DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést kérek a lassúságért, de úgy tudtam, hogy le vagyok adva előre jelentkezett hozzászólónak.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Ház! Én is azzal kezdeném a felszólalásomat, hogy nemhogy foghíjas ez a terem, de azon kívül, akinek feltétlenül itt kell lenni, ha jól látom, akkor hatan-heten vagyunk itt, hogy megvitassunk egy eléggé fontos előterjesztést, én úgy gondolom. Az a baj, hogy ez tényleg formalizálja, csak formálissá teszi azt a fajta vitát, amit mi itt lefolytathatunk. Az a baj, hogy ahogyan az már korábban is elhangzott, egy-egy zárszóban kaphatunk némi reflexiót, de arra mi magunk már nem reflektálhatunk, tehát nem alakulhat ki párbeszéd, nem alakulhat ki kontradikció, és valamilyen eleve elrendelt rossztól tartva ezeket a vitákat ha nem érleljük ki, és nem tudjuk elmondani és ütköztetni a véleményünket, akkor tényleg egy formalitás is marad. Én egy picit ezt érzem ennél a beszámolónál is.
Az Állami Számvevőszék, illetve annak az elnöke természetesen az Országgyűlésnek köteles beszámolni, és ezt meg is teszi. Meg is teszi úgy, hogy abban természetesen szép, illusztrált és kifejezetten jó külalakban elénk tárja az elmúlt egyéves működését, amelyről akár még azt is el lehet mondani, hogy 140 milliárd forinttal nőtt az ellenőrzéssel lefedett terület, viszont, ahogyan azt Józsa képviselőtársam is elmondta, nagyon sok milliárd forintra pedig nem terjed ki ez a fajta ellenőrzés.
Ez csak a formalitását mutatja, hiszen azok a konkrét ügyek, amelyeket elmondtunk, így az E.ON gázüzletágának megvásárlása, a nyugdíjalap működése tekintetében vagy a trafikpályázatok tekintetében, itt sokkal több pénzről van szó, mint a 140 milliárd forintról, és ha csak azt a nyugdíjkezelő alap tekintetében feltett hét kérdésünket vesszük, és azokat ha időrendi sorrendbe rakjuk és a működését megpróbáljuk ellenőrizni, még csak nem is célszerűségi szempontból, hanem hogy mi mi után, hogyan következett, én úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket érdemben meg lehetne vitatni. Érdemben lehetne feltenni kérdéseket, és érdemben juthatnánk olyan eredményre, hogy valami célszerű volt, eredményes volt és kifizetődő volt-e, vagy éppen nem volt az. Lehet, hogy nem annak van jelentősége, hogy mikor került elfogadásra, lehet, hogy csak formális jelentősége van, hogy mikor kerül elfogadásra egy szervezetnek a szervezeti és működési szabályzata. Hiszen lehet, hogy a törvényeket ettől még betartották. Mégis úgy gondolom, hogy ha erről nemcsak feltételezéseink lehetnének, akkor célszerűségi és eredményességi szempontú vizsgálatot továbbra is folytathatnánk, és ezt meg tudnánk vitatni, és ezzel talán az átláthatóságot és a közintézményekbe, főleg a demokratikus intézményekbe vetett közbizalmat, úgy gondolom, hogy jobban tudnánk táplálni a magyar társadalomban.
Tehetnénk ezt akkor is, ha nem hatan lennénk a 200 fős parlamentben, és tehetnénk ezt akkor is, ha nem fél 9 környékén lenne ez a vita, és akkor ezt a fajta közbizalmat, én úgy gondolom, hogy nem formálisan, nem erőből, hanem ténylegesen tartalommal telve is meg lehetne szerezni.
Mi ezért benyújtottunk egy módosító javaslatot a mai határozati javaslathoz, be fogunk nyújtani, amelyben egyfelől kijavítanánk azt, hogy megállapítja az Országgyűlés, hogy az Állami Számvevőszék teljesítette a kötelezettségét, kijavítanánk arra, hogy teljesítette az Országgyűlés számára a beszámolási kötelezettségét. Az Állami Számvevőszék ezt a formalitást ki tudta pipálni.
(20.20)
Emellett viszont arra kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy hívja fel arra az Állami Számvevőszéket, hogy az általunk említett három területet, amelyből kettő teljesen biztosan számszerűsíthető, vizsgálja ki. Az egyik 3 ezer milliárd forintról szól. A másik legkevesebb 260 milliárdról, legtöbb 466 milliárd forintról szól, jócskán meghaladva ezzel a GDP 10 százalékát. Ezt a kettő területet, ahol az állam gazdálkodott és közpénzzel gazdálkodott, egészen biztosan, valamint a trafikkoncessziót, a dohányárusítási koncesszió ügyeit, amelynek az értéke pillanatnyilag egyelőre felbecsülhetetlen, megbecsülhetetlen, vizsgálja ki, és tárja elénk ezt a jelentését az Állami Számvevőszék.
