BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bármit is mond a kormány és bármit is mond a Fidesz vezérszónoka, ez a törvényjavaslat nem fedheti el azt a tényt, hogy az elmúlt hónapokban a Fidesz és a kormány kétszer is becsapta az embereket. Először becsapta az embereket akkor, amikor azt ígérte nekik, hogy a forintosítás nem piaci árfolyamon fog végbemenni. Ilyen nyilatkozatot tett személy szerint Varga Mihály miniszter úr is az elmúlt hónapokban, Rogán Antal frakcióvezető úr is az elmúlt hónapokban, és csak néhány héttel ezelőtt még Kósa Lajos is egy tiszta pillanatában világossá tette, hogy a devizahitelek forintosítása nem lehetséges piaci árfolyamon, mert ez nem lenne fair a devizahitelesekkel szemben. Most erre önök benyújtották azt a törvényt, amelyik cáfolta ezeket a miniszteri, kormánytagi, frakcióvezetői, képviselői megszólalásokat, s világossá tette, hogy eddig hazudtak az embereknek, igenis piaci árfolyamon fogják - ha a törvényjavaslatot az Országgyűlés változatlan formában elfogadja - forintosítani ezt a hitelállományt.
Másodszor akkor hazudtak az embereknek, amikor egy felelős kormánytag, név szerint Varga Mihály azt mondta, hogy nem lesz kötelező az ügyfélre nézve ez a forintosítás. Néhány órát élt ez a hazugság, és maga a kormányszóvivő tette helyre Varga Mihály miniszter urat, amikor kijelentette, hogy de bizony igen, nagyon kevesek úszhatják csak meg, speciális körülmények között azt, hogy a kötelező forintosítás rendelkezése alól mint fő szabály alól kibújjanak.
Ezek után most itt összevissza beszélnek, és próbálják azt a látszatot kelteni, hogy önök igazából nem tehetnek mást, mert a Kúria jogegyenlőségi döntése (Németh Szilárd István: Jogegységi!) erre kötelezi önöket. Ez az újabb hazugság, tisztelt hölgyeim és uraim, ugyanis ez egészen egyszerűen nem igaz, hiszen tanult ember Rogán Antal is, Varga Mihály is, Kósa Lajos is egyébként, tehát korábban, amikor ugyanez a döntés már ismert volt, nyilván a döntés ismeretében nem állíthattak volna ilyen hazugságokat. Már csak azért sem, mert az a tétel, amit önök itt most a vitában többször is elmondtak meg a bizottsági ülésen is kifejtettek, hogy nem lehet mást tenni a Kúria döntése után, mint hogy piaci árfolyamon forintosítanak, ez egészen egyszerűen nem igaz.
Térjünk vissza ehhez a jogegységi határozathoz! Mit, milyen kérdést kellett vizsgálnia a Kúriának? Nézzük az első ilyen bekezdést és az első pontot! A Kúria azt vizsgálta - idézem szó szerint a határozat indoklását -, hogy: „A devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés mint szerződéstípus tisztességtelen-e amiatt, hogy az árfolyamkockázatot, kedvezőbb kamat ellenében, korlátozás nélkül a fogyasztó viseli.” Erre a kérdésre a Kúria - összhangban egyébként Polt Péter legfőbb ügyésszel - azt az álláspontot fejtette ki, illetve azt a döntést hozta, hogy nem tisztességtelen az ilyen devizaszerződés; ez igaz. Ebből az következik, hogy egyoldalúan a bankokra hárítani ennek következményeit valóban nem lehet. Az viszont nem igaz, hogy ez megkötné önöknek a kezét abban, hogy valamilyen megoldással és konstrukcióval a piacinál kedvezőbb árfolyamon tegyék lehetővé a devizahitelesek számára ezeknek a hiteleknek a forintosítását.
Mondok erre két lehetséges példát is, sőt kezdjük egy harmadikkal, elhangzott már itt a vitában. Erre volt egy példa egyébként a végtörlesztés intézménye is, ami - összefüggésben a mai törvényjavaslattal - egy tisztességtelen lépés volt. Pontosabban tisztességtelen lépés az, hogy amit lehetővé tettek azok számára, akik rendelkeztek olyan készpénzállománnyal, hogy a végtörlesztés konstrukcióját bevállalhatták, azt nem teszik önök lehetővé azoknak, akik pénz híján vagy egyéb okok miatt akkor ezt a döntést nem hozhatták meg. Bizony, akkor 180 forintos árfolyamon, tehát nem piaci árfolyamon, hanem 180 forintos árfolyamon tették lehetővé egy konstrukció keretében, hogy a devizahitelesek azon része, aki képes fizetni, ezeket a hiteleket egy összegben visszafizethesse. Tehát már a múltban, az önök kormányzása idején is volt arra precedens, hogy egyébként, ha az állam akarja, ha a kormány akarja, ha az Országgyűlés ennek megfelelő törvényeket hoz, akkor igenis lehetővé válhat a piacinál kedvezőbb átváltási árfolyam alkalmazása.
