NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom 2009-ben javasolta először a reklámadó bevezetését, mely főként a multinacionális cégeket sújtaná, az ellenzék balliberális pártjainak legnagyobb bánatára. Ezzel azonban nem egy újabb sarcot akartunk kivetni, hanem tulajdonképpen „a szennyező fizet” elve alapján a kulturális környezetszennyezés költségeit kívántuk az érintettekkel megfizettetni, ugyanis sajnos a kormánypárt javaslata - a jelenlegi is - a mi elképzeléseinktől számos ponton különbözik.
A mi alapfilozófiánkat tehát röviden elmondtam, a konkrét reklámadóra vonatkozóan pedig két tervezetünk is volt. Az eredeti tervünk csupán a médiaszolgáltatókra vonatkozó különadó volt, ami sávos formában objektív szempontrendszer szerint meghatározott társadalmilag értékesebb és hasznosabb tartalmakat, és ezeket semmilyen vagy alacsonyabb adókulccsal támogatta, a kevésbé értékeseket és károsakat pedig magasabb adókulccsal büntette volna.
Az elmúlt években többször is javasoltuk a főként a multicégeket sújtó reklámadó bevezetését. Először 2010. október 25-én szavazta le az Országgyűlés a Jobbik reklámadóra vonatkozó javaslatát. Maga L. Simon László is nemmel voksolt itt a plenáris ülésen 2010. október 25-én, és nem mondhatja azt, hogy annak a részleteivel ne értett volna egyet, és ezért kényszerült nemmel szavazni; szokás szerint zsigerből, olvasatlanul szavazták le a kormánypárti képviselők a javaslatainkat, hiszen tulajdonképpen ez egy egyetlen mondatos javaslat volt, amit a médiaalkotmány vitájában benyújtottunk.
A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat esetén volt egy olyan módosító javaslatunk, miszerint - egyetlen mondat – „a médiatartalom-szolgáltatók reklámbevételéből származó jövedelmükre kivetendő különadó rendszerét törvényben rendezi az Országgyűlés”. Tehát egy törvényben rögzítettük volna a reklámadó kivetésének szükségességét, és annak a részleteit egy külön vitában lehetett volna vagy lehet most lefolytatni. Végül is teljesült szóról szóra ez a jobbikos akkori módosító javaslat, amit akkor törvénybe akartunk foglalni, anélkül is, hogy akkor törvénybe foglaltuk volna, de sajnos ehhez addig sok idő el kellett teljen.
Akkor is már azzal indokoltuk az úgynevezett reklámadó bevezetését, hogy a költségvetés elsősorban újabb bevételi forráshoz juthatna anélkül, hogy már az így is tűrőképessége határán álló magyar lakosságot sarcolná meg. Az általunk már egyébként korábban is felvázolt kiszabási mód alapján a médiaalkotmány alapelveinek megfelelő műsorszerkesztési elvekre lehetne sarkallni a médiatartalom-szolgáltatókat. Tehát nemcsak hogy bevételhez juthatna a költségvetés, hanem egyfajta tartalomszabályozás is elvárható egy olyan reklámadótól, amit a Jobbik vezetne be.
Ezt azonban sajnos leszavazták 2010. október 25-én is, ezt az egy mondatot, és a későbbi időszakban is. Hiszen a kormány körülbelül egy éve a saját honlapján tett közzé egy reklámadó-tervezetet. A nemzeti ellenzék, tehát a Jobbik, üdvözölte is a kormány belátását így évek elteltével, bár egy kicsit fájó volt, hogy csak az EU nyomására voltak hajlandók meglépni ezt, és az egymillió magyar embert képviselő Jobbik javaslatát korábban nem fogadták meg. Ez sajnos gyakori, gyakran láttuk ezt. Például ugyanez történt a médiatörvénnyel is. 2011 márciusában olyan uniós módosításokat fogadott el az Országgyűlés, melyek egy részét korábban hiába nyújtottuk be módosító javaslatként itt a Jobbik képviselőiként.
