DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Pócs képviselő úr, nem figyelt legutóbb a miniszterelnökére. Az egyik hibát nem lehet egy másik hibával kijavítani, azzal csak tetézni lehet. Nagyon szívesen segítek: Bangóné Borbély Ildikó - így hívják - országgyűlési képviselőként van itt ma jelen. Megválasztott országgyűlési képviselőként van itt jelen.
Na de hogy az adójogszabályokról is essen szó: hallottunk itt ma már mindent. Hallottuk azt, hogy csökkent az államadósság. Ez nem igaz! Az államadósság a tavalyi évben elérte a GDP 85 százalékát, csúcsot döntöttek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Meg is kérdeztük erről Varga Mihály miniszter urat a miniszteri meghallgatásán, aki azt mondta, hogy ne aggódjunk, majd októberre rendbe jön. Mit olvasunk most az újságban, mit olvasunk az elemzésekben? Azt olvassuk, hogy a 300 milliárd forintos tartalékból 1 milliárd maradt.
(17.00)
Ebből egy magyarországi középváros már kihúzza az év végéig. De ez az egész országra maradt, uraim, az egész országra maradt ez, uraim!
Hallottunk ma nagytestű élő állatokról, palackozott fröccsről, nagyon sokat hallottunk a házasságról, ahol azért egy dolgot tegyünk rendbe. Nem akarjuk ám mi szétszakítani a családokat, nem is azt gondoljuk mi, hogy ötezer forintért fognak majd összeházasodni a házasulandó felek; mi azt gondoljuk, hogy önök azt a téves hitet próbálják meg táplálni az emberekbe, hogy ötezer forintot fognak kapni. Nem fognak kapni, csak akkor, hogyha van jövedelmük, ha van adójuk, és abból majd le tudják írni, ezt nem kell önöknek a kasszájába befizetniük. Ez lesz akkor, hogyha összeházasodnak. Nem akarok cinikus se lenni, ettől azért még ne várjuk azt, hogy az anyakönyv-vezetői irodák előtt majd hosszú tömött sorok állnak. De persze, mi örülünk annak, hogyha önök egy forintot is visszaadnak a népnek, mert rendesen megsarcolják őket.
Ezek a viták alkalmasak arra, hogy elfedjék azt, ami valójában történik. Valójában az történik, hogy négy nagyon komoly adótételt önök nagyon komolyan megemelnek. Lehet itt beszélni természetesen a házasságról, lehet itt beszélni elmúltnyolc-éve-zésről - bocsánatot kérek, a kötelező elmúltnyolcévezés azért megvolt, államtitkár úr elmondta, hogy mi volt akkor, amikor az MSZP-kormány áfát csökkentett. Érdekes párhuzamot is vont egyébként az áfacsökkenés és az infláció között, de egy pillanatra hadd javítsam ki államtitkár urat! Nem csökkent az infláció, államtitkár úr.
Maginflációról beszélünk akkor, amikor beszélünk nyers élelmiszer áráról, hatósági árakról beszélünk, és beszélünk még ezen kívül az üzemanyagárról. Ez az, ami csökkent, államtitkár úr, a maginfláció, amit az üzemanyagár ugyan nagyon-nagyon fölfelé vitt, hiszen 400 forint fölött volt jó sokáig az üzemanyag ára, egészen a múlt hétig, mintegy 2,5 éven keresztül. A nyers élelmiszer áfáját is önök levitték azért, hogy alacsonyabb legyen a maginfláció, nem azért, mert a kiskereskedelemben annyi félsertés fogy, nem ilyenekért futunk le a sarki boltba, és államtitkár úr, természetesen a rezsicsökkentés alkalmas volt arra, hogy a hatósági árak csökkentsék a maginflációt. Ennek egy következménye volt: nagyon kis mértékben kellett emelni a nyugdíjakat. Viszont ha valaki elment vásárolni a boltba, akkor megérezte a valós inflációt, a valós vásárlóértékcsökkenést, ahol az volt, hogy a nyugdíjasok viszont valószínűleg nagyon megerősödtek, mert eddig alig tudták hazavinni azt, ami tízezer forintba került, most pedig könnyedén, fél kézzel hazaviszik. Amit önök itt állítanak, az szakmaiatlan és cinikus. Nem csökkent az infláció, államtitkár úr.
