DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bevezetőben szeretném azt világossá tenni, hogy valójában az előttünk fekvő törvényjavaslat a címe ellenére nem reklámadó, hanem médiaadó. Azért fogalmazok így, mert amennyiben reklámadó-törvényjavaslat lenne, a célja a reklámozás, a reklámpiac újraszabályozása lenne, ehhez képest ennek a törvényjavaslatnak a célja a médiapiac újrafelosztása, a médiapiac újraszabályozása. Médiaadó, mert nem a reklámszolgáltatókat vonja be az adóalanyi körbe, hanem a médiaszolgáltatókat.
Elöljáróban azt is szeretném rögzíteni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója el fogja utasítani ezt a törvényjavaslatot, viszont szeretném világossá tenni, hogy egészen más indokok alapján, mint az álbaloldali liberális ellenzék.
(9.50)
Tisztelt Országgyűlés! Egy reklámadóra, ami nem médiaadó, szüksége lehet és szüksége van Magyarországnak. Szüksége van Magyarországnak is, és szüksége van ma a világon minden társadalomnak azért, mert valójában annak a nyilvánosságnak, amit a reklámozás, a reklámpiac befolyásol és megvásárolt, ma már vajmi kevés köze van a kritikai nyilvánossághoz.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy az elmúlt fél évszázadban a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása egyet jelentett a korábbi kritikai nyilvánosság könnyen fogyasztható piaci termékké alakulásával. Azt is láthattuk, hogy - Jürgen Habermast idézve - az okoskodás, a kritikai okoskodás tendenciaszerűen fogyasztássá alakul át, és a nyilvános kommunikáció teremtette összetartozás az elszigetelt befogadás mindig egyhangú aktusaira esik szét. Éppen ezért, amikor a fogyasztói kultúra politikátlanított nyilvánossága elnyeli a népszavazásossá vált politikai nyilvánosságot, vagy más dimenzióban a kultúrán okoskodó közönség kultúrát fogyasztó közönséggé alakul át, a reklám funkcióit elsajátító nyilvánosság a politikai és gazdasági befolyásolás közegeként válik nem politikaivá, depolitizálódik és látszólag privatizálódik. Ez a privatizálódási tendencia attól hatékony, hogy a fogyasztóközönség tudatában is lejátszódik, mivel nemcsak a modern média által létrehozott világ virtuális valóság, de a magánszféra integritása is illuzórikus, és éppen ezt az illúziót viszik át olyan viszonyokra, amelyek már régen megsemmisítették ennek alapjait, másodszor pedig ezeket oly mértékben alkalmazzák politikai tényállásokra, hogy a nyilvánosság az egyéni élettörténetek közzétételének szférájává válik - írta évtizedekkel ezelőtt Jürgen Habermas.
Ezért állítjuk azt, hogy önmagában a politikátlanított nyilvánosságnak a sajtószabadsághoz semmi köze. Tehát tényszerű az a probléma, hogy abban a mai nyilvánosságban, ahol a reklám, a fogyasztói társadalom kényszerei alakították át a nyilvánosságot, valójában a legnagyobb elérésű médiumok politikátlanítódtak, és egy olyan rendszer fenntartásához járulnak hozzá, amelyiknek a lényege az, hogy a lebutítással, a politikai tartalom száműzésével féken tartsák a tömegeket. Szembe kell azzal nézni, hogy a globális kapitalizmus és a globális kapitalizmusban a fogyasztói társadalmak pontosan úgy működnek, hogy a kritikai potenciált a társadalmi nyilvánosságból száműzzék.
Éppen ezért azok a médiumok, amelyek alapvetően a kereskedelmi termékek reklámozásából, a kereskedelmi szolgáltatások reklámozásából élnek, ma nem elemei a kritikai társadalmi nyilvánosságnak. Sőt, továbbmegyek, egy rendszerkritikus pártnak minduntalan rá kell mutatnia arra, hogy ez a reklámpiac, ez a médiapiac ma szerte a világon érdekelt a globális kapitalizmus jelenlegi irányának a fenntartásában, érdekelt a túlfogyasztás fenntartásában, érdekelt egy olyan politikátlanított nyilvánosság fenntartásában, amelyik féken tartja a tömegeket, elejét veszi mindenféle lázadásnak.
Éppen ezért szeretnék egy nagyon világos határvonalat vonni az LMP álláspontja és egyébként az ellenzék különböző más erői által megfogalmazott kritikák között, és továbbmennék. Nem pusztán arról van szó, hogy a fogyasztói társadalomban a média, a reklámozás tulajdonképpen a tömegek féken tartásának igen hatékony eszközévé vált. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a rendszerváltás után először a reklámadó ötletét éppen zöldmozgalmak, egész pontosan a Levegő Munkacsoport vetette fel. Annak idején a Levegő Munkacsoport hosszú évekkel, inkább évtizedekkel ezelőtt azért javasolta a reklámadó bevezetését, hogy egyrészt a túlfogyasztást egy ilyen eszközzel lehet megfékezni, másrészt pedig egy reklámadóval lehet a reklámozókat rászorítani arra, hogy tisztességesen tájékoztassák a társadalmat, tisztességesen tájékoztassák a tőkés társaságok a fogyasztókat.