Azt gondolom, hogy a magyar nemzet kulturális szabadságharcának része a kereskedelmi médiumok, főként a két nagy tévétársaság megregulázása. Hazánkból való kivonulásukkal riogattak tavaly, ma már csak azt hazudják - bár szintén teljesen hihetetlen módon -, hogy épp a legtöbb nézőt vonzó műsoraikat szüntetik meg. Azonban, ha még ad absurdum ki is vonulnának, ez komoly eredmény volna, hiszen utat nyitna a színvonalas televíziós szórakoztatás, többek közt a történelmi magyar játékfilmek, sorozatok gyártása előtt. A közmédiumok nézettségének növekedése pedig reklámbevételek növekedésével is járna, ezért sem lett volna szabad meghátrálnia a kormánynak a kereskedelmi médiumok riogatásától tavaly, hiszen visszavonták gyakorlatilag vagy be sem nyújtották végül ezt a kormány honlapján közzétett törvénytervezetet.
Ami az ellenzék balliberális pártjainak tiltakozását illeti, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szerintük ismét inkább a tűrőképességük határán álló magyar embereket kellene megszorítani. A Jobbik viszont, korábbi javaslatához hűen, csak annyi könnyítést adna főként a multicégeket sújtó reklámadó kapcsán, hogy a társadalmilag hasznos világképeket sugárzó hirdetések mentesülnének az adó alól. Például, ha mondjuk, egy joghurtreklám nem egy egykézést mutat be, nem is nyűgként mutat be egy nagycsaládot, hanem egy idilli képként, akkor már-már társadalmi célú üzenete is van egy ilyen, amúgy alapvetően kereskedelmi célú hirdetésnek, reklámnak, és így ezért, mondjuk, a reklámadó alól mentesíteni lehetne. Ez ebbe a rendkívüli eljárásban tárgyalt javaslatba sajnos nem illeszthető be így, hogy három óránk volt módosító javaslatok benyújtására, és ez alapvetően egy más koncepció volna.
Emlékeztetni kell arra is, hogy tavaly nyáron, a rendkívüli ülésszak utolsó napján napirend után szólaltam fel még a reklámadó bevezetését követelve, amikor a kormány kihátrálni látszott ebből, és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter rendkívül szokatlan módon, napirend utáni felszólalásomat is megvárva reagált erre. Ekkor is már fokozódott a gyanú, hogy itt nagyon komoly lobbiérdekek állhatnak a háttérben, ha szükségesnek tartotta egy napirend utáni felszólalásra reagálni, amit általában államtitkári szinten sem szoktak megtenni.
Akkor azt mondta válaszában nekem, idézem: „A magyar kormány most azt mérlegelte, hogy ennek az adónak a bevezetésére szükség van-e vagy nincs. A költségvetés nem teszi szükségessé, hogy egy ilyen adó bevezetése megtörténjen.”
(9.40)
Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, hiszen rengeteg olyan javaslat nem kerülhetett napirendre itt az Országgyűlésben, amelyek esetében állami forráshiányra hivatkozhattak. Például nem kerülhetett napirendre hazánk legnagyobb problémájának, a demográfiai katasztrófának orvoslására kidolgozott kormányzati javaslatcsomag - hogy csak egy saját köreikből, mondjuk Révész Máriusztól érkező javaslatcsomagra irányítsam a figyelmet, és nem is oly sok más, jobbikos konstruktív javaslatra -, ezért én azt gondolom, hogy elfogadhatatlan Varga Mihálynak az az egy évvel ezelőtti indoka, hogy nincs szükség több költségvetési bevételre, mert tulajdonképpen már el se tudjuk költeni azt a sok pénzt, amire az ő áldásos tevékenységük miatt szert tett a központi költségvetés.