Teszünk ebben még egy javaslatot. Azt a javaslatot tesszük, hogy az Állami Számvevőszék, ahogyan korábban is nagyon szigorúan - Cseresnyés Péter képviselőtársunk is mondta - leellenőrizte a Magyar Nemzeti Bank működését, úgy tegye ezt meg most is. Úgy gondolom, a Magyar Nemzeti Bank most az iratkezelési szabályoknál egy kicsit tágabban értelmezett és mélyebb társadalmi, de nem utolsósorban pénzügyi folyamatokat is elindító manőverekbe kezdett, méghozzá tulajdonosi felhatalmazás és tulajdonosi felügyelet nélkül. Zárójelet megnyitom: május 5-e óta nem működik felügyelőbizottság a Magyar Nemzeti Bankban. Tehát olyan manőverekbe kezdett, amelyben 200 milliárd forintot 5 alapítványnak adott, illetve felhatalmazta saját magát arra az igazgatótanácsán keresztül, hogy komoly ingatlanvásárlásokba kezdjen, és az egyiket ebből már le is bonyolította. Úgy gondolom, hogy az Állami Számvevőszéknek ebben van feladata, hogy a Magyar Nemzeti Bank működését és a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodását, eredményességét és célszerűségét ezeknek a közpénzeknek a felhasználását illetően ellenőrizze. Itt a közpénz szót természetesen aláhúzom.
Az a pénz, a nyereség, amellyel a Magyar Nemzeti Bank rendelkezik, lehet árfolyamkockázatból, illetve lehet kamatból. Itt nyereség természetesen a kamatból nem keletkezhetett, itt csak az árfolyamból keletkezhetett ez a nagy mennyiségű pénz. Viszont ezt a pénzt vagy indirekt módon fordítja az állam finanszírozására azzal, hogy államkötvényt vetet az alapítványokkal, amelyeknek odaadta, vagy pedig be is fizethetné egyébként osztalékként az államkasszába. Úgy gondolom, hogy ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása és ezeknek a megnyugtató rendezése egy független intézménynek lehet a feladata, az Állami Számvevőszéké.
És a végén, ha már úgyis a Magyar Nemzeti Bankról beszélünk, szeretném elmondani, hogy Józsa István képviselőtársam, úgy gondolom, talán csak udvariasságból nem említette, hogy most perben áll az Állami Számvevőszékkel azért, mert egy sajtónyilatkozatot tett. Azt a sajtónyilatkozatot tette február 15-én, hogy koholt és koncepciós vádaknak nevezte azokat a napokban ismertetett ÁSZ-jelentésben szereplő megállapításoknak egy részét, amely aláássa a kormány és a jegybank tekintélyét. Ezt mondta el Józsa István tavaly február 15-én, majd utána lefolyt egy per. Azért beszélek erről, mert úgy gondolom, hogy a prudens működéshez valahol ez is hozzátartozik, és ha a prudenciát önmagát is ellenőrzi az ÁSZ, akkor saját magának is úgy kell működnie.
Erről a perről úgy szerezhetett tudomást Józsa István képviselőtársunk, hogy egyszer csak megkapta a végzést, illetve azt, hogy a bíróság őt mire kötelezte. Őt korábban senki meg nem kereste sem sajtó-helyreigazítási kérelemmel, sem az ügy tisztázása érdekében, sem pedig azzal, hogy jelenjen meg egy tárgyaláson. Ez azért fordulhatott elő, mert az Állami Számvevőszék az MSZP honlapjáról a Józsa István által használt azt az irodát jelölte meg kézbesítési címként, ahol fogadóórákat tart. Ez nyilvánvalóan nem az ő lakcíme. Egyikünk sem pártirodában lakik. Így beállt a kézbesítési vélelem a bíróság szerint. Ő sem ellenőrizte le a központi adatnyilvántartásban, hogy megfelelő címre kézbesítik-e az idézést, így érdemi védekezését nem adhatta elő Józsa István ebben az ügyben, és őt el is marasztalták. Természetesen nem hagyta annyiban, és az ügy tovább fog folytatódni, hiszen a kézbesítési vélelem nem állhat így be. Én úgy gondolom, ebben elsősorban az Állami Számvevőszéknek lehetett volna egy olyan feladata, hogy először a nyilatkozattevőt keresik meg azzal, hogy nekik más a véleményük, miért gondolja ezt, természetesen ebben lehetett volna egyeztetni, és sajtó-helyreigazítást is lehetett volna kérni ebben az ügyben. Ha belátta volna egy ilyen párbeszédben az érintett, akkor valószínűleg ezt meg is tette volna, ha erről meg tudja győzni az Állami Számvevőszék jogásza őt. Másfelől természetesen az, hogy ennyire nem átláthatóan sikerül egy peres eljárást, egy nem túl bonyolult peres eljárást lefolytatni, az pedig, úgy gondolom, önmagáért beszél. Természetesen az ügy folytatódni fog.
Azt, amit a módosító javaslatban előadtunk, kérem, hogy mindenki fontolja meg. Nagyon-nagyon sok pénzről van szó. Több mint a GDP 10 százaléka. Ebben az ügyben, úgy gondolom, mindannyiunknak muszáj tisztán látni, hiszen az E.ON-ügyben, nem elismételve az összes elhangzott érvünket, ezen túlmenően is persze keletkezhetnek még iratok, akkor sem láttunk tisztán, amikor döntést hozott a kormány, és most sem látunk benne tisztán. A Nyugdíjkezelő Alap tekintetében muszáj, hogy lássuk, hogyan gazdálkodtak. A trafikkoncesszió tekintetében, nem utolsósorban pedig az MNB gazdálkodásának tekintetében pedig úgy gondolom, mindannyiunk érdeke az, hogy megnyugtató végéhez közeledjen ez a vita. Ebben az Állami Számvevőszék nagy segítségünkre lehet, ezért kérem szépen, hogy támogassák az előterjesztést. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
