BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt ÁSZ-elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha össze kellene foglalni egy-két mondatban, hogy a 2013-as esztendő, amelyet a zárszámadás is tükröz, tulajdonképpen milyen év volt, akkor azt kell mondanom önöknek, hogy sajnos először is a növekvő adók éve volt; másodszor, ha többéves távlatban figyeljük a reálkeresetek és a reáljövedelmek alakulását, akkor minden 2013-as pozitív tendencia ellenére – többéves távlatban - a leszakadó jövedelmek és keresetek éve volt. Ha a megszorítások oldaláról nézzük a benyújtott költségvetést és a zárszámadást, amely ennek a végrehajtását tükrözi, akkor a brutális megszorítások éve volt. Egyetlenegy dologban egyetértek az előttem szóló fideszes vezérszónokkal, igen, az emelkedő államadósság éve volt, hozzáteszem - ezt ő is említette -, és a gyengülő forint éve volt. Végezetül: egy kapkodó és kiszámíthatatlan gazdaságpolitika éve volt.
Ezeknek a társadalmi és gazdasági változásoknak a lényege az, hogy a Fidesz egyfajta állami pilótajátékot vezetett be Magyarországon, aminek az a lényege, hogy minél inkább egy piramis alján találja magát valaki, annál több pénzt vonnak el tőle, és minél inkább a piramis csúcsán a magas jövedelműek közé tartozik valaki, annál több kedvezményben részesül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nézzük a megállapításokat részletesen! Először is, a Fidesz-kormány azt ígérte, hogy csökkenteni fogja az adókat. Ennek azonban pont a fordítottját tette: 2010 után több adót vezetett be, mint amennyit megszüntetett, sokkal több félét, nagyjából olyan harminc új adónemet vezetett be, de nemcsak az adónemeket szaporította, nemcsak az adófélék sokaságát figyelhetjük meg, hanem sajnos ennek logikus következményeként az adó mértékének emelkedését is megfigyelhetjük. Ha ezt összesítve nézzük, akkor 2013-ban közel 6900 milliárd forinttal több adót szedett be a kormány, mint az azt megelőző 2012-es évben.
Szó volt már arról, hogy ez vajon milyen folyamatok eredménye, és igaza van-e a kormánynak abban, amikor arról beszél, hogy nem arról van szó, hogy egyes embereknek növekedtek a terhei, hanem arról van szó, hogy többen fizetnek adót az országban, és ennek tulajdonképpen örülni is kell, ezért folyt be több adó a költségvetésbe, amit egyébként ők sem tagadnak.
Ha most megnézzük a tényeket, akkor sajnos ez a megállapítás így, ebben a formájában nem igaz, hiszen az az egykulcsos adó, amit a Fidesz bevezetett - és több év alatt folyamatosan vezette ki a korábbi személyi jövedelemadó elemeit -, az emberek zömének nem adócsökkentést, hanem adóemelést hozott. A Fidesz manapság büszke arra, hogy több ember fizet adót Magyarországon, mint korábban. Na de miért kell arra büszkének lenni, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy aki minimálbért keres, és korábban a szocialista kormányok idején nem kellett adót fizetnie, mert mentesítettük az adójóváírás formájában az adófizetési kötelezettségek alól, azt a Fidesz megadóztatta? Miért kell annak kormánypárti sorokban örülni, hogy ha valaki eddig nulla százalék személyi jövedelemadót fizetett, akkor ezentúl viszont már 16 százalék személyi jövedelemadót fog fizetni?
Hölgyeim és Uraim! Rengeteg ember keres minimálbért Magyarországon, a versenyszférában az emberek zöme minimálbért keres vagy az akörüli keresetsávban helyezkedik el a fizetése. Ezeknek az embereknek tételesen fejenként növekedett az adójuk ahhoz képest, amit a szocialista kormányok alatt fizetniük kellett. Ezek olyan folyamatok, amelyek tagadhatatlanok.
Adócsökkentést is hozott az Orbán-kormány, az igaz: a legmagasabb jövedelmi sávban, ahogy az előbb említettem, a piramis csúcsán lévő embereknek igenis komoly mértékben csökkent az adója. Ez önmagában nem lenne baj, de ennek fedezetét részben az alacsony vagy közepes keresetűek adójának megemelésével teremtette elő a kormány, és ez az, amit mi károsnak, társadalompolitikai szempontból kifejezetten megengedhetetlennek tartunk.
