DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elég sok minden elhangzott itt az elmúlt több mint egy órában, én azért azt hadd jegyezzem már meg, hogy ha szakmai kérdésről vitatkozunk vagy beszélgetünk, márpedig szinte kifejezetten a mostani törvény ilyen, akkor nem árt, ha végigolvassuk a törvény szövegét, és meg is értjük a leírtakat. Ugyanis itt voltak olyan felvetések, amelyek arról szólnak, hogy a döntéshozatalnál milyen garanciák vannak vagy éppen nincsenek.
(23.30)
Benne van a törvényben nagyon világosan, hogy szakterületi kollégiumokat kell létrehozni, szakértői csoportok értékelnek, rangsorolnak, tehát ebből a szempontból azok a fajta döntéshozatali mechanizmusok, amelyek egyébként ma is vannak - éppen az előbb beszélt róla Szabó Szabolcs képviselőtársunk, hogy az OTKA-nál ez jól működik, lényegében ez a konstrukció van most is -, továbbélnének ebben a rendszerben.
Elhangzott Ikotity képviselő úrtól az a kérdés vagy kifogás, hogy az OTKA esetében mi lesz akkor a most benyújtott pályázatokkal. Az átmeneti rendelkezéseket el kell olvasni, és ott szerepel benne, hogy a benyújtott OTKA-pályázatokat ugyanolyan rendben fogják elbírálni, ahogyan eddig is volt, és az OTKA nem megszűnik, hanem egy jóval nagyobb alap részévé válik, ami reményeim szerint azt jelenti, hogy jóval nagyobb forrással lehet gazdálkodni minden olyan kutatási területen, ahol eddig az OTKA jelentette a keretet.
Kiss László képviselő úr azt mondta, hogy ő történelemtanár. Ha történelemtanár, akkor a tényeket és a múltban történt eseményeket illene jobban ismerni és tisztelni. Ő úgy fogalmazott, hogy itt egy központosítás történik. Szeretném megjegyezni, hogy az Innovációs Alapot és a hozzá kapcsolódó hivatalt - aminek most az átszervezéséről van szó - 2004-ben fogadta el a Magyar Országgyűlés, Magyar Bálintnak hívták akkor azt a minisztert, aki beterjesztette, és ennek az Innovációs Alapnak az egész konstrukcióját, ami arról szól, hogy magántőke-befizetés és ehhez hozzátesz a központi költségvetés, akkor találta ki a Ház. Tehát ha központosítási problémái vannak, akkor címezze egyébként a saját pártjának először is ezt a kifogást.
Amikor arról beszélt, hogy szerinte az elmúlt négy évben voltak problémák a tudományfinanszírozással meg a kutatással kapcsolatban, akkor vélhetően nem figyelt arra, amikor Domokos elnök úr ismertette, hogy az ÁSZ milyen időkeretekben végzett vizsgálatokat, az pontosan mikortól kezdődött és meddig tartott. 2008-tól 2010-ig és 2008-tól 2012-ig többféle ilyen vizsgálatot folytattak, tehát nem az elmúlt négy évet vizsgálták, hanem, ha úgy tetszik, az ezt megelőző ciklusról vagy pedig a két cikluson átnyúló időkeretről van szó. Ez így korrekt, ha erről azért szót ejtünk.
A felsőoktatási intézmények érdekeltségének a megszűnésére: én nem is tudom, honnan vette ezt a fajta ötletet, ugyanis a felsőoktatási intézmények abban való érdekeltsége, hogy milyen külső forrásokat tudnak bevonni, most is megvan, és nem is fog eltűnni ezzel, már csak azért sem, mert meglévő jogszabályi keretek ebből a szempontból ösztönzik erre. Gondoljunk arra, hogy például a kiválósági címek elnyerésének, ami egyébként pluszforrással is jár, van számos olyan kritériumrendszere, aminek külső kapcsolati, ipari, gazdasági vetületei mind-mind megvannak, tehát jó, ha ezeket tudjuk.
