SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénycsomag nem tartalmaz túl nagy átrendezést, az adórendszert inkább csak fércelgetik, a hatások ismerete nélkül dobnak be ötleteket, változtatnak terheket, keserítik meg sokak életét.
A sokszor hangoztatott bürokráciacsökkentés helyett a kisvállalkozások megint csak újabb kisadókat, újabb bejelentenivalókat kapnak a nyakukba. Az internetadó is totálisan a semmiből, a Fidesz korábbi álláspontjának és mostani céljainak ellentmondva, senkivel sem egyeztetve került a csomagba.
Az internetadó - legyen nyílt vagy akár burkolt - teljességgel elfogadhatatlan. Hazánkban a digitális írástudatlanság óriási méreteket ölt, vannak térségek, ahol nemhogy internet, de számítógépek sincsenek az otthonokban. Egy ilyen országban az internetadó bevezetése nemcsak az internet szellemiségével ellentétes, de végzetes hiba is; egy országban, ahol még mindig kevesen férnek hozzá a világháló szolgáltatásaihoz, ezzel a hibás döntéssel még lassúbb lesz az internet elterjedése, márpedig a növekedés mindannyiunk érdeke, a felhasználóké és a nyomás alatt tartott szolgáltatóké egyaránt. Ezt önök, konkrétan Nyitrai Zsolt mondta 2008-ban.
Ennek az álláspontnak a szavával egyetértünk, önök viszont mindezt láthatóan elfelejtették. A javaslat hangoztatott indokai, például, hogy az internetre terelődött át a telefonálás, rendre hamisnak bizonyultak, ugyanis az internetes telefonálás töredéke csak az adatforgalomnak. Mértékét még csak nagyságrendileg sem sikerült eltalálniuk: 20 milliárdról beszélnek, holott a megnevezett mértékkel ennek tízszerese folyna be. Az érintett ágazat képviselőivel is csak a javaslat beterjesztése után próbáltak egyeztetni, ez nonszensz.
Az LMP álláspontja a kérdésben egyszerű és egyértelmű: ezt az intézkedést vissza kell vonni, nem lehet reszelgetni vagy javítgatni, és azt mondjuk, hogy trükközni se lehet, mert önök most 700 forintos plafonnal akarják limitálni, és azt mondják, hogy a szolgáltató fizeti majd meg. De az eredményt tudjuk: előbb vagy utóbb áthárítják. Ha forrás kell, akkor máshol keresgéljenek, van elég sok terület az államigazgatáson belül is, ahol pazarlás folyik, elég csak a Microsoftnak kifizetett licencdíjakat említeni vagy a közmédia 80 milliárdját vagy az állami propaganda milliárdjait. Az internethasználatot nem gátolni kell, hanem támogatni, például ingyenwifivel, ahol kell, oktatással, képzéssel egybekötve, illetve kafetériában lehetővé kell tenni a kedvezményes internetszolgáltatás vásárlását.
Az ügy hátteréhez tudni kell, hogy a háztartások fogyasztási szerkezetében a lakásfenntartási és élelmiszer-kiadásokat - ami körülbelül 20-25 százalék - a közlekedési kiadások követik 11,6 százalékkal, majd a hírközlés-kommunikáció a negyedik legnagyobb tétel 6,7 százalékkal. Ez kimagasló érték a fejlett országok között: Lengyelországban 5 százalék, Szlovákiában 3 százalék, Csehországban 2 százalék, Ausztriában és a skandináv országokban 1 százalék alatti ez a mutató. Szlovákiában a fizetésekhez képest feleannyit kell áldozni mobilinternetre, így ott kétszer akkora a mobilinternetpenetráció, 55,3 százalék, Lengyelországban 61,3 százalék, Csehországban pedig 62,5 százalék, Magyarországon mindössze 27,7 százalék.
Megemlítendő, hogy a 2014-2020-as EU-forrásoknál csak a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban példa nélküli összeget, 86 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kívánnak fordítani elsősorban településeken belüli elérési hálózatok fejlesztésére.
Na már most, ha az egyik kezükkel segítik a kiépítést, a másikkal gátolják annak használatát, az vajon értelmes politika?