Azt is meg kell mondanom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy miközben a kormány családbarát politikát hirdetett, aközben - ha megnézzük figyelmesen a számokat - azt tapasztalhatjuk, hogy a reálkeresetek alakulása egyáltalán nem volt kedvező a családok esetében, sőt összességében a statisztika pontosan kimutatta ezeket a kedvezőtlen tendenciákat: az egy- és kétgyermekes családok reáljövedelme nagyobb mértékben esett vissza a kétéves időszakot figyelembe véve, mint a gyermektelen családoké. 2011-hez képest 2013-ban, ha az összes embert nézzük, akkor közel 1 százalékkal kevesebb volt a reáljövedelmük. Ha ezt pedig megnézzük a családtípusok szerint, akkor azt kell mondanom, hogy míg a gyermektelen családok esetében két év alatt mintegy 0,5 százalékot csökkent a reáljövedelem 2011-hez képest 2013-ban az éves átlagokat figyelve, addig az egygyermekes családok esetében ez már 1,6 százalékos volt, míg a kétgyermekes családok esetében a reáljövedelem kétéves csökkenése mintegy 1,4 százalékos volt.
(11.30)
Tehát miközben a kormány a családok támogatásáról beszélt, 2013-ben az elmúlt két év tendenciáját figyelembe véve a családok nagy részének - hiszen a családok nagy részében egy vagy két gyermek van - a reáljövedelme családi szinten csökkent.
Említettem már, tisztelt Ház, hogy a 2013-as év a brutális megszorítások éve is volt egyúttal. A kormány ma már büszke arra, hogy sikerült teljesíteni a deficitszámokat, és ez ügyben dicséretet kaptunk Brüsszeltől, ami egyébként helyes. Csendben jegyezném meg, hogy ezt megelőzően a kormány szabadságharcot hirdetett Brüsszellel szemben, ehhez képest néhány hónap leforgása alatt álláspontot változtatva arra lett büszke, hogy az európai uniós normáknak megfelelt. Ez nem helytelen, csak jelzem, hogy korábban esze ágában sem volt ezeknek a hatásoknak megfelelni. Ahhoz, hogy ezek a célok teljesüljenek, brutális megszorításokra volt szükség, 2013-ban mintegy 1000 milliárd forintot vontak ki az előző évekhez képest olyan nagyon fontos területek támogatásából, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás, a nyugdíjrendszer és a szociális ellátórendszer. Erre nem lehetünk büszkék.
Azt is el kell mondanom, hogy mindezt úgy sikerült megvalósítani, hogy közben az államadósság emelkedett. Részleges beismerő vallomással is felért a fideszes vezérszónoklat ebből a szempontból, amely ezt beismerte, bár hozzátette, hogy itt eltérő módszerekkel is lehet ezt számolni. Igen, valóban vannak módszerek. A hazai gyakorlat igyekszik egyetlen hónap államadósságmutatója alapján meghatározni a tendenciát, és ezért a kormány nem rest különböző trükköket is bevetni annak érdekében, hogy egyetlen hónapban, decemberben valóban kimutatható legyen az előző decemberhez képest az államadósság csökkenése.
De az államadósság sajnos olyan természetű dolog, hogy nem egyetlen hónap adatát kell figyelembe venni. Hiába trükköz a kormány, hiába fogja vissza az adott hónap kifizetéseit, hiába hozza előre később is teljesíthető törlesztőrészletek kifizetését, hiába szorítja le a kincstári egységes számlán lévő pénzmennyiséget december hónapban sokkal kisebb mértékre, már-már kockázatos mértékre, ez nem változtat az általános tendencián. Az általános tendencia pedig az, amit a novemberi, majd a januári, februári és márciusi adatok tükröznek, nevezetesen az államadósság elleni harcot az Orbán-kormány elbukta. Akár ennek az államadósságnak összesített számát vesszük figyelembe, akár az államadósság különböző mutatóinak az alakulását, nem beszélhetünk csökkenő adósságpályáról, ellenkezőleg, a magyar államadósság ma nagyobb, mint valaha volt, nagyobb, mint Orbán Viktor kormányzásának elején volt, és az államadósság aránya a gazdaság teljesítőképességéhez képest is, még a Magyar Nemzeti Bank friss statisztikái szerint is növekvő tendenciát mutat. Utoljára talán 1994-ben volt ilyen rossz ez a mutató, mint az elmúlt időszakban.
Ez az emelkedő államadósság, mint ahogy szó volt már korábban róla, részben a gyengülő forintnak köszönhető. Fideszes képviselőtársam a vezérszónoklatában utalt rá, hogy a forint bizony gyengült. Valóban gyengült, és 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban még találgathattuk, hogy ennek mi az oka. Az-e az oka, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank egyszerűen a sorsára hagyja a forintot, vagy mögöttes szándékok is meghúzódnak emögött. Ma már tudjuk, hiszen sem a kormány különböző tagjai, sem maga a jegybankelnök nem titkolja, hogy semmilyen árfolyamcél nem lebeg a szemük előtt. Ebből következik, hogy erős a gyanú, hogy a forint gyengülése tudatos gazdaság- és monetáris politikának a következménye, magyarán, nem egyszerűen sorsára hagyta a kormány és a jegybank a forintot, hanem a maga eszközeivel közbenjárt annak érdekében, hogy ez a forint gyengüljön.