Bana képviselő úrral egyet kell értenünk, hiszen együtt voltunk abban a bizonyos Kutatási és innovációs bizottságban, hogy bizony, ott gyakran megfogalmazódott az a fajta igény, joggal, hogy a tudománynak, a kutatásnak, az innovációnak valahogy az egész irányítása szétfolyó, amiről többen korábban már szóltak. Én ezt nem kívánom megismételni, csak hogy ennek az indokoltságára rávilágítsak, hadd mondjak néhány konkrét példát, ami jó, ha a fejekben azért ott van. A Magyar Tudományos Akadémián hosszú-hosszú időn keresztül volt egy olyan futó program - ez még emlékeim szerint Glatz Ferenc elnöksége alatt indult -, hogy „Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián”, kiváló könyvek sorozata született ezzel kapcsolatban, de hogy ezek közül egyébként mi hasznosult aztán a későbbiekben, bármelyik tudományterületnek a gyakorlati oldalát, ha megnézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy a hasznosulás ebből a szempontból hihetetlenül csekély volt, mert egész egyszerűen valahol a szálakat nem fogták össze. Egyik oldalon volt egy nagyon komoly tudományos teljesítmény, de annak a továbbvitele lényegében a politika részéről, ha úgy tetszik, elmaradt. Tehát ilyenekről van szó.
Vagy mondok egy másik példát: amikor a PPP-konstrukció dolgáról beszélünk, akkor az önmagában nem csak és kizárólag arról szól, hogy ennek mennyi a pénzügyi terhe - nem kevés egyébként -, de egyszerűen arról is szól a dolog, hogy rengeteg helyen - a felsőoktatásban döntően, most erről van szó, ha kutatásról beszélünk - olyan típusú kapacitáskiépítésekre került sor, amit nem előzött meg véletlenül sem egy olyan egységes tudománypolitikai stratégia, hogy hol, mit, miért fejlesztünk. Itt ez is volt, az is volt, minden volt az égvilágon, és valahol megint csak nem érnek össze a szálak. Tehát szerintem ezek így nincsenek rendjén.
L. Simon államtitkár úr azt mondta, hogy a rendszerváltás óta lényegében nem volt olyan tudományirányítási rendszer, amely meghatározta volna a kutatás, fejlesztés és innováció prioritásait. Ez alapvetően így igaz, egy apró kitételt, pontosítást azért szeretnék tenni. Az első Orbán-kormány idején volt egy ilyen stratégia, meg volt nevezve hat nagy terület, amelyre koncentrálni kellene a forrásokat. A probléma ott volt, hogy 2002-ben a Medgyessy-kormány kidobott a szemétkosárba mindent az égvilágon, többek között ezt is, pedig akkor volt egy elindulás az élettudományok területétől kezdve nagyon sok irányba.
Azt követően pedig hosszú évekig azzal a ténnyel kellett szembesülni, hogy nemes egyszerűséggel a Tudománypolitikai Tanácsot nem hívták össze a szocialista miniszterelnökök, pedig ez a miniszterelnököknek lett volna a feladata. Ezt akkor a parlamentben többször szóvá is tették több oldalról is, nem csak kizárólag ellenzéki oldalról, vissza lehet keresni egyébként a jegyzőkönyvekben. Tehát amikor konkrét példát keresünk arra nézve, hogy volt-e irányítása, bármiféle stratégiája a kutatásnak, a fejlesztésnek, az innovációnak, akkor bizony ezeket jó, ha így látjuk: nem volt, egyik esetben sem volt. Elég szomorú, hogy ilyen szempontból ez bekövetkezhetett.
Azt gondolom, hogy ez a mostani törvényjavaslat arra tesz kísérletet - reményeim szerint egyébként, és a megfogalmazott törvényszöveg alapján jó bizodalommal mondhatjuk -, hogy ez tudja koncentrálni a forrásokat, képes lesz arra, hogy jóval nagyobb lökést adjon a kutatásnak, az innovációnak, és valóban lesz egy világos gazdája - már bocsánat a kifejezésért, de mégiscsak lesz egy gazdája - annak a területnek, ami egyébként a XXI. században mindenhol az egyik legfontosabb gazdasági húzóágazat kell hogy legyen.
