SZABÓ SÁNDOR
SZABÓ SÁNDOR
SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kormány számára óriási lehetőség, ha kétharmaddal irányíthatja az országot, mint ahogy lehetőség az ország számára is, hiszen ekkora többséggel véghez lehetne vinni nagy horderejű reformokat, amik valóban a nemzet javát, az emberek érdekeit szolgálhatnák, de sajnos nem ezt látjuk, nem ez történik.
De amekkora lehetőség is van egy ekkora többségben, ugyanolyan veszély is, hiszen egy ekkora horderejű többség nincs rákényszerülve arra, mint ahogy önök sincsenek rákényszerülve arra, hogy bármilyen kérdést érdemben megvitassanak velünk. Amióta megalakult a parlament, azt tapasztaljuk, hogy legyen szó bármilyen törvényjavaslatról, ennyien vagy ennél kevesebben vesznek részt a jogszabályok megvitatásánál, de az egész egyszerűen felháborító és vérlázító, hogy egy ekkora horderejű kérdésben, ami a társadalom szinte minden tagját érinti az adótörvények jövő évi változásával kapcsolatosan, ennyien vesznek részt. Ez szégyen!
A viták elmaradása, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi egyeztetés hiánya aztán szép lassan be is szűkíti a gondolkodásmódjukat, nem is képesek meghallani, csak saját szavukat, és ami ennél rosszabb, teljes egészében elhiszik, hogy önök aztán tévedhetetlenek és hogy mindent jól csinálnak. Pedig ez nincs így, ezt hiába is mondják el sokszor.
Az egyeztetések, a viták elmaradása, az arrogáns erőpolitika előbb-utóbb aztán odavezet, amit most az adótörvények beterjesztésénél is megtapasztalhattak és tapasztalhattunk, történetesen oda, hogy elfogy az emberek türelme, és az utcán próbálják hallatni hangjukat, képviseltetni saját érdeküket, ahogy történik ez az internetadó elleni tüntetésen is.
Innen is üzenem, hogy magánemberként és az MSZP képviselőjeként is támogatok minden békés kezdeményezést, ami erre irányul, de az erőszakos cselekvéseket, amik a vandalizmus irányába hatnak, mélységesen elutasítom.
A türelem tehát elfogyott, mert az emberek azt tapasztalják, hogy a kormányzó többség elsősorban önös érdekeket figyelembe véve cselekszik, saját maguknak, barátoknak, haveroknak pluszengedményeket ad, és figyelmen kívül hagyja a politikában talán az egyik legfontosabb szempontot, az emberek szolgálatát. A magyar családokat ugyanis folyamatos megszorítások érik, amik nemhogy szolgálatnak nem tekinthetők, de még partnerségnek sem.
(16.50)
Mára az ország nagyobbik, szegényebb helyzetben élő többsége folyamatosan azt tapasztalja, hogy a kormány még mindig rajtuk akarja meghúzni a nadrágszíjat, miközben azt látják, hogy a gazdagok még gazdagabbak lesznek, még jobban élnek. Senki nem tehet arról, hogy szegénynek születik, de hogy ezt még büntetik is, az teljességgel elfogadhatatlan.
Önök folyamatosan azt hangoztatják mindenhol, hogy semmiféle megszorító intézkedést nem hoznak, ami a magyar emberek hátrányára, az ország jövőbeli fejlődésének kárára történne. Pedig ez nem igaz! Közel 40 új adót hoztak vagy meglévő terheket módosítottak az előző ciklusban, a most beterjesztett adótörvény pedig ismét komoly megszorításokat jelent a magyar családok számára. Ráadásul megint azt a gyáva és sunyi módszert alkalmazzák - mint már sokadszor teszik -, hogy közvetítőket használnak fel az adók beszedésére. Tették ezt a bankok esetén, amikor bevezették a tranzakciós adót, és tették ezt a multinacionális szolgáltatóknál, amikor bevezették a telefonadót. A kommunikáció pedig mi is lehetne más, mint hogy gonoszak a bankok, gonoszak a multik, gonoszak a szolgáltatók, mert ők azok, akik az embereket nyúzzák, és nem önök.
