DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 2009. december 14-én fogadta el a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvényt. Ez megteremtette a kétoldalú titokvédelmi megállapodások (Zaj. - Az elnök csenget.) megkötéséhez és alkalmazásához szükséges jogi alapokat. Jelen egyezmény célja, hogy védelmet biztosítson a szerződő felek, valamint a joghatóságuk alá tartozó jogi személyek és természetes személyek közötti együttműködés során kicserélt vagy keletkezett minősített adatok számára. Ennek keretében szabályozza a felek közötti biztonsági együttműködést, kijelöli a hatáskörrel rendelkező hatóságokat. Rendelkezik egyes nemzeti minősítési szintek egymásnak történő megfeleltethetőségéről, valamint a minősített adat biztonságának megsértése esetén alkalmazandó eljárásról.
Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt támogatja a törvényjavaslat elfogadását, ugyanakkor ennek apropóján érdemes áttekinteni a lengyel-magyar kapcsolatok aktuális helyzetét is. Különösen fontos ez, hiszen a magyar-lengyel kapcsolatokat, barátságot történelmi távlatokban emlegetjük. Egyértelműen üdvözlendő, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2010-es és 2014-es választási győzelmét követően első külföldi látogatása Varsóba vezetett.
A második Orbán-kormány megalakulása óta öt alkalommal került sor kétoldalú miniszterelnöki találkozóra, ennek részeként idén januárban magyar-lengyel kormányzati csúcstalálkozóra is. A V4-es együttműködés keretében három alkalommal találkoztak a kormányfők, valamint nyolc külügyminiszteri találkozó is lezajlott az elmúlt közel négy és fél évben.
Egy írásbeli kérdésemre adott válaszában Navracsics Tibor külügyminiszter augusztus 25-én kifejtette, hogy Magyarország és Lengyelország között nincs kétoldalú vitás kérdés. Mielőtt az elhangzott mondatot örömmel nyugtázhatnánk, a miniszteri válasz így folytatódik: „Célunk az EU reformja, a visegrádi együttműködés és az ukrán-orosz konfliktus terén való szoros koordináció.” Itt álljunk is meg egy pillanatra! Az orosz-ukrán konfliktusban és az energetikában megnyilvánuló oroszpártiságot ugyanis egyre keményebben marasztalja el a lengyel politikai közvélemény. A lengyel politikusok pedig egyre bírálóbbak és elutasítóbbak az Orbán-kormánnyal szemben.
A magyar-lengyel kapcsolatokat döntően befolyásoló lehallgatási anyagokból is az vált nyilvánvalóvá, hogy a lengyel politikusok nagy keménységgel mondják ki ugyanazt, mint amit a közvéleményük. Lényegtelen ebből a szempontból, hogy a lengyel állami olajtársaság vezérének mi a véleménye a magyar miniszterelnök és az orosz államfő intim kapcsolatáról. (Apáti István: Nana! - Zaj.) Látnunk kell, hogy a lengyel neheztelések fő oka, hogy a magyar kormány az ukrán-orosz konfliktusban és az energetikai kérdésekben nem azt a stratégiát követi, amit Lengyelország helyesnek tart. (Dr. Kontrát Károly: Elnök Úr! Nem a napirendről beszél!)
És hogy Lengyelország mit tart helyesnek? Sokatmondó, hogy Donald Tusk korábbi lengyel kormányfő az orosz-ukrán konfliktus kapcsán arra figyelmeztette a csakis üzleti érdekeket hangoztató kollégáit, hogy a szabadságnak ára van és ezt meg kell fizetnünk. Szemlesütve kell hozzátennünk, hogy a magyar kormányfő hazánk nagyköveteit azzal küldte vissza a fogadó országokba, hogy csak a gyengék és ostobák követnek értékalapú politikát.
Ha már Navracsics miniszter úr a visegrádi együttműködést is emlegette írásbeli válaszában, hadd térjek ki erre is egy gondolat erejéig! Az elmúlt időszakban ugyanis a visegrádi keretekben való egyeztetések is formálissá váltak. (Dr. Fónagy János: Rossz papírt vett elő!) A két stratégiai kérdésben, mint az orosz-ukrán konfliktus, az emiatti uniós fellépés és egyébként az energetikai egyeztetés is idetartozik, eddig sem volt teljesen egységes a négy kormány álláspontja. (Dr. Kontrát Károly: Elnök Úr! Elnök Úr!)
A májusi visegrádi miniszterelnöki találkozó azonban lényegében egy Tusk-Orbán-vitává vált. A magyar miniszterelnök ugyanis beiktatási beszédében talán nem a megfelelő helyet, időt és formát választva az éppen orosz szakadárokkal harcoló Ukrajna számára szabott feltételeket. Az akkori lengyel miniszterelnök diplomatikusan fogalmazott, és nem tartotta szerencsésnek ezt az orbáni kijelentést. A publicisták azonban szimplán hullarablásnak minősítették azt.
