DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha a devizahitelkrízis késedelmes, négy év utáni megoldás közeli állapota kapcsán ön a tisztességtelen pénzügyi termékekről beszél, akkor nemcsak arról kellene számot adni, hogy miért van az ország legalább négyéves késedelemben, hanem arról is beszélnünk kell, hogy jelenleg a világon folyik egy olyan tárgyalássorozat az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között, amelyik meg kívánja szüntetni annak lehetőségét, hogy a tisztességtelen, mérgező pénzügyi termékeket egyszer s mindenkorra felszámoljuk.
Egy olyan tárgyalássorozat zajlik az Egyesült Államok és az Európai Unió között, ami alapvetően veszélyezteti Magyarország keleti és dél-európai érdekeit. Veszélyezteti Magyarország GMO-men-tességét, veszélyezteti a helyi élelmiszereket, veszélyezteti adott esetben a gyógyszerárak csökkentését, és veszélyezteti a mérgező pénzügyi buborékok felszámolását. Ezért, azt gondolom, ebben a kérdésben, hogy mi legyen a magyar stratégia, itt egy közös nemzeti érdek megfogalmazásáról van szó, az öt pártnak egyeztetnie kéne a kormánnyal ebben a kérdésben. Adott esetben, ha ez az egyezmény idejön a Magyar Országgyűlés elé, akkor egy megerősítő népszavazást is ki kell írni.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Akkor, amikor ön arról beszél, hogy elég erős-e az ország, és hogy a politikának a közjó kereséséről, az igazságos életről kell szólnia, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy ország erősségét, függetlenségét nagymértékben befolyásolja az, hogy az állampolgárai, a munkások, a kisiparosok, a különböző helyi közösségek föl mernek-e szólalni saját érdekeikért, vannak-e erős helyi közösségek, amelyeknek nem kell attól félni, hogy adminisztratív retorzió éri őket. Szeretném arra emlékeztetni a miniszterelnök urat, hogy ami az elmúlt hetekben történt hecckampány a társadalmi önszerveződésekkel szemben, az túlmegy már azon a határon, ami néhány szervezetnek az esetleges vélt vagy valós szabálytalanságáról szól. Azt kell látni, hogy az elmúlt napok üzenetei egy hadüzenettel érnek fel a bátor, az önmagukat képviselni akaró magyar emberek felé, hogy mindenki megütheti a bokáját, ha munkahelyeken vagy másutt a saját érdekeiért a helyi vagy az országos hatalommal szemben föl kíván lépni.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Akkor, amikor itt dicshimnuszokat zeng a foglalkoztatás bővítéséről, talán azt sem érdektelen figyelembe venni, hogy a foglalkoztatás növekedése Magyarországon nem jár együtt a szegénység csökkenésével. Sőt, ma Magyarország, ha valamiben „jól teljesít” az Európai Unión belül - szigorúan idézőjelben -, az a szegénység növekedése. Az Európai Unión belül az elmúlt években 4 százalékkal növekedett a szegénység, Magyarországon 14 százalékkal. Magyarország ma az élen jár a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya tekintetében: 27 százalék. Görögországban, amelyik a csőd szélén állt az elmúlt években, 20 százalék a súlyos anyagi nélkülözésben élők száma. És nem véletlenül van így, miniszterelnök úr.
(13.40)
A foglalkoztatás nem azért bővül, amit önök - Czomba államtitkár úr és ön is - 2009-ben beígértek, hogy tényleges adófizető munkahelyek, valódi munkahelyek jönnek létre a versenyszférában. Ha az öt főnél többet foglalkoztató vállalkozások szintjét nézzük, nem történik foglalkoztatásbővülés. Annyi történt, hogy a szociális juttatásokat átcserélték a közfoglalkoztatásra, átpakolták az egyik szociális kifizetést egy más típusúba. Ténylegesen a foglalkoztatás nem bővült.