De kérdezem én, mégis mit gondolnak, meddig lehet ezt az ócska színjátékot játszani az emberekkel. Mit gondolnak, meddig lehet az embereket ennyire lenézni? Tényleg azt hiszik, hogy a magyar emberek ezen gyáva, sunyi, közvetett módon történő megszorító intézkedéseiken nem látnak át? Hát higgyék el, hogy ebben tévednek!
És akkor itt van előttünk ez a nagyszerű Varga-csomag, adócsomag, nem is tudom minek nevezzem, amit a minap terjesztettek be. Van ebben internetadó, a kafetériát érintő kedvezmények csökkentése és sok egyéb finomság. Itt van például a településadó mint új adó. Jószerivel csak a fantázia szab határt az új adónak, miután a benyújtott törvényjavaslat viszonylag kevés korlátot szab a települési adó kivetésénél az önkormányzatoknak. Települési adót bármire ki lehet vetni, feltéve, hogy azt más törvény nem tiltja, illetve hogy más törvény arra az adótárgyra még nem vetett ki adót, mondja a javaslat.
Persze, hogy ez az adó sem véletlen született. Azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy önök az elmúlt négy évben, az előző kormányzásuk alatt megfelezték az önkormányzatok költségvetési támogatását, és sajnos bekövetkezett az, amit mi korábban is hangoztattunk, hogy jóval több pénzt vettek el az önkormányzatoktól 2013-ban és 2014-ben, mint amennyi feladatot államosítottak a 2012-es önkormányzati törvény megalkotásánál.
Azon túl, hogy nem értettünk egyet korábban sem azzal, hogy a korábbi önkormányzati feladatokat és intézményeket átveszi az állam, azt gondoljuk most is, hogy ezeknek a helyi közösségeknél és az önkormányzatoknál lenne a helyük, világosan kiderült, hogy pénzügyileg is rosszabbul jártak az önkormányzatok. Lényegesen több pénzt, több száz milliárd forinttal vettek el több pénzt az önkormányzatoktól, mint amennyit az állam által átvállalt feladatok költségvetése jelentett. S bár még nem látjuk a 2015-ös költségvetést, attól tartok, hogy ez a tendencia folytatódni fog, azaz most is vagy annyi, vagy még kevesebb pénz fog jutni az önkormányzatoknak.
Így aztán nem nehéz összerakni és logikusan következtetni arra - hiszen mindenki látja -, hogy pontosan ezért akarja bevezetni a kormány a településadót. Azért, mert a kormány nem tud és nem is akar a kivéreztetett önkormányzatoknak több pénzt juttatni, a jövő évi büdzséből erre nem is lesz lehetősége, így valószínűleg kevesebb pénzük lesz a településeknek, ami bizony sok esetben, főleg a kisebb településeknél, már a kötelező feladatok finanszírozásánál is problémát jelent. A településadó így tulajdonképpen nem más, mint egy nem túl elegáns, de mégiscsak valamilyen lehetőség az önkormányzatoknak, amivel a kormány kihasználja és egyben rá is kényszeríti a településeket arra, hogy újabb adókat vezessenek be, hiszen működésük egyik forrása ez az adó lesz. Csak a polgármesterek és a képviselőtestületek kreativitása szabhat majd határt a jövőben az önkormányzati adók változatosságának, ha a parlament a jelenlegi formájában elfogadja az ezen adócsomag részeként benyújtott helyi adókról szóló törvény módosítását. Már látom a szemeim előtt, hogy lesz postaládaadó, kerítésadó és tyúkadó, ha éppen nem teljesíti a tyúk a napi egy tojás megtojását, és még lehetne sorolni. Viccesnek tűnhet ez, de annyira mégsem az, mert ezt az adót is valakinek ki kell fizetni, és végső soron ezt is a magyar családok fogják megfizetni.
Csatlakoznék tehát többi képviselőtársamnak ahhoz a javaslatához, hogy vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, dolgozzák át, közösen alkossuk meg, terjesszék újra ide a Ház elé, és az a korábbiakhoz képest ne jelentsen pluszterhet a lakosság számára. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
