SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben vagyok, mivel végignézve a tavalyi költségvetési vitában elmondott beszédemet, feltűnően hasonló problémákról szeretnék idén is szólni. Ugyanazok a tendenciák és folyamatok mutathatók ki a 2015-ös költségvetésben, melyek az elmúlt években már kirajzolódtak. Sajnálattal látom, hogy e folyamatok elsősorban negatív irányba mutatnak és zajlanak.
Ambivalens érzéseim még inkább felerősödnek azok után, hogy a 2014. évben minden korábbinál nagyobb összegek jutottak a magyar sportba, a probléma azonban ott van, hogy ezek az összegek rossz helyre és rossz szisztéma szerint áramolnak a végfelhasználókhoz, a sportolókhoz.
Többször felhívtuk a figyelmet arra a tarthatatlan állapotra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság, mely vezetőségében több sportági szakszövetség vezetője jelen van, ellenőrzi a szakszövetségeknek juttatott támogatásokat, meghatározza az idei évtől már a sportág-felzárkóztatási és -fejlesztési összegeket. A felhasználó ellenőriz. Tehát ezt mi problémának tartjuk, ez nem egy ideális állapot, semmiképpen nem nevezhető annak.
A sport-szakállamtitkárságot lassan megfosztották minden döntési jogkörétől. Ennyi erővel meg is szüntethették volna. A Fidesz által hangoztatott marketingszlogen, mely szerint stratégiai ágazat a sport, azonban e forgatókönyv szerint nevetségesen hangzott volna.
A költségvetési sorokat átolvasva viszont arra leszünk figyelmesek, hogy nemcsak a sportszakmai döntéseket, a pénzelosztást, hanem magukat az államtól kapott költségvetési pénzeket is privatizálták, elsősorban olyan sportszervezetek, melyek vezetői fideszes pártkatonák lettek az elmúlt négy évben.
A sportlétesítmény-fejlesztésekkel kapcsolatban is anomáliákat tapasztalunk. Feltételezhetnénk, hogy a labdarúgó-sportlétesítményekre fordítandó összeg mértékekor több, helyszínenként eltérő szempontrendszer és háttértanulmány alapján került meghatározásra a labdarúgó-stadionokra fordítandó erőforrás-hozzárendelés mértéke. Feltételezhetnénk, hogy egy harmadosztályú labdarúgó-sportlétesít-ménynél az a cél, hogy sikerüljön egy sportolásra alkalmas, mondjuk, UEFA C-kategóriás stadiont kialakítani, amely elsősorban a sportszakmát szolgálja ki, míg egy budapesti első osztályú, nemzetközi porondra kijutással kecsegtető sportklubnál az a cél, hogy egy UEFA A-kategóriás stadiont alakítsanak ki, amely egyszerű keretek között, de maradéktalanul megfelel az UEFA A-kategóriás szabályainak, kiszolgálva ezzel a szurkolók, a sportszakma, a média és a szponzorok, VIP-nézők minden alapigényét.
Azonban a számok nem ezt mutatják, és már most fel szeretnénk hívni a figyelmet arra a tényre, hogy az arányokat nem sikerült megfelelően eltalálni, a sportlétesítmények fejlesztésének újragondolása szükséges, mivel így megjelenhetnek újabb akasztói, dunaújvárosi vagy zalaegerszegi stadionkapacitási hiányosságok, míg ott, ahol valódi igény jelentkezik például a szurkolói vagy a nemzetközi kihasználtságra, a nem megfelelően előkészített erőforrás-biztosítás miatt nem tudnak hazai, nemzetközi rendezvényt rendezni.
Látjuk például a mezőkövesdi, a felcsúti vagy a kisvárdai politikai hátteret, de nagyon bízunk benne, hogy nem kizárólag a személyekhez kötött politikai lobbierő az, ami a pénzeket irányítja, és sikerül a tényleges igényeknek is megfelelni a stadionfejlesztési erőforrások meghatározásakor.
Kérjük a költségvetési tervezetben jelölt tételek ismételt visszaellenőrzését, átgondolását, a szükséges erőforrások pontosítását, mert a most elköltésre kerülő összegek nagyban befolyásolják a sportág előremozdulásának lehetőségeit.
Ezenkívül érthetetlen az a tény, hogy a közelmúltban felépült vagy épülőben lévő sportlétesítmények hasznosítására, üzemeltetésére sem az előzetes tervezésnél, sem a költségvetés tervezésénél nem gondoltak. Építeni, ugye, szeret mindenki. Nagy pénzek mozognak, ki tudja, milyen irányokba. Azonban nem elég valamit felépíteni, folyamatosan fejleszteni, működtetni kell, magas színvonalon, magasan képzett szakembergárdával. Ez az a szempont, amely megkülönbözteti a magyar és a nyugat-európai sportlétesítmény-fejlesztéseket. Sajnos a Fidesz-kormány a szocializmus legrosszabb hagyományait követve nem gondol bele a felépült tanuszodák, sportcsarnokok, stadionok üzemeltetési nehézségeibe. Ezen létesítmények fenntartása nehézkes, mivel folyamatos veszteséget termel. Ha most nem különítünk el az üzemeltetésükre pénzt, akkor gyorsan elkezdődik az amortizáció. Ennek a folyamatnak kiváló példáját mutatja a jelenlegi Puskás Stadion.
