SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem is gondoltam, milyen aktualitása lesz ennek, hogy jobbikos képviselőtársam itt leméregzöldezte azokat, akik esetleg azt gondolják, hogy nem szerencsés olyan műtárgyakkal ellátni egy folyót, ami a működőképességét befolyásolja, de így külön örülök neki, hogy a mai napon erről beszélhetek, ugyanis a mai napon 43 éves a Greenpeace.
Megalakulása a kanadai Vancouverben történt 1971-ben, és onnantól kezdve gyakorlatilag a világ legfontosabb környezetvédelmi kérdéseiben ért el eredményt. ’71-ben azért béreltek halászbárkát, hogy atomkísérleteket akadályozzanak meg, és olyan helyekre menjenek el a bárkájukkal, ahol ilyenek zajlanak, és ezt sikeresen tették. ’75-ben teljes egészében felfüggesztették az ő hatásukra a francia atomkísérleteket is, ’83-ban már egyezmény született arról, hogy tíz évig semmilyen nukleáris hulladékot nem süllyesztenek el a tengerben. ’86-ban ők léptették életbe a nemzetközi bálnavadászati tilalmat, ’87-ben beszüntették a veszélyes hulladékok elégetését az Északi-tengeren.
Gyakorlatilag a mai napig rengeteg dolog tudható be a környezet- és természetvédelmi tevékenységüknek, és ennek apropóján, kérem, nézzék el, hogy a címtől eltérően hadd térjek át egy másik témára. Ugyanis múlt hét pénteken abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Magyar Természetvédők Szövetségének meghívására a magyar szövetség 25. születésnapján vehettem részt a Magyar Országgyűlés házelnökével, Kövér László úrral és több parlamenti párt képviselőjével együtt.
(22.30)
Mind a Greenpeace, mind a Magyar Természetvédők Szövetsége nagyjából arra ösztökél, hogy felidézzem azt a törekvést, azt a tevékenységet, amit sok-sok civil ember, sok-sok magánszektorban lévő ember és sok-sok szakember ölelt fel annak érdekében, hogy valamennyien összeállva és szervezetté alakulva arról beszéljenek, hogy a környezet- és természetvédelem fontossága miért kiemelkedő.
A magyarországi zöldmozgalom történetében a Magyar Természetvédők Szövetsége éppúgy meghatározó, mint néhány más természetvédelmi szervezet, ugyanakkor az a végvárrendszer, ami létrejött és szinte az ország teljes területét lefedte, erősen sebezhető lett. Egy kicsit bánom, hogy ebből a végvárrendszerből a Dráva környékén nem volt olyan, aki képviselőtársamnak fejlesztette volna az ökológiai érzékeit, mert ez sokat segített volna a mostani viták elkerülése és megelőzése érdekében, viszont az ország nagyon sok részén, megyeszékhelyeken és kistelepüléseken egyaránt jöttek létre a kilencvenes évek elejétől kezdve olyan vidéki munkahelyeket fenntartó civil szervezetek, amelyeknek mindenféle kormánypropagandától eltérően semmiféle politikai tevékenységet nem állt szándékukban végezni, hanem egyszerűen nádi poszátákat mutattak meg gyerekeknek, hogy az miért is jó, ha a nádasban van, és halfajokat mutattak meg, hogy miért jó az, ha esetleg ökológiai funkcióját betöltve egy folyó képes ökológiai folyosóként is üzemelni.
Ez a szemléletformáló munka, ez a tevékenység az, ami számos kormányzati kritika célpontjába került az elmúlt időszakban. Az még önmagában nem is lenne baj, ha csak kritizálnák ezeket a szervezeteket, de valójában mindez annak a tudatos környezetvédelmi és természetvédelmi szervezeti leépítésnek a részét képezi, ami gyakorlatilag az ország környezetbiztonságát veszélyezteti lassan. És mindennek a civil háttere, mindaz, amit a Greenpeace az elmúlt 43 évben képviselt, mindaz, amit az MTVSZ az elmúlt 25 évben képviselt, mindaz, amit a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az elmúlt 40 évben képviselt, most erősen veszélyeztetett. Nagy-nagy fájdalommal hallom jobbikos képviselőtársaimtól, és belátom, hogy a magyar egészségügy problémája is olyan súlyos, hogy a parlament falai között kell egyre több szót ejtenünk róla, mert a kormányzat erre a problémára szemlátomást nem igazán kíván reagálni kormányzati tevékenységével, de kérem, fogadják el tőlem azt, hogy a magyar környezet- és természetvédelem helyzete és a környezetbiztonság jelenlegi állapota is erősen beletartozik abba a kategóriába, ami a kormányzat mostohagyermekeként a lehető leginkább leépítés alatt áll.
S ennek a zöld civil szervezetek jelenlegi struktúrájában való működése alapvetően veszélyeztetett, hiszen most már lassan megszűnt minden olyan pályázati forrás, amely segítené ezek működését. A Nemzeti Civil Alap után létrejött új forrás, amely 7,7 milliárdról alig másfél milliárdra csökkentette a civil szervezetek támogatását, gyakorlatilag kizár minden olyan szervezetet, amelyek nevében a „keresztény”, a „polgári” vagy az ehhez hasonló szavak nem szerepelnek, és ellehetetleníti az összes olyan civil szervezetet, amely nem ezt az érdekkört támogatja. A zöld civil szektornak egy ’71-ben indult fellendülését láttuk az elmúlt negyven-egynéhány évben, és most Magyarországon ennek a visszaépülését. Arra kérem önöket, hogy ennek a problémájára is vessenek figyelmet. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