A kafetéria kérdése. Súlyos problémának tartjuk, hogy a kormány továbbterheli és lényegében a megszűnés felé tereli a kafetéria rendszerét. A 2015-ös adótervek között szerepel, hogy a béren kívüli juttatások adóterhelése az idei 35,7 százalékról 51,17 százalékra nő, a munkáltató által szabályozott béren kívüli juttatásnak nem minősülő juttatások közterhe pedig 65,79 százalékra nő 2015-ben az idei 51,15 százalékról.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltatónak jövőre 43 százalékkal fog többe kerülni, ha a munkavállalóknak ki akarja fizetni a különböző kafetériaelemeket. Egyértelmű tehát, hogy jövőre a cégek csökkenteni fogják a kafetériakereteket. Ez azért szomorú, mert a kafetériával főleg a kiskeresetű munkavállalók járnak jól, akiknek fontos a munkahelyi étkeztetés, az iskolakezdési támogatás vagy a helyi bérlet munkáltató általi támogatása. Ha megnőne a kafetéria adója, akkor valószínűleg csökkenne a keresetük, a cégek negyede nem adna többet ilyen juttatást, míg máshol is jelentősen csökkenne a keret, ezért is tiltakoznak a szakszervezetek is.
A kormány ráadásul nem látja, hogy a kafetéria nem a bérfizetés alternatívája, hanem egy pluszjuttatás, amely egyben kitűnő helyi gazdaságfejlesztési eszköz is lehetne. Annak érdekében, hogy a funkcióját betölthesse és céljait elérje, egy évi hatszázezer-egymilliós felső korlát megtartása mellett - szemben az új négyszázötvenezres plafonnal - adómentessé kellene tenni például az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári befizetéseket, az üdülési csekket, a BKV-bérletet és az internet-előfizetési utalványt.
Új elemeket is be lehetne hozni, mint a munkáltatói lakhatási támogatás a munkaerő mobilitása és lakhatási körülményeinek javítása érdekében, vagy a családi kártya, amely bármely bölcsődében, óvodában vagy családi napköziben lenne beváltható, elősegítve a családanyák munkavállalását és növelve a gyermeknevelési és szolgáltatási kínálat rugalmasságát és sokszínűségét.
A kormánynak azonban láthatóan vagy nem fontosak a fenti célok, vagy egyáltalán nem érti a kafetéria működését és hasznát, mivel az elmúlt években nem volt más terve, mint szépen csendben kivéreztetni az egész rendszert.
Az adócsomag a gazdaság zöldítése szempontjából is kiábrándító. Láthatóan nincs senki a kormányban, akinek fogalma lenne a környezetvédelmi szabályozásról és a zöldadóztatásról, arról, hogy a környezetvédelmi termékdíjaknak nem a költségvetési lyukak befoltozása az alapvető funkciója, hanem a környezetterhelések és a környezetre káros termékek és szolgáltatások visszaszorítása, illetve a környezetkímélő megoldások kezdeményezése.
(13.30)
Ha legalább minimumszinten tudná valaki a kormányban, hogy miről szól a XXI. században a környezetvédelem, akkor biztos nem álltak volna elő a termékdíjak módosítására vonatkozó mostani javaslattal. Hogy a reklámhordozó papírok termékdíja harmadával nő, az környezetvédelmi szempontból végül is érthető. Ezekből a tescós, auchanos újságokból általában közvetlenül vagy a krumplipucolás után háztartási hulladék lesz. Legfeljebb a mértéken lehet elgondolkodni. Azt ugyanis hiba lenne feltételezni, hogy ez a nagymértékű adóemelés nem épül be majd a fogyasztói árakba.
Hogy az irodai papír és az egyéb vegyipari termékek, magyarul, a szappantól a samponon át az alapvető kozmetikumokig minden, ami a személyes higiéniához tartozik, valóban termékdíjköteles kategória legyen-e, arról már lehetne vitatkozni. Ami az irodai papírt illeti, ott a klórral fehérített papírok esetében indokoltnak tekinthetjük a termékdíjat, de mi a helyzet a hulladékpapírból gyártott klórmentes újrapapírral? Ha az utóbbira ugyanakkora termékdíjat teszünk, mint az előbbire, akkor nyilvánvalóan nem a környezetterhelés megfizettetéséről, hanem egyszerű pénzbehajtásról van szó.