A reklámadónak abban a koncepcióban, amit a zöldmozgalmak megfogalmaztak, pontosan az lenne a célja, hogy a globális kapitalizmus működésének az úgynevezett negatív externáliáit, tehát a környezeti-társadalmi kárait legalább enyhítse, ha fölszámolni nem is tudja. Éppen ezért nagyon fontos különbséget tenni egy reklámadó és egy médiaadó között. Egy reklámadót, ami valóban a túlfogyasztást akarja visszafogni, egy reklámadót, ami valóban azt a célt szolgálja, hogy a globális kapitalizmus jelenlegi működésének a negatív környezeti-társadalmi hatásait ellensúlyozza, mi támogatni tudnánk.
Annak idején a Levegő Munkacsoport például arra hívta föl a figyelmet, hogy mondjuk, egy autóreklám soha nem figyelmeztet a gépjármű-közlekedés súlyos környezeti és egészségügyi következményeire, hiszen nyilvánvaló, hogy az autógyártó cégeknek ez nem érdekük. A mosóporreklámok soha nem említik azt a környezeti kárt, amit egyébként az ilyen termékek okoznak az élővizek sok esetben végleges elszennyezésével. Az élelmiszerreklámok például soha nem adnak tájékoztatást arról, hogy egy adott étel-ital elfogyasztása konkrétan milyen kárt okozhat nemcsak a ma élő emberi szervezetben, hanem adott esetben a jövő generációban, adott esetben a talajba belekerülve a különböző természeti erőforrásokban.
Ugyanakkor azt is szeretnénk világossá tenni, hogy ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, ez a reklámadónak nevezett médiaadó nem a túlfogyasztást korlátozza, hanem kijelöli a túlfogyasztás haszonélvezőit. Ami az alapvető kritikánk a törvényjavaslattal kapcsolatban, és amiért az LMP frakciója nemmel fog szavazni, hogy ez a koncepció, ez a törvényjavaslat nem a túlfogyasztás visszametszésére szolgál. Ez a törvényjavaslat nem arra szolgál, hogy megregulázza a tőkés társaságokat, és próbálja a jelenlegi rendszer káros társadalmi-környezeti hatásait mérsékelni, ez a törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a túlfogyasztás jelenlegi szintjének fenntartása mellett a túlfogyasztás haszonélvezőit hatalmi szóval kijelölje.
Tisztelt Országgyűlés! Állításom, illetve állításaim alátámasztására néhány elemet szeretnék még jelezni. Egyrészt nagyon fontos, hogy addig, amíg az eddigi reklámadó-koncepciók, amiket különböző pártok, illetve zöldmozgalmak korábban megfogalmaztak, mindig a reklámot, a reklámozást és a reklámszolgáltatókat célozták, ez a törvényjavaslat a médiaszolgáltatót teszi meg az adó alanyává, az internetes sajtópiacon egyébként egészen abszurd helyzeteket okozva, nem utolsósorban ez a szabályozási technika tág teret ad a kibúvóknak, a különböző kiskapuknak.
Másodsorban: a túlfogyasztást hatékonyan akkor tudja korlátozni egy reklámadótörvény, ha alapvetően a nyereségre céloz. Ez a törvényjavaslat a bevételre céloz, sőt azt is megpróbálja kijelölni, hogy mely tőkés társaságok milyen nyereséget érhessenek majd el. Innentől kezdve nyilvánvaló a hatalmi cél, és egyáltalán nem látszik, hogy hogyan fogja ez a törvényjavaslat a túlfogyasztás korlátozását elérni.
Harmadrészt: érthetetlen az is, hogy miért az évközi időzítés, miért a kivételes sürgős eljárás. Egy mégoly megalapozott társadalmi hatás kiváltását szolgáló adótörvény is adótörvény. Egy új adónemet egyébként a költségvetési év vége felé, a következő költségvetési évre szoktak bevezetni, akkor is, ha nem százmilliárdos bevételt várnak, csak 8-11 milliárd forintot.
Negyedrészt: az a költségvetési érdek, amit az újdonsült szuperminiszter megfogalmazott, nevezetesen, hogy a reklámadóból eredő 8-11 milliárd forintos bevételt milyen célra kívánják felhasználni, természetesen tökéletesen nevetséges. Azt állította Lázár János, hogy a reklámadó bevételét oktatási célokra használják fel. Akkor lássuk, hogyan állunk az oktatási költségvetéssel az elmúlt években! Csak az elmúlt négy évben a közoktatásból 200 milliárd forint tűnt el. 2009, tehát Bajnai Gordon országlása óta a felsőoktatásból 80 milliárd forintot vettek ki. Az LMP választási programja szerint a következő négy évben az oktatásba, a tudásgazdaságba legalább 700 milliárd forintot kellene fektetni.
