SZATMÁRY KRISTÓF,
SZATMÁRY KRISTÓF,
SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint az előző négy-öt órában tárgyalt, a dohányipar és annak különböző leágazásai, lásd egészségügy. Volna, már csak ebben inkább érintett vagyok (Gőgös Zoltán: Miért, CBA-s vagy?), mint az előzőben, lévén, hogy ebben dolgoztam gyerekkoromban is. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) De azt hadd tegyem itt most hozzá, hogy sajnos ezek a benyújtott javaslatok… Erre büszke vagyok egyébként, képviselőtársaim; egy hosszú vita után az ember megenged magának ilyen személyes hozzászólásokat. Nekem gyerekkoromban volt szerencsém a pult másik oldalán dolgozni egy kis élelmiszerüzletben, tehát pontosan tudom azt, hogy mit jelent ennek a piacnak minden szegmense, illetve azt is, hogy egyébként az elmúlt 25 évben hogyan alakult ennek a piaca.
Tudom azt mondani, hogy ezekkel a benyújtott javaslatokkal körülbelül 25 évet elkéstünk. Valamikor a rendszerváltozás után kellett volna, az akkor igen erős és döntően, sőt kizárólag hazai kis- és középvállalkozásokat felsorakoztató erős bázist valamilyen módon megvédeni, megerősíteni, felkészíteni őket az Európai Unió adta piac kibővülésére, és azokra a komoly versenytársakra, akik 25 éve a magyar élelmiszerpiac ma már közel hatvan, ha nem több mint hatvan százalékát adják, kiszorítva mind tulajdonosi, mind egyéb oldalról nagyon-nagyon sok száz magyar családot erről a piacról.
S hogy mekkora kérdéskört próbál szabályozni ez a benyújtott törvényjavaslat, akkor megint csak, ha engednének itt ilyen történelmi távlatokat felvillantani, mint az előző expozénál. Ugye, ma a kereskedelemre egy kicsit másképp gondolunk, mint akár a száz, kétszáz évvel ezelőtti társadalmak. Akkor a kereskedelmi jogok voltak a háborúk legfőbb kirobbantói. Az, hogy ki milyen pozíciót bír egy adott kereskedelem területén, birodalmak felemelkedését és hanyatlását is eldöntötte.
A mostani törvényjavaslatban szereplő, én úgy fogalmaznék, hogy hiánypótló definíciók és hiánypótló piaci keretek megadását már az elmúlt napokban és hetekben is komoly támadás, illetve komoly sajtó- és egyéb visszhang érte.
Ugyanakkor, ha önök egyébként az előző napirendi pontok kapcsán bármiféle monopóliumok kialakításával vagy annak a képével riogattak, vagy annak az esetleges kialakulását vizionálták, akkor látni kell, hogy a most benyújtott, a kiskereskedelem vagy napi fogyasztási cikkek területén szabályozni kívánt területen igazából nagyon komoly már a piac egészének torzulását magában hordozó, szinte monopóliumok alakultak ki. Ha csak arra gondolunk, hogy a magyar napi fogyasztási cikkek területén lényegében annak a 60 százalékát 3-4 nagy tulajdonosi kör uralja, akkor, ha belegondolunk abba, hogy a napi fogyasztási cikkek magyarországi forgalma ma már közelít a 4000 milliárd forintos éves forgalomhoz, akkor láthatjuk, hogy milyen óriási konglomerátumok, milyen óriási központok alakultak ki ezen a területen.
Aki a most bevezetett szabályozással kapcsolatban majd a piacgazdaságba való államkapitalista beavatkozást emlegetné, azok számára ajánlom olvasmánynak, csak hogy kicsit közgazdasági vizekre evezzünk, Max Webernek A kapitalizmus szelleme című művét, amely döntő részében arról szól, hogy a nyugati civilizáció felemelkedését hozó ipari forradalommal kibontakozó kapitalizmus legnagyobb ellensége egyébként a monopóliumok kialakulása. Ő ebben a könyvében - amelyet még a protestáns etikának szánt vagy arra építi fel ezt az elméletét - azt is leírja, hogy igen, az államnak éppen az a felelőssége, hogy a piaci folyamatokba oly módon, olyan szabályozásokkal próbáljon beavatkozni, ahol nem ellehetetlenítve, de legalábbis a kisebbek, az igazi versenyt adó kicsik szerepét, lehetőségeit próbálja segíteni.
