GYOPÁROS ALPÁR
GYOPÁROS ALPÁR
GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A devizaalapú hitelezés terhe évek óta nyomja a magyar emberek vállát. A törlesztőrészletek elszabadulása rengeteg család életét tette tönkre, és még mindig sok százezer ember küzd a devizaalapú, és további 1,2 millió a forinthitelek problémájával. Ezek megoldása össznemzeti érdek és jogalkotói kötelezettség is egyúttal. A lakosság devizakitettsége és eladósodása a személyes tragédiák mellett a fogyasztás és a beruházások csökkenését is eredményezi, ami az egész nemzetgazdaságra negatívan hat, és súlyos kockázatokat rejt magában. Mi, ellentétben a szocialista és liberális kormányok tétlenségével és koncepciónélküliségével, ígéretet tettünk a devizahitelesek problémájának rendezésére. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a mellett a tény mellett sem, amiről ma már volt szó, hogy a kedvezményes kamatozású támogatott forintlakáshiteleket 2003-ban törölték el.
A devizahitelek forintosításáról szóló törvény és a tisztességes bankokról szóló törvény együttesen orvosolja a devizahitelesek gondjait. A T/2055. számú javaslat segítségével megszüntethető a hiteladósokat egyoldalúan terhelő devizaárfolyam-kockázat, amely hozzájárul a pénzügyi rendszer stabilitásához. A bankok tisztességtelen hitelezési gyakorlatának kiiktatása, a fogyasztóvédelmi jogi garanciák törvénybe foglalása, a kamatkondíciók átláthatóságának növelése, valamint a devizahitelek kivezetése mind-mind olyan intézkedések, amelyekkel jelentősen csökkenthető a bizonytalansági faktor a pénzügyi szférában.
A törvényjavaslat szabályozza a forintosítás utáni kamatszintet is, a forintra átváltási kötelezettség mellett prioritás a fogyasztók számára legkedvezőbb pénzügyi feltételek kialakítása. Kulcsfontosságú, hogy ezek a célkitűzések úgy érvényesüljenek, hogy közben a forinthitelesek se kerüljenek rosszabb helyzetbe. A törvényjavaslatban rögzített forintosítási irányadó árfolyamok ezt a szempontot is figyelembe veszik.
A T/1997. számú javaslat a magyar polgárok pénzügyi intézményekkel szembeni kiszolgáltatottságát hivatott csökkenteni. A bankoknak kötelességük az ügyfelek megfelelő tájékoztatása és a lehetőségekhez mért ajánlatok nyújtása. Ezzel egy időben vissza kell szorítani az egyoldalú szerződésmódosításokat is.
Tisztelt Országgyűlés! Jómagamnak tizenkettedik éve van szerencsém országgyűlési képviselői fogadóórákon jelen lenni. Ennek az időszaknak a felét képviselői munkatársként, a másik felét pedig képviselőként tettem meg. Az általános tapasztalatom erről a tizenkét évről az, hogy 2011 előtt jellemzően a fogadóórára érkező választópolgárok a kezükben önéletrajzokat szorongatva jöttek az országgyűlési képviselői fogadóórára. Szerencsére azóta az álláskeresők száma erősen megcsappant a fogadóórákon. De 2008-2009 tájékán találkozni lehetett egy teljesen új jelenséggel: felváltották a kezükben önéletrajzot szorongató választópolgárokat a kezükben banki szerződéseket szorongató választópolgárok.
S hogy is lehetett volna ez másképp 2008 és 2009 tájékától - engedjék meg, hogy itt hadd mondjak ellent Tóth Bertalan képviselőtársamnak -, amikor az emberek az akkor regnáló kormányokat egyszerűen csak bankárkormányoknak hívták. És ez nem is volt véletlen, hiszen önök beszélnek az árfolyamok hirtelen változásáról, de elfeledkeznek arról a tényről, hogy ez az önök országlása, az önök kormányzása idején is jellemző volt. Hogy mást ne mondjak, 2008 januárjában a sokat emlegetett svájcifrank-árfolyam 150 forint volt, 2009 januárjában pedig már 185 forint.
2008 és 2009 között az önök kormányai mindenféle látszatintézkedéseket próbáltak ugyan tenni a devizahitelesek érdekében - ezért sem mondható az, hogy 2010-ben jelentkezett ez a probléma -, emlékszünk még erre a bizonyos etikai kódexnek gúnyolt javaslatra, mindenféle, a bankokkal kötött különalkukra és külön megoldásokra, amelyek nemhogy segítettek volna, hanem inkább csak rontottak a devizahitelesek helyzetén, és emlékszünk a jogalkotói eszközökkel a bankoknak garantált profit témájára is. Ezért csúfolták önöket, az önök kormányait az emberek annak idején bankárkormányoknak.
A közös célunk természetesen az kell legyen, hogy azok, akik sajnos a legsúlyosabb helyzetbe kerültek, és még mindig bejönnek a fogadóórákra a banki szerződésekkel, nekik se kelljen bejönni az országgyűlési képviselőkhöz, és nekik se kelljen a bankokban sorba állni és kuncsorogni, és ők se veszítsék el a hajlékukat a fejük fölül. Ha ez a cél közös, akkor meg kell érteniük - az én véleményem az -, ha befogadnánk azt a javaslatot, amely szerint a 2010-es - de kérdezem, miért pont a 2010-es, miért nem a 2008-as - árfolyamon forintosítanánk ezeket a devizahiteleket, akkor ezeket a szerencsétlen sorsú embereket abba a helyzetbe sodornánk még évekre, hogy az esetleges perek elhúzódása után ők még lehetetlenebb és még súlyosabb helyzetbe kerülnének. S ráadásul abban a pillanatban megjelennének nemcsak az én, hanem az önök fogadóóráin is azok a hiteles ügyfelek, azok az adóshitelesek, akik forintban kötötték meg a hitelszerződéseket, és joggal követelnék az azonos elbánást önöktől is, kedves ellenzéki képviselőtársaim.
Ezért mondom azt, hogy közös érdekünk ennek a törvénynek az elfogadása, és kérem ehhez az önök támogatását is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