És még valami: miniszterelnök úr, egy olyan országban, ahol folyamatos a forráskivonás a tudásgazdaságból, ott ki kell mondanunk azt, hogy az igazi kérdés ma Magyarországon az, hogy Magyarország egy közmunkaalapú társadalom lesz vagy egy tudásalapú társadalom. Egy olyan országban, ahol 2002-2003-hoz képest, amikor a GDP 6 százalékát tették ki az oktatási költések, ma ugyanez 4 százalék alá megy, szembe kell azzal nézni, hogy amíg a magyar nemzetgazdaság nem képes magasabb hozzáadott értéket termelni, a magyar emberek bére hosszú távon nem fog tudni növekedni. Magyarországon a K+F, a kutatás-fejlesztésre fordított GDP-arányos összeg 1 százalék. Az Európai Unión belül ez 2 százalék, Skandináviában ez 4 százalék. Miniszterelnök úr, azok a sikertörténetek, amikről ön beszélt akár júliusban, illetve más esetekben is az elmúlt hetekben, olyan országokról szólnak, amelyek elsősorban a tudásba, a szellemi tőkébe, a természeti tőkébe fektettek be. Így lehetett magasabb hozzáadott értéket termelni, és nem az iparágak XIX. századi versenyeztetésében látták a felemelkedés zálogát, hanem abban, ha a kiművelt emberfők ott maradnak abban az országban, és ott próbálnak világhírű termékeket létrehozni. Magyarország nem ebbe az irányba halad, a tehetséges fiatalok ma úgy látják, hogy nem tudják Magyarországon kibontakoztatni a tehetségüket, ezért fenyegeti Magyarországot egy unokák nélküli ország rémképe.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Akkor, amikor a foglalkoztatás bővüléséről beszél, arról is számot kéne talán adni, hogy miközben önök például a Hankooknak, ön és Kóka János kedvenc multinacionális befektetőjének egy munkahelyért 19 millió forintot adnak, vagy az Apollo Tyresnek 30 millió forintot adnak egy munkahelyért, közben a magyar kis- és középvállalkozások 2-3 millió forintot kapnak egy-egy munkahelyért. Arról van szó, hogy szembementek a 2009-10-es ígéreteikkel, nem szűkítették a szakadékot a multinacionális szektor, illetve a kormányzati beszállítók, a fideszes, mindenkori kormány közeli oligarchák és a hazai kkv-szektor között, ez a szakadék bővült.
Érdemi foglalkoztatásbővülés Magyarországon akkor lesz, hogyha a hazai kis- és középvállalkozói szektor tud növekedni. Ma ellentétes irányba megy az ország. Önök a családi gazdaságok megerősítéséről beszéltek, ehhez képest 2010 és 2014 között 15 százalékkal csökkent a családi gazdaságok aránya; ma 300 hektár felett 25 százalék birtokolja a földterület 84 százalékát.
Önök kiemelt stratégiai partnerségi megállapodásokat kötnek nagy multinacionális cégekkel, a multik zsebét tömik sok pénzzel. Ehhez képest azt láttuk, hogy az elmúlt hónapokban a Jabil Circuit például 700 főt bocsát el, a Tesco szintén 700 főt, a Microsoft 1800 főt, és sorolhatjuk tovább. Ez a foglalkoztatáspolitika, miniszterelnök úr, egy csődtömeg. Szerves folytatása annak, amit az ön elődei folytattak Magyarországon, semmi köze nincs ahhoz, ami Magyarországot egy felemelkedő pályára állítja. Választani kell: egy összeszerelő országot akarunk vagy pedig egy megújuló Magyarországot. Egy megújuló Magyarország a tudásgazdaságba, a természeti és a humán tőke fejlesztésébe történő befektetésről szól, arról, hogy végre a belföldi tőkeképző képességet, a helyi gazdaságot erősítjük meg. Így lesz az embereknek több pénzük, így lesz az embereknek esélyük arra, hogy a szülőföldön maradva megpróbálják kiteljesíteni a saját tehetségüket.
Az az irány, amibe ön vezeti Magyarországot, nem ide vezet. Oda vezet, hogy az, aki tehetséget érez magában, az azt nézi, hogy hogyan hagyhatja el mielőbb ezt az országot.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)