Természetesen a tudományos kutatásoknak van egy másik aspektusa - ezzel is foglalkozik a törvény -, amit úgy nevezünk, hogy alapkutatások vagy felfedező kutatások. Ez az a terület, aminél, ha úgy tetszik, a legnagyobb olyan értelemben a kockázat, hogy nem lehet tudni, hogy amikor belekezdünk valamibe, abból mi sül ki. Ennek a fajta felfedező kutatásnak a finanszírozását végezte eddig az OTKA, ha szabad így fogalmazni. Én most abban bízom, és azt remélem, hogy erre nagyobb forrásokat lehet fordítani, pontosan azért, mert be kell vállalni azt a fajta kockázatot, hogy nem látjuk előre azt, hogy bizonyos kutatásoknak lesz-e olyan értelemben vett hasznosulható terméke, eredménye, produktuma, ami gazdasági értelemben is lefordítható. Nem biztos, hogy mindegyiknél lesz, de ezt a kockázatot muszáj bevállalni.
Viszont ennek a megítélésénél, én azt gondolom, hogy érdemes azt az elvet megtartani - és szerintem itt nem is lesz probléma -, hogy az alapkutatások területén a bíráló szakmai kollégiumok, felkért bírálók, szakértők esetében érdemes a Tudományos Akadémiához fordulni, a Tudományos Akadémia tagságához, akadémikusaihoz, akik azt meg tudják azért ítélni, hogy bizonyos kutatási ötlet, még ha van is benne kockázat, de tudományosan egyébként a kiindulópontok mennyire megalapozottak. Szerintem ilyen szempontból akkor egyáltalán nem lesz probléma ott sem, ha valaki most az OTKA rendszerét félti. Itt látok kellő mozgásteret.
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökének a koordinálásával - ahogy fogalmazott a törvényjavaslat - miniszterek, valamint az Akadémia elnöke venne részt a kormányzati kutatási, fejlesztési, innovációs stratégia kidolgozásában, megvalósításában, nem idézem szó szerint. Érdemes lenne viszont elgondolkodni azon a lehetőségen - javaslatként mondom majd részben a tárca felé is -, hogy van Magyarországon néhány olyan nagy egyetem, ahol a kutatás, a fejlesztés területén elég komoly, kiterjedt ipari kapcsolatrendszerek alakultak már ki, és ezek viszonylag jól működnek. Én a Debreceni Egyetemről jöttem, és azt tudom, hogy ott a Debreceni Egyetemhez kapcsolódóan van egy olyan kiterjedt klaszterrendszer, amely bizony több tucat vállalatot foglal magában, de ugyanez nyilván a Műszaki Egyetemtől kezdve sok helyen megvan.
Ebből következően érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy az ilyen típusú stratégiaalkotásokba vagy akár -megvalósításba ezen nagy egyetemek bevonása rektori szinten vagy éppen rektorhelyettesi szinten vagy bármilyen egyéb formában hogyan történjen meg. Az is meglehet egész egyszerűen, hogy az elnök felkéri az adott rektorokat. Tehát ez nézőpont kérdése meg technikai kérdés, de ezen érdemes lenne szerintem elgondolkodni, mert ebben szerintem van ráció arra nézve, hogy a jövőt illetően merre és hogy alakuljanak ezek a dolgok.
(23.40)
Szerintem a törvény alapvetően jó irányokat szolgál. Azt gondolom, hogy azokat a fő célkitűzéseket, amelyeket előttem többen már elmondtak, tudja szolgálni, és kifejezetten abból a szempontból, hogy a következő uniós ciklusban rendelkezésre álló lehetséges forrásokat milyen mértékben tudja Magyarország felhasználni, kulcsfontosságú. Annál is inkább, mert a tudományos kutatás területén azok a típusú kvóták, amelyek korábban voltak, nincsenek. Tehát direkt módon kell pályázni. A direkt módon történő pályázáshoz pedig kellő felkészültségre van szükség, és nem egy esetben kellő önrészre is van szükség, ez pedig bizonyos koncentrációt igényel.
Úgyhogy mindenkinek azt tudom mondani, hogy szerintem ez a törvény jó szívvel megszavazható. Köszönöm szépen a figyelmet.