Az adócsökkentés kormányáról beszélünk, amelyik 2010-ben azt tűzte ki célul, hogy egy söralátétre rá fog férni majd az adóbevallás. Egyre nagyobb ez a söralátét, lassan akkora lesz, mint ez az ülésterem. 24 új adót vezettek be az elmúlt ciklus első félévében vagy első felében, most 4-5 új adó jön, 3-4-et pedig azért gyorsan megemelnek. Én megértem azt, hogyha ilyenkor az államtitkár úr, illetve a Fidesz-frakció nagyon szívesen beszélget a nagyfröccsről, annak az áfamentességéről vagy éppen a nagytestű élő állatok áfájáról, ami ugyancsak nagyon fontos. Nem szeretném, nem szeretném, hogyha azt hinnék, hogy mi nem gondolunk a vidékre és nem gondolunk azokra az állattartókra, nem gondolunk azokra a gazdákra, akik ebből élnek; még többet gondolunk azokra, akik bérből és fizetésből élnek. Hallottuk ma azt is Hargitai Jánostól, hogy minden jövedelemtulajdonos nem lehet elégedett. Mondjanak nekem olyat, akik elégedettek. Nagyon kevés olyat hagytak önök, államtitkár úr, akik elégedettek ezzel a jelenlegi csomaggal.
De mi az, amit önök el akarnak fedni? Először is azt, hogy a befektetési alapoknál ötszörösére emelik az adót. Ötszörösére emelik az adót, illetve megadóztatják azokat az életbiztosításokat, amelyeket mindannyian tudunk, és hogyha önök is a való világban élnének, és nem a Kiss László képviselőtársam által említett Patyomkin-faluban, akkor tudnák, hogy ezek megtakarítások. Megtakarítások, mert jobb a hozama, könnyebben hozzáférhető, s ezeket önök újra megadóztatják.
Az internetadó kapcsán, azt a rengeteg sületlenséget, amit össze sikerült hordani az elmúlt egy hétben… Megértem a pánikot, megértem, de azt a rengeteg sületlenséget, hogy ez a rendőrök bérére kell, ez a nem tudom, kicsodának a bérére kell...! Néha az az érzésem, hogy ez az előterjesztés nem az NGM-ben készült, mert akkor biztosan elolvasták volna előre. De nincs ez minden előzmény nélkül, államtitkár úr, és akkor itt újra a vidék Magyarországához szólnék.
Önök már egyszer bevezettek egy közműdíjat. Elmondom önnek, hogy mit jelent a közműdíj vidéken. Ez a közműdíj azt jelentette vidéken, hogy azokon az aprófalvas településeken, ahol elérhetővé váltak olyan szolgáltatások, mint a nagyobb fejlesztési központokban, magyarországi középvárosokban, nagyvárosokban, ott elérhetővé vált például a szélessávú internet szolgáltatása is. Majd önök bevezették ezt a közműdíjat, és a kisebb szolgáltatók, ahova nem jutottak el az önök által olyan sokszor ostorozott nagy multicégek, azok fogták magukat, és már fölszedték, már fölszedték azokat a kábeleket, amelyeken oda eljuttatták az internetet, ami, én úgy gondolom, hogy a XXI. században nem egy úri ficsúrság kell hogy legyen. Most, ha valahol még maradt ilyen, akkor azt önök ezzel az adózással egészen biztosan felszedetik velük.
Önök azt mondják, hogy ez majd a fejlesztést fogja szolgálni. Milyen fejlesztést, urak? Azt a fejlesztést, amit már egyszer a telekommunikációs adónál megtapasztaltunk? Amitől tíz éve elszoktunk, hogy hol nincsen térerő, hol nem lehet használni a szolgáltatásokat, és mindig rosszabb szolgáltatásokat kapunk, mint a külföldiek - azokat, kérem szépen, továbbra sem fogjuk megkapni, mert ezek a cégek majd önöknek fogják azt befizetni, amit fejlesztésre fordítanának. De tőlünk fogják beszedni, azoktól fogják beszedni, akik ezt használják, nem a saját zsebükből fogják ezt kifizetni, és önök rosszul gondolkodnak ezzel. 40 ezer ember gondolta ezt másképpen, nem hisznek önöknek. Ha vasárnap délután kimentek az utcára, láthatták, hogy tízezrek nem hitték azt el, hogy önök, természetesen hatalmi szóval, az asztalra csapva, természetesen ezt el fogják majd érni minden egyes szolgáltatónál, hogy ezt ne a háztartások fizessék ki.