De abban is téved Németh Szilárd képviselő úr, hogy a Magyar Nemzeti Bank ebben semmilyen szerepet nem vállalhatna. A Magyar Nemzeti Bank valóban nem egy kereskedelmi bank, nem az a fő dolga, hogy hitelt nyújtson embereknek vagy vállalkozásoknak; tisztelettel felhívom figyelmét, hogy ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank folytat ilyen tevékenységet. Az önök által egyébként gyakran sikerként hangoztatott kisvállalkozói kedvezményes hitelprogram például igenis egy olyan konstrukció, amelyben a Magyar Nemzeti Bank a piacinál lényegesen kedvezőbb kamattal biztosít hiteleket döntően kisvállalkozások számára, beruházásokra. Tehát ez az állítás sem felel meg a valóságnak.
Az az állítás sem felel meg a valóságnak, hogy a szocialista-liberális kormányzás a korábbi kedvezményes kamatozású, államilag támogatott kölcsönöket megszüntette volna. Nem szüntette meg, hölgyeim és uraim; igaz, hogy jelentősen korlátozta annak a felső határát, egyébként teszem hozzá, joggal, mert az államnak nem feltétlenül dolga, hogy az adófizetők pénzéből olyanok hitelfelvételét támogassa, akik mondjuk, 100 milliós lakást akarnak ebből építeni. Azt viszont lehetővé tettük a későbbiekben is, hogy 15 millió forintos felső határig, aki erre a kedvezményes kölcsönformára igényt tart, az ezt a hitelt felvehesse.
Németh Szilárd képviselő úr itt említette, hogy a sorainkban ül egy 2003-as miniszter, aki egyébként pofátlan módon felvett ennél magasabb hitelt is.
(10.20)
Nos, szeretném a képviselő úrnak elmondani, hogy én 2003-ban miniszter voltam, és nem vettem fel 15 milliónál magasabb hitelt. 2006-ban vettem fel egyúttal svájcifrank-hitelt és kedvezményes hitelt is. Ez két dologra bizonyíték. Egyrészt arra, hogy nem szüntettük meg ezt a kedvezményes konstrukciót, másfelől pedig arra, hogy Németh Szilárd képviselő úr az imént hazudott, amikor azt állította, hogy itt a sorainkban olyan miniszter ül, aki annak idején ezt a kedvezményes hitelplafont nem tartotta magára nézve kötelezőnek. A képviselő úr bocsánatkérését szívesen fogadom a folyosón, ha lelkileg érez magában erőt ehhez. (Németh Szilárd István: Nem talált! Én másra gondoltam! De ez így jó!)
Térjünk vissza a törvényjavaslathoz! Ez a törvényjavaslat, ahogy az előbb mondtam, becsapva az embereket, rájuk kényszerít egy piaci árfolyamú forintosítást. Az MSZP álláspontja ezzel szemben az, hogy ezt így, ebben a formájában nem szabad megtenni. Csak olyan formában szabad a forintosítást végrehajtani, ahogy erről korábban Varga Mihály, Rogán Antal és Kósa Lajos beszélt: a piacinál lényegesen kedvezőbb árfolyamon. Ebben egyébként az államnak szerepet kell vállalni, hiszen az a jogegyenlőségi határozatból valóban következik, hogy ennek terheit a bankokra nem háríthatja a törvényhozás, legfeljebb akkor, ha módosítja visszamenőleges hatállyal akár még az alkotmányt is, hiszen a kétharmadban, mint tudjuk, semmi sem lehetetlen.
