrás-felhasználásban, ez a Fidesz, akinek a költségvetése azt tükrözi, hogy ugyanúgy tudja a közpénzt eltüntetni, mint azok a kormányok. (Dr. Rétvári Bence: Fodor Gáborról ne feledkezzél meg!) Örömmel hallgattam a kollégám által rétvárizmusnak nevezett nyelvtani játékot, hogy hogyan lehet kibújni mindig minden felelősség alól, hogy ha konkrét kérdések vannak, hogyan lehet másra választ adni; ezt a művészetet tényleg értékelem, és a magam részéről humorral fogadom, hogy mindig megoldja ezt. (Dr. Rétvári Bence: Köszönöm szépen.)
Viszont egyetlenegy dologban, amikor említette a vidéki iskolai sportcsarnokok, illetve tornatermek felújítását, vissza szeretnék utalni Bánki képviselő úr felszólalására, aki a mai reggelt azzal kezdte, hogy milyen dicséretes a kormány teljesítménye, amit a sportfejlesztések terén tett. Valóban figyelemre méltó, hogy európai uniós tekintetben is a GDP-nknek az egyik legnagyobb százalékát fordítjuk ilyen jellegű fejlesztésekre, viszont nekem épp az ön tapasztalatától eltérően az az egyértelmű információm, hogy miközben milliárdok mennek el stadionokra, sajnos a vidéki tornatermekre, iskolai sportlétesítményekre és városi sportklubok működéséhez szükséges sportcsarnokokra nincs érdemi forrás. Az lenne jó, ha ezeket tudnánk megerősíteni, és arra lenne lehetőség, hogy ezekből a sportfejlesztési forrásokból minél több, minél nagyobb arányban tudna eljutni a vidéki lakossághoz, és a gyerekek tudnának minél nagyobb arányban ebből részesülni.
A költségvetésre tegnap annyiban nem tértem ki, hogy csak azt mondtam el, mire kellene még pénz, és nem vettem a fáradságot, hogy a forrásokat megnevezzem hozzá. Most ezt a hiányt pótolom. Meglepődve láttam ezt a 28 milliárdos paksi költségvetési tételt egy olyan fejlesztésre, aminek még nincs meg gyakorlatilag semmi konkrétuma, nem tudjuk, hogy mennyiért csinálnak és mit, de már ezt be kellett építeni.
Az MVM tőkeemelésére az 50 milliárd szintén egy viszonylag nagy összeg, amiből jócskán lenne lehetőség a tegnap elmondottak fejlesztésének finanszírozására.
Olimpiai központra 44 milliárd van tervezve. Ha azt nézzük, hogyan jut el ez a magyar emberekhez, a lakossághoz, ez megint az indokolhatóságát tekintve viszonylag megkérdőjelezhető kiadásként jelenik meg.
5 milliárdból költöztetjük a Miniszterelnökséget a Várba, és van 61 milliárd forint a Miniszterelnökség költségvetésében különféle kifizetések jogcímen, amit szintén nem nagyon tudunk hova tenni. Ebből minden bizonnyal lehetne másra is fordítani.
A sportági koncepciókra szánt 4 milliárd szintén egy meglepő költség; és plusz 50 milliárdot fordítanak a közmunkára.
(10.10)
Ezzel a forrással áttérnék egy másik részre, mert megmondom őszintén, hogy én a magam részéről örömmel hallottam a Fidesz alelnökének bejelentését talán pár héttel ezelőtt, amiben meghirdette a bürokráciacsökkentés új szlogenjét. Hadd mondjam el, hogy a bürokrácia csökkentésével elvként nagyon-nagyon könnyű mindazon hétköznapi embereknek szimpatizálniuk, akik sokszor sok hivatali útvesztőben járnak, ugyanakkor látni kell azt, hogy a folyamatok jelen pillanatban teljesen mást mutatnak.