Azt gondolom, hogy ez a leírás elég pontosan illik a magyar napi fogyasztási cikkek kereskedelmére. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy egyébként 2013 óta és az idei évben is egy növekvő piacról beszélünk - hiszen a tavalyi évben közel 3 százalékkal, az idei évben is valószínűleg ilyen mértékben nő ez a piac -, akkor láthatjuk, hogy nem egy szűkülő piacot próbál ezzel a benyújtott javaslattal a kormány szabályozni, próbál egyenlő feltételeket biztosítani, próbál valamilyen módon kiegyensúlyozni, akkor azt gondoljuk, hogy ha valamikor van lehetősége az Európai Unió adta keretek között egy kormányzatnak beavatkozni a kereskedelem piacára, akkor éppen ez az az időszak.
A benyújtott javaslat talán legtöbbet vitatott pontja az, hogy előírná a napi fogyasztási cikket forgalmazó cégek tekintetében azt, hogy csak akkor folytathatják tevékenységüket, ha két egymás utáni évben nem veszteségesek. Felmerül a kérdés, hogy erre miért van szükség.
Megkockáztatom azt a kijelentést - némileg ismerve egyébként ezt a piacot -, hogy hosszú távon veszteséges kereskedelmi tevékenység nincs. Azért nincs, mert aki ezt hosszú távon veszteségesen csinálja, az abbahagyja. Ezért három oka lehet annak, hogy egy-egy ilyen nagy kereskedelmi cég veszteséges. Az egyik legkézenfekvőbb, hogy módja és lehetősége van arra - mivel a központja nem Magyarországon működik -, hogy valahol máshol realizálja a magyarországi tevékenységének az eredményét. Nem akarnék itt Európai Unióban ma folyó éppen aktuális vitákra utalni, de lehet, hogy éppen Luxemburgban realizálta korábban ezt a jövedelmét, és azért nem mutat ki egyébként Magyarországon veszteséget.
A másik kézenfekvő magyarázat arra, hogy hosszú távon miért lehet veszteséges egy ilyen cég, az az, hogy piacszerzés szempontjából, a piaci konkurencia kiszorítása szempontjából, mivel megteheti, mivel egyébként egy erős nemzetközi háttérrel rendelkező cégről van szó, ár alatti értékesítést végez, vagyis addig veszteséges, ameddig a környező konkurenciáját lényegében ki nem végzi, a mellette működő kis- és középvállalkozásokat nem teszi tönkre, majd ezt követően fog arra rátérni, hogy lényegében az árait emelje.
(15.50)
A harmadikkal azért nem foglalkoznék, mert arra azt mondhatnám, hogy nem ért ahhoz, amit csinál, de ezt nem feltételezném azokról a nagy láncokról, amelyek Magyarországon működnek.
Tehát azt gondolom, azzal, hogy egy olyan szabályozást hozunk be, amely arra szolgál - és a vitában talán elhangzik még -, hogy általában a beruházás egy olyan tevékenység még, amely a cégeknél eredményszemlélet szempontjából veszteséget okozhat, de ez általában a működésük elején jellemző, ezért ad lehetőséget arra a benyújtott javaslat, hogy egy ilyen újonnan induló társaság az első négy évben nem kell hogy megfeleljen ennek a tevékenységének.
Összességében azt gondolom, hogy a benyújtott javaslat hiánypótló, ha lehet így fogalmazni, a Magyar Országgyűlésnek jó néhány évvel ezelőtt kellett volna azokért a ma már nem működő kis- és középvállalkozókért hozni szabályozásokat, amelyek a piacon maradásukat, a helyzetbe hozásukat, azt, hogy egy egészséges, a lehetőségeikkel és potenciáljukkal visszaélni képes nagy nemzetközi láncok mellett nagyon-nagyon sok hazai sikeres kis- és középvállalkozás maradjon a kereskedelem piacán, ahhoz ezek a javaslatok, még egyszer mondom, létfontosságúak, és azt gondolom, itt egy olyan lépésre szántuk el magunkat, amellyel megpróbáljuk a hazai vállalkozások döntő többségét segíteni, a hazai piacot olyan módon segíteni, amely kiegyensúlyozott, a lehetőségekkel egyensúlyban lévő hazai napi fogyasztási cikkek kereskedelmét eredményezheti.
Ezért a javaslatot támogatjuk, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
