DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA,
DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA,
DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal összefüggésben három szempontot szeretnék tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, amiket később majd részletesen is kifejtek.
Az első: mi már múlt év őszén figyelmeztettük önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a kormány egy félig kész, a jelenlegi viszonyok között lényegében végrehajthatatlan büntetés-végrehajtási kódexet akar megszavaztatni önökkel. Önök nem hallgattak ránk, most pedig szégyenkezhetnek, mert néhány héttel a hatályba léptetés előtt a kódexet 69 paragrafuson keresztül kénytelenek módosítani.
Másodjára: a kormány azt állítja, hogy ez a törvényjavaslat összhangba hozza a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést az európai normákkal. Ezzel szemben valójában önök megszüntetik a tényleges életfogytiglant. Ráadásul anélkül szüntetik meg a tényleges életfogytiglant, hogy a korábban felvetődött jogi aggályokat orvosolnák.
Harmadszor pedig, a törvényjavaslat több szakasza érinti a kegyelmi eljárást, az egyetlen valóban rendezésre váró kérdést azonban érintetlenül hagyja: továbbra sem lesz nyilvános adat, kinek ad kegyelmet a köztársasági elnök.
Lássuk mindezt részletesen! Talán a témával foglalkozó képviselőtársaim még emlékezhetnek arra, hogy tavaly novemberben a következő gondolattal zártam a bv. kódex vitájában elhangzott felszólalásomat: „A benyújtott büntetés-végrehajtási törvényt minden hibája ellenére előremutatónak és jó tárgyalási alapnak tartjuk, azonban a hatályba léptetés feltételei jelenleg teljesen hiányoznak. Ennek orvoslása halasztást nem tűrő kormányzati feladat.”
A most benyújtott törvényjavaslat bizonyítja leginkább, mennyire helytállók voltak ezek a kritikák. Ez a javaslat a törvényjavaslat több mint harmadát, 69 paragrafust módosít. Az elmúlt hónapokban lázas munka folyhatott - valószínűleg a Belügyminisztériumban -, hogy átírják, pontosítsák, kiegészítsék az új kódex számos rendelkezését, az iratbetekintési jog gyakorlásától kezdve az elítéltek elővezetésén át a kockázatértékelés és a biztonsági csoportba sorolás szabályáig, és hosszan folytathatnánk a sort. Pár héttel a hatálybalépés előtt ezzel a töméntelen mennyiségű módosítással akarják működőképessé, alkalmazhatóvá tenni az új törvényt.
Aligha vitatható, hogy a bv. törvényt érintően megfogalmazott módosítások többsége indokolt, és láthatóan érdemi szakmai megfontolás eredményeként került bele a javaslatba. A kérdés az, hogy a mostani módosításokat megalapozó szakmai elemzéseket, egyeztetéseket miért nem lehetett a bv. kódex elfogadása előtt lefolytatni. Miért egy félig kész törvényt nyújtottak be tavaly az Országgyűlésnek? Milyen jogalkotási színvonalat tükröz, hogy még a hatálybalépés előtt nagy terjedelemben módosítani kénytelenek a bv. kódexet? Igen, egy 40 éve hatályban lévő bv. kódex joganyagának felváltása komoly kihívás, azonban önök az új kódex szakmai koncepcióját a 2010 előtti kormánytól készen kapták, és ahhoz sem fér kétség, hogy a bv. szervezetben rendelkezésre áll az új szabályok kidolgozásához szükséges szaktudás. Erre alapozva a kormány egy kiérlelt és a teljes szakma megelégedésére szolgáló törvényt terjeszthetett volna az Országgyűlés elé.