Ugyanez a helyzet a háztartási vegyipari termékekkel is. Itt is vannak a környezet szempontjából előnyösebb, például foszfátmentes vagy kizárólag természetes összetevőket tartalmazó gyártmányok. Ha ezeket is a teljes adómérték sújtja, akkor megint csak kilóg a lóláb, vagyis az adómaximalizálási szándék, ami az adócsökkentés kormányától meglehetősen rosszul veszi ki magát. Az olcsó szappanok, samponok árát az egységes termékdíj az átlagosnál jobban növeli majd, amit aligha nevezhetünk másnak, mint durva rezsinövelésnek. Az 5 százalékos energiaadó-emelés szintén rezsinövelő hatású lesz, majdnem biztos, hogy az áram- vagy a gázszámlákban, de az adóban, az egyre nagyobb tömegben veszteségessé váló és állami veszteségpótlásra szoruló energiacégek kisegítésében garantáltan mi fogjuk megfizetni.
Ezt a termékdíj-szabályozást nem szabad tehát így bevezetni. Gondoskodni kell arról, hogy a befolyó bevétel valóban a környezetvédelemben hasznosuljon. Erre az LMP külön javaslatot fog majd benyújtani.
Fura eleme az adótörvénytervezetnek az úgynevezett egészségügyi termékdíj kiterjesztése, konkrétan az alkoholok megadóztatása. Jól ismert, hogy micsoda károkat okozott és okoz ma is a túlzott alkoholfogyasztás Magyarországon. Éppen ezért nem szólunk a kommersz italok, vodka, whisky, gin és a likőrök megdrágítása ellen, de jelezzük, hogy ennek lehetnek komoly negatív hatásai; amikor az alkoholista szülő elissza a pénzt a családja elől, azt hiszem, ezt így szokták mondani. Ugyanakkor nem értjük, hogy a drágább italok, az Unicum és társai, a minőségi pálinkák miért maradtak ki a felsorolásból. Olybá tűnik, hogy lényegében a jómódúak, az elit alkoholizálását támogatja a kormány, míg a szegényekét megadóztatja. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Így van. - Varju László: Egészségedre!) Ez a különbségtétel nem fogadható el.
A házasságot kötők adókedvezménye nem több, mint a házasság ideológiai megfontolásokból való népszerűsítése. Azt gondoljuk továbbá, hogy Magyarországon nem a házasoknak nyújtott adókedvezmény fogja megoldani a népesedési problémákat. Ehhez olyan változásokat kellene elfogadni, amelyek garantálnák, hogy a nők biztonságosan vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra, amelyek támogatnák a rugalmas, családbarát munkahelyek és megfizethető nappali gyermekellátási lehetőségek létrehozását. Ennek nyomát sem látjuk a mostani tervezetben.
Az újabb és újabb adókedvezmények helyett pedig a 2008 óta nem emelt, mindenkit elérő ellátások, családi pótlék, gyes növelésére van szükség. Régóta mondja az LMP, hogy hiba az, hogy a családi adókedvezmény csak a harmadik gyermeknél ugrik, ott válik számottevővé. Azt, hogy a rendszer rossz, a kormány pontosan tudja, mert amióta bevezették, folyton változtatgatnak rajta. Először az alacsony keresetűek javára kellett korrigálni, most a kevesebb gyereket nevelők javára akarnak változtatást.
A Varga Mihály által beharangozottakkal szemben jövőre mégsem nő a két gyerek után járó családi adókedvezmény, csak 2016-tól, négy év alatt tervezik duplájára emelni az összegét, a mostani, két gyerek esetén gyerekenkénti 10 ezer forintot 20 ezer forintra. Vagyis az önkormányzati választások előtt félrevezette a kormány az embereket. Akkor kész tényként közölték, hogy jövőre megemelik a két gyermek után igénybe vehető családi adókedvezmény összegét, és erre az adótörvényekben tesznek majd javaslatot. Azt ígérték, hogy 2015-től megduplázzák a kedvezményt, ezzel két gyermek esetén gyerekenként 20 ezer forintra, azaz összesen 40 ezer forintra nő a kedvezmény összege. Ehhez képest jövőre nem változik semmi, 2016-tól pedig csak egy fokozatos emelés történik. Ezek után semmi garancia nincs arra, hogy nem írják majd fölül jövőre, mint ahogy a társasági adónál is megtették.
A jövő évi adótörvényekből az látszódik, hogy a Fidesz tovább halad a helytelen úton, még ha kisebb sebességgel is. Az adórendszer a jelenlegi javaslat elfogadása esetén 2015-ben sem válik igazságossá, továbbra is erősíteni fogja a társadalom szétszakítását, gátolni fogja a magyar vállalkozások megerősödését, és nem tesz érdemi lépéseket a népesedési problémák megoldására. Ez az adótervezet nem több, mint egy alapvetően elhibázott rendszer foltozgatása. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)