Ráadásul a reklámadót az Iránytű Intézet reprezentatív felmérése szerint a választópolgárok döntő többsége támogatná. (L. Simon László: Na!) Örülök, hogy L. Simon László is figyel erre, és én nem rejtem véka alá az ilyen, hozzánk is eljutott információkat, mint ahogy sajnos nem láttuk a törvényjavaslat indokolásában, bár a házszabály szerint a becsült társadalmi-gazdasági hatásokat bele kellene venni egy ilyen törvényjavaslatba, még ezeket a felméréseket is, amire most itt az előterjesztésében hivatkozott, hogy az elmúlt hetekben végeztek ilyen felméréseket, nem tudjuk, nem látjuk a konkrét számokat. Én azt gondolom, korrekt lett volna ezt benyújtani, mint ahogy én már tavaly ősszel is egyébként, pont a kormány javaslatának szinte egy az egyben való benyújtásával csak az indokoláson változtattam, tehát a saját javaslatukat nyújtottam be, ott indokolásként felhoztam. És az, hogy az Iránytű Intézet reprezentatív felmérése szerint több mint kétszer annyian helyeslik a reklámadót, mint ahányan elutasítják, az azért is figyelemre méltó, mert az adókat zsigerből ellenzik az emberek.
Most tehát azt láthatjuk, hogy nem akarták a multicégeket megterhelő reklámadót bevezetni a tavalyi évben, kihátrált a kormány. Sajnos úgy tűnik, hogy a tavalyi évben, amikor ezt először felvetették, akkor a törvényjavaslattal csak zsarolták az érintett kereskedelmi médiumokat, hogy még kormánybarátabbak legyenek a választások előtt, végül paktumot kötöttek, a Fidesz a TV2-nek a Simicska Lajos, Nyerges Zsolt fémjelezte cégbirodalom általi felvásárlása nélkül is növelhette a befolyását. Így tehát úgy tűnik, hogy a Jobbikra vár a kereskedelmi médiumok megregulázása, ami az eddig következmények nélkül maradt törvénysértéseiket illeti, hiszen sajnos a Médiatanács is rendre következmények nélkül hagyja akár a százszámra való törvénysértéseket, amelyek egyébként még visszaköszönnek olykor a Médiatanács éves jelentéseiből is, de mégis következmények nélkül maradnak. Tehát akármilyen társadalomromboló műsort vagy súlyosan kiegyensúlyozatlan híradást sugároztak, ezek eddig sajnos következmények nélkül maradhattak.
Rendkívül álságosnak tartom a komoly befolyással rendelkező média- és üzleti körök összefogását és tiltakozását, hiszen az ő hangjukat csak most halljuk a reklámadó miatt. Korábban, amikor mondjuk, Európa legmagasabb áfakulcsát vezették be Magyarországon, vagy bárhogy sanyargatták a kisembereket, mondjuk, az üzemanyagok rendkívül magas adótartalmaival, akkor soha nem hallottuk az ő hangjukat, tehát finoman szólva nem etikus, hanem inkább álságos ez a fajta tiltakozás, ami itt nagykoalíciós jelleggel megvalósult.
Ráadásul a mostani javaslatban kaptak egy kiskaput is - érdekes módon erről nem nagyon cikkeznek -, hiszen félmilliárdos árbevételig adómentesek az alanyok, azaz ha szétszedik, mondjuk, 490 millió forintos árbevételű testvérvállalatokra a mostaniakat - például területi alapon -, akkor könnyen megúszhatják az egészet. Reméljük, hogy ez nem lesz ilyen egyszerűen megvalósítható, de mondjuk, a Ringier és az Axel Springer még nem egyesült, a GVH-nak tudomásom szerint még rá kell bólintania erre, bár az NMHH már engedélyezte az egységesülést. Nem lepne meg, ha ennek a törvényjavaslatnak hála, végül mégsem egyesülnének, hiszen így bőven átlépik a 20 milliárdos felső kulcsot, külön-külön pedig nem. Sőt, azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy ennek a javaslatnak a hátterében egyik fontos indokául ez állt.
