Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha klasszikust akarunk idézni, elmondhatjuk, hogy két dolog egészen biztos az életben: az, hogy előbb-utóbb meghalunk, de addig is adót fogunk fizetni. Érdemes tehát fejtegetnünk azt, hogy milyen irányban indult el a kormány azon az úton, ami ezt kikövezi.
Látható, hogy alapvető filozófiai különbség van közöttünk. Az az adóügyi csomag, ami előttünk fekszik, egy folyamatosan szűkülő méretű tortából próbál egy marakodás során minél nagyobb részeket kihasítani kedvezményezett társadalmi csoportoknak, miközben a leszakadó csoportok, az alsó középosztály folyamatos hátrányokat szenved el. A Jobbik alapfilozófiája ezzel szemben az, hogy a torta méretét lenne érdemes növelni, ily módon a nagyobb tortaszeletekből a közteherviselés megvalósításával és kiszélesítésével el lehetne érni azt, hogy ez az ország végre fejlődési pályára álljon.
Láthatjuk azt, hogy az előttünk fekvő csomag lényegében egy átlagos családra számítva akár 8-12 ezer forint közötti többletterhet is jelenthet havonta, tehát éves szinten eljuthatunk oda, hogy az úgynevezett rezsicsökkentés által családonként önök szerint megspórolt százezer forintnál - éves szintről beszélünk - nagyobb összeg kerül kivételre a családok zsebéből csak ezzel a csomaggal, ami előttünk fekszik. Ezt nevezhetnénk akár rezsinövelési csomagnak is, de ne nevezzük így, mert van benne legalább egy pont, amire én azt mondom, hogy ez támogatható - ilyen az, hogy a friss házasok legalább átmeneti időben és bár egy nevetségesen alacsony összeggel, de gesztusértékkel valamiféle támogatásban részesülnek.
De alapvető problémákat is találhatunk. Elhangzott itt, hogy közteherviselést kíván a kormányzat megvalósítani. Ez legalább két ponton megbukott. Egyrészt megbukott ott, hogy az önök kormányzása alatt - és az MSZP, SZDSZ előtte való regnálása alatt is - találunk olyan pénzügyi időszakot, amikor a teljes kereskedelmi bankrendszer magyarországi szegmense mintegy másfél százalékkal vette ki átlagosan a részét a közteherviselésből a különböző nyereségei utáni adózási formák tekintetében; találunk olyan időszakot, amikor nagyobb mértékben. De önmagában az, hogy ilyen kiugró aránytalanságok mutatkoznak, tehát az, hogy egy magyar kisvállalkozó adott esetben hatszor-nyolcszor-tízszer magasabb teherszinttel találkozik, mint egy itt lévő multinacionális láncolat vagy hálózat tagja, vérlázító és felháborító. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy azok a multicégek, amelyek Magyarországon tevékenykednek, továbbra is akadálytalanul szivattyúznak ki évente több mint 4000 milliárd forintot Magyarországról, a magyar emberek befizetései, munkája után megtermelt nyereség jó részét adózás nélkül, különböző pénzügyi trükkökkel és hazugságokkal kicsalják az országból. Ilyen a gyártási technológia bérlése, ilyen különböző internetes és egyéb rendszereknek a bérlése, ahol felső kalap nincs, és Magyarország kormánya nem avatkozott be annak érdekében, hogy ezek a multicégek a nyereséget ne tudják kitalicskázni az országból, tehát ezek továbbra sem vesznek részt a közteherviselésben. Ezzel szemben önök 48 ilyen céggel úgynevezett stratégiai megállapodást írtak alá, és adott esetben tízszer-tizenkétszer nagyobb munkahelyteremtési támogatásban részesítik őket, mint egy átlagos magyar kis- és közepes méretű vállalkozót. Ez önmagában felháborító. De nézzük azt, ami előttünk fekszik, részleteiben!
A törvényjavaslattal az egyik legnagyobb probléma az, hogy nem tisztázza, mi a pénzügyi kormányzat célja. Benyújtottak elénk egy olyan csomagot, amelynek lényegében nincs általános indoklása. Az általános indoklás azzal kezdődik, hogy milyen új típusú adóformák jelennek meg, de arról, hogy stratégiai szinten, víziók tekintetében mi a célja a kormánynak ezzel, mekkora bevételeket remél, mihez képest kíván elmozdulást foganatosítani, semmit nem tudunk meg. Vélhetően önöknél is egy rohanó jellegű, ad hoc jellegű munka folyt, hiszen körülbelül egy hét állt rendelkezésre egy nettó 176 oldalas, közel négyszáz paragrafus terjedelmű, 18 részletes melléklettel ellátott anyag feldolgozására; az összeállítás mikéntje is valami hasonló lehetett. De látható, hogy még a jogalkotási törvényt is megszegik önök azzal, amit elénk letesznek, hiszen ennek is a 17. §-a 1. pontja teljesen egyértelműen elmondja, hogy a jogszabály előkészítője előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következményeit. Önök ebből semmit nem tettek meg, legalábbis az indoklásban még az országgyűlési képviselők számára sem tesznek elérhetővé ebből egyetlen gondolatot sem.
