GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem egyedül beszélni.
Orbán Viktort keresem a Ház falai között, de gondolom, az utcán van, merthogy több tízezerrel nemzeti konzultációt akar folytatni, azokkal az emberekkel, akik mondjuk, az internetadóval kapcsolatosan úgy gondolják, hogy konzultálni akarnak a miniszterelnökkel. Gondolom, ott van, azért nincs itt a Parlament falai között. Vagy ha ott sincs, akkor hol van? Rossznyelvek szerint talán nem is Magyarországon.
No de hát nem az adótörvényekhez tartozik Orbán Viktor személye, bár a hiánya igen, hogy nincs itt, ezért beszéljünk arról, amiről Tállai úr az előbbiekben szólt.
Hogy nincs kritika? Dehogy nincs! Nem az a baj, hogy kritika nincs, az, hogy megoldás nincs, államtitkár úr, az önök részéről. Amit eddig csináltak, meg amit folytatni akarnak, az, mondhatom egy szóval: borzalom. Borzalom egyszerűen azért, mert önök nem csinálnak mást, csak szétszakítják ezt a társadalmat; nem csinálnak mást, csak a lemaradó, már eddig is lemaradt rétegeknek tovább nehezítik a helyzetét. A családok, a vállalkozások több adót fizetnek - ha adónál tartunk, akkor beszéljünk tisztán az adóról -, több adót fizetnek, mint korábban.
Jelesül 2013-ban 6,1 százalékkal fizettek többet, mint az azt megelőző esztendőben. Így nem tűnik ez soknak, 6,1 százalék, de ha azt mondom, hogy 6862 milliárd forint - tudja, mennyi az? Hatezer-nyolcszázhatvankettő milliárd forint. Egymilliárd forint az ezermillió forint. Na, akkor ennyi pénz az, amivel több adót fizettek az emberek, a családok meg a vállalkozások. (Tállai András elhagyja üléstermi helyét, és elindul a Fidesz padsorai felé, majd helyet foglal Boldog István mellett.) Tudom, ezt ülve nehéz elfogadni, elviselni, ezért sétálni kell közben, de azért nem baj, ha hallja államtitkár úr, meg jegyzi magában, és próbál az ellen tenni, hogy ez ne így működjön.
A gazdasági teljesítményről is lehet beszélni. Nem az adókivetésekkel kell helyretenni egy országot! A gazdasági tevékenység tekintetében 2011-12-13 három esztendejében, tudja, mit produkáltak? Egy százalékot három év viszonylatában. Egy százalékot. Ez nem gazdasági növekedés, ez nulla! A 2011-es eredményhez képest sehol nincs a 2013-as esztendő.
Szóval, az a lényege a dolognak, hogy beszélhetnek önök bármiről, hazudhatnak önök foglalkoztatásbővülésen, csúsztatott statisztikákon keresztül a külföldiek foglalkoztatásáról, a közfoglalkoztatottak, a részmunkás foglalkoztatottak száma növekedésével felütve torzíthatják a statisztikákat. Igen, előbb-utóbb az emberek ráébrednek az összes hazugságukra, és el fogják magukat kergetni oda, ahova én most gondolom. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
De ha nem a foglalkoztatás, hanem a bér tekintetében nézzük a helyzetet, akkor is elmélyedhetnek magukban, akkor is végiggondolhatják, hogy mit keres ma Magyarországon egy közfoglalkoztatott ember. Ötvenegynéhány-ezer forintot, ami 42 ezer forintot ér a 2010-es 60 200 forintjával szemben? A kétharmados kormányzásukkal elvették az emberek egyharmadának a bérét. A minimálbér vásárlóértéken kevesebb, mint 2010-ben volt. A minimálbér és a létminimum összege közötti különbség nőtt az elmúlt négy esztendőben, megduplázódott ez a különbség. Miről beszélnek önök? Miről? Összevissza hazudoznak az emberek orcájába, és azt hiszik, hogy ezzel mindent meg lehet oldani. Időszakosan igen, de végérvényesen nem.
De nemcsak foglalkoztatás, nemcsak bérkérdések vannak az adó mellett, hanem lehet beszélni nyilván a romló versenyképességről. Ön is, Mengyi képviselőtársam is említette a versenyképességet. Hát négy évvel ezelőtt Magyarország 148 ország viszonylatában az 52. helyen volt. Most a 63. helyen van. Ez mi? Ez mi a rangsorban? Csökkenés vagy növekedés? Ez mit jelent? Veszteségtartalmat vagy hozamot? Ha valaki a 63. helyre csúszik vissza versenyképesség tekintetében az 52. helyről, az azt hiszem, nem pozitív eredményként tüntetendő fel.
