LÁZÁR JÁNOS,
LÁZÁR JÁNOS,
LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Képviselő Asszony! A megállapításával, ami helytelennek bélyegzi, ha az állami pénzek felhasználásának átláthatóságát vizsgáló szervezet egy átláthatatlan szervezettől bérel ingatlant, teljes egészében egyetértek. Magam folyamatosan támogattam először frakcióvezetőként, majd a Miniszterelnökségen dolgozó kormányhivatalnokként vagy állami vezetőként azt, hogy az összes offshore-szerződést mondja fel a kormány.
Szeretném megjegyezni, hogy ma Magyarországon a belvárosi ingatlanok, amelyek a parlamenthez közel vannak - nem tudom, hogy szándékosan-e vagy szándék nélkül - szinte kivétel nélkül offshore tulajdonban vannak, és nincs egyetlenegy állami tulajdonban lévő ingatlan sem. Ez azt jelenti, hogy ha a kormány, mondjuk, a minisztériumok elhelyezésére bérelni akar ingatlant, akkor az elmúlt 12 évben azzal a gyakorlattal kellett szembesülnie, hogy ezek vagy magántulajdonban vannak és átláthatóak - ez a jobbik variáció, bár ez sem pont ideális, vagy pedig átláthatatlan magántulajdonban vannak, offshore cégeknél.
A kormánynak az az álláspontja, hogy ezt ki kell tisztítani, és kormányzati épület a következő időszakban csak átlátható viszonyok között bérelhet lehetőség szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől ingatlant, vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől kaphat térítésmentes használatba. Erre törekszünk. A mostani átszervezések is azt a célt szolgálják - amik a kormány háza táján történnek - az elhelyezéssel kapcsolatban, hogy minden egyes kormányzati épület lehetőség szerint állami tulajdonba kerüljön. Nem a Fidesz volt az, amely ’98 és 2002 között privatizálta ezeket az ingatlanokat, hanem a belvárosi ingatlanpanamák még ’98 után, majd 2002 után történtek meg.
Ami pedig a vizsgálatot illeti, amit indított a norvég alapnál, egy 40 milliárd forintot fölhasználó alapnál a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal - a miniszterelnök utasítására -, ott még egyszer szeretném hangsúlyozni, amit a napirend előtti felszólalására válaszoltam: azt kell eldönteni, hogy a norvég alapban lévő pénz közpénz vagy magánpénz. Ha közpénz, akkor önöknek, akik következetesen az elmúlt négy esztendőben a nyilvánosság oldalán álltak, követelték a közpénzek nyilvánosságát, akkor önöknek most is a közpénz nyilvánosságát kell követelni.
Az nem lehet, hogy az önökhöz közel álló szervezetekre nem vonatkoznak a közpénzek nyilvánosságára vonatkozó szabályok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), másra pedig igen. Kérem, képviselő asszony, ebben is legyen kitartó és következetes! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