Nemrég kiderült ennek lehetséges célja is, hiszen a Magyar Nemzeti Banknak normális állapotban veszteségesnek kell lennie, mint minden jegybanknak a világon és Európa számos országában, hiszen nem egy nyereségorientált gazdasági vállalkozásról beszélünk, hanem egy olyan intézményről, amelynek elsődleges feladata a forint védelme, az infláció leszorítása, az árstabilitás megteremtése, és ez a cél fontosabb annál, mint hogy az adott intézmény nyereséges vagy veszteséges. Röviden úgy foglalható ez a tendencia, ez az összefüggés össze, hogy ha a Magyar Nemzeti Bank veszteséges, akkor az emberek többsége és a vállalkozások többsége nyereséges, míg fordított esetben pedig arról beszélhetünk, hogy ha a Magyar Nemzeti Bank nyereséges, akkor ennek árát Magyarország fizeti meg.
Pontosan ez történt, a forintot gyengítették, és ezt az egész ország fizeti meg, részint a devizahitelek felszaporodásával, felduzzadásával, hiszen forintban kell visszafizetni, részint pedig az államadósság kedvezőtlen alakulásával, és az államadósságot mindnyájunknak, még talán unokáinknak, sőt nem talán, biztosan unokáinknak is kell fizetnie. És ez a nyereség, amely a forint gyengítéséből származott, kiváló alkalom volt arra, hogy a jegybank elnöke olyan pazarló gazdálkodást vezessen be, amire korábban soha nem volt példa, és olyan személyes allűrökre és passziókra költsön több száz milliárd forintot, mint luxusingatlanok vásárlása és egy sajátos oktatási program támogatása. 2013-ban, ahogy a forint gyengült, a jegybank nyeresége így emelkedett, és most már teljesen világos, hogy mi volt ennek az oka, tisztelt hölgyeim és uraim.
Ha arról beszélünk, hogy mennyire volt kiszámítható ez a költségvetés és ez a gazdaságpolitika, nos, azt kell mondanom, hogy 2013-ben egy kapkodó és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytatott az ország. Kezdjük talán azzal, hogy hogyan indult ez az egész. Matolcsy György azt mondta, hogy a magyar út egy tündérmese, amely egy éven belül sikeres lesz, ennek a lenyomata pedig a 2013-as költségvetés. A kormány pedig azt is hozzátette, hogy annyira fontosnak tartja a stabilitást, hogy 2013-ban teljesen szokatlan módon egyébként már nyár folyamán benyújtja az ország költségvetését. Igen ám, de azóta már tudjuk, hogy ezt semmiféle számítás nem előzte meg, vagy ha igen, akkor ezeket a számításokat nyugodtan ki lehet dobni, hiszen az elfogadott költségvetés, amelyet decemberben fogadtunk el, alig hasonlít arra, amit a kormány nyáron még benyújtott. Sőt, még az a példátlan eset is előfordult, hogy a Költségvetési Tanács számára a kormány más anyagot küldött kötelező véleményezésre, mint amit a parlamentnek végül benyújtott.
A Költségvetési Tanács július 16-ai határozata megállapította, és ez ténykérdés, hogy a 2013-as költségvetési törvénytervezet benyújtása óta a parlament számos, a büdzsé bevételi és kiadási oldalát, valamint az adórendszert több esetben jelentős mértékben módosító javaslatot fogadott el. Ennek következtében a költségvetés megszavazott sarokszámai alapjaiban különböznek a tanács által vizsgált költségvetési törvénytervezettől. Ami pedig a tündérmesét illeti: az, ami Matolcsy Györgynek tündérmesének látszott, az az emberek számára sok esetben egy rémálomnak bizonyult. A Fidesz előszeretettel hívja 2013-at a fordulat évének, ami abból a szempontból kétségtelenül igaz, hogy míg 2012-ben egy komoly visszaesést produkált Orbán Viktor és kormányának gazdaságpolitikája, addig 2013-ban ez a visszaesés megállt.