Még egyszer mondom: van egy olyan pontja ennek, amit lehet támogatni, ez a házassági adókedvezmény, bár a havi 5000 forint nevetséges összeg ahhoz, hogy a házasságkötési kedvet bármilyen fokon, bármilyen szinten fellendítse, de értékeljük ezt a gesztust. Plecsnit vagy kitüntetést is lehetett volna adni, körülbelül ugyanennyi lehetett volna a hasznosulása, de értékeljük.
Ugyanakkor nem nyúlnak hozzá az egyik legbrutálisabb tételhez, az áfavilágcsúcsot jelentő 27 százalékos kulcsot ugyanis nem áll szándékukban módosítani, pedig az irreálisan magas forgalmi adó egyértelműen a korrupció melegágya. Magyarország gazdasági szerkezetének ismeretében pedig a problémák többségét az az elképesztő korrupciós fok okozza, ami a magyar nemzetgazdaságban tapasztalható. De vizsgáljuk meg azokat a különadókat, amelyekkel kapcsolatban önök - az államtitkár úrral együtt - folyamatosan azt hazudják, hogy nem kerülnek áthárításra, hogy ezt nem a magyar polgárok fizetik, ezt a szolgáltatók fizetik, a bankok, a multik fizetik. Ezzel szemben akkor nézzük a Központi Statisztikai Hivatal adatait és a Magyar Nemzeti Bank kimutatásait, tehát két olyan szervezetét, amelyet ellenzéki elfogultsággal igen nehéz lenne megvádolni.
A KSH szerint a pénzügyi szolgáltatások ára 2013-ban mintegy 36 százalékkal emelkedett, az idei év első felében pedig további 14 százalékos drágulást találunk. Másfél év alatt tehát a tranzakciós illeték miatt 55 százalékkal nőttek a bankhasználók költségei, ugyanebben az időszakban a tranzakciós illeték beszedési volumene is hatalmas mértékben nőtt. A bankszektor tehát csak a pénzügyi szolgáltatásokból származó bevételei tekintetében 2013 egészében 121 milliárddal növelte a bevételeit, egy olyan időszakban, amikor az önök óriásplakátjai szerint elszámoltatták a bankokat, közelítettek a közteherviseléshez. Válságévekben ezek az intézetek százmilliárdos nagyságrenddel tudták a bevételeiket növelni! Hogy van ez? Úgy, hogy közben a tranzakciós illeték miatt egyébként nagyon sok bankszámlát megszüntettek a magyar állampolgárok, és olyan racionalizálások kerültek bevezetésre a rendszerben, amelyek egyértelműen mutatják, hogy az állampolgárok is reagálnak arra a pénzügyi és adócunamira, amit önök a nyakukba zúdítanak.
Látható tehát, hogy ha csak a tranzakciós illeték áthárítását vizsgáljuk, akkor mit mond a Magyar Nemzeti Bank vezető elemzője: azt, hogy a 11 legnagyobb forgalmú hazai bank teljes mértékben áthárította ezt az illetéket, és a háztartásoknál az áthárítások mértéke nemcsak elérte, de meg is haladta a tranzakciós illeték szintjét, jelesül a készpénzfelvételnél, az átutalásnál és a bankkártyás fizetéseknél is. Tehát a lakosság legszélesebb köre által leggyakrabban használt tranzakciós formák esetében az illeték mértékét meg is haladta az áthárítás.
(13.10)
Tehát ne hazudják azt, hogy nem történt ilyen, pontosabban hazudozhatják ezt a parlamentben, csak egyre kevesebben fogják elhinni.
Az éves kártyadíj pedig a leginkább elterjedt betéti kártyáknál 1700 forintról 3000 forintos szint fölé is növekedhetett, de pár ezrelékes elmozdulással is milliárdos tételeket lehet áthárítani a magyar lakosságra, csak ezt nagyon nehéz kimutatni, mert önök továbbra sem építettek ki egy olyan monitoringrendszert, ami heti szinten vizsgálná, hogy a különböző díjtételnövekmények mögött állnak-e valós piaci folyamatok avagy sem.