Már csak azért is fontosnak tartjuk az állami szerepvállalást, mert a forintot alapvetően az önök gazdaságpolitikája és felelőtlen nyilatkozatcsokra tette hidegre. Az önök memóriája meglehetősen szelektív; ha a 2010 előtti időszakról beszélnek, akkor csak kormányzati felelősség van, de nincs például világgazdasági válság. Ha 2010 utáni folyamatokról beszélnek, akkor meg természetesen mindenki felelős, a nemzetközi folyamatok elsősorban, kivéve az önök kormányzása. Ez egész egyszerűen így, ebben a formában nem igaz. Mások is utaltak már rá, Harangozó képviselőtársam például a mai vitában, hogy a forintot először Kósa Lajos és Szijjártó Péter nyilatkozata döntötte be. 2010 tavaszán történt mindez, nem sokkal az önök kormányzásának megkezdését követően, egy olyan kormányzás megkezdését követően, amikor is önök egy erős és stabil forintot örököltek a szocialista és liberális kormányzattól. (Révész Máriusz: Hét százalék hiánnyal!) Erős és stabil forintot örököltek, Révész Máriusz képviselőtársam, aki nem bír magával és kiabál az ülésteremben; ez akkor 185 forintot jelentett, ha a svájci frankról beszélünk. (Révész Máriusz: Hét százalék!) 185 forintot jelentett, képviselőtársam, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamszámai alapján, az euró esetében pedig 265 forintot. Ezek voltak azok az árfolyamok, amelyek a Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint az önök kormányzását megelőző hónap átlagát jelentették. Ez nem a mi kalkulációnk, nem is elemzők véleménye, ez a Nemzeti Bank által hivatalosan közzétett adatsorból világosan, tényszerűen kiolvasható.
A svájci frank esetében ez a 185 forintos árfolyam akkor ment 220 forint fölé, amikor megszólalt Kósa Lajos és Szijjártó Péter. És sajnos tartósan ott maradt, és tovább romlott, köszönhetően elsősorban az önök valóban kiszámíthatatlan és ötletszerű gazdaságpolitikájának. Ez a gazdaságpolitika vezetett oda, hogy a nem euróövezetbe tartozó régiós valuták közül a forint a legsebezhetőbb valuta, minden negatív nemzetközi fejleményre a legnagyobb mértékben veszít értékéből, a régiós valuták ehhez képest sokkal stabilabbak. Egyébként ez szintén kiolvasható a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamaiból.
A mi állításunk tehát az, hogy nem a bankok, nem az ügyfél volt az, akik tönkretették volna a forintot, viszont az önök kormányzása, Matolcsy György minisztersége, majd jegybankelnöksége is hozzájárult ehhez a tényhez, jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a forint gyengült. Igaz, Matolcsy György jegybankelnökként ennek kedvezményezettje volt, ennek a kedvezménynek köszönhetően vásárolhatott luxusingatlanokat, kastélyokat vagy irodaházakat, ennek a gyenge forintnak köszönhető nyereség révén költhetett több mint 200 millió forintot saját közgazdasági nézeteinek oktatására. Ez egészen egyszerűen tűrhetetlen! A Magyar Nemzeti Bank több száz milliárd forint eltapsolása helyett, amit kastélyokra, luxusingatlanokra, oktatási programokra költ, inkább azon fáradozhatna, hogyan vállalhatna szerepet a devizahitelesek megsegítésében - nos, ez lenne az igazi cél. A Magyar Nemzeti Banknak ez sokkal fontosabb feladata lenne, mint Matolcsy György közgazdasági nézeteinek oktatása. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank nem vállal szerepet a forintosításban, pontosabban amilyen szerepet vállal, az neki további, legalább 100-150 milliárd forintos nyereséget jelent, viszont szerepet vállal olyan oktatási programok luxusfinanszírozásában, amihez egyébként a Magyar Nemzeti Banknak jóval kevesebb köze van, mint az ország pénzügyi folyamataihoz, köztük a devizahiteles-problémához.
Hölgyeim és Uraim! Egy szó, mint száz, az MSZP ragaszkodik ahhoz, hogy miután a forintot elsősorban a kormány gazdaságpolitikája és a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája gyengítette az elmúlt több mint négy évben, azon az árfolyamon forintosítsák a devizahiteleket, amilyen árfolyamon önök megkezdték a kormányzást. Ez pedig a svájci frank esetében 185 forintot, az euró esetében pedig 265 forintot jelent. (Dr. Répássy Róbert: Mély gazdasági megalapozottság!) Azt várjuk el, hogy befejezve az emberek megtévesztését, a nyíltszíni hazudozást, nem mutogatnak a Kúriára, nem mutogatnak a bíróságokra (Tessely Zoltán: Ülj le!), viszont megnézik, hogy mit tehetnek az emberekért, és készek állami szerepet vállalni a devizahitelesek problémáinak megsegítésében. Ezt várjuk, ezt követeljük a kormánytól! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