(10.00)
Ehhez képest, miközben pofátlanul viszik ki, talicskázzák ki az oktatásból, a tudásgazdaságból a költségvetési pénzeket és szűkítik be a felemelkedés csatornáit, közben azt állítják, hogy egy 8-11 milliárdos állami bevételt oktatási célokra akarnak fordítani. Hát kit néznek hülyének? Ne nevettessék már ki magukat! Teljesen nyilvánvaló, hogy az a bevétel, ami a reklámadóból várható, eltörpül azokhoz a megszorításokhoz képest, amit az Orbán-kormány - illetve elődei, a Bajnai- és a Gyurcsány-kormány - alkalmaz, amivel sújtotta és sújtja a tudásgazdaságot.
Tisztelt Országgyűlés! Három alapvető szempont van, ami miatt ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Egy reklámadónak - nem médiaadónak, egy reklámadónak - helye van és úgy van helye a szabályozásban, a magyar adórendszerben, hogy mellette a parlament megtiltja a kormányzati propagandát úgy, ahogy azt az LMP már több esetben követelte, megtiltja a monopolhelyzetben lévő, tehát nem versenyző állami, önkormányzati cégek marketingtevékenységét, promóciós költéseit, hogy ne lehessen MVM-es meg paksi pénzekkel manipulálni a médiapiacot. Ha ezt nem teszi meg, akkor az egyik oldalon sújt bizonyos szolgáltatókat a reklámadó, a másik oldalon pedig az állam a nyakló nélküli állami, önkormányzati költésekkel ki tudja jelölni a túlfogyasztás haszonélvezőit. Ebben a körben pedig nagyon fontos lenne - igazából már legalább húszéves késésben vagyunk -, hogy törvény szabályozza az állami, önkormányzati cégek hirdetési politikáját. Azt kell mondjam, hogy még egy rossz törvény is jobb lenne ezen a területen, mint a teljes szabályozatlanság.
Másodsorban: ez a törvényjavaslat egyáltalán nem szól fenntarthatósági szempontokról, nem látunk hatástanulmányokat. Novák Előd képviselőtársam is már teljes joggal kérte számon, hogy a jogalkotási törvénynek megfelelően hol vannak a hatásszámítások, milyen területeken milyen hatásokat fog kiváltani ez a törvényjavaslat, és nem látjuk azt, hogy milyen célokat fog ténylegesen szolgálni ez a reklámadóbevétel. Amikor fenntarthatósági szempontokról beszélünk, a társadalmi fenntarthatóságra is gondolunk. Nem világos az, hogy hány munkahely fog így megszűnni, hány jól képzett fiatalt fog még külföldre száműzni a kormány, és nem látjuk azt sem, hogy ez az adó, ez az új adónem milyen hatással van a társadalmi célú, tehát a közhasznú reklámokra. Félünk attól, hogy ez az újabb adókivetés így, ebben a formában pontosan a társadalmi célú reklámokat fogja a nagy médiumokból, a nagy elérésű médiumokból száműzni.
Végezetül pedig szeretnék szólni arról is, hogy addig, amíg egy kétkulcsos reklámadóval egyet tudnánk érteni, amelynek a legmagasabb kulcsa 20 százalék - s korábban még erről volt szó kormányoldalon is -, ez a mostani reklámadó-koncepció nyíltan beleavatkozik két kereskedelmi televízió versenyébe, és ezt a feltevést a tegnap benyújtott módosító javaslat megerősíti. Azzal nekünk semmi problémánk nem lenne, ha a kereskedelmi televíziókat egyenlő mércével mérve közszolgálatiságra, a közérdek szolgálatára szorítaná végre a törvényhozás. Ezt követeltük egyébként a médiatörvény vitájában is. Az viszont elfogadhatatlan, hogy most már sokadik alkalommal a saját hatalmi érdekei miatt a Fidesz-KDNP kijelöli a számára kedves vállalkozásokat minden piacon. Elfogadhatatlan a személyre szabott jogalkotás, elfogadhatatlan az, hogy egyetlen törvényi intézkedéssel próbálnak beleavatkozni két kereskedelmi szereplő harcába.
Tehát támogatható lenne ez a javaslat abban az esetben, ha az állami, önkormányzati hirdetési politikát szabályoznák, ha fenntarthatósági szempontokat szolgálna és nem lenne személyre szabott. Összességében pedig: ha nem média-, hanem reklámadóról tárgyalnánk.
Köszönöm szépen.