Egy dolgot viszont meg kell köszönnöm a háztartások nevében államtitkár úrnak, merthogy tévényilvánosság előtt összefoglalta és kiszámolta, hogyan jön ki a tízezer forint. Kiválóan kijön. Az, hogy önnek az az egyetlen ellenérve, hogy ez nem jó, ez nem érv, azt szerintem a tévénézők is látták, hogy valószínűleg ez azért eléggé gyenge érvelés volt, ennél jóval nagyobb felkészültséget várhattak volna el.
Önök megadóztatják keményen a kafetériát. Persze, néhányan mondják azt, hogy azért kerül ekkora rivaldafénybe a netadó, mert attól a pár tízezer embertől önök kevésbé félnek, mint a szakszervezetektől. Államtitkár úrnak, hála a Jóistennek, még tévényilvánosság előtt elmondott válaszában, amelyben azt mondta, hogy nézzük végig, hogy ez hogyan fog működni, nézzük meg azt, hogy akkorát fejlődnek a magyar cégek, hogy mégis úgy gondolják, hogy 20-25 százalékkal nagyobb adót ők nyugodtan ki tudnak fizetni, hogy a munkavállalóiknak ez megmaradjon, ez egyfelől egyfajta szűklátókörűséget egészen biztosan feltételez, egészen biztosan nem járt manapság egy magyar kkv-ban, ahol alig győznek kifizetni minden egyes járulékot minden egyes foglalkoztatott után, ahol önök elérték azt, hogy nagyobb legyen a részmunkaidős foglalkoztatottság, ezt tényleg elérték, mert most már lassan mindenki 6 órában van bejelentve, igaz, hogy 12-t kell neki dolgozni.
A kafetéria adójának a megemelése egész egyszerűen azt fogja jelenteni, amit a mai sajtó is már megírt, hogy a magyar állam, a magyar kormány kivonul erről a piacról, nem kívánja támogatni mostantól ezt a fajta juttatást, és ezt ugyanúgy meg akarják adóztatni, mint a bérszerű jövedelmeket.
(17.10)
A pálinkaharcot tényleg elvesztették, erről nincs mit beszélni. Hát államtitkár úr, két hónappal ezelőtt önök még pályázatokat bíráltak el európai uniós forrásból, ahol előírtak üzleti tervet, önök előírtak foglalkoztatási kötelezettséget, nem jövő januárig, hanem öt évre. Ezek a pályázatok nyertek, nagy nehezen kifizették egyébként a támogatási részt, épülnek, és most végül is literenként egy 1600 forintos termékdíjjal gyorsan oldalba csapják ezeket az üzleti terveket. Ezt mégis hogyan gondolták? Ezt mégis hogyan gondolták? Bérfőzőkről beszélek. Nem csak olyan emberek vannak, akik saját használatra szeretnének pálinkát főzni.
A végén annyit szeretnék mondani: ennek van egy üzenete. Van egy olyan üzenete, amiben az látszik, hogy önök a kisembertől el akarják azt venni, ami még maradt neki, önök tényleg új társadalmat akarnak építeni, ahol az önök kegyeltjei mindent megkaphatnak, egy kicsivel többet kell érte fizetni, mint eddig, de ez nekik nem számít. Viszont akinek kevesebb van, annak most már semmi se legyen. Semmi se legyen, és ne bízhasson a magyar államban.
Még annyit a legvégére: még azt is hallottam, hogy az adó beszedése közös felelősségünk. Hát azért a morált az elmúlt időszakok eseményei azért csak-csak megingatták! Van egy adófizetési kötelezettség, ahol mi nagyon szívesen állnánk annak a pártjára, hogy az adót persze be kell fizetni, ha két hete a NAV nem robotpilóta üzemmódban működne, hiszen a két vezetője már elutazott külföldre, nyilvánvalóan nem a botrány miatt, hanem október közepén kell elmenni nyaralni, iskolai szünet miatt is mehettek természetesen; egy biztos, ez azért az egyik legnagyobb és legalapvetőbb intézményünkbe vetett hitet egészen biztosan nem táplálta.
Én köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
