SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem gondoltam volna soha, hogy hazai civil szervezetek egyszer hasonló sorsra jutnak, mint a bolgár, román, albán vagy a mečiari Szlovákia civil szervezetei. A rendszerváltás után voltak olyan országok, amelyek kormányai nem segítették a civil szervezeteik működését, programjait, mondván, mert akkor azok nem lesznek függetlenek, kérjenek támogatást a lakosságtól, vagy pályázzanak külföldi forrásokért. Voltak országok, mint például Magyarország, amelyek fontosnak tartották a civil szférát, megértették, hogy civil szervezetek nélkül nem lehet igazi demokrácia, hogy a helyi közösségek működése, a helyi hagyományok megőrzése civil szervezetek nélkül lehetetlen.
Sok éven keresztül büszke lehettem a hazai gyakorlatra, mert egy olyan támogatási rendszer épült ki, amelyik politikasemlegesen tudott civil szervezetek működéséhez és programjaik támogatásához központi forrásokat biztosítani. Jó példa a hazai környezet- és természetvédő mozgalom támogatási rendszerrel is összefüggő fejlődése. Ezek a civil szervezetek, köztük számos kis helyi csoport komoly állami feladatot tudtak átvállalni a rendszerváltást követő egymásfél évtizedben a környezet- és természetvédelem területén, melyekre nem volt kormányzati kapacitás vagy akár szaktudás.
A környezetvédő civil szervezetek támogatási gyakorlata bebizonyította, hogy lehetséges politikasemlegesen, szakmai szempontok alapján forrásokat szétosztani a civilek között. Mára ezek a források szinte eltűntek. A jó tíz évvel ezelőtti, Turi-Kovács Béla minisztériuma által kezelt több mint 1 milliárdos támogatási összeg ma már a 100 millió forintot sem éri el, pedig hol van az a néhány milliárd forint az MNB alapítványainak juttatott 200 milliárd forintos támogatástól. A környezetvédő civil szektorból jöttem, több mint húszéves civil múlttal a hátam mögött, ezért ezt a mozgalmat jól ismerem, de bátran kijelenthetem, a többi civil szektorra is igaz, hogy ha befektetésnek tekintjük a támogatást, akkor annak a sokszorosát hozzák létre értékben. Ezek a civil szervezetek a szociális, az egészségügy, az oktatás-nevelés, a környezetvédelem területén állami feladatokat vállalnak át, olyan feladatokat, amelyeket az állam sok-sok oknál fogva nem képes ellátni, de az emberek normális életéhez nélkülözhetetlenek.
Az évezred elején jött létre a civil szféra egészét érintő nagyszerű kezdeményezés, a Nemzeti Civil Alap, amelyet mára úgy átalakított a kormánytöbbség, hogy rá sem lehet ismerni. 2004 és 2008 között öt év alatt összesen 33 milliárd forintot osztottak szét az NCA keretében több mint 50 ezer pályázatra, azaz évente 6,5 milliárd forintot. A pályázatokat civil szervezetek által választott kollégiumok bírálták el. A kormányzati delegáltak gyakorlatilag csak ellenőrizték a törvényes működést és elosztást, nem szóltak bele a döntésbe. A fideszes kormányzás alatt a Nemzeti Civil Alapból Nemzeti Együttműködési Alap lett, melynek éves kerete mintegy 3 milliárd forint, azaz fele az NCA-nak, ráadásul a döntések kormányzati többséggel és sokak véleménye szerint politikai szempontok figyelembevételével születnek meg. Erre a lehetőség adott, hiszen a Nemzeti Együttműködési Alap kollégiumaiban hat kormányzati delegált és mindössze három civil választott van.
Az LMP az alábbi okok miatt nyújtott be törvényjavaslatot a környezetvédő civil szervezetek támogatására. 1. A környezetvédelem intézményrendszerének, forrásainak és szakmai kapacitásainak leépülése miatt minden eddiginél nagyobb szükség van a környezetvédő, természetvédő civil szervezetek fennmaradására és programjaira. 2. Ne tegye ki a kormány a hazai civil szervezeteket annak, hogy csak külföldön tudjanak forrásokat találni a működésükhöz és a programjaikhoz, mivel a hazai társadalom nincs arra felkészülve, hogy a környezetvédő civil szervezetek programjait finanszírozza. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