A közszférában dolgozók száma 2010-hez képest 9 százalékkal nőtt. Mindez úgy nőtt, hogy a jövedelmeik nem növekedtek. Nem fizetjük meg a közszférában dolgozókat. Most az erre szánt költségvetési tételekben 4,7 százalékos növekedés van beépítve, miközben a béremelés ebből 3,7 százalék a költségvetési adatok alapján. Ez azt jelenti, hogy még mindig nem akarjuk megfizetni a közszférában dolgozók jelentős részét, ugyanakkor tovább akarjuk növelni a létszámukat. Ez az a foglalkoztatási szemlélet, ami a közmunkaprogrammal együtt - ahová szintén újabb 50 milliárd kerül átcsoportosításra - teljes mértékben nem fenntartható.
Ajánlom figyelmükbe a KSH azon adatait, ami a válság kitörésével kapcsolatos 2008-as évhez viszonyítja a 2013-as évet, és azt mutatja, hogy míg a közfoglalkoztatásban és a közszférában 9 százalékos létszámnövekedés volt, addig a versenyszférában 7 százalékos csökkenés. Azokhoz a fenntartható munkahelyekhez, amiket a magyar választóknak ígértek, amelyek lehetőséget teremtenének arra, hogy olyan jövedelme legyen a lakosságnak, amiből egyáltalán igénybe tudja venni azt az adókedvezményt, amit önök ígérnek majd a családalapításhoz, ahhoz teljesen más tendenciákra lenne szükség. Arra lenne szükség, hogy a versenyszférában húzzuk felfelé a jövedelmeket, és ott próbáljuk meg növelni a foglalkoztatottak számát, hogy a konkrét termelői, értékteremtő munkát végző kis- és középvállalkozások sokasága meg tudjon erősödni.
Erre jönnek majd önök azzal, hogy na de a 11 000 milliárdnak, ami az EU-s forrásokból jön az országba, majd milyen nagy százaléka lesz a kkv-kra fordítva. Nyilvánvalóan azt látjuk, hogy amikor nem a saját zsebükből, a saját költségvetésükből kell áldozni, az nagyon-nagyon könnyű, hiszen a költségvetési politikájuknak ez egy nagyon-nagyon következetes szemlélete. Ha valamit adni kell a lakosságnak, azt mindig a más zsebéből adják - elszámoltatják a bankokat, elszámoltatják a rezsiszolgáltatókat, tehát amit adnak, azt a más zsebéből adják -, mikor kérnek valamit, azt a saját zsebükbe kérik.
Az EU-s forrásokra ígérgetni és arra felvállalni azt, hogy majd ezt erősítjük meg, azt erősítjük meg, azért érezzük egy picit visszás helyzetnek, mert számos olyan finanszírozást csinálnak belőle, aminek az elmúlt EU-s költségvetési ciklusban az volt a bizonyítéka, hogy valós munkahelyteremtéssel nem járt. Infrastruktúrát fejlesztett az ország, aminek a fenntartására nincs elég erőforrás, nincs elég háttér, és jelen pillanatban a kkv-k újabb megerősítésének a rendszerében, ha ismét infrastruktúra-fejlesztés lesz csakúgy, mint a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnál, ahol gyakorlatilag eszközvásárlásra kaphatnak támogatást a kis- és középvállalkozások, és nem kapnak a bérekhez segítséget, hogy a viszonylag magas munkáltatói és munkaadói terheket meg tudják fizetni, így újra nem várható az, hogy növekedni fog.
A költségvetés szemléletében benyújtott módosítók, amikről részben beszéltem, és amiket a tegnapi nap folyamán is igyekeztem bemutatni, részben kezelnék azt a problémát, hogy hogyan lehet a költségvetésnek szemléletileg abba az irányba elmennie, hogy a lehető legnagyobb mértékben a lakosság legyen a haszonélvezője, és minél szélesebb kör találkozzon az ország költségvetésének a forrásaival, minél szélesebb kör, minél több ember élvezze ennek javait.
Ehhez a vidéket megerősítő programok a közvetlenek, amikre felhívtam a figyelmet, és kérem majd a kormánypárti képviselőket, hogy a költségvetési módosítási javaslatokat legalább érdemben megfontolni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Fodor Gábor tapsol.)