Ma már kormánypárti képviselőtársaim is láthatják, hogy nem így történt. Az elmúlt egy évben nemcsak a törvény előkészítésének elégtelensége bizonyosodott be, de sajnos a végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi feltételek megvalósításával is adós maradt a kormány. Már tavaly novemberben kifejtettük, hogy a büntetés-végrehajtás újraszabályozását megelőzően az Orbán-kormány büntetőpolitikájának alapvető újragondolására van szükség. Követendő iránynak az úgynevezett kettős nyomtávú büntetőpolitika alapvetéseit tartjuk. Eszerint a bűnöző életmódot folytató személyekkel szemben szigorú büntetést kell kiszabni, és valóban el kell zárni őket a társadalomtól. Ugyanakkor az alapvetően jogkövető, de egyszeri megbotlásként kisebb súlyú bűncselekményt elkövetők esetében alternatív, nevelő hatású szankciók alkalmazását és ami még fontosabb, a sértetteknek, az áldozatoknak biztosítandó jóvátétel előírását tartjuk követendő útnak, szemben az Orbán-kormány politikájával, ami esztelen módon a néhány napos elzárásban látja a kisebb jogsérelmek megfelelő szankcióját.
(10.20)
E téves szemlélet meghaladásának azonban semmi jelét nem mutatja a kormány.
Sajnálatos módon a büntetés-végrehajtás intézményrendszerének átfogó modernizációja ugyancsak nincs napirenden. Holott a bv. intézetek zsúfoltsága semmit nem enyhült, az átlagos telítettség a 2012-es 137 százalékról 2013 végére 143 százalékra nőtt. Emellett a bv. állomány munkakörülményei is borzalmasak. Sok bv. intézet csak rendkívül feszes gazdálkodás mellett, állandó jelentős mennyiségű túlóra igénybevételével képes ellátni alapfeladatait. Eközben a büntetés-végrehajtási szervezetben dolgozók bérezése kirívóan alacsony, holott a zárt intézeti környezet, a fogvatartottak napi szintű őrzése, felügyelete különösen veszélyes megterhelést jelent. Határozott álláspontunk, hogy a feladatokat ténylegesen ellátó végrehajtó állomány tekintetében azonnali és radikális illetményemelésre van szükség. Ez nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem meggyőződésünk szerint a bv. intézetek biztonságát szavatoló alapvető követelmény. Sajnos azonban ebben sem történt eddig semmilyen érdemi előrelépés az elmúlt években.
Összességében sajnos továbbra is érvényes az a megállapítás, hogy nem adottak a bv. kódex hatályba léptetésének feltételei. A kételyeket a most előterjesztett módosító javaslatok tömege inkább erősíti, mintsem csökkenti.
A tényleges életfogytiglan szabályozásával összefüggésben még ennél is nagyobb kudarccal kell a kormánypárti képviselőtársaimnak szembenéznie. Mint ismeretes, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítélete szerint sérti az emberi jogok európai egyezményét, ha az életfogytiglani szabadságvesztés felülvizsgálatára egyáltalán nem ad lehetőséget a törvény. Márpedig a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés éppen azt jelenti, hogy kizárt a felülvizsgálat. A strasbourgi bíróság ítélete után Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy a leghatározottabban vissza kell utasítani ezt és meg kell védeni az életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét.
Nos, úgy tűnik, hogy az államadósság elleni harc és a pálinka-szabadságharc után ezt a küzdelmet is elbukták. A törvényjavaslat elfogadása ugyanis nem megőrzi, hanem eltörli a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés intézményét, hiszen 40 évnyi szabadságvesztés kitöltését követően kétévente előírja a további szabadságvesztés indokoltságának vizsgálatát. Tisztelt képviselőtársaim, ez nem tényleges életfogytiglan!
Ráadásul a kormány által javasolt megoldás még a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság próbáját sem állná ki, a felvetett alapjogi problémákat nem orvosolja. Ugyanis egyfajta speciális kegyelmi eljárásban vizsgálnák az életfogytiglanra ítéltek további elzárásának szükségességét. Ennek végeredménye az, hogy a szabadlábra helyezésről a köztársasági elnök a saját belátása szerint dönthet. Tehát a végső döntést nem a független bíróság, hanem egy politikai szereplő a szabad mérlegelése alapján hozhatja meg. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Ennek következtében a magyar állam újabb vesztes perekkel fog szembesülni Strasbourgban, ha így, ebben a formában fogadják el a törvényt. Tehát a törvényjavaslat úgy szünteti meg a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést, hogy még a felvetődő jogi problémákat sem fogja orvosolni. A nyilvánvaló megoldás az lenne, ha rendszeres időközönként a legfelsőbb bírói fórum vizsgálná felül hivatalból a további szabadságelvonás szükségességét. Az elnöki kegyelmezési jogot pedig meg kell hagyni jelenlegi formájában.