De ugyanúgy mondhatnám, amiről oly büszkén szólt Mengyi képviselőtársam: azt mondja, hogy az államadósság csökken. Hova csökken? Miről beszélnek önök? 2014 második negyedévének az összegző adatai azt mutatják, hogy 85 százalék feletti az államadósság a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva. Soha nem volt ilyen nagyságrendű, ilyen mértékű, 25 ezer milliárd forintot meghaladó mértékű! Ezeket mondják el, ezeket mutassák meg az embereknek, és azt, hogy ezek hozzák mindazt, hogy nektek egyenként, külön-külön több adót kell fizetnetek! Igen, mert több adót kell fizetni. Vagy ha nem csak több adót kell fizetni, akkor elvesszük tőletek azokat a juttatásokat, amelyekkel eddig bírtatok, amely eddig megvolt a számotokra. És mindezek mellett rontják a forintot, drágítják a hitelt.
S a megszorítások tekintetében? A fogható megszorítások tekintetében gondolja csak végig azt, hogy mi történik a kafetéria vonatkozásában, az egyéb juttatások tekintetében. Azt kell mondjam önnek, hogy a béren kívüli juttatások vonatkozásában az történik, hogy míg eddig a közteher mértéke nem érte el a 36 százalékot - 35,7 százalék volt -, addig most 52 százalékos mértékű - ötvenegy egész néhánytized százalékos mértékű. Ez a közteher. Ez, amivel növekszik. Gondolja, hogy a munkáltatók, a munkaadók majd abban lesznek motiváltak, hogy a kafetéria támogatási rendszert fenntartsák egy ilyen közteher-növekedés mellett? És amikor a nem olyan típusú juttatásokról beszélünk, amelyek béren kívülinek nem tekinthetők, akkor pedig 65-66 százalékos mértékű adóteherrel kell szembenézni? Ezt is megemelték? És azt mondják, hogy a versenyképességet úgy tartják fenn, hogy a béren kívüli juttatásnak nem tekinthetőt megemelik, megemelik a béren kívüli juttatás közterhét is, hogy legyen közte különbség, azzal tartják fenn a versenyképességét? Nevetséges! Nem gondolja, államtitkár úr, hogy ez az a helyzet, ami azt hívja életre, hogy nem lesz érdemes ezeket a juttatásokat a munkaadónak felvállalnia, kifizetnie? (Tállai András: Nem.)
Mondok önnek öt-hat példát e tekintetben, nem túl sokat, csak azért, hogy meg tudja jegyezni. Ugye tudja, hogy az üdülési szolgáltatások vonatkozásában, ha valakinek, munkaadónak a saját tulajdonában van üdülési lehetőség biztosítása, akkor ez ebbe a körbe esett? Ugye tudja, hogy ha a munkáltató telephelyén volt étkezést biztosító helyisége, és ezen keresztül biztosította az étkezést, akkor havonta 12 500 forintig ennek a 35 százalékos mértékű közteherrel megáldott lehetősége megvolt, most meg 52 százalékos mértékű? Ugye tudja, hogy az üdülésen, étkeztetésen túl még van ezernyi más dolog: az Erzsébet-utalvány, a Széchenyi-kártya, a SZÉP-kártya? Az Erzsébet-utalványnál 8 ezer forint, a SZÉP-kártyánál ne is beszéljünk róla, hogy mennyi változata, ami csökkentett, tehát megint csak 500 ezer forintra az összevont alszámlákra juttatott források nagyságrendje nem érheti el most már, nem haladhatja meg, csak a 450 ezer forintot érheti el.
Ugye tudja azt is, hogy az iskolakezdési támogatások tekintetében a minimálbér 30 százalékának megfelelő mértékig volt lehetőség arra, hogy erre módot kerítsenek, és hogy ennek is megemelték a közterhét az iskolatámogatási juttatások tekintetében, ami nem a tehetőseknek, nem, legkiváltképp azoknak volt szükségszerű, akik szigorú számadás és szorított feltételek mellett élték az életüket?