(11.40)
De ha megnézzük, hogy ez a szerény növekedés, amit 2013-ban a gazdaság produkált, miből táplálkozik, akkor láthatjuk, hogy ennek legfontosabb összetevője a mezőgazdaság teljesítménye. Ha pedig a mezőgazdaság teljesítményét megvizsgáljuk, teljesen világos, hogy 2012-ben egy példátlanul rossz időjárás és egy példátlanul rossz mezőgazdasági termelés következett be, míg 2013-ban egy kedvező időjárás normális, 2012-höz képest pedig sokkal jobb mezőgazdasági termelést eredményezett. Ez a fordulat tehát nem elsősorban gazdaságpolitikai természetű, amit a kormány fordulatnak állít be, az jórészt nem más, mint időjárás-változás. Időjárás-változás és ennek következtében egy jobb mezőgazdasági termelés.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az a költségvetés, amelyet a kormány még nyáron benyújtott és az Országgyűlés decemberben elfogadott, másfél hónap után megbukott, már módosításra szorult. Sőt, abban az évben még hétszer módosította az Országgyűlés különböző javaslatokra a költségvetést. Amikor tehát fideszes képviselőtársaim azt mondják, hogy teljesítettük a hiánycélt, akkor erre azt mondom, hogy igen, teljesítettük, de tegyék hozzá, hogy többek között azért, mert az eredetileg tarthatatlan számokat többször korrigálták. Sőt, nemcsak az eredetileg tarthatatlan számokat korrigálták, hanem menet közben felmerült újabb és újabb ötletek kedvéért módosították Magyarország költségvetését. Ez minden, csak nem kiszámítható és átlátható gazdaságpolitika. Csak azért nem módosította a kormány és az Országgyűlés minden hónapban a költségvetést, hölgyeim és uraim, mert közben volt nyári szünet is, ezért van az, hogy végül is nem tizenkétszer nyúlt hozzá az Országgyűlés ehhez az elfogadott törvényhez.
Sőt, ha megnézzük, hogy mikre teremtett forrásokat utólag a kormány, mert újabb és újabb ötletei támadtak, akkor ezek között vannak bizony erősen botrányos ügyek is. Az egyik költségvetés-módosítás, tisztelt Ház, azért vált szükségessé, mert a kormány szemet vetett az E.ON földgáz-nagykereskedésére. Nemcsak szemet vetett rá, hanem meg is vásárolta. Ez volt a költségvetés egyik módosításának indoka. Mára világos, hogy ez egy teljesen elhibázott vásárlás volt, amely súlyos veszteségek forrása. Ma már világos, hogy úgy kötötték meg a szándéknyilatkozatot, az előzetes egyezményt, hogy nem vettek figyelembe hozzá nagyon súlyos kockázati tényezőket. Már a meghirdetett szándék után mutatták ki szakértői elemzések, hogy bizony ennek az ágnak a megvásárlása több száz milliárd forintos kockázatokat rejt magában. Orbán Viktort és kormányát ez nem zavarta, nem érdekelte. Viszont több per után a kormány kénytelen volt kiadni a sajtónak ezeket a háttérszámításokat. Ebből világossá vált, hogy az E.ON földgáz-nagykereskedés megvásárlása akár 600 milliárd forint veszteséget is hozhat az országnak. Elsősorban a miatt a kockázat miatt, hogy az Oroszországgal kötött megállapodás következtében Magyarországnak bizonyos mennyiségű gáz árát akkor is át kell utalnia, ha egyébként nem kéri annak a leszállítását. Ez adott esetben több száz milliárd forintos veszteséget is jelenthet.
Jellemző, hogy ezt a válság előtt született megállapodást azóta sem tárgyaltuk újra. Pedig indokolt lenne, és ez egy olyan kockázati tényező, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, amely alapján világossá vált, hogy az az egyik módosítás, amelynek következtében önök a már elfogadott költségvetést megváltoztatták, az Magyarország érdekeit sérti. Több száz milliárd forintos veszteséget is jelenthet. És mit tesz isten, ennek a szerződésnek is az egyik haszonélvezője az a Gazprom, amelynek elnökét nemrég fogadta Orbán Viktor. Egyre több kérdőjel merül fel ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban, és egyre több kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ország érdekeinek megfelelőek-e ezek a megállapodások. Az biztos, hogy több száz milliárd forintos veszteség ennek az érdeknek nem felel meg.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 2013 a sorozatosan módosított költségvetések éve, 2013 egy olyan év, amely során a kormány egy sajátos pilótajátékot vezetett be, és ennek a politikának, ennek a pilótajátéknak az a lényege, hogy minél inkább alul van valaki a társadalmi jövedelmek kimutatásában, annál rosszabbul jár, annál több adót kell fizetnie; minél inkább a piramis csúcsán van valaki a fizetések tekintetében, annál több kedvezményre számíthat. Ez a politika, hölgyeim és uraim, elfogadhatatlan, akár tükrözi ezt a folyamatot a 2013-as zárszámadás, akár nem. Tekintettel arra, hogy ez számunkra elfogadhatatlan, ezt a törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Párt nem fogja támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
