DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A fokozatváltás a felsőoktatásban címet viselő, stratégiának szánt dokumentum finanszírozásról szóló részében a 71. oldalon azt olvashatjuk, hogy a következő években a közvetlen állami támogatás jelentős mértékben nem növelhető. Ez egy nagyon súlyos mondat egy kormányzat részéről a felsőoktatásra vonatkozóan, de bármely más ágazatra vonatkozóan fogalmazzák meg ezt, mindenképpen elfogadhatatlan. Nagyon sajnálom, hogy a kormány ezt gondolja, és még inkább sajnálatos, hogy ezt le is merik írni egy ilyen stratégiai dokumentumban.
Ez az egyetlen mondat nagyon sok vállalást, amit egyébként tartalmaz ez a stratégiának szánt dokumentum, komolytalanná tesz egész egyszerűen. Szerepel ebben a doktori iskolai hozzáférések kibővítése, a végzettek számának növelése vagy éppen az oktatói bérrendezés a felsőoktatásban, de ha nem fordít az állam befektetésként a felsőoktatásra, mindez nem fog tudni megvalósulni, holott a jelenlegi, egyébként valóban sok tekintetben változtatásokra szoruló rendszerben is az államnak megéri egy felsőoktatási képzést indítani. Ma megéri az államnak az, hogy több diplomás legyen Magyarországon, hiszen később adóbevételekben ez körülbelül tízszeresen megtérül. Mindez nem jelenti azt természetesen, hogy ne lehetne javítani a felsőoktatás finanszírozási rendszerén, de az elfogadhatatlan szemlélet, hogy úgy szeretnénk elérni eredményeket, hogy az állam nem hajlandó befektetni.
Az is szerepel a dokumentumban, hogy piaci forrásokat szeretnének bevonni, ami helyes és támogatható egy bizonyos mértékig, de nagyon kell figyelni arra, hogy a piaci szereplőknek ne legyen túlságosan kitett és kiszolgáltatott a felsőoktatás, és erre biztosítékot sajnos nem tudunk találni a dokumentumban. Az is elfogadhatatlan, hogy az ösztöndíj helyett a diákhitelre kívánnak építeni, ami szintén szerepel ebben a dokumentumban. Úgy gondolom, hogy nem tehető meg az egy fiatallal, hogy úgy jön ki az egyetemről, hogy máris többmilliós adóssága van.
A kormánynak nem titkolt szándéka az, hogy például a demográfiai válságot megfordítsa, megoldást nyújtson a fiatalok számára, de egyrészt ez demográfiai számításokat egyáltalán nem tartalmaz, ezért nem is vehető komolyan akár a 2030-as céldátum sem, de fontos az, hogy az elvándorlást megállítsuk, és úgy tudjunk perspektívát mutatni a fiataloknak, hogyha az egyetemről nem adósságokkal a nyakukban fognak kikerülni.
A kancellári rendszer bevezetése, amit már ez az elfogadott törvény is lehetővé tesz, egy újabb, számunkra elfogadhatatlan elem. Nagyon érdekes az, amit maga a miniszterelnök nyilatkozott a kancellárok kinevezésével kapcsolatban. Július 18-án a Kossuth rádió 180 perc című műsorában a következőt mondta arra a kérdésre, hogy tudja-e már, hogy kiket fog kinevezni. Orbán Viktor ezt válaszolta: „Egy részüket igen, más részükre még várok javaslatokat.” Mindez azért problémás, mert a miniszterelnök ezek szerint már július 18-án tudta, hogy kiket fog kinevezni az egyetemek élére, de a pályázatot csak ezt követően írták ki. Tehát még csak nem is az, hogy nem zárult le a pályázat, de még ki se írták a kancellári pályázatokat, a miniszterelnök már tudta, hogy kik lesznek azok, akik ezeket a nagyon fontos pozíciókat be fogják tölteni.
Az őszinte diagnózis is hiányzik ebből az inkább ötletbörzének nevezhető dokumentumból. Egyszerűen nem tudnak szembenézni azzal, hogy milyen helyzetből indul el a felsőoktatás jelenleg, és ezért azzal pláne nem néznek szembe, hogy ennek a helyzetnek a kialakításáért az Orbán-kormányok is felelősek. Az, hogy nem kívánnak több állami pénzt befektetni a felsőoktatásban, annak fényében is nagyon súlyos, hogy az elmúlt ciklusban tízmilliárdokat vontak ki ebből az ágazatból, amit ezek szerint nemhogy visszapótolni nem fognak, de konzerválják ezt az állapotot.
A Jobbik programjának az volt a címe a választások előtt, hogy „Kimondjuk. Megoldjuk.”, de önök még addig sem jutnak el, hogy kimondják, hogy mik a problémák és helyes diagnózist állítsanak fel.
Sebességváltó kart tettek ide ennek a dokumentumnak a címlapjára, ám azonban amikor végigolvastam, sokkal inkább a Meseautó című slágernek az egyik versszaka jutott eszembe, és sajnos azt gondolom, hogy államtitkár úr is vagy a kormány tagjai akár ezt dúdolhatták, miközben elfogadták ezt a stratégiát, amely így szól: „Csak álom ez talán, s a boldogság után már holnap mostohán mered rám a valóság. Nem ébredek fel még. Könyörgöm, ó, nagy ég, hadd álmodjam tovább ezt a szép nagy csodát!” Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