És azt is tudja, ugye, hogy a munkahely által biztosított utazás, a bérlet megvásárlásának a lehetősége tekintetében is megemelik ilyen mértékben a közterheket? Ma már az a juttatás összességében, amihez hozzájuthat egy adott ember egy adott esztendőben, havi bontásban nagyjából 8 ezer forintot jelent. Tudja, mennyi Budapesten a havi bérlet, ha valaki megveszi azt? Azt hiszem, olyan 9 és fél ezer forint környékén van. Még a budapesti bérletét sem tudja ezeknek a juttatásoknak az összesenjéből megvásárolni. Korábban ettől többet tudott.
Na, hát ezt teszik önök csak az ilyen béren kívüli juttatások megadóztatásával, illetve a közterhek növelésével az emberek tekintetében.
Azt kell még mondjam önnek, hogy a legalacsonyabb jövedelmi sávba tartozó emberek tekintetében hozzák a legdrasztikusabb intézkedéseket. Bár ez nem idegen önöktől, ezt csinálták önök az elmúlt esztendőkben is. De ugyanúgy a közalkalmazottakra vetítve is, a közszférára vetítve is a korábbi 200 ezer forintos igénybe vehető támogatások, juttatások összegét, mint mondtam, lecsökkentik 100 ezer forint nettó alatti összegre. És ön közben versenyképességről, foglalkoztatásról meg miegymásról beszél?
Csak annyit akarok mondani önnek versenyképesség tekintetében, hogy jegyezze meg, 52 meg 63 között mi a különbség. Tizenegy hellyel csúszott hátra Magyarország. Csak azt akarom mondani a foglalkoztatás tekintetében önnek, hogy egymillió új munkahely, adófizető, egymillió új munkahely, adófizető. Jegyezze államtitkár úr! Vagy ha nem tudja megjegyezni, akkor vegye elő a Fidesz programját, és olvassa el! Egymillió új adófizető munkahely. Nem más, nem közfoglalkoztatás-növekedés. Nem a nyolcórásból négyórás ember. Nem a külföldön dolgozó ember statisztikába való beszámítása. Ezeket kellene megjegyeznie.
És közben ennek az adótörvénynek az előterjesztése kapcsán, a jövedéki adóztatás kapcsán, amiről beszélt, a pálinka szabadságharcának az elbukása. Kétszáz liter helyett ötven liter. Az az egynegyede, államtitkár úr, ön is tudja. Ön biztos, hogy nagyon jól tudja. (Tállai András: Családnak nem elég ötven liter?) Jobban, mint én.
Környezetvédelmi termékdíj tekintetében a közegészségügyi problémák életre hívása veszélyeinek a kérdésköre. Az internetadó, hogy azzal ne menjek mélyebbre, de elfogadhatatlansága. Azt tudja, hogy Miskolcon például 17 ezer laptopot osztottak szét az önkormányzati választások előtt? Most menjenek és osszák szét az ingyen kártyákat az internetadóval kapcsolatosan! Nem lesz itt internetadó, barátaim! Akkor sem lesznek hitelesek, de akkor talán nem lesznek annyira hiteltelenek.
(16.10)
És az utolsó mondataim között csak annyit mondanék önnek, hogy nem hazug ígéreteket kell megfogalmazni, hanem olyan cselekedeteket kell életre hívni, amelyek az emberek érdekét szolgálják. Ideig-óráig be lehet csapni az embereket, a végtelenség tekintetében nem. És nem úgy kell beszélni a családi adókedvezményekről, hogy susogok róla, de majd 2016-ban lesz valami, majd 2028-ban, ’72-ben. Nem, 2015-ben! Most, 2014 október végén a 2015-ös adótörvényekről beszélünk, önnek ezeket kellene szem előtt tartani, és arról kellene gondoskodnia inkább, hogy a későbbiekben a munkavállalók érdekeit szolgáló módon, példaként az alapvető élelmiszerek árának, áfájának a csökkentését tegyék meg 5 százalékra. Arra kellene gondolni, hogy a minimálbért ne belehazudják az emberek szemébe, legalább 100 ezer forintos nettó minimálbért adjanak, ami a 88 ezer forintos létminimum összegénél magasabb.
Ha ilyeneket csinálnának, akkor tennének az emberek érdekében. Minden olyan más, amit tesznek az adótörvény keretei között, az egyrészt ellenük hat, másrészt pedig az önök gátlástalan… - és az önök által megengedett korrupció lehetőségét biztosítja ebben az országban. Ennek kell véget vetni előbb és utóbb. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