Az úgynevezett népegészségügyi termékdíj helybenhagyásáról is lehetne beszélni, hiszen itt a gyártók úgy reagáltak, hogy leginkább trükköztek az összetevőkkel, tehát nem váltotta be ez az adó a hozzáfűzött reményeket, legalábbis bevételi szinten nem, a fogyasztási szokások megváltoztatása tekintetében pedig minimális eltérés mutatható ki, sajnálatos módon. Én magam is nagy reményeket fűztem ehhez, de a megvalósításba valami hiba csúszhatott, hiszen nem váltotta be - még egyszer mondom - egyik hozzáfűzött reményt sem.
A telefonadó pedig egy megmagyarázhatatlan típusú különadó, hiszen látható az, hogy az adó egy részét beépítették a szolgáltatási díjakba, de aztán a második Varga-csomagban, amikor már látták ezt az áthárítást, tehát önök is érzékelték, akkor tovább emelték ezt a díjat, tehát ezt az áthárítási cunamit engedték tovább folyni akadály nélkül.
Ami a legdurvább viszont az előttünk fekvő, adózással kapcsolatos tervek tekintetében, az az, hogy 2015-től egy 35 százalékos mértékről jelentős mértékben, több mint 51 százalékra emelkedne többek között az Erzsébet-utalvány, a Széchenyi-pihenőkártya, az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári hozzájárulás, a helyi bérlet, az iskolakezdési támogatás és a munkahelyi étkeztetés közterhe egyaránt, tehát ez az egész kör egy brutálisan adóztatott termékcsoporttá válik, már ha lehet ezen szolgáltatásokat termékcsoporton belül említeni. Ez az intézkedés pedig pontosan azokat sújtja a legkeményebben, akik középosztálybeliek, esetleg alsó középosztálybeliek, vagy azért harcolnak, hogy ott tudjanak maradni.
Tehát megint csak azt látjuk, hogy miközben az egykulcsos adózással, aminek a pozitív hatásai 85 százalékban Budapesten és Pest megyében csapódtak le, a gazdagabb emberek régiójában és életében, életterében, addig látható, hogy itt megint csak az alsó középosztályt, megint csak a leszakadástól rettegő és joggal félő rétegeket terhelik indokolatlanul, miközben továbbra sincsen egy termelést támogató adórendszer.
Látható tehát, hogy el lehetne mozdulni innen, igenis, egy termelést támogató adórendszerrel, ahol nem több száz milliárdos átcsoportosításokat foganatosítunk az egykulcsossal azok számára, akik a legkevésbé szorulnak erre rá, hanem a mezőgazdaságot, a turizmust, az ipart, jelesül a feldolgozóipart olyan adókedvezményekkel lehetne és kellene erősíteni, amelyek révén új munkahelyek jönnek létre, a hozzáadott érték növekedhet, az elvándorlás lassítható, és ezen értéktöbblet igenis növelné annak a tortának a mértékét, ami a magyar nemzetgazdaság rendelkezésére áll. Abból az eddigi adóterhelési százalékos szint mellett is sokkal többhöz jutna a költségvetés bevételi oldala, akár még csökkenthetők is lennének az adóterhek hosszú távon, hiszen ez lenne a cél; de az mindenképpen igaz lenne, hogy ezt az elképesztő marakodást, ami a csökkenő méretű torta egyre kisebb szeletei fölött folyik, meg lehetne szüntetni, de csak és kizárólag egy termelést támogató adórendszerrel.
Hadd mondjak el annyit a végén, hogy engem abszolút pozitívan érintett Hargitai Jánosnak a demográfiai szempontokat figyelembe vevő megszólalása. Örülök, hogy legalább látják a problémát, és örülök, hogy vannak itt olyan képviselők, akik látják, hogy Magyarország nem egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb problémája a népességfogyása, az elöregedése, ehhez párosulva pedig az az elképesztő mértékű kivándorlás, amely problémakört, problémahalmazt együttesen kellene kezelni.