Itt azért megjegyezném, hogy az építéseknél is a Puskás Stadionnál is megjelent egy olyan anomália, hogy már most, a tervezési fázisban szinte botrányosan alakult, hiszen az NSK kötött a Köztivel egy 2 milliárd forintos tervezési szerződést, azt mondták, hogy az UEFA és a FIFA előírásait mindenképpen figyelembe veszik, majd most kiderült, hogy annyira vették figyelembe, hogy újabb 650 millió forintra kötöttek a Köztivel szerződést póttervezési munkákra. Tehát nem kötbért kértek tőlük, vagy megbüntették volna, hogy rossz volt a tervdokumentáció, hanem újabb 650 millió forintot adnak nekik. Tehát ez a folyamat elkezdődött, és még sok létesítményt át sem adtak.
A jövő héten átadandó Tüskecsarnok üzemeltetésére például a 2015-ös költségvetésben egy fillér előirányzat sem szerepel, annak ellenére, hogy 2015 nyarától a tervek szerint már uszoda is üzemel majd a területén. A pénzt ezek után a többi, már eddig is szánalmas helyzetű sportlétesítményből kell majd elvonni. Ez a példa kiválóan mutatja a jelenlegi kormány dilettantizmusát.
A költségvetési pénzek elosztásának mikéntjével nem kívánok most hosszan foglalkozni, mivel nyugodtan felolvashatnám a tavaly elmondott beszédem, sokkal fontosabb most kiemelnem, hogy a helyzet a 2015-ös évben rosszabb lesz, mint idén volt, mivel minden jelentős, tehát hangsúlyozom, minden jelentős sportra vonatkozó tétel 10-15 százalékkal csökkent az idei előirányzatokkal összehasonlítva.
Ezenkívül a 2015-ös költségvetés nem gyógyítja azokat a sebeket a magyar sportban, melyek az elmúlt években minden sportban élő és dolgozó szakember számára nyilvánvalóvá váltak.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom törvénymódosító javaslataiban az apró, de mégis sok sportoló, sportolni vágyó magyar ember és a sportban dolgozó szakember életét tenné könnyebbé, elősegítve a magyar sport sikerességének fenntartását és a sport népszerűsítését. Ehhez kérem képviselőtársaim segítségét.
A módosító javaslatainkat végigtekintve az egyik legfontosabb szempontnak a doppingellenes harcot tekintjük. Nem múlik el úgy egyetlen nemzetközi sportszövetségi ülés sem, hogy a doppingellenes harc ne kerülne terítékre. Sajnos nekünk, magyaroknak a 2004-es athéni olimpián történtek miatt erre a témára különösen érzékenynek kellene lennünk. Ezt az érzékenységet teljes mértékben hiányoljuk a költségvetésből. A teljes magyar sportra szánt majdnem 100 milliárdnyi összegnek egy apró töredéke az, amit a magyar kormány a doppingellenes harcra fordítana jövőre. A 165,2 millió forint valóban nevetségesen hat egy olyan világban, ahol a doppingszerek egyre kifinomultabbak.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a dopping nemcsak az élsportban van jelen, hanem egyre nagyobb arányban jelenik meg a szabadidősport területén is. A doppingellenes harc nemcsak az olimpiai válogatottat kell hogy érintse, hanem ki kell terjeszteni minden olyan területre is, melyek jelenleg nem voltak a fókuszpontban. Gyermekeink egészsége az edzőtermekben, konditermekben, az interneten vásárolt étrend-kiegészítőkön, hormonokon, szteroidokon keresztül egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Emiatt egyre fontosabb minél több amatőr sportoló figyelmét felhívni a doppingolás veszélyeire, illetve a doppingellenes harcot is egyre kifinomultabb eszközökkel kell vívnunk. Ehhez a költségvetési támogatás emelése szükséges. Kérem képviselőtársaimat, hogy segítsék a doppingellenes harcot, és támogassák javaslatunkat.
Nagyon fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet egy másik, mostohagyermekként kezelt területre, a fogyatékkal élők sportjára. Itt már az előbb képviselőtársam elmondta, és mi is beadtunk egy módosító javaslatot, hogy erre a területre 39,2 millió forinttal többet szánjunk a költségvetésből, és segítsük a fogyatékkal élő sportolókat.
Az elmúlt évek egyik legfontosabb döntésének tartjuk, hogy 2012 szeptemberétől Magyarországon az alap- és középfokú oktatási intézményekben bevezetésre került a mindennapos testnevelés. Büszkeséggel tölt el minket, mivel a Jobbik 2010-es választási programjának egyik fő pontja volt a mindennapos testnevelés bevezetése.
Az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve elmondható, hogy az iskolák többségében hely-, illetve tornateremhiány miatt nehézségekbe ütközik már az első évfolyamok számára is a mindennapos testnevelésórák megtartása. Szükséges, hogy a tornatermek száma növekedjen, és a mindennapos testnevelésórákat méltó körülmények között lehessen minden magyar iskolában megtartani.
Emellett még fontos megjegyezni, hogy a tornatermek bevételt is jelentenek az iskolák számára, mivel a délutáni, illetve esti órákban a szabad kapacitás terhére a termeket az iskolák bérbe adják. Ezt figyelembe véve gazdasági szempontból is hasznos a tornatermek számának növelése. A tornaterem-építési programot a Jobbik 2,1 milliárd forinttal kívánja növelni a 2015-ös évben.
Egy perc türelmet kérek szépen mindenkitől, és elnézést, meg vagyok fázva, úgyhogy most tartok egy pár másodperces szünetet. (A képviselő kifújja az orrát.) Köszönöm szépen.