A harmadik rész, amiről beszélni kívántam volna, az pontosan az elnöki kegyelmezési jogkört érinti, tisztelt képviselőtársaim. Teljesen elfogadhatatlan, és azt gondolom, az állampolgárok szempontjából is tűrhetetlen az a joggyakorlat, amit az utóbbi években önök ezen a területen alkalmaznak. A köztársasági elnöknek ugyanis diszkrecionális jogköre van egyedi kegyelmet adni. Ezen jogkörének eljárása során viszont az utóbbi években önök nemhogy a szabadság vagy a kegyelem megadásának indokait nem ismertetik a közvéleménnyel, de a kegyelem tényét sem hajlandóak elárulni.
Ilyen ügy volt az egyébként jelenleg is a Fidesz padsoraiban helyet foglaló Simon Miklós ügye, akit a Fidesz szavazata miatt nem adtak ki, mentelmi jogának felfüggesztését nem szavazták meg. Az ügynek magam is megpróbáltam utánajárni írásbeli kérdés formájában. Az ő ügyében eljáró bíróság jogerős szabadságvesztésre ítélte az eljárás másik gyanúsítottját. Helyi szóbeszédek alapján azt lehet tudni, hogy ez az úriember kikerült a börtönből, márpedig nagyon sok választás nem lehet: nagy valószínűséggel a köztársasági elnök adott kegyelmet volt párttársának gyanúsított-társa érdekében. Erre az írásbeli konkrét kérdésemre az igazságügyi miniszter azt a választ adta, hogy a jelenlegi jogi szabályozások szerint ő nem és a köztársasági elnök sem mondhatja meg és nem is kívánja megmondani egyáltalán azt sem, hogy kinek ad kegyelmet, nemhogy azt, hogy milyen indokkal. Tisztelt képviselőtársaim, ez elfogadhatatlan (Dr. Répássy Róbert: Nem mondhatja meg! - Dr. Bárándy Gergely: Ezen kellene változtatni! Ezt kell megváltoztatni!), nemcsak e miatt az egy konkrét ügy miatt, hanem mert - mindenki emlékszik rá - az Orbán-kormány az elmúlt négy évben még az azeri baltás gyilkos kiadatásából is üzletet volt képes csinálni. Azt gondoljuk, ha valahol előremutató szabályozást kívánnak bevezetni, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor itt a lehetőség, hogy a megnyitott elnöki kegyelmi fejezetnél módosítsák vagy fogadják el majd az általunk benyújtott módosító javaslatot, ami az állampolgároknak garantálja, hogy ezzel a döntéssel nem lehet visszaélni. Hiszen itt egy politikus diszkrecionális döntéséről van szó, aminek egyetlen korlátja csak és kizárólag a nyilvánosság lehet.
Azt kezdeményezzük, hogy a köztársasági elnök döntése is legyen nyilvános, és legyen fenn a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján, illetve minden esetben, amikor megadja a kegyelmet, mellékeljék hozzá az igazságügyi miniszter véleményét, előterjesztését, amivel a döntést megalapozták. Azt gondoljuk és mélyen hisszük, hogy az embereknek jár és tudniuk kell, hogy az ő nevükben a Magyar Köztársaság elnöke kiknek ad egyéni kegyelmet a nemzet úgymond átruházott jogkörében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül: az előbb elmondottak feltételei a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciója támogatásának. Nagyon kérem önöket, vegyék sokkal komolyabban a kéréseinket, vegyék sokkal komolyabban a szakmai megjegyzéseinket, vegyék sokkal komolyabban a módosító javaslatainkat. Természetesen a végszavazásnál majd ezen döntésük figyelembevételével fogunk mi is dönteni, hogy támogatjuk-e a törvényjavaslatot. A jelenlegi formájában nem lehet.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)