Látni kell, hogy önök és ez a gazdaságpolitika, amit lényegében folytattak - hiszen ha csak az áfakérdést nézzük, akkor 20-ról 25, majd az önök regnálása alatt 27 százalékra emelkedett még az élelmiszerek áfája is -, ez az elképesztően kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, azok az átgondolatlan adózási intézkedések, amelyek előttünk fekszenek, igenis odavezetnek, hogy Magyarországon már annak sem lesz biztosított a létbiztonság, aki 20-30 millió forintot félre tud tenni a nyugdíjba vonulása éveire. Elenyésző mértékben élnek Magyarországon ilyen emberek, de akkor is, az elöregedés és a népességfogyás, a fiatalok, az aktívak hiánya miatt egy olyan helyzet fog előállni Magyarországon, amikor elmondhatjuk azt, hogy hiába lesz valakinek megtakarítása, nem lesz olyan fiatal, nem lesz olyan aktív, aki megvásárolja ezen megtakarítási értéket, vagy azokat a befektetéseket megvásárolja, amelyek révén aztán kamat lenne kitermelhető, vagy meg lehetne maradni öregkorban annak, akinek tartaléka van.
Tehát egy gazdasági egyensúly megbomlott, és hogy ne bomoljon meg végképp, tehát hogy legalább lassítható, aztán visszafordítható legyen ez a folyamat, nem elég házasságkötési támogatással ötezer forintokat gesztusértékkel kiosztani. Példának okáért a 2010-es kormányváltáskor egy olyan otthonteremtési programot kellett volna foganatosítani - amit a Jobbik egyébként kidolgozott, letett az asztalra, és ebben az évben is megvalósíthatná a Fidesz-KDNP, mert nincs bennünk irigység e tekintetben -, amely révén magyar vállalkozók, a magyar építőipar kivitelezői, beszállítói bérlakások sorát emelhetnék, emellett az üresen hagyott, hatalmas, több százezres ingatlantömeg átvizsgálása után ebből visszahozhatnának az életbe valamennyit. Magyar fiatalok, középkorúak számára elérhető, tehát a mostani piaci árak maximum harmadáért kellene és lehetne bérlakást biztosítani.
Egy ilyen tőkeinjekcióval, ami a magyar építőiparon keresztül még négy-öt gazdasági ágazatot érintene, igenis fel lehetne pörgetni az egész nemzetgazdaságot, lehetne lassítani a kivándorlási kedven, és lehetne növelni a gyermekvállalási hajlandóságot, hiszen nagyon sok gyermek születése azért marad el, mert egy átlagos fiatal belátja, hogy a jelenlegi jövedelmi szint, az elképesztő adóterhek mentén és az igenis magas újraelosztási szint mellett egész egyszerűen lehetetlen önálló otthonhoz jutni, lehetetlen tervezhető módon nemhogy saját lakáshoz, de saját házhoz vagy portához jutni, egész egyszerűen ez kivitelezhetetlen húszéves távlatban egy magyar fiatal számára.
Elképesztő államtitkári reakciókat is kaptunk egyébként adózás és otthonteremtési kérdéseink felvetésére. Volt olyan, aki nem átallotta azt mondani, hogy a Nemzeti Eszközkezelő az utóbbi évtizedek legnagyobb bérlakásépítési vagy bérlakás-kivitelezési programja. Jelesül itt arról van szó - hogy mindenki tudja -, hogy magyar emberektől a hitelező bank elképesztő merényleteit követően elveszik a saját lakásuk, otthonuk tulajdonjogát, aztán bérlőként maradhatnak a saját ingatlanjukban. El lehet nevezni ezeket az elvett ingatlanokat bérlakásnak, de az biztos, hogy Magyarországon a magyar fiatalok életlehetőségeit nem lehet szélesíteni ezáltal, és a demográfiai helyzetre sem hathat pozitívan a Nemzeti Eszközkezelő. Azért meg kell említenünk, hogy van a költségvetésben egy otthonteremtési sor, valóban van, csak egyetlen új lakás sem épül belőle, mert ez az otthonteremtési sor az árfolyamgát 2.0-soknak az állami támogatását, az állami lábát tartalmazza.
Éppen ezért én arra szeretném biztatni kormánypárti képviselőtársaimat, ha van végre olyan, aki felismeri a demográfiai problémák elképesztő voltát, annak a szakadéknak a mélységét, ami előttünk fekszik, igenis avatkozzanak be átgondolt gazdaságpolitikai koncepcióval, ne csak kozmetikázzanak. Mert ami itt előttünk fekszik, az egy dolog, hogy lenullázza azt a rezsicsökkentésnek nevezett folyamatot, amit végül is két éven keresztül eladtak, és aminek köszönhetően, bár a választási rendszer átalakult, de azért egy kétharmados sikert el tudtak könyvelni, de látható módon most tökéletesen lenullázzák azokat a valós vagy állítólagos kedvezményeket, amelyeket a korábbiakban foganatosítottak, mindamellett, hogy a rezsicsökkentés kedvezményeinek egy jó részét már elvesztette a magyar költségvetés és a magyar polgárok azáltal, hogy adóforintjainkból kompenzációt fizettek önök azoknak a közműcégeknek, amelyeket kártalanítani szerettek volna a rezsicsökkentés folytán.