Ami ennek a javaslatnak a részleteit illeti, arról azért nehéz beszélni, hiszen módosító javaslatok benyújtására tulajdonképpen három órát hagytak, egyszer csak úgy határozott az Országgyűlés, hogy a normál eljárási rendtől eltér, és így tulajdonképpen három óra volt, hogy módosító javaslatokat benyújtsunk. Nyújtottunk azért be egy rendkívül fontosat, hiszen az ingyeninternet bevezetéséről sajnos nagyon kevés szó esik, és ha már a kormányzat megfogalmazott egy kissé demagóg és szerintem szakmailag is indokolhatatlan elképzelést, hogy a reklámadó bevételét iskolafejlesztésre fordítsák - azért ez már majdnem annyira demagóg, mint ami a szocialisták egyik korábbi panelszövege volt, az inkubátorok kérdése, tehát azért ennél talán már csak az lett volna demagógabb, ha inkubátorok fejlesztésére fordítanák ezt az összeget -, de azért azt gondolom, hogy ez is szakmailag indokolhatatlan, hiszen azért ez csepp a tengerben, ami az iskolafejlesztéseket illeti.
Akkor mondjunk egy konkrét, számon kérhető részkérdést - akár iskolafejlesztések terén -, ez pedig az ingyenes internet bevezetése, hiszen ez például a távoktatás fellendülését is eredményezheti. Ezért mi módosító javaslatként arra tettünk javaslatot, hogy a reklámadóból származó bevételt az alapvető szintű lakossági internetszolgáltatás ingyenessé tételére kell fordítani, hiszen ez a várt 5-10 milliárd forint elég lenne arra, hogy Magyarországon minden igénylőnek legalább egy alapszintű, mondjuk, egy 1 gigabájtos mobilinternet-csomagot biztosítsanak térítésmentesen.
Magyarország komoly elmaradásokkal rendelkezik. Hogyha nézem itt az Országgyűlésben legutóbb tárgyalt NMHH-jelentést - ez a 2012. évre vonatkozik -, akkor abban azt láthatom, hogy az Európai Unióban Magyarország, ahol a harmadik legalacsonyabb a mobil szélessáv-penetráció, azaz a szélessávú mobilnetet rendszeresen, legalább havonta használók aránya Magyarországon a harmadik legalacsonyabb az Unión belül. És ez még hagyján! Ha megnézzük az árakat, azok rendkívül magasak, még a nyugatiakhoz képest is. Tehát általában, ahogy ezt tapasztaltuk, az Európai Unió árai eljöttek hozzánk, a bérek nem; van, ahol még ennél is rosszabb a helyzet, például az internethasználati díjak terén, hiszen Magyarországon a hozzáférés bruttó mediánára 54 euró, ami a hatodik legmagasabb az Unióban, a régi nyugati tagállamok mediánárának több mint kétszerese. Sőt, mondjuk, Dániában az átlagos díja mindössze 20 euró alatt van, miközben a nettó átlagbér 4 ezer euró fölött van, nálunk pedig 475 euró, vagyis több mint 23-szorosa a magyar átlagár, az internethasználati átlagár a dánnak. Nyilván ez a legszélsőségesebb példa, hogy több mint 23-szor annyiba kerül Magyarországon az internet, mint Dániában, de jól mutatja, hogy azért van hová fejlődni, és hoztam itt átlagos összehasonlításokat, hogy a régi nyugati tagállamok árának több mint kétszerese Magyarországon a hozzáférés mediánára. Nyilván itt a különböző szolgáltatásokat nem könnyű összehasonlítani, de mégis egy középutat ebben a tekintetben nézhetünk. Tehát nemzetközi összehasonlításban sokkal drágább, miközben az internet mára legalább annyira a mindennapi megélhetés része, mint a többi rezsielem, ezért szerettük volna, ha ezt a módosító javaslatunkat elfogadják, és a reklámadó bevételéből az ingyenes internet bevezetésére végül hangsúlyt fektetnek. Az információhoz való hozzáférés ugyanis a XXI. század társadalmának (Az elnök csenget.) legalább annyira… Vezérszónoki felszólalásban vagyok, talán azt folytathatom 30 percig.