De meg kell hogy jegyezzük, a legnagyobb probléma - ez is nagy probléma, de - mégsem ez, hanem a közteherviselés teljes hiánya, az, hogy különböző bankok, pénzintézetek még mindig megúszhatják százmilliárdos nagyságrendű bevételi szint mellett adott esetben 1 százalékos adókulcsokkal vagy az 1 százalékos szintnek is az alján lévő adókulcsokkal, és multinacionális cégek ezermilliárdos nagyságrendben szivattyúzhatnak ki pénzt Magyarországról. Teljesen mindegy, hogy ebben az évben vagy az előzőben adott esetben ez a volumen csökkent vagy nőtt, évtizedes távlatban nehezedik ez a teher a magyar gazdaságra, és amíg ezen nem sikerül változtatni, addig önök hozhatnak elénk bármilyen adócsomagot, struktúraváltásra, szerkezetváltásra lehetőséget csak lélekbátorsággal lehet szerezni.
Ebből a csomagból pontosan a bátorság hiányzik. Ez egy megalkuvó csomag. Megalkuvó a tekintetben, hogy külső, begyűrűző gazdasági hatásokra reagálva a megszorítások szintjét növeli, emeli, semmiféle önálló kezdeményezőkészséget ez a kormány nem tud felmutatni, amellett, hogy - még egyszer mondom - én támogatom, hogy aki frissen köt házasságot, kapjon havonta ötezer forintot, ez nagyon jó dolog, de azért lássuk be, hogy a Duna nem lép ki a medréből ettől.
Azt is látni kell, hogy igenis szembe kell szállni különböző külső, begyűrűző gazdasági hatásokkal, Magyarország érdekében szembe kell szállni bankokkal, szembe kell szállni multikkal, és szembe kell szállni értékrendekkel, amelyek azt mondják, hogy menj el Magyarországról, amelyek azt mondják, hogy ne vállalj annyi gyermeket. Ezekkel szemben ellenerőt úgy lehet támasztani, hogy kiszámítható, biztonságos gazdasági szerkezet mentén, kiszámítható adópolitikával elérik azt, hogy Magyarországon igenis nyugodtan meg tudjon maradni egy magyar fiatal.
(13.20)
Ha már a házasulást támogatják ötezer forinttal, akkor meg kell jegyeznem, hogy csak ezzel a netadós hisztériával, amit önök idéztek elő - állításom szerint elképesztő baklövések sorozatával -, sokkal több magyar fiatalban idézhették elő azt, hogy adott esetben egy ilyen országban ő nem akar megmaradni, mint ahány magyar fiatalt pozitívan érintett az a gesztus, hogy ha elveszi élete párját, akkor két évig pár ezer forinttal támogatják. Nem a pár ezer forinttal kell megoldani vagy nem kizárólagosan azzal ezeket a problémaköröket, hanem olyan életviszonyokat kell teremteni, hogy Magyarországon igenis érdemes legyen megmaradni, állításom szerint mindenkinek itt kell boldogulnia.
Nem ítélek el egyetlen kivándorlót sem, de a jóistentől eredeztetett rendszer mentén aki ide született, annak itt kell hogy boldogulási lehetőségeket biztosítsunk - még egyszer mondom - bármi áron. Ez sokkal fontosabb, mint akármilyen uniós érdek, sokkal fontosabb, mint önöknek bármilyen paktum a bankokkal, multinacionális cégekkel. A végső cél tehát kizárólagosan az lehet, hogy Magyarország demográfiai egyensúlya helyreálljon. Ezen adócsomag minden egyes tételét ennek kellene alárendelni, jelen pillanatban egy pontja került ennek alárendelésre a nettó 176 oldalból; látszik tehát, hogy van min dolgozniuk.
Arra biztatom önöket, hogy a gyávaság, a megalkuvás adócsomagja helyett mutassanak fel lélekbátorságot, legyen önökben kezdeményezőkészség, és igenis a magyar fiatalok számára teremtsenek olyan életlehetőségeket, amilyeneket egyébként megérdemelnének ennyi hazaáruló kormányzatot követően. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
